A ​kelepce (Aliens versus Predator 1.) 50 csillagozás

Damien Forrestal: A kelepce Damien Forrestal: A kelepce

"1986-ban Conta Mana dzsungelében halálos játszma vette kezdetét, melynek következményei két évszázad múltán megrázzák az egész univerzumot. Felbukkan és emberére talál a könyörtelen ragadozó.
1995. – Az iszonyat ismét köztünk jár. És nincs a Földön olyan erő, ami megállítsa…
Az LV-426 kódjelű planeloidon valami moccan, valami idegen.
2185 – A nagyhatalmú Társaság, a Weyland-Yutani új, minden korábbinál veszedelmesebb játszmába kezd. A cél: megszerezni és a Ragadozók ellen fordítani a kozmosz legellenállhatatlanabb eleven fegyverét…
2187 – A csapda készen áll.
2202 – Az új vadászidény… "

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
298 oldal · ISBN: 9638353465 · Fordította: Szemerey Tamás
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1993
266 oldal · ISBN: 963763214X · Fordította: Szemerey Tamás

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

xenomorf (alien) · ragadozó (predator)


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Joshua182>!
Damien Forrestal: A kelepce

„A nedvesség, a melegség érzése. De nem a biztonságé. Nem, ez nem az anyaöl: fenyegető és iszonytató a sötétség ritmikus lüktetése, és ez a nesz; cseppre csepp, a Némák állkapcsán meggyűlt nyálka pergése, a fémet kikezdő karmok csikordulása… és a sziszegés.”

AVP-könyvekkel kapcsolatban örökös szkeptikus vagyok, enyhén szúrós tekintettel, némi rosszallással ingatom a fejem a mai napig, amiért összeboronálták ezt a két, helyét egyébként önállóan is tökéletesen megálló univerzumot. Ezúttal azonban fel voltam készülve valamiféle kellemes meglepetésre, hiszen – bár nem tudtam, hogy kit takar, és egyébként sem olvastam még tőle – a szerzőről ordított, hogy írói álnév, így pedig jó esély volt rá, hogy egy legendás hazai pszeudonim hever előttem az „aranykorból”, a 90-es évekből. Halványan dereng, hogy egyik moly ajánlotta is nekem valamikor. Már nem emlékszem, hogy ki voltál, de utólag hálás vagyok neked, a könyv ugyanis jó!

Érezhetően sok energiát fektetett mindkét univerzum idővonalainak egybeolvasztásába, nagyon tetszett, hogy minden részletre figyelt, az egyes filmek szereplői és kronológiája tökéletesen illeszkednek a könyv világába. Kimondottan kedvemre való volt a Weyland-Yutani ábrázolása, ahogy az író saját fantáziájából is merített a meglévő elemekhez, az adalékok mellett megőrizve mindvégig a Társaságot körüllengő misztikumot. A karakterek ismerősek, semmi rendkívüli, bár ezen a téren kétségtelenül nehéz maradandót alkotni ebben a műfajban. A színvonal végig rendben volt, és azt kell mondjam, ez minőségi munka volt, semmiben sem marad el többi, hasonszőrű angolszász regény színvonalától, sőt! Apróságokba tudnék csak belekötni, itt-ott az arányokon még lehetne javítani az akció javára, illetve a két idegen faj tekintetében talán kicsit eltolódott a fókusz a Vadászok irányába. Írástechnika és nyelvezet tekintetében ugyanakkor simán veri az említett könyveket, úgyhogy ilyen szempontból büszkék lehetünk rá, hogy magyar termék, sőt, még egy folytatás is készült, amire nagyon kíváncsi vagyok, ezért (is) biztosan fogok még Gáspár Andrástól olvasni.

Kezdeti félelmeim ellenére szabályosan a komfortzónámba „freccsent” (ezt a szót érezhetően imádja az író) a regény, úgyhogy az olvasás végeztével ennek örömére bevertem egy pofa freccset, mindkettő jólesett!

