A ​vágy csendje 11 csillagozás

Dalma Heyn: A vágy csendje

Súlyos csend nehezedik a házasságra és mindenekelőtt magára a feleségre, aki éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy minél tökéletesebben megváltoztassa személyiségét, meg akarván felelni egy ideálnak, amely a régmúlt időket idézi, és amely tiszta formájában valószínűleg soha nem is létezett. Egy acélketrec foglyaként mosolyog, selypeg, boldog és jóságos, és közben már régen elveszítette önmagát. Aztán feltűnik egy idegen férfi, aki lehet, hogy a férj közelében sem érhet, mindössze őszinte és nyílt, meg akarja őt kapni, úgy ahogy van, teljes valójában, színjáték nélkül. A házasságtörés nyélbe üttetett, és a nő ámulva veszi észre, hogy az idegen hálószobák rejtekében, a csak őrá kíváncsi férfi mellett mintha újra testet öltene az a régi, csillogó szemű fiatal lány, akit – hitte ő – már mindenki elfeledett.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll

>!
Háttér, Budapest, 2003
254 oldal · ISBN: 9639635173 · Fordította: Horváth Krisztina

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Dalma Heyn: A vágy csendje

Különleges kis könyv, több női példán keresztül vizsgálja, hogy a házasságban miként változnak meg a nők önként és dalolva vagy épp csendben, de biztosan, az addigi életükről, szexualitásukról teljesen lemondva, mert amit a legtöbb társadalomban szabad egy férfinak, azt nem szabad vagy egyenesen halálos bűn egy nőnek. Sok férfi mind a mai napig tulajdonaként tekint a vele élő nőre. A nevelés, a mesék, a média pedig azt sulykolja belénk, hogy a házasság szent, és a tökéletes feleség szerepébe, a boldogan éltek, amíg meg nem… ideájába nem fér bele egy a vágyait nem csak a férjével megélni tudó nő képe. Ezért aztán szenved a nő, sokszor maga sem tudja, hogy mitől vagy hogy mikor lett a tüneményes lányból, pár év házasság alatt egy unott matróna.
Itt hétköznapi példákat olvashatunk, hogy mi minden vezetheti el a nőket egy másik férfi karjaiba, még ha szeretik is a férjüket. És rémisztő, hogy emiatt mennyire frusztráltak is ezek a feleségek, mintha bennük lenne a hiba, hogy szeretetet/szerelmet/vágyat mernek érezni más irányában is. Különféle utakat, különféle végkifejleteket követhetünk soron, de egyforma a mondanivaló – végül egyikük sem bánta meg, hogy ha végre fel merték vállalni, újra önmagukat és az érzéseiket, hogy követik a szívüket, akár megmaradtak a házasságukban, akár nem.
És még az benne a nagyon jó, hogy egyáltalán nem házasság ellenes propagandaszövegeket puffogtat, inkább bemutatja, hogy mire kell figyelnünk az együttélés, házasság évei alatt, önmagunkban és a párunknál, hisz a férjek ugyanolyan hibásak, ha hagyják „mártírrá” válni a feleségüket vagy hagyni kiégni a kapcsolatukat, mert soha nincs idő kikapcsolódni a mindennapok taposómalmából vagy soha nem tud felfrissülni, megújulni a közös életük. Tehát egyáltalán nem házasságtörésre buzdít, hanem sokkal inkább az egymásra való odafigyelés fontosságára kapcsolaton, házasságon belül és kívül egyaránt.
És még egy személyes felvetés: ha annyira szereted a másikat, hogy mindet megadnál a boldogságáért, miért nem engeded, hogy akár mást is ugyanilyen intenzíven szerethessen, mint téged? Hisz a szeretet nem fogyóeszköz. Miért gondoljuk, hogy ez kevesebbé tesz minket, ha többféle tapasztalattal gazdagítjuk önmagunkat és párunkat? Miért vagyunk ennyire önzőek az érzéseinkkel?

>!
Háttér, Budapest, 2003
254 oldal · ISBN: 9639635173 · Fordította: Horváth Krisztina
6 hozzászólás
>!
Morpheus
Dalma Heyn: A vágy csendje

