Aranyecset (Munkácsy 2.) 278 csillagozás

Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset

Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Eredeti megjelenés éve: 1958

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571384
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492554
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
542 oldal · ISBN: 9789639492554

15 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 97

Most olvassa 15

Várólistára tette 141

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Dallos Sándor: Aranyecset

Komor és nehéz, de olvasmányos történet volt. Bár elég fikció-hatást éreztem benne, de mégis érdekes volt belegondolni, hogy vajon tényleg így történhetett-e minden. Nem néztem utána, nem tudom, mennyi ebből pontosan a valós, de elég jól lett megírva ahhoz, hogy igazán olvasható legyen és ne száraz életrajzot kapjon az olvasó.

>!
Csergimanó P
Dallos Sándor: Aranyecset

Befejezvén nagyszerű festőnk életéről szóló második kötetet sem tudok más konzekvenciát levonni, hogy a Mester pont annyira volt őrült , amennyit a belső világán át az utókornak, azaz nekünk megmutat festményein keresztül. Ez a tragikum és az a hatalmas , mindent elsöprő szerelem nagy szerepet játszott az életében ugyanúgy, mint kisebb , testi vágyait beteljesítő kalandjai, vagy a belőle áradó düh spoiler amin keresztül ő hatalmassá vált és pompás képeit megfestette. Mindent elhiszek az írónak, akár fikció, akár nem.
Bátran ajánlom mindenkinek a két kötet olvasását, mert nem száraz adatokat közöl, hanem egy színes életet élő festőzseni olvasmányosan leírt élettörténete ez.
A fél csillag levonás : 70%- tól már túl elnyújtottnak éreztem.

>!
tündérrózsa
Dallos Sándor: Aranyecset

Lenyűgöző, olvasmányos és tragikus, akárcsak az első része. Talán egy picivel komorabb, de mégis élvezet olvasni, annak ellenére is, hogy olykor felszaladt a szemöldököm, mikor már minden nő az Ő lábai előtt hevert. Nagy, mindent elsöprő szerelemből most sem volt hiány spoiler, de kaptam bőven a munkájából, emberségéből is. Becsületessége vitathatatlan, ennek ellenére tartom magam ahhoz, hogy nagyon nehéz ember lehetett. Igaz, az élete sem volt túl könnyű. De azért ettől a mérhetetlen hűtlenségtől nem voltam elragadtatva. Kissé eltúlzottnak tűnik nekem. Még mindig azon gondolkodom, hogy mi ebből a tiszta valóság, és mi az, amit csak Dallos Sándor tett hozzá. Ahogy haladtam a történetben, nem bírtam megállni, hogy ne keressek rá a könyvben említett festményekre. Mint már említettem, Munkácsy nem tartozik a kedvenc festőim közé, de most, hogy olvastam ezeket a könyveket, sokkal jobban értékelem egy-egy (számomra eddig nem annyira érdekes) képét.
Sajnos a végét nagyon elkapkodottnak érzem, először kicsit elnyúlik a történet, aztán meg hirtelen ugrunk nagyot, és pikk-pakk vége is az egésznek. Ezért nem mondhatom, hogy jobban tetszett, mint az első rész, pedig végig az járt a fejemben. Így azt mondom, egyformán jó volt mindkettő.

>!
dianna76 P
Dallos Sándor: Aranyecset

(folyt)… boldogság volt, hogy végre az jön, ami miatt én olvasni szerettem volna ismét ezt a regényt. Nagyon tetszettek a leírásai annak a munkafolyamatnak, ahogyan egy-egy nagy alkotás megszületett a művész keze alatt. Kezdve az ihlettől (ami némelyik kép esetében annyira érdekes volt)és kigondolástól, a modellkeresésen és tervrajzokon át, a tanulmányok elkészítéséig, majd a részletek aprólékos felviteléig a festővászonra. Naná, hogy egy-egy szóban forgó festményére rögtön rá is kerestem a neten, hogy láthassam miről is van szó. S persze közben nem bírt férfi önmagával sem Munkácsy, de szerencsére ezúttal nem ezen a szálon volt a hangsúly. A tényleges életrajzot is átbogarásztam, mert kíváncsi voltam, hogy egyes szerelmi szálak valósak-e. Háát…! Ezért a második kötetért mindenképpen érdemes volt ismét elolvasnom a regényt.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
540 oldal · ISBN: 9631514056
>!
Almost_Zed
Dallos Sándor: Aranyecset

Ez még jobban magával ragadott, mint az előző kötet. A festői siker és hírnév kiteljesedése (Milton, Krisztus-trilógia, A reneszánsz apoteózisa, Honfoglalás – hogy csak a nagyobbakat említsem), újabb szerelmek, tragédiák és a végzetes betegség sorjáznak a regényben. A tárgyilagossághoz tartozik, hogy olykor hatásvadásznak és túlidealizáltnak tűnt, de ennek dacára is minden fejezetét élmény volt olvasni.
Kedvenc könyvet avattam, mint A nap szerelmese esetében.

