A ​nap szerelmese / Aranyecset (Munkácsy 1-2.) 92% 395 csillagozás

Emlékszem gyerekként találomra lekaptam a polcról és elkezdtem olvasni.
Volt, amit nem értettem, de nagyon új és másmilyen volt, mint az őt megelőző olvasmányaim. Aztán kicsit idősebb fejjel újból megolvasva, már értettem és szerettem az egész írást. Azóta is szívesen olvasom újra.
Gyönyörű történet Munkácsy élete, ahogyan gyönyörű és elborzasztó az a kor, amiben élt. Mindezeket valami csodásan meséli el a könyv. Hogyan és honnan indult ez a festő zseni és hogyan lett festőfejedelemmé. Mennyi és milyen tragédiák érték egész életében és mégis mindig túl tudott lépni rajtuk és festeni az újabbnál újabb és nagyobbnál nagyobb csodákat. Mindez nagyon olvasmányosan megírva. Az ember mindig várja az újabb kalandokat és fordulatokat.

Nézegettem a kedvenc könyveim, és gondolkoztam miért kerültek ide pont ezek a könyvek. Tizenévesen annyira tetszett ez a könyv, de gyanítom, hogy ezt a könyvet talán a festmények miatt szerettem ennyire. A helyi múzeumban vannak érdekes dolgok, de a legnagyobb durranás mindig is a Krisztus-trilógia volt. Az ember áll és rátelepszik három hatalmas kép, lenyűgözi, és úgy olvasta a szenvedő Krisztus arca a festőé. Életemben nem álltam annyit kép előtt, mint ezek előtt. Nem tudom szétválasztani a műveket, nem tudom hogy a könyv a festmények miatt tetszik annyira, vagy a festmények a könyv miatt nyújtanak ekkora élményt. Végül is mindegy. Szeretem.

Olyan pontos érzelemleírások és gondolat megjelenítések vannak benne, hogy mindig azon gondolkoztam, hogy ilyeneket kitalálni nem lehet, csak ha ott volt az ember. Eszméletlenül olvasmányos, letehetetlen, folyamatosan történik valami, ügyesen vannak elrejtve egy időre a szálak, amik a legmeghökkentőbb időpontokban kerülnek elő. Izgalmas, szerelmes, rengeteget tudhatunk meg a korszak nagy festőiről. Nagyon sok Munkácsy-mű létrejöttének körülményeiről is képet kapunk, sőt szinte az összesről.
Imádtam, amikor a könyvben éppen dolgozott egy festményen Munkácsy, én meg a neten néztem a képet és így láttam hogyan fejlődött azzá a képpé és mi volt a mondanivalója. Egészen más így megtudni egy motivációt, mint a műv.töri könyvek által.
Zseniális, lenyűgöző, „baráti” hangvételű, egyszerű, szerelmes, letehetetlen.

-2/12 (2011-ből)

Végre valahára vége. Ez egy bűnrossz életrajzi regény, nagyon szenvedtem vele. Fogalmam sincs, hogy mennyi belőle az igazság, de remélem nagyon kevés. Amellett van benne egy csomó tárgyi tévedés, anakronizmus, teljesen egyenetlen a kidolgozás módja, a vége összecsapott, mintha sebtében kellett volna befejezni, vagy mert túl hosszúra nyúlt már. A szerelmi szálak meg egyszerűen giccsesek… brrr…

Nagyszerű könyv. Élmény volt olvasni. Lehet , hogy fele sem igaz a leírtaknak , de nem baj , úgy szép ahogy van. Nagyszerű ember Munkácsy Mihály. Fejet hajtok előtte.
Ez a könyv attól jó, hogy nincs tele száraz tényekkel , nem unalmas , vontatott , nemcsak adathalmazból áll , hanem igazi regény , könnyed, egyszerű olvasmány , mégis teljes képet kapunk a festő életéről , képei születéséről.

Csodálatos, szerelmes, kalandos és izgalmas. Mnkácsy élete sok érdekes epizódot tartalmaz (bár nem tudom mennyire hiteles ez a történet, nem néztem utána). Csodálatos leírások, szóképek jelennek meg a könyvben. Olvasás közben mintha Munkácsy galériában járnánk, látjuk a művek születését, a megvalósításig. Néha nem árt egy-egy festményt is elővenni, sokkal élvezetesebbé válik az olvasás.

Majdnem lecsúsztam a saját példányról. Ha az a A Karamazov testvérek nem hiányosan kerül hozzám (itthon derült ki hogy igazándiból 3 kötetes, de csak 2 volt a könyvtári kiárusításfélén), akkor nem viszem vissza, akkor nem látom ezt meg, amit anyu mindig dicsért, és akkor nem hozom haza helyette… Úgy volt, hogy ha nem tetszik, anyunak adom, mert ő oda-vissza van érte. Néha még most is bepróbálkozik, olvasása alatt is rágta a fülemet, de nem adom! Nagyon tetszett. Betegség alatt kezdtem el, így rengeteg időm volt rá és elmerenghettem kedvemre. Talán ezért is tetszett jobban az első kötet. No meg ott még kevesebb van a nagy festőiségből meg nincs annyi szerelmes kaland, meg még nem olyan beképzelt a szentem. A szerelmi szálak néhol kiakasztottak, nem értettem, mit-miért tesz. A vége meg túl összecsapottnak tűnt.
Nem életrajzi regényként fogtam fel, legalábbis csak részben, mert persze vártam, mikor bukkannak fel kedvelt festmények nevei, de eleve úgy álltam hozzá, hogy biztos nagy része kitaláció és semmi köze Munkácsyhoz. Így nagyon is élvezhető volt. :) No és persze az is közrejátszott az elolvasásában, hogy imádom Munkácsy képeit. :)

Sokáig halogattam az olvasását, aztán képtelen voltam letenni. Meghajoltam az asztalosinasból világhírű festővé lett ember ereje előtt, és büszkeséggel töltött el, hogy magyar volt ez a zseni. Az író érdeme (fikció ide vagy oda), hogy minden rezdülésében együtt érezhettem a megrajzolt karakterrel, tanúja lehettem belső vívódásainak, tragikus szerelmeinek, és annak, ahogy meghódította a világot. Ezentúl más szemmel nézem a festményeit.

A kedvenc konyveim,nem tudom megunni! Tobbszor olvastam.

Édesapám ajánlására olvastam el ezt a két kötetes életrajzi regényt. Nagy hatással volt rám. Volt szerencsém a Munkácsy trilógiát megtekinteni, kétszer is. A könyv hatására egészen más szemmel néztem a remek műveket :) S az internet segítségével az összes többi művének is utána néztem, összekötve a regényben olvasottakkal.