10 hozzászólás
Laren_Dorr>!
Damien Forrestal: A kelepce

Ez a regény bűnben fogant, de mindenben lepipálja törvényes testvéreit. Gáspár András fogta a Dark Horse AvP képregényét, írt az alapján egy nem hivatalos regényt, a történetet itt-ott továbbgondolta, kiszínezte, megváltoztatta, belerakta a stílusát és az eredmény klasszisokkal jobb lett, mint az ismert bérírók tollábból származó hivatalos könyvek.
Ahogy összekötotte az Alien és a Predator filmek sztoriját a képregény történetével, az valami mesteri. A hollywoodi forgatókönyvíróknak hozzá kéne járni tanácsokért, akor talán születhetett volna egy elődeihez méltó AvP film.
Ez egy trash akcióregény, ami jobban van megírva mint sok díjnyertes sci-fi. Örök kedvenc gyerekkoromtól fogva, mert Gáspár András értette mitől működött az Alien(s) és a Predator, és ebben a regényben vissza tudta adni mindkét franchise hangulatát és esszenciáját.

trombitang>!
Damien Forrestal: A kelepce

Damien Forrestal (Gáspár András) első AvP regénye meglehetősen jól sikerült. Eddig csak a filmeket láttam, és bár ezekben is nagyon menőnek találtam a Predatorokat, mindig zavart, hogy semmit sem lehet tudni az eredetükről, motivációjukról. Ebben a regényben már kapunk némi információmorzsát ezekkel kapcsolatban is.
Rengeteg gyilokkal és kifordult zsigerekkel teli trash történetre számítottam, de meglepetésemre ennél azért jóval többet kaptam. Izgalmas és érdekes történet volt. Ajánlom.

Fancsali>!
Damien Forrestal: A kelepce

A film nekem egyáltalán nem adta vissza sem az Alien, sem a Predator hangulatát, ellenben a könyv tökéletesen ötvözte a kettőt. Hű maradt mindkettőhöz úgy, hogy egy újat hozott létre. Megvan benne mind a kettő, ami egy nagyon különleges hangulatot eredményez. Van benne humor, némi sötétség, egy kis borzongás és rengeteg feszültség. A regény zseniális, hiszen úgy sikerült a szerzőnek ötvöznie két univerzumot, hogy közben egyik sem sérült. Forrestal olyan lehetetlenül dolgozta össze a két világot, hogy azt még Hollywood sem tudta reprodukálni. Erre nem tudok mást mondani, minthogy zseniális. Nem tudom elégszer elismételni. Rengeteg kreativitás és izgalom van egy könyvbe sűrítve, aki szereti az Alient és a Predatort, annak ezt szinte kötelező olvasni. És nem csak azért, mert lehengerlő, hanem, mert magyar tollból származik. Igen. Magyar a szerző. Ezért én is csak olvasás után tudtam meg és mondhatni ledöbbentem, de ettől csak még inkább megszerettem a regényt, mert mégiscsak én hazám szülötte a szerző.
Bővebben: https://szubjektivarchivum.wordpress.com/2017/11/21/dam…

fekiyeti79 P>!
Damien Forrestal: A kelepce

@Laren_Dorr értékelése (https://moly.hu/ertekelesek/1306887) teljes mértékben tükrözi a gondolataimat, ezért nem szeretnék ismétlésbe bocsátkozni. Két dolgot tennék hozzá:
1. A könyv hátsó borítóján vagy egy mondat:
    „Hollywood válasza a hírek szerint nem késik     soká…”
Nos, Hollywood válasza nemhogy 10 évet „késett”, sajnos a nyomába sem érhet, nemcsak ENNEK, hanem a hivatalos történetnek sem! Úgyhogy Hollywood elbújhat a maga teremtette Antarktisz vastag jégtakarója alá!
2. Nekem a könyv utolsó harmada egy kicsit összecsapottra sikerült, és ezt egy fél csillag bánta.

