A kétkötetes mű egyszerre ismeretterjesztő és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét. A két regényből egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festő műveivel találkozzon. Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig. A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát. Az Aranyecset a második kötet, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festő életének minden mozzanatába.
A nap szerelmese / Aranyecset (Munkácsy 1-2.) 361 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1958
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek
Kedvencelte 138
Most olvassa 28
Várólistára tette 105
Kívánságlistára tette 31
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Nézegettem a kedvenc könyveim, és gondolkoztam miért kerültek ide pont ezek a könyvek. Tizenévesen annyira tetszett ez a könyv, de gyanítom, hogy ezt a könyvet talán a festmények miatt szerettem ennyire. A helyi múzeumban vannak érdekes dolgok, de a legnagyobb durranás mindig is a Krisztus-trilógia volt. Az ember áll és rátelepszik három hatalmas kép, lenyűgözi, és úgy olvasta a szenvedő Krisztus arca a festőé. Életemben nem álltam annyit kép előtt, mint ezek előtt. Nem tudom szétválasztani a műveket, nem tudom hogy a könyv a festmények miatt tetszik annyira, vagy a festmények a könyv miatt nyújtanak ekkora élményt. Végül is mindegy. Szeretem.


A legszebb életrajzi regény ,amit eddigi életem során olvastam. A könyv lapjaiba beleivódik Munkácsy ereje, fantáziája, dühe, alkotókészsége. Megelevenednek az olvasó előtt életének mozaikjai, feltárja a festő kétségeit, lelki megpróbáltatásait, szerelmeit ,barátságait . Tudott szeretni, úgy , ahogy nőt szeretni kell. A nők pedig alázattal közeledtek felé, mely önszántukból fakadt. Csodálattal néztek fel rá. A könyv részletesen leírja festményeinek megszületését. Aki egy kicsit is kedveli a festészetet , és érdekli egy magyar festő élete , annak mindenképpen ajánlom ezt a remekművet.


Olyan pontos érzelemleírások és gondolat megjelenítések vannak benne, hogy mindig azon gondolkoztam, hogy ilyeneket kitalálni nem lehet, csak ha ott volt az ember. Eszméletlenül olvasmányos, letehetetlen, folyamatosan történik valami, ügyesen vannak elrejtve egy időre a szálak, amik a legmeghökkentőbb időpontokban kerülnek elő. Izgalmas, szerelmes, rengeteget tudhatunk meg a korszak nagy festőiről. Nagyon sok Munkácsy-mű létrejöttének körülményeiről is képet kapunk, sőt szinte az összesről.
Imádtam, amikor a könyvben éppen dolgozott egy festményen Munkácsy, én meg a neten néztem a képet és így láttam hogyan fejlődött azzá a képpé és mi volt a mondanivalója. Egészen más így megtudni egy motivációt, mint a műv.töri könyvek által.
Zseniális, lenyűgöző, „baráti” hangvételű, egyszerű, szerelmes, letehetetlen.


Nagyszerű könyv. Élmény volt olvasni. Lehet , hogy fele sem igaz a leírtaknak , de nem baj , úgy szép ahogy van. Nagyszerű ember Munkácsy Mihály. Fejet hajtok előtte.
Ez a könyv attól jó, hogy nincs tele száraz tényekkel , nem unalmas , vontatott , nemcsak adathalmazból áll , hanem igazi regény , könnyed, egyszerű olvasmány , mégis teljes képet kapunk a festő életéről , képei születéséről.


Majdnem lecsúsztam a saját példányról. Ha az a A Karamazov testvérek nem hiányosan kerül hozzám (itthon derült ki hogy igazándiból 3 kötetes, de csak 2 volt a könyvtári kiárusításfélén), akkor nem viszem vissza, akkor nem látom ezt meg, amit anyu mindig dicsért, és akkor nem hozom haza helyette… Úgy volt, hogy ha nem tetszik, anyunak adom, mert ő oda-vissza van érte. Néha még most is bepróbálkozik, olvasása alatt is rágta a fülemet, de nem adom! Nagyon tetszett. Betegség alatt kezdtem el, így rengeteg időm volt rá és elmerenghettem kedvemre. Talán ezért is tetszett jobban az első kötet. No meg ott még kevesebb van a nagy festőiségből meg nincs annyi szerelmes kaland, meg még nem olyan beképzelt a szentem. A szerelmi szálak néhol kiakasztottak, nem értettem, mit-miért tesz. A vége meg túl összecsapottnak tűnt.
Nem életrajzi regényként fogtam fel, legalábbis csak részben, mert persze vártam, mikor bukkannak fel kedvelt festmények nevei, de eleve úgy álltam hozzá, hogy biztos nagy része kitaláció és semmi köze Munkácsyhoz. Így nagyon is élvezhető volt. :) No és persze az is közrejátszott az elolvasásában, hogy imádom Munkácsy képeit. :)


