Balzac ​és a kis kínai varrólány 17 csillagozás

Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban a kínai születésű, de közel két évtizede Párizsban élő filmrendező és író, Dai Sijie önéletrajzi ihletésű regénye. A könyv két főhősét, a tizenhét éves narrátort és barátját, az egy évvel idősebb Luót – mindketten osztályellenségnek nyilvánított burzsoá-értelmiségi, nevezetesen orvos család fiai – a kulturális forradalom idején átnevelő táborba, egy isten háta mögötti kis hegyi faluba küldik, koldusszegény és hihetetlenül tudatlan parasztok közé. A hajdani ópiumtermesztők, akiket már régen „jó útra térített”, átnevelt Mao rendszere, gyanakodva és ellenségesen fogadják a fiúkat. A két jó barát a földeken és a rézbányában dolgozik – embertelen körülmények között. Éheznek, fáznak és ami a legrosszabb, állandóan rettegnek. Ám egy napon hatalmas boldogság és szerencse éri őket: tulajdonukba kerül egy, tiltott nyugati szerzők (Balzac, Hugo, Stendhal, Dumas, Dickens) kínaira lefordított műveivel teli láda. Egy addig… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2002
216 oldal · ISBN: 9630771306 · Fordította: Gulyás Adrienn

Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

Kína


Kedvencelte 3

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kisbeka>!
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány

Ez a könyv is meghatározó az életemben. Kár, hogy az író második regénye meg sem közelíti ezt a színvonalat. Annak ellenére, hogy látszólag a kínai nagyon „más” kultúra, a két kamaszfiú története megindító és szívbemarkoló. És főleg az irodalom ereje, ami csodálatos írói eszközökkel mutatkozik meg ebben a regényben! Csak ajánlani tudom!

ritamatuska>!
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány

hihetetlen fantáziája van a mesélőnek, a könyvben az általa elképzelt jelenetek/szerepek tetszettek a legjobban, mégis összességében egy szomorú történet. A legbriliánsabb rész kétségkívül az, mikor bosszút áll a falu vezetőjén!

1 hozzászólás
Carmilla >!
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány

Légiesen könnyed regény, szerethető karakterekkel.
    …Egyébként létezik olyan kép Balzacról, ahol hosszú szakálla és ősz bajusza van? (Nincs jelentősége, és nem von le a könyv élvezeti értékéből, egyszerűen csak „szöget ütött a fejembe”.)

Dorsyn>!
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány

Igazából tetszett, de nem hiszem, hogy maradandó élmény lesz. Örülök, hogy elolvastam, mert egy újabb, eddig ismeretlen oldaláról ismertem meg újra Kínát. Könnyed, mégis költőien nehéz olvasmány. Érdekes volt:)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Született értelmiségi volt, életében nem mászott fára.

127. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: értelmiségi
Carmilla >!

    A sánta gatya nélkül leguggolt, felnyitotta a könyv fedelét, és meglátta Balzac hosszú szakállas, őszes bajszú fekete-fehér portréját.
     – Marx Károly? – kérdezte egyikük a sántától. – Neked tudnod kell, te többet utaztál, mint mi.
     – Talán Lenin? – mondta egy másik.
     – Vagy Sztálin… civilben.

177. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac
Carmilla >!

A francia regényíró hatására a falusiak új ruháin elkerülhetetlenül megjelent néhány visszafogott, apró divatlelemény, főként tengerészmotívumok. Maga Dumas csodálkozott volna el a legjobban, ha látta volna a hegyi asszonyokon feszülő ejtett vállú matrózblúzokat a szélben lobogó, elöl V alakú, hátul négyszögletes, jókora gallérral.

144. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Alexandre Dumas
Carmilla >!

A főnök fogazata úgy nézett ki, mint egy kicsipkézett hegylánc. Feketedő, feldagadt ínyéből három őskori bazaltsziklaszerű, sötét tónusú metszőfog állt ki, szemfogai inkább a diluviális kőzeteket idézték, dohánysárga matt mészkőből. A rágófogak közül néhánynak rovátkált volt a koronája, ami a fogászsarjadék monoton kórleírásában korábbi szifiliszre utalt.

149. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: fog
Carmilla >!

(…) Elgémberedett ujjaim megiramodtak a húrokon, és Mozart frázisai sorra megannyi hű barátként tértek vissza emlékezetembe. A parasztok imént még zord vonásai ellágyultak Mozart légies vidámságától, ahogy a kiszáradt föld puhul az esőtől, aztán a petróleumlámpa táncoló fényében körvonalaik fokozatosan elmosódtak.

8. oldal, Első fejezet (Európa, 2002)

Carmilla >!

Az átnevelésről dióhéjban: a vörös Kínában 68 végén a Forradalom Nagy Kormányosa, Mao elnök, az országot alapjaiban megrengető reformot indított: bezárták az egyetemeket, és a fiatal „értelmiségieket”, vagyis a végzett gimnazistákat, vidékre küldték „átnevelésre szegény parasztokhoz”.

9. oldal, Első fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Kína · Mao · Mao Ce-tung
Carmilla >!

A tankönyvek fedelén sisakos munkás Stallonésan kigyúrt felkarral óriási kalapácsot lóbált. Mellette parasztasszonynak öltözött elvtársnő fején vörös kendővel. (Akkoriban az a trágár vicc járta felsős körökben, hogy az intimbetétjét kötötte a fejére.)

10. oldal, Első fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: kalapács
Carmilla >!

    Elhatároztam, hogy szóról szóra kimásolom kedvenc passzusaimat az Ursule Mirouët-ból. Életemben először támadt kedvem könyvet másolni.

66. oldal, Második fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Carmilla >!

Mitől fél a vén tetű,
mitől fél a vén tetű?
Nem fél az mástól,
csak a forró dézsától.
Hát a szép apáca, mondd,
az mitől fél, kitől fél?
Nem fél az mástól,
csak a vén apáttól, hej,
a vén apáttól.

85. oldal, Második fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: tetű
Carmilla >!

Általában a novellákat kedveltem a legjobban, mert jól összefogott, ragyogó – hol mulatságos, hol lélegzetelállító – ötletekre épülő történetek, amelyek egy életen át elkísérik az embert. A hosszú regényekre, néhány kivételtől eltekintve gyanakvó szemmel néztem. Ám a jean-christophe-i megátalkodott, mégis önzetlen individualizmus üdvös felfedezés volt számomra. Nélküle sohasem sikerült volna megértenem az individualizmus nagyságát és jelentőségét. A Jean-Christophe-fal való lopott találkozásomig meg sem fordult szegény megnevelt, átnevelt fejemben, hogy lehet egyedül harcolni az egész világ ellen.

124. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: regény

Hasonló könyvek címkék alapján

Tan Twan Eng: Esőcsináló
Jonathan Littell: Jóakaratúak
Fred Vargas: Talpra, halottak!
Spiró György: Fogság
Venko Andonovszki: Boszorkány
Szomolai Tibor: Felvidéki saga
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Kurt Vonnegut: Ördögcsapda
Jude Morgan: A bánat íze
Christopher Moore: Te szent kék!