rex501>!
Damien Forrestal: A kelepce

Határozottan más volt olvasni ezt a regényt, mint a többi AVP univerzumban játszódót. Érződött rajta, hogy magyar kézből került ki, és ezt jó értelemben mondom. A magyarságát leginkább a szóhasználatában lehet tetten érni. Sok alien és predator regényt olvastam eddig, de még egyik sem találkoztam olyan kifejezésekkel mint például „rátarti” vagy „ki a legigazibb bika”. Kellemes érzés, bár kissé furcsa is volt ilyen szófordulatokkal találkozni.
Azáltal hogy A prédának az alapsztorija lett átírva minimális változtatásokkal, nagy meglepetésekkel nem tudott számomra szolgálni a könyv. Igaz raktak bele egy-két érdekes szálat is, de… nem fogott meg annyira.
Kár hogy csak az utolsó 50–60 környékén indulnak be az események. A sok monológ és környezet leírás egy kissé untatott, már alig vártam, hogy történjen valami.
Összességében véve olvasható regényre sikeredett ez a történet, ám amit a legjobban fájlalok az a xenomorphok és predatorok igencsak sovány leírása. Még a ragadozók bemutatása csak elment, de a xenokról nem kaptam semmi olyan fontos információt, ami (véleményem szerintem) alap egy alien sztori esetében. Ilyesmire gondolok: ébenfekete, „nyolc láb hosszú lény, amelynek savas a vére” és a fémesen csillogó, borotva éles fogak mögött egy még halálosabb második állkapocs rejlik; a hosszú, csontos farok egy pengeéles tüskében végződik, mely leginkább a skorpióéra emlékeztet… stb.
Azért kíváncsian várom a folytatást.

colman>!
Damien Forrestal: A kelepce

Nem véletlenül áll jó százalékon. Simán lekörözi a filmekből készült előzményeket. Magyar írótól ez is ritkaság. Igazi akció-kavalkádra számítottam, meg is kaptam. Folytatom…

Robberator>!
Damien Forrestal: A kelepce

Szórakoztató regényt vártam, szórakoztató regényt kaptam.
A kelepce filmekhez való kapcsolódása, a hivatalos regényekhez képest egyedi világa és elbeszélése megfogott, de akármilyen jó a körítés, itt mégis egy Préda átiratról beszélünk. Aki nem ismeri a történetet, szerintem még sokkal jobban fogja élvezni a művet, de miután én könyv és képregény formájában is kimerítettem korábban, ismerősen érkeztek a sztorielemek.
Az igazi problémám a regénnyel az ütemezés. Habár rövidke műről beszélünk, több mint feléig nem indulnak be az események, ami bűn, amikor kifejezetten a lényekért olvas az ember! Viszonyítási pontként A prédában úgy a történet egyharmadánál támadtak már az idegenek, nem beszélve a ragadozó-szemszögű fejezetek bőkezűbb elszórásáról. A kelepce nekem gyengébbként jön ki összehasonlításban.
Viszont szimpatikus volt a főszereplő, a szerző írását kifejezetten frappánsnak és szórakoztatónak találtam, és ahogy mondtam: minden adalék az eredetihez kellemes volt. A folytatásra szintén kíváncsi vagyok.
Összességében hangyányit csalódtam, de így is kifejezetten ajánlom rajongóknak, és ugyanolyan jó belépő regénynek mondanám, mint a hivatalos párját.

Carsus>!
Damien Forrestal: A kelepce

Kissé nehezen indult be a történet, de miután elindult hengerelt. A főszereplő kissé emlékeztetett a Vadászok Bolygója trilógia Machiko Nogucijára, de ezen kívül nem találtam más hasonlóságot az említett trilógiával.
Az emberek java itt is tudatlan, a Predatorok kegyetlenek, az Alienek meg csúnyán sziszegnek.
Már az előzmény kötetben is vártam a nagy találkozást Harrigan és Dutch között, s ahogy ott sem sikerült ezt összehozni, úgy itt se. ( De legalább Dutch itt emeséli, hogy mi lett Harrigan sorsa a legutóbbi invázió óta. )
Aztán ott volt még a meglepetés a fantomkommandósokkal. Blain? Billy fiú? Azt hittem rosszul látok amikor ők is megjelentek a színen. Szerencsére a látásommal nem volt gond, így azt tudom mondani, hogy egészen jó kis befejezést kapott a regény. A kezdeti üresjáratok miatt, fél csillag leesik, de így is egy remek kis AvP könyv volt, a következő rész borítója pedig igazi hent-parádét ígér.

