Year ​Million 1 csillagozás

Damien Broderick és társai arra vállalkoztak ebben az esszékötetben, hogy megpróbálják elképzelni az emberiség jövőjét egy eléggé szédítőnek tűnő időtávon: egymillió év múlva. Egyetemi kutatók mellett sci-fi írók (bár mellesleg ők is kutatók) is hozzájárultak a könyvhöz, amelyben fejezetről fejezetre messzebbre próbálunk tekinteni.

Jim Holt: The Laughter of Copernicus – Az indító írás eléggé könnyed megközelítést alkalmaz, inkább a humor szempontjából közelít a problémához. Holt szerint egymillió év múlva a számok és a nevetés lesz az, ami tuti megmarad. Mindehhez egyébként egy érdekes elméletet vesz alapul, a kopernikuszi elvet, ami kb. azt mondja ki, hogy nagy valószínűséggel nem vagy különleges. Márpedig ezt százalékosan kifejezve érdekes eredményekre juthatunk, például kiszámolhatjuk, hogy meddig fog még létezni az emberiség (5100-7800000 év egyébként). 3/5

Dougal Dixon: A Changing Earth – Száraz előadás a geológiáról és az éghajlatról. Az előbbi esetében egymillió év nem sok, utóbbinál már van jelentősége. Na puff. 3/5

Steven B. Harris: A Million Years of Evolution – Na ez az első olyan esszé, amit vártam is a könyvtől. A biológiai evolúcióból indul ki, illetve annak mesterséges továbbvitelét taglalja, és eléggé messzire jut közben: összekapcsolt elmék, mint mesterséges intelligencia; a computronium (számításra optimalizált anyag) mint a létezés közege, és az ehhez szükséges energia és nyersanyag; a Naprendszer átrendezése; idegen lények/entitások az univerzumban. Igazából annyira átfogó, hogy kb. le is lövi a könyv poénjait, ha esszékötetnél lehet ilyet mondani. (Egy érdekes dolgot kiemelnék: az emberrel úgy gondolhatnánk, hogy az agya miatt emelkedik ki az állatok közül, azonban Harris rámutat, hogy intelligenciánk jelentős részben kulturális intelligencia, azaz a szüleinktől, a környezetünktől tanulunk. (Már aki.) Gondoljunk csak az állatok között felnőtt gyerekekre, és láthatjuk, hogy az ember önmagától nem lesz feltétlenül intelligens – és ez máris tekinthető egy közös, bizonyos szempontból mesterséges intelligenciának, ami évezredek óta létezik, és fejlődik.) 5/5

Lisa Kaltenegger: Life Among the Stars – Az űr felfedezése és benépesítése a téma. Ez is egy módszer lehet, Kaltenegger tulajdonképpen hullámokban gondolkodik: először miniatűr szondákat küldünk ki (sokat), majd a visszaérkező jelek alapján kijelölünk földi életre talán alkalmas bolygókat, ezeket alaposabban megvizsgáljuk, majd ha minden stimmel, elindulhatnak az első emberi utasok is. 4/5

Catherine Asaro: A Luminous Future – Kemény matematikai alapokon levezetett elmélet a fénysebességnél gyorsabb mozgásról. Pontosabban ez inkább már a matematikai filozófia körébe tartozik, szóval egy fokkal bátrabban lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Vagy csak simán nem érteni. :) (Az én elméletem a fénysebesség túlszárnyalásáról elég egyszerű: miért ne? (Plusz szerintem az alapvető gondok a mérésnél kezdődnek.)) Az én agyam nehezen fogadja be a matekot, ez az esszé pedig a „vegyünk egy képzeletbeli számot” pontjánál veszített el. Ettől függetlenül érdekes esszé volt, Asaro regényeire (pl. Primary Inversion) is kíváncsi lettem. 4/5

Wil McCarthy: Citizens of the Galaxy – Bolygók közti utazás, de nem űrhajókkal, hanem teleportáló/személymásoló eszközökkel. 4/5

