Fújt ​a szél 2 csillagozás

Dallos Sándor: Fújt a szél

Kinek ​van igaza: a városi tülekedőnek vagy a diófái alá visszavonuló kertésznek? Megmarad-e a kamaszkorban felhabzsolt indiánkönyv olvasói élménye? Mi jobb: ha részegek vagy ha józanok vagyunk háború; idején? A Dallos Sándor hagyatékából válogatott tárcák, karcolatok és elbeszélések többsége létkérdéseink, életérzéseink apró, de nagyon fontos részleteivel foglalkozik. Az író nem old meg semmit, nem válaszol – csak meditál. Mégis: tűnődéseivel továbbgondolkozásra serkent bennünket, akár a frissen földhöz jutott paraszt, akár a városi szegény ember gondjain töpreng.
     Legjobb írásai a két háború közti Budapestet tárják elénk, a koplaló várost, ahol hontalan csavargók, lakástalan házaspárok csatangolnak a körúton éjszakánként, ahol éhes kubikos kutyát etet, csontig soványodott ló ácsorog a mellékutcában, öregemberek verekszenek egy darab ócskavasért – a várost, amely a maga tragédiájával még jobban az író szívéhez nőtt a második világháborúban. Ehhez a lezüllesztett,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1978

Tartalomjegyzék

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631509710

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Dallos Sándor: Fújt a szél

Szép, rövid novellák, tárcarajzok, napójegyzet-szerű gondolatok, vélemények rögzítése háborúról, könyvekről (ifjúsága kedvenceiről és a háború utáni zűrzavarban kifosztott és meggyalázott lakása megmaradt könyvállományáról), zeneművekről (Bartókot még 1934-ben, emigrálása előtt rajongva értékeli), napi eseményekről, hétköznapi pillanatokról, saját szülőföldje tájszólásáról, nyelvhasználatáról és egy nagyobb lélegzetű írásmű – nem tudom mondható-e kisregénynek, vagy talán csak éppen ez az egy, ami tényleg novella – egy foglalkozása szerint író, gőgös úrficról, kit éhezése idején csak a megvetett, lenézett, ám hű cseléd, az albérletet adó család otthon tevékenykedő értéktelen tagja, a sánta nagylány ment meg az éhen halástól.
Nem olvastam még Dallos Sándortól korábban, ezért örülök, hogy ráakadtam e rövidprózákat tartalmazó kötetére. A stílusa élvezetes, még ha néha kicsit szépelgő is. Művei legtöbbször E/1-ben elmondott, önsorsáról, benyomásairól, véleményéről árulkodó vallomások, melyekben mindig a lét peremére sodródottakról beszél, emberekről és állatokról egyaránt szépen és szívrendítően. Óvatos vagyok már, hogy az E/1-et írói önvallomással azonosítsam be, de itt, ebben a könyvben végig erről van szó. Nem én állítom ezt, hanem az írásokat összegyűjtő és a kötetet az író 1964-es halálát követően kiadató örökösök. Milyen jó, hogy az írások után pontosan datálták is a művek eredeti megjelenését!

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Az erdő ébredése
Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Egy szem kukorica
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Ruby Saw: Beleszeretni
Fekete István: Tíz szál gyertya
Tömörkény István: Tömörkény István válogatott novellái
Krúdy Gyula: Az álombeli lovag
Fekete István: Öreg naptár
Szemán Zoltán: A csillagok dala