alaurent P>!
Damien Forrestal: A kelepce

Jó kis könyv a magyar szerzőtől, jobb mint az amerikai írók ugyanebben az univerzumban játszódó művei. Izgalmas, fordulatos, jó helyzetekkel, többnyire hús-vér figurákkal. Még humora is van.


Népszerű idézetek

Joshua182>!

– Mi folyik itt? Mi a büdös franc folyik itt?
– Vér, te agyas barom! Segíts!

II. r., 18. f.

Andrée P>!

Első számú aranyszabály: sose azonosulj a legyőzöttekkel!

243. oldal

Joshua182>!

Fajuk az idők hajnala óta vadászott veszedelmes fajzatokra szerte a kozmoszban, kitartás és keménység dolgában egyetlen más lény sem versenghetett velük. Megszámlálhatatlan nemzedéken át keresték önnön felülmúlhatatlanságuk bizonyítékát abban, hogy zsákmányul ejtettek olyan teremtményeket, melyek éppúgy ragadozók voltak, mint ők.

3. f.

Kapcsolódó szócikkek: ragadozó (predator)
Joshua182>!

A Föld várakozott. Saját viszonya az univerzummal az előjátékig jutott csupán, és jel sem utalt rá, hogy valaha igaz szerelemmé mélyül.

6. f.

Joshua182>!

– Nincsenek ellenségeim.
– Mondjuk inkább, hogy nem ismered őket. Ellenségei mindenkinek vannak.

10. f.

Joshua182>!

Elméletben csak idő kérdése, hogy minden anyaszülte lény vérig – vagy más keringési folyadékig – sértődjön szerte a mindenségben.

II. r., 1. f

Joshua182>!

A Weyland-Yutani a kíméletlenségig következetes piacpolitika és a haladás jelképévé vált. Entitás volt, önmagát védelmező és reprodukáló, már-már eleven lény – egy azon földi létformák közül, melyek megtalálták helyüket egy tágabb világban, és melyeket, több-kevesebb nehézség árán, befogadott a könyörtelen mindenség.

6. f

Joshua182>!

– Ragadozók…
Elhaló volt a suttogás, a főigazgató számára azonban épp elegendő. Mély sóhajjal fordult övéihez. Most már tudják, amit ő. Remélhetőleg ugyanazt is érzik: a tehetetlenség és a félelem emésztő hidegét. Idővel persze tennie kell róla, hogy alábbhagyjon a rájuk nehezedő nyomás, ám az a pillanat még nem érkezett el. Kézben kell tartania őket, hogy szabadon rendelkezzék rémületükkel – és a bennük ébredő gyűlölettel.

6. f.

Kapcsolódó szócikkek: ragadozó (predator)
Joshua182>!

[…] ahol az érzelmek egyszer indulatokká válnak, a racionalitás a múzsák példáját követi: némán kushadva várja, hogy megint eljöjjön az ő ideje.

14. f.

Joshua182>!

A napkelte utáni órák minden virrasztó életének legkomiszabb periódusai.
Az elmúlt órák eseményei összevegyülnek a küszöbön álló nap kilátásaival, a kimerültség ólomsúllyal húzza az ember tagjait, aki ráadásul biztos lehet benne: a sors előbb-utóbb számon kéri rajta az alvástól elrabolt időt.

16. f.


A sorozat következő kötete

Aliens versus Predator sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nathan Archer: Betondzsungel
Stephani Perry: Az őrjöngő halál
Stephani Perry: Háború
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
Paul Monette: A Ragadozó
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Andy Baron: Kárhozottak városa
John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Gaál Viktor: Battleground Zero