Robert Bradbury: Under Construction: Redesigning the Solar System – A kötet tulajdonképpeni magja, majdnem minden másik esszé hivatkozik rá. Ez a Matrioshka Brain (https://en.wikipedia.org/wiki/Matrioshka_brain) elvét írja le, ami a Dyson-gömb egyik változata, amelyben több rétegnyi computronium héj veszi körbe a központi energiaforrást, kiindulásnak a mi Napunkat, de ha majd az lemerül, akkor más csillagrendszerek napjai is szóba jönnek. Izgalmas elmélet, de Rudy Rucker elég jól megkritizálja. 4/5

Robin Hanson: The Rapacious Hardscrapple Frontier – Nagyon gyenge írás, gyakorlatilag felsorolás arról, hogy mi kell az űrgyarmatosításhoz (abból is a kevésbé fantáziadús verziót véve alapul). A stílus kb. olyan, hogy „űrhajó; az űrhajón lehet fegyver, amivel lőhet; lehet rajta pajzs, amivel védekezhet; lehet rajta hajtómű, amivel haladhat”. 1/5

Pamela Sargent and Anne Corwin: Do You Want to Live Forever? – A hosszú élet tudományos alapjai, lehetőségei, és társadalmi aspektusai, beleértve a nagyon távoli jövőt is. Valahogy így kell összerakni egy jó esszét. 5/5

Amara D Angelica: Communicating with the Universe – Kommunikációs lehetőségek, Universenet (az univerzumba kiterjesztett internet), valamint emberek teleportálása adatcsomagként. 4/5

Rudy Rucker: The Great Awakening – Rucker agya egy totál káosz, tele érdekesebbnél érdekesebb ötletekkel, csak regényt ne írjon belőlük. :) Ebben az esszében viszont egy nagyon érdekes jövőképet vázol fel, amiben egyfajta láthatatlan nanogép-por terjed szét a világban, ami nem önálló mesterséges intelligencia, hanem az emberiséget segítő számítógép/net. Ebből kiindulva jutunk el a csoportos intelligenciáig, telepátiáig, aldimenziók használatáig, szóval itt aztán már eléggé kapaszkodnunk kell.
Mintegy mellesleg jól földbe döngöli a Matrioshka Brain-t és Dyson-gömbös társait. Ezekben az elméletekben az emberiség egy ponton atomjaira (mármint szó szerint) szedi szét a Jupitert, majd később az összes többi bolygót, bár a Földet meghagyja (egy ideig) emlékbe. Mindezt azért, hogy szuperszámítógépeket alkosson az anyagból, és az emberek gyakorlatilag azon „fussanak”. Ijesztő, mi? Rucker azt mondja, hogy ez egy céges baromság, és nincs semmi értelme. És itt felvázol egy elméletet, miszerint az univerzum minden egyes részecskéje rendelkezik kvantumállapotokkal, tehát minden használható kvantumszámítógépként, mondjuk egy darab kő is, vagy éppen a levegő. 5/5

Sean M. Carroll: The Rise and Fall of Time – Entrópia, az univerzum története… míg végül eljutunk oda, hogy mi van akkor, ha a következő univerzum születését már mi szabályoznánk, például meghatározva annak fizikai törvényszerűségeit. Igen, ez már a nagyon elvont kategória, de épp ezért érdekes. 4/5

Gregory Benford: The Final Dark – Filozofálgatás az univerzum kezdetéről és végéről, sötét anyagról, fizikai törvényekről. 4/5

George Zebrowski: After the Stars Are Gone – Zavaros izé valamiről, ami nagyon irodalmi akar lenni, de az nagyon nem sikerül neki. Elég csúnya zárás ennek a könyvnek. 1/5

Bár több esszé nem is igazán az egymilliomodik évvel foglalkozik, hanem inkább egy-egy tudományterületet jár körül, és elég sok az ismétlődő elem, azért alapvetően érdekes könyv ez a jövőről. Nemcsak sci-fi rajongóknak ajánlott.