Munkácsy az egyik kedvenc festőm. Örülök, hogy nem hagytam ki az alkalmat, amikor itt volt Pécsen a Munkácsy-trilógia. Egy életre szóló élmény volt!
Sokan ajánlották már a művet, ezért kezdtem el elolvasni. Bevallom őszintén, az eleje picit vontatott volt és unalmas, de meglepően érdekes. Számos új, fontos információt tudtam meg Munkácsyról. Ez a mű kiválóan alkalmas arra, hogy képet kapjunk az akkori kor mindennapjairól, és a művész életéről. Sajnálom, hogy egy ilyen remek festőnek, mint ő, ilyen nehéz helyzeteket kellett már nagyon fiatalon átélnie… De le a kalappal előtte, hogy asztaloslegényből így felküzdötte magát! Hatalmas ereje volt.
Ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik Munkácsyt és kicsit jobban szeretnének belátást nyerni az életébe… :)


-2/12 (2011-ből)
Végre valahára vége. Ez egy bűnrossz életrajzi regény, nagyon szenvedtem vele. Fogalmam sincs, hogy mennyi belőle az igazság, de remélem nagyon kevés. Amellett van benne egy csomó tárgyi tévedés, anakronizmus, teljesen egyenetlen a kidolgozás módja, a vége összecsapott, mintha sebtében kellett volna befejezni, vagy mert túl hosszúra nyúlt már. A szerelmi szálak meg egyszerűen giccsesek… brrr…




Sokáig halogattam az olvasását, aztán képtelen voltam letenni. Meghajoltam az asztalosinasból világhírű festővé lett ember ereje előtt, és büszkeséggel töltött el, hogy magyar volt ez a zseni. Az író érdeme (fikció ide vagy oda), hogy minden rezdülésében együtt érezhettem a megrajzolt karakterrel, tanúja lehettem belső vívódásainak, tragikus szerelmeinek, és annak, ahogy meghódította a világot. Ezentúl más szemmel nézem a festményeit.
Népszerű idézetek




Egy nőnek, ha menni akar, sohasem kell rimánkodni, inkább segíteni kell neki csomagolni!




Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozhatja a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni. Tudod-e, miért? Mert annak a férfinak, akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása. Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas. Oly gyúlékony erre a férfira. És ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerűen el kell viselnie.
239. oldal




Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem, hogy én még egyszer el ne tévedhessek.
















Egy nőnek, aki menni akar, sohasem kell rimánkodni, inkább segíteni kell neki csomagolni! Mert az már… Hát mit ér az már?
Aranyecset XXIV




Művésznek a csöndes boldogság való. Mikor csak úgy könnyedén szeret az ember, s nem csinál problémát az ügyből, s nem engedi, hogy a nő felkavarja az életét. Azt soha! A nő csak mulattasson! Cirmoskodjék. Töltse a kedvedet. Járjon-keljen körülötted, a keze nyomát hagyja rajta mindenen, mert ez a jó. A nő meleg szaga jó egy műteremben, frissen tartja az embert, és növeli az alkotó kedvét. De ha föléd nő, ha befon, ha leköt, ha belopja magát az életedbe: véged!
241. oldal




Érdekes – gondolta a néni –, mennyivel könnyebben viseli az elválást egy nő, mint egy férfi. A nő egy-két hét, vagy legfeljebb egy-két hónap alatt megvigasztalódik. Igaz, hogy rendszerint megy valakihez , így könnyebb. A férfi egészen más. Ő legbelül egyedül marad, s elhordja magában a fájdalmat néha esztendőkig is. Nem mutatja, végzi a maga munkáját, de benne van. Egyedül él vele, s csak soká kopik ki belőle. Ha egyáltalán kikopik.
127. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Juliette Benzoni: A szökevény 85% · Összehasonlítás
- Henri Perruchot: Gauguin élete 84% · Összehasonlítás
- Láng György: Primavera 86% · Összehasonlítás
- Petz György: Fölvett arc · Összehasonlítás
- Gál György Sándor: Majális 82% · Összehasonlítás
- Paula Mclain: A párizsi feleség 87% · Összehasonlítás
- Hugh McLeave: A festő és a hegy · Összehasonlítás
- Gladys Schmitt: Rembrandt I-II. · Összehasonlítás
- Komlóssy Viktor: Éljen a művészet! Éljen a bor! · Összehasonlítás
- Romain Rolland: Michelangelo élete · Összehasonlítás