Aranyecset (Munkácsy 2.) 307 csillagozás

Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset Dallos Sándor: Aranyecset

Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Eredeti megjelenés éve: 1958

Róla szól: Munkácsy Mihály

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571384
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492554
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
542 oldal · ISBN: 9789639492554

15 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 111

Most olvassa 19

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pannik>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Az első részt jó néhány évvel ezelőtt olvastam, ami eleinte hátrányt jelentett, az első néhány oldalon éreztem, hogy az elhalványult emlékek nehezen jönnek elő, így nehezebben tudtam felvenni a fonalat. De néhány oldal után ez már nem jelentett gondot és Munkácsy fordulatokban gazdag, színes, szomorú életének második fele ismét magával ragadott.
Nehézségből aztán jutott neki bőven, pont annyi amennyi sikerből. Ha választhatott volna a magánéleti katasztrófái és a festészetben elért magaslatok között, biztosan arra teszi a voksát, hogy legyen boldog(abb) magánélete spoiler. Bár ki tudja? De nem választhatott. Tehetsége determinálta a fényesen ívelő festő karrierjét, ami még életében a csúcsra ért és világhírre tett szert. A magánélete meg sok-sok külső körülmény na meg még több döntés eredményeként lett fájdalmakkal teli.
Szomorú, mennyi tragédia övezte az életét. A halál, a betegségek, a balesetek ott settenkedtek körülötte, míg végül őt magát is viszonylag fiatalon elragadják.
Ami nagyon érdekes a könyvben a festő munkásságának részletei mellett, hogy a korszak szexuálisan erőteljesen túlfűtött volt, a könyv csak úgy izzik a kalandok, légyottok, házasságtörések szikráitól. Döbbenetes milyen könnyen és nyíltan voltak kaphatóak az emberek vallástól, rangtól, világnézettől függetlenül egy kis szexre. Csak összenéztek egy partin, vagy találkoztak valahol és a következő mozzanat már az, hogy kivettek egy lakást a találkozások kényelme és a figyelő szemektől való rejtőzködés érdekében. Bujaság, szerelem, érzékiség, érzések nélküli szexualitás, második, harmadik, sokadik szerető, csalódások, fájdalmak, reménytelenség uralják a könyvet. Munkácsy nagy kujon volt, hajtotta a nőket, egyszerre több vasat is tartott a tűzben, a nőknél csak a festészetet szerette jobban.
Az, hogy hogyan házasodik, miért dönt így, döbbenetes. Az, hogy kevés jutott neki a boldogságból annál több a hírnévből, megindító.
A festmények születésének folyamatai lenyűgöztek, Munkácsy zseni volt, kolosszális elme és bivalyerős ha munkáról volt szó. Időnként úgy festett mint egy megszállott és ezt, az alkotásait ismerve, el is hiszem, hogy így volt.
A vége felé a párhuzam nagyon éles és szomorú a párizsi (vagy inkább úgy pontos a nemzetközi) és a magyar elismerés tekintetében :( Akkor sem volt másként ezzel a keserű nemzettel sajnos.
Keserédes könyv, Dallos Sándor nagyon izgalmasra szövi a valóságból merített szálakat, szépen kiszínezi, feltupírozza, amitől olvasmányos és letehetetlen lesz.

1 hozzászólás
gabiica P>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Komor és nehéz, de olvasmányos történet volt. Bár elég fikció-hatást éreztem benne, de mégis érdekes volt belegondolni, hogy vajon tényleg így történhetett-e minden. Nem néztem utána, nem tudom, mennyi ebből pontosan a valós, de elég jól lett megírva ahhoz, hogy igazán olvasható legyen és ne száraz életrajzot kapjon az olvasó.

juanito_b192 P>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Húha! Ez talán még jobban „ütött”, mint az első rész. Itt már több szó volt a festészetről, az egyes képek születéséről, mindez olyan háttértörténetbe szőve, hogy az embernek tátva maradt a szája. Ugyanakkor valahogy sokkal komorabb hangulatú is volt, mint az első kötet, de közben meg nem lehetett letenni. Valamikor a jövőben mindenképpen újraolvasom.

