Vendég ​a jövőből 3 csillagozás

Dalos György: Vendég a jövőből

Az eredetileg német nyelven megjelent regény Anna Ahmatova orosz költőnő és Sir Isaiah Berlin oxfordi filozófia professzor megrendítő szerelmét beszéli el, eredeti dokumentumokra támaszkodva.

>!
Palatinus, Budapest, 1998
242 oldal · ISBN: 9639127159

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Anna Ahmatova


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Gregöria_Hill
Dalos György: Vendég a jövőből

Ez nem regény, és még ráadásul nem is a költőnő ÉS Berlin szerelmének a története, és a szerző az előszóban leszögezi, hogy nem is életrajz. Részletes, olvasmányos, érdekes, és hát valami durván sok munka lehet benne (memoárok, levelezések, levéltári anyagok oda-vissza, újságcikkek, titkos politikai iratok, illegális kiadások, interjúk).
A történet kezdőpontja Ahmatova és Berlin találkozása és másnap reggelig tartó beszélgetése 1946-ban, és az a feltevés, hogy ez az éjszaka változtatta meg Anna Ahmatova életét, minden szempontból, vagyis egyrészt beleszeretett Isaiah Berlinbe, és nem nagyon volt reménye gyakran újra látni, másrészt vélhetően, de nem bizonyítottan a találkozás a kémgyanús brit férfival közvetve okozhatta Ahmatova nemsokára bekövetkező (második) ellehetetlenítését és kirekesztését (milyen fasza érzés lehetett ez Isaiah Berlinnek! gondoltam én mindjárt, de úgy látszik az író is, mert aztán erre is kitér. Az a börleszk jutott eszembe, mikor a férfi a háta mögött mindent lever meg összetör meg összedönt az esernyőjével és mégcsak észre sem veszi).Ezeknek a nyomait kutatja a könyv Ahmatova verseiben, ami nem olyan egyszerű, mivel sem sorsáról nem írhatott nyíltan, csak rejtjelezve, már amikor írhatott, sem szerelmét nem nevesíthette a verseiben – innen egyébként a könyv címe. Engem az a szál érdekelt a legkevésbe, hogy a „misztikumra fogékony”, „szimbólumteremtésre hajlamos” asszony hogyan és miért szeretett bele a férfiba, és aztán hogyan és miért építgette ezt magában tovább. Politikai indíttatású verseknél ez nyilván másképp van az igazsággal, főleg egy olyan élet esetén, mint Ahmatováé, de szerelmesverseknél nekem a keletkezéstörténet ilyen szinten nem fontos, nem is hiszek abban, hogy minden kulcsszónak, szimbólumnak vagy helyszínnek „naplózható” oka lenne (legalábbis remélem). Igaz, ez nem nagy része a könyvnek, ami inkább a tényt igyekszik igazolni, illetve a Berlin-szerelmet mint tematikát megtalálni a sorok között.

Az az egy rejtély számomra, hogy a fordító (német nyelvű eredetileg) milyen megfontolásból fordította 1998-ban Állati gazdaságnak az Állatfarmot és Az én Katalóniámnak a Hódolat Katalóniának-ot.


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

A Fontanka 34. lakója, Anna Ahmatova viszont nagyon is élő személy volt és olyan módon híres, ahogyan csak kelet-európai diktatúrákban lehetett híres valaki.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Ahmatova
>!
Gregöria_Hill

Létezik egy jellemzés Ahmatováról ebből az időből, amely a KGB egyik ügynökétől származik. Azért idézem, mert hitelesnek tűnik, legalábbis átgondoltabb és alaposabb, mint a későbbi évtizedek feljelentései. A létező szocializmusban szemlátomást nem csak a közélelmezés és a használati cikkek színvonala hanyatlott évről évre. Idővel a besúgás minősége is kívánnivalókat hagyott maga után.

23. oldal

3 hozzászólás
>!
Keikorca 

A szerelem valójában fikció, gyengédség és gyűlölet, kétségbeesés és remény, birtoklási vágy és a másik fél általi birtokbavételének vágya, fájdalom és gyönyör, öröm és szomorúság érzésének gyújtópontja. Transzcendentálisan viszont önálló, önmagának elegendő valóság, az egyetlen, amelynek az ember éppoly maradéktalanul részese lehet, mint a születésnek vagy a halálnak. Az erotikus összetevők, maga a szeretkezés is, csupán a kivételesség állapota utáni vágyat testesítik, pontosabban szólva testiesítik meg, amelyben a szerelmesek az őket körülvevő világ ellenpólusának érezhetik magukat.

35. oldal

>!
Gregöria_Hill

Zsdanov egy másik, szintén a „Leningrád” című folyóiratban megjelent versen is megütközött. Ebben a költőnő a taskenti evakuáció magányát írja le, s azt, hogy ezt a magányt egy fekete kandúrral kellett megosztania. „A fekete kandúrról Ahmatova már 1909-ben is írt!”- éreztette vészjóslón gyanakvását a kultúrpápa. Mindamellett azon állítása, hogy a magány érzése a Nagy Honvédő Háború idején illegitim lett volna, még 1946-os hallgatói számára is idegenül hangozhatott.

55. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Szabó Magda: Tündér Lala
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Békés Pál: Csikágó
Szabó Magda: Abigél
Tar Sándor: A mi utcánk
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Wass Albert: A funtineli boszorkány