Jó volt. Méghozzá annyira jó, hogy megint sikerült Kultúra Anya ezer fejéből legalább egyet levágni. Ez egy olyannyira hiánypótló könyv, hogy mindenkinek erőteljesen ajánlom, nemcsak nőknek, hanem férfiaknak is, hiszen az egyik oldal hiába akar változni, ha a másiknak fogalma sincs, hogy mit kellene tennie.
Ha valaki azt hiszi, hogy eme könyv elolvasása után ki fogja tudni kerülni azokat a helyzeteket hosszútávú kapcsolatában, amiket az élet generál, arra csak azt tudom mondani, hogy nagyon naiv. http://moly.hu/idezetek/537469 Másrészt nem is egy megcsalási kézikönyv, hanem inkább segítség azoknak, akik fel akarják vállalni ezt a létmódot.
A mai napig eléggé elítéltem azokat (most már nem), akik megcsalják a partnerüket, hiszen lehetnének alternatív utak, mint például a dolgok őszinte megbeszélése, a nyitott házasság, a poliamori, vagy válás. De mi van akkor, ha a a másik félnek nem lehet elmondani semmit, nem érti meg, hogy mi a baj, miért nem jó ahogyan van. Ráadásul ott az anyagi függés, a gyerekek, ezer dolog összeköt, és végül is – ha a szerelem el is múlt – szereti. Mi más lehetősége lenne, mint hogy elfogadja a felkínálkozó alkalmat – vagy maga keres ilyet –, és félrelép, kialakít egy privát életet, ahol ő is fontos? Persze erre a kérdésre lehet egy sor álságos választ adni, hogy sportoljon, ukulelézzen, jótékonykodjon, de ez nem oldana meg semmit.
A könyvben megismerhettem Amanda gondolatait, őt szerettem olvasni a legjobban, nagyon intelligensen gondolkozik, szívesen barátkoznék vele, ha lehetne. (Vagy legalábbis hozzá hasonló emberekkel.)
Számomra nagyon fontos az őszinteség, és ezen a szemüvegen keresztül nézve is problémás a félrelépés. De megint csak oda lyukadtam ki, hogy én és a kedvesem ugyan mindent őszintén elmondhatunk egymásnak, és ebből soha nincs semmi baj – ugyanis a kezdetektől erre törekszünk és ezt szoktuk meg –, de nagyon sok olyan ember van, akinek nemhogy nem lehet, de nem is szabad elmondani bizonyos dolgokat, mert visszaél vele és rosszindulatból borzalmas helyzetbe kerülhetünk. Ezzel természetesen nem pártolom a hazugságot, de megerősödött bennem újból az, amit Buddha mondott: Csak igazat mondani, de azt is csak akkor, ha abból nem származik nagyobb kár, mint a hallgatásból. Mindenkinek javaslom ezt megfontolásra, azoknak is, akiknek mániákusan mindig mindent ki kell mondaniuk, és ezzel szétrombolnak mindent maguk körül, és azoknak is, akik körmönfont hazugságok hálóját fonják maguk és környezetük köré. Egyébként sok embert nem is érdekel az igazság, amíg megvan a maga saját kis illúziója. Viszont ha az szétpukkan…
Amíg olvastam, és utána is rengeteg kérdés merült fel bennem, és azt vagy azonnal, vagy pár órával később át is beszéltük a kedvesemmel. Az tény, hogy nagyon könnyű belecsúszni vagy a tökéletes feleség és a patriarchális férj szerepébe, vagy éppen abba, hogy mindenki azt csinál amit akar (de akkor mi a fenének vagyunk együtt?), vagy pedig megpróbálnak egyezkedni, kompromisszumot kötni, ami vagy sikerül, vagy nem. Itt újból Amanda pedzegeti azt, amin szerintem érdemes elindulni, és végig is vinni: http://moly.hu/idezetek/537566
Mi arra jutottunk, hogy önzetlenül kell adni a másiknak, az ő egyéniségét és kívánságait szem előtt tartva, de ez csak akkor működik, ha a másik is ugyanezt teszi velünk. Így egyikünk sem lesz frusztrált, elégedetlen, de egoista sem. Kiteljesedhetünk és fejlődhetünk a másik által. Pontosan így, de sehogyan másképp: http://moly.hu/idezetek/537496

>!
Honey_Fly P
Dalma Heyn: A vágy csendje

Ez az a könyv, amit én magamtól észre sem vennék a könyvesboltban, de ha mégis meglátnám akkor sem venném kézbe soha. Önsegélyező amerikai könyv? Köszi, nem. De most csalatkoznom kellett sznobizmusomban. Annak ellenére, hogy engem most egészen más dolgok foglalkoztatnak azt kell mondanom, hogy ez a könyv jó.
Legjobb lenne nőnek és férfinak azelőtt olvasni, mielőtt még „baj” lenne. Hogy ez mikor van? Hát azt hiszem, hogy tinédzser korban. Nem azért, hogy a házasságból még megköttetése előtt kiábránduljunk. Nem is célja az írónőnek, hogy lebeszéljen vagy vérfeministaként ossza az észt. Azért kell elolvasni, mert akkor talán nem sétál be az ember abba csapdába amit maga állít magának úgy, hogy nem is tud róla. Mindenki azt gondolja persze, hogy ááá, velem/velünk ez nem fordulhat elő. Pedig de. Résen kell lenni és merni, akarni kell a házasságon belül is önmagunknak maradni és akkor boldogan élünk férjünk/feleségünk mellett amíg meg nem halunk. Vagy nem, de legalább mi mindent tőlünk telhetőt megtettünk.

>!
zsoofi
Dalma Heyn: A vágy csendje

és nemcsak minden nőnek, de minden férfinak is el kellene olvasni…:)


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

Nem vágyom olyan elfogadásra, amely arra a tévképzetre épül, hogy az, akit szeretsz, szeplőtlen.