tündérrózsa>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Lenyűgöző, olvasmányos és tragikus, akárcsak az első része. Talán egy picivel komorabb, de mégis élvezet olvasni, annak ellenére is, hogy olykor felszaladt a szemöldököm, mikor már minden nő az Ő lábai előtt hevert. Nagy, mindent elsöprő szerelemből most sem volt hiány spoiler, de kaptam bőven a munkájából, emberségéből is. Becsületessége vitathatatlan, ennek ellenére tartom magam ahhoz, hogy nagyon nehéz ember lehetett. Igaz, az élete sem volt túl könnyű. De azért ettől a mérhetetlen hűtlenségtől nem voltam elragadtatva. Kissé eltúlzottnak tűnik nekem. Még mindig azon gondolkodom, hogy mi ebből a tiszta valóság, és mi az, amit csak Dallos Sándor tett hozzá. Ahogy haladtam a történetben, nem bírtam megállni, hogy ne keressek rá a könyvben említett festményekre. Mint már említettem, Munkácsy nem tartozik a kedvenc festőim közé, de most, hogy olvastam ezeket a könyveket, sokkal jobban értékelem egy-egy (számomra eddig nem annyira érdekes) képét.
Sajnos a végét nagyon elkapkodottnak érzem, először kicsit elnyúlik a történet, aztán meg hirtelen ugrunk nagyot, és pikk-pakk vége is az egésznek. Ezért nem mondhatom, hogy jobban tetszett, mint az első rész, pedig végig az járt a fejemben. Így azt mondom, egyformán jó volt mindkettő.

dianna76 P>!
Dallos Sándor: Aranyecset

(folyt)… boldogság volt, hogy végre az jön, ami miatt én olvasni szerettem volna ismét ezt a regényt. Nagyon tetszettek a leírásai annak a munkafolyamatnak, ahogyan egy-egy nagy alkotás megszületett a művész keze alatt. Kezdve az ihlettől (ami némelyik kép esetében annyira érdekes volt)és kigondolástól, a modellkeresésen és tervrajzokon át, a tanulmányok elkészítéséig, majd a részletek aprólékos felviteléig a festővászonra. Naná, hogy egy-egy szóban forgó festményére rögtön rá is kerestem a neten, hogy láthassam miről is van szó. S persze közben nem bírt férfi önmagával sem Munkácsy, de szerencsére ezúttal nem ezen a szálon volt a hangsúly. A tényleges életrajzot is átbogarásztam, mert kíváncsi voltam, hogy egyes szerelmi szálak valósak-e. Háát…! Ezért a második kötetért mindenképpen érdemes volt ismét elolvasnom a regényt.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
540 oldal · ISBN: 9631514056
Almost_Zed>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Ez még jobban magával ragadott, mint az előző kötet. A festői siker és hírnév kiteljesedése (Milton, Krisztus-trilógia, A reneszánsz apoteózisa, Honfoglalás – hogy csak a nagyobbakat említsem), újabb szerelmek, tragédiák és a végzetes betegség sorjáznak a regényben. A tárgyilagossághoz tartozik, hogy olykor hatásvadásznak és túlidealizáltnak tűnt, de ennek dacára is minden fejezetét élmény volt olvasni.
Kedvenc könyvet avattam, mint A nap szerelmese esetében.