1 hozzászólás
>!
ptagi P
Dallos Sándor: Aranyecset

Igazából ez kevésbé tetszett, mint az első kötet.
Ugyanaz a stílus, gördülékeny, élvezetes meg minden, csak talán már elmúlt a varázsa.
Igazából azt is mondhatnám, hogy kicsit már csömöröm lett az ágyba be, ágyból ki jelenetektől. Időnként emlékeztetnem kellett arra magamat, hogy nem egy puritán és lebutított mamipornót olvasok, hanem a Krisztus Pilátus előtt festőjének életrajzát. Nem tudom, miért érezte úgy Dallos Sándor, hogy a festés után ez a leghangsúlyosabb, amit el kell mondania. Sőt, amit hozzá kell költenie Munkácsy életéhez.
Igen, tudom, a művészek világa nehezen vethető össze a bibliai mércével, na de akkor is… Valahogy nem áll össze bennem a kép, hogy aki olyan fenséges és megrázó alkotásokat vitt vászonra Krisztus életéből, az közben olyan életet élt, hogy hát na… nem mondom, hogy ezzel hiteltelenné tette alkotását, mert ha Istennek úgy kedves, hát ilyen méltatlan eszközöket használ fel azért, hogy ma megrendülten állhassunk a képek előtt. De ha már valaki tollat ragad, hogy egy félig meseszerű életrajzot írjon, akkor ne azt emelje ki, amitől jó érzésű ember inkább kiábrándul.
Nos, hát ezért csak 4 csillag.

>!
Paulina_Sándorné P
Dallos Sándor: Aranyecset

Az előző résztől eltérően, itt a kétely merült fel bennem, hogy tényleg így történt-e minden. Ettől függetlenül azonban tetszett a történet, élveztem az író stílusát. Eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy megnézzem a festő munkáit. Hihetetlen, hogy miket alkotott. Fantasztikus festő volt.

>!
vighagika
Dallos Sándor: Aranyecset

Nekem még a régi kiadás volt meg, de így is egy élmény volt kicsit más oldalon keresztül megismerni festőnket.
Egy biztos, találó az „Aranyecset” cím. :)

>!
Enola87 MP
Dallos Sándor: Aranyecset

Az az igazság, hogy teljesen magával ragadott. Ugyanúgy, ahogy az első kötetet, ezt sem tudtam letenni: ha nem olvastam, arra gondoltam, hogy de jó lenne olvasni már tovább. A könyv első részében volt pár szereplő, aki kicsit irritált, de a vége felé megkedveltem mindenkit.
A vége nem volt túldramatizálva, sőt, kicsit mintha felgyorsították volna a történéseket, főleg az utolsó tíz oldalon, de így is élvezhető volt. Nem sirattam meg Miskát és a többieket, de annyira hozzámnőtt az egész könyv, hogy nem tudtam egy kicsit nem elszomorodni a végén.

>!
csillagka P
Dallos Sándor: Aranyecset

Dallos nem alkotott akkorát mint az első résszel sőt kicsit futurisztikusra, és túlságosan drámaira sikerült a szerelmek leírása, nagyon sajnáltam Svent és úgy alapjáraton Miska menjen a fészkes fenébe, senkihez és semmihez nem tudott hű maradni.
Rettentő nagy élményt szerzett a képes részek olvasása, közben nézegettem miről is van szó és fantasztikus részletek fedeztem fel a képeken.
Nagyon jó művészettörténeti tanulmányt kaptam kicsike drámai szerelemmel nyakon öntve .

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Csergimanó P

Minden erő a lélekben lakik, s a lélek úgy összeroppanhat egyetlen pillanat alatt, hogy az Isten sem alkothat belőle többé épet!

2 hozzászólás
>!
Enola87 MP

(…) nem a kora határozza meg az embert, hanem az élete tartalma (…)

292. oldal

>!
padamak

– (…) a boldogság egy-egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés!

452. oldal (Urbis, 2001)

>!
Enola87 MP

Az ember könnyen ítélkezik, de a helyzetekbe elfelejti beleélni magát.

20. oldal

>!
dianna76 P

(…) – Megbocsátani? Az könnyű! Tessék: megbocsátok. De elfelejteni, az valami!…

174. oldal

>!
Csergimanó P

Értsen meg: boldog akarok lenni, mint egy paraszt, egy kiválasztott parasztnővel, aki az Isten eredeti elképzelése a nőről.Ne zavarjanak engem dámák az igényeikkel, a hisztériájukkal, az ide- oda csapongásaikkal. Olyan nő kell nekem, biztos és elmozdíthatatlan, mint a tengerben a szikla.

>!
padamak

Ha te ezt a népet úgy igazán megismernéd, s úgy beléje tudnál látni, mint én, esküszöm, az életed java részét itt töltenéd! A francia nagyobb nép, mint a mienk, gazdagabb is, műveltebb is, de szívet, olyan igazit, csak itt találsz. Hisz Párizsig hallom a dobogását!

80. oldal (Urbis Könykiadó 2001)

>!
dianna76 P

Mert kimondhatatlan nagy dolog ám az, hogy akik a fiatalság harcaiban együtt éltek, az öregség ösvényein is együtt lépdeljenek!

364. oldal

>!
lalalac

– Sokat lehetne erről vitatkozni! – mondta a nő.
– Biztosan! – bólintott Miska. – De a viták általában valami kompromisszummal végződnek. Nem gondolja? Én inkább nem vitatkozom!

487. oldal

>!
dianna76 P

– Boldog lehet egy asszony, még ha halott is, akinek egy férfi ilyen keményen tudja őrizni az emlékét!

417. oldal

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Munkácsy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A varázshegy
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Italo Svevo: Zeno tudata
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Asa Moberg – Inczédy-Gombos Ádám: Ádám könyve
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce
Alan Marshall: Én is versenyt futok a széllel
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Szabó Magda: Für Elise