185. oldal

>!
Morpheus

Az én házasságom egyedi, szokatlan, nem illik bele egyik rendszerbe sem, és én így szeretem. Az a nagyszerű a házasságban – a kapcsolatban, függetlenül a házasságtól –, hogy fejlesztjük egymást. Ez túlságosan erőltetettnek hangzik, úgy, mintha erőltetnénk egymást. De nem ezt tesszük. Fejlődünk egymás mellett.

189. oldal

2 hozzászólás
>!
Morpheus

Mi történne, ha egy pillanatra a nőknek azt a felnőtt ön-énjét neveznénk jónak, amelyet a házasságon kívüli viszonyban megtaláltak, és fagyott, infantilizált énjüket bélyegeznénk rossznak? Mi lenne, ha elismernénk, hogy noha a férjek nem szükségképpen felelősek ezekért a fagyott kapcsolatokért, felelős viszont az a tény, hogy a házasság egy olyan paradigma, amelyben az idealizáció lehűti a kapcsolatokat, és előbb-utóbb a résztvevőket magukat is? Akkor újra kell értékelnünk a fagyos légkört, amely a TÖKÉLETES FELESÉGET körülveszi, meg kell kérdőjeleznünk azokat az imágókat, amelyeket csodálatosnak, ideálisnak, tökéletesnek nevezünk, de amelyek a nőket halálra fagyasztják. Ha ezt megtesszük, talán közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy mi az, ami a kapcsolatokban örömet szerez, legalábbis a nőknek. De én hiszem, hogy a férfiaknak is.

165. oldal

2 hozzászólás
>!
Morpheus

– Miért volt olyan fontos, hogy beszámolj a férjednek egy olyan kapcsolatról, amely már véget ért? Bűntudatból? Haragból?
– Nem hiszem. Számomra nem volt más lehetőség. Mindig nagyon őszinte voltam. Daniel egy őszinte nőt vett el, és ezt ő is tudja. Sokan azt mondták, ne áruljak el neki semmit. De én soha nem éltem hazugságban. Néha azt hiszem, hogy neki könnyebb volna, ha nem tudná, nekem pedig nehezebb. De az embereknek vannak érzékelőik, csak éppen dönthetnek úgy is, hogy nem nézik meg közelebbről azt, amit érzékelnek. Ezt utáltam legjobban a szüleim kapcsolatában: a tagadást. Nem szeretem a tagadást, a hazugságot, akármiről legyen is szó.

182. oldal

4 hozzászólás
>!
Morpheus

Újra és újra megkérdezem magamtól, hogy mi a szerelem. És nem tudom meghatározni. De abban biztos vagyok, hogy a feltétel nélküli adás része a definíciónak. De ha ez kiradíroz téged, akkor nem jó dolog úgy adni, hogy nem vársz semmiféle viszonzást.

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Ha belegondolunk, valódi személyiségünk feladása nem is nagy ár azért a gazdagságért, amit a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” megvalósulása ígér egy valódi férfival.

     – Lynda Barry, karikaturista

57. oldal, A tökéletes feleség

17 hozzászólás
>!
Morpheus

Részemmé teszem a házasságomat, nem én válok a házasság részévé.

213. oldal

>!
Morpheus

Laura megpróbálja megérteni, hogy a hangulatok, indulatok által nem befolyásolt, önzetlen feleség, akit férje számára alakít, miért infantilizálja őt. Ugyanakkor miért teszi felnőtté az, hogy megmutathatja bonyolult, hiteles, érzelemvezérelt önmagát Cliffnek? Miért érzi ettől ráadásul még azt is, hogy gondoskodnak róla? Világosan látja, hogy érzelmeinek elrejtése, illetve szabad átélése döntő szerepet játszik ebben, fontos tényezője mindkét kapcsolatnak.

158. oldal

>!
Morpheus

A lelkünk mélyén azt hisszük, hogy a jó házasság automatikusan monogám, és ezért a házasságon kívüli nemi élet automatikusan azt jelenti, valami baj van a házassággal.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság · monogámia
>!
Morpheus

Mikor gyerek voltam, azt hittem, hogy a házasságon kívüli viszony a világon a legrosszabb dolog. Amikor nyolc évvel ezelőtt férjhez mentem, nem is gondolkoztam a monogámián. Kész ténynek vettem, hogy monogám leszek. De a mostani tapasztalataim más perspektívát nyitottak meg előttem. Már nem hiszem, hogy a monogámia olyan jó dolog. Sokat tanultam ebből a viszonyból, annyival toleránsabb lettem saját magammal szemben és másokkal szemben is, hogy megváltozott a beállítottságom.

185. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bácskai Júlia: Együttélősdi
Gary Chapman: Végre egy nyelvet beszélünk
Szarka Miklós: Házasságra felkészítő beszélgetések
Kalo Jenő – Pándy Mária – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Felcserélt szerepek
Deborah Sundahl: A G-pont és a női ejakuláció
Kurt Tepperwein: A párkapcsolat művészete
Ed Wheat – Gaye Wheat: A boldogság titkai
Hirschler Imre: Nemcsak nőkről – nemcsak nőknek