1 hozzászólás
ptagi P>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Igazából ez kevésbé tetszett, mint az első kötet.
Ugyanaz a stílus, gördülékeny, élvezetes meg minden, csak talán már elmúlt a varázsa.
Igazából azt is mondhatnám, hogy kicsit már csömöröm lett az ágyba be, ágyból ki jelenetektől. Időnként emlékeztetnem kellett arra magamat, hogy nem egy puritán és lebutított mamipornót olvasok, hanem a Krisztus Pilátus előtt festőjének életrajzát. Nem tudom, miért érezte úgy Dallos Sándor, hogy a festés után ez a leghangsúlyosabb, amit el kell mondania. Sőt, amit hozzá kell költenie Munkácsy életéhez.
Igen, tudom, a művészek világa nehezen vethető össze a bibliai mércével, na de akkor is… Valahogy nem áll össze bennem a kép, hogy aki olyan fenséges és megrázó alkotásokat vitt vászonra Krisztus életéből, az közben olyan életet élt, hogy hát na… nem mondom, hogy ezzel hiteltelenné tette alkotását, mert ha Istennek úgy kedves, hát ilyen méltatlan eszközöket használ fel azért, hogy ma megrendülten állhassunk a képek előtt. De ha már valaki tollat ragad, hogy egy félig meseszerű életrajzot írjon, akkor ne azt emelje ki, amitől jó érzésű ember inkább kiábrándul.
Nos, hát ezért csak 4 csillag.

Paulina_Sándorné P>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Az előző résztől eltérően, itt a kétely merült fel bennem, hogy tényleg így történt-e minden. Ettől függetlenül azonban tetszett a történet, élveztem az író stílusát. Eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy megnézzem a festő munkáit. Hihetetlen, hogy miket alkotott. Fantasztikus festő volt.

vighagika>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Nekem még a régi kiadás volt meg, de így is egy élmény volt kicsit más oldalon keresztül megismerni festőnket.
Egy biztos, találó az „Aranyecset” cím. :)

Enola87 P>!
Dallos Sándor: Aranyecset

Az az igazság, hogy teljesen magával ragadott. Ugyanúgy, ahogy az első kötetet, ezt sem tudtam letenni: ha nem olvastam, arra gondoltam, hogy de jó lenne olvasni már tovább. A könyv első részében volt pár szereplő, aki kicsit irritált, de a vége felé megkedveltem mindenkit.
A vége nem volt túldramatizálva, sőt, kicsit mintha felgyorsították volna a történéseket, főleg az utolsó tíz oldalon, de így is élvezhető volt. Nem sirattam meg Miskát és a többieket, de annyira hozzámnőtt az egész könyv, hogy nem tudtam egy kicsit nem elszomorodni a végén.


Népszerű idézetek

padamak>!

– (…) a boldogság egy-egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés!

452. oldal (Urbis, 2001)

eltim P>!

Minden erő a lélekben lakik, s a lélek úgy összeroppanhat egyetlen pillanat alatt, hogy az Isten sem alkothat belőle többet épet!

136. oldal

4 hozzászólás
pannik>!

Ha valamit el kell szakítanunk, gyorsan és keményen szakítsuk el.

120. oldal

Enola87 P>!

(…) nem a kora határozza meg az embert, hanem az élete tartalma (…)

292. oldal

pannik>!

Megbocsátani? Az könnyű! Tessék: megbocsátok. De elfelejteni, az valami! … Ezt hogyan csináljam?

174. oldal

pannik>!

De mégiscsak lehetetlen, hogy ti, férfiak, mindent csinálhattok büntetlenül, s mi, nők, ha csak ránézünk is valakire, már baj van!

169. oldal

Enola87 P>!

Az ember könnyen ítélkezik, de a helyzetekbe elfelejti beleélni magát.

20. oldal

pannik>!

Nekem ami élet, semmi sem sikerül. Akármihez nyúlok, összetöröm. Másnak meg megy simán minden.

60. oldaldal

pannik>!

Legyetek ravaszok, mint a rókák, és okosak, mint a kígyók!

451. oldal

dianna76 P>!

(…) – Megbocsátani? Az könnyű! Tessék: megbocsátok. De elfelejteni, az valami!…

174. oldal


A sorozat következő kötete

Munkácsy sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Egy magyar nábob
Victor Hugo: A nyomorultak
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Juliette Benzoni: A farkasok ura
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya
Allison Pataki: Sissi – Az ifjú császárné
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Fábián Janka: Lotti öröksége
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Annemarie Selinko: Désirée