Féltestvérek 77% 33 csillagozás

Jellemző… több könyvem is félbehagyva, én meg a legutóbb kikölcsönzöttnek estem neki – csakhogy aztán nem tudtam abbahagyni!
A könyvet addig élveztem felhőtlenebbül, míg a testvérek sorsa párhuzamosan fut; ahogy a történelem és az élet közelebb sodorja őket egymáshoz, sokasodnak a viharfelhők… Sento, akit korábban, míg nyomorgott, szenvedett, majd egyre feljebb emelkedett, jobban lehetett szeretni, politikai játékszerré, eszközzé válik, majd hatalomhoz jutva személyisége egyre inkább eltorzul, gonosszá és lélektelenné válik. Csak elnökét szereti, hozzá ragaszkodik körömszakadtáig. Tan pedig, aki szinte mindenét elveszti, sorsa fordultával is feltalálja magát, igaz, vele ott van szerető családja, amelyet a háttérből segítve újra felvirágoztat, hála már gyerekkorában bontakozó pénzügyi zsenijének és a Szumival való találkozásnak.
Közben persze jócskán belekavarodnak a nagy kulturális forradalomba is.
Egyre feszültebb lett a regény stílusa, s persze állandóan féltem, hogy a testvérek meggyilkolják egymást vagy közös szerelmük tárgyát…
Hogy így történt-e és kié lett a szép Szumi, nem árulom el – de mindenkinek csak ajánlhatom e regény elolvasását.

Bizonyos körülményekből kifolyólag elég lassan sikerült átrágnom magam ezen a könyvön, többször félbehagytam, aztán folytattam, bár ez nem annyira a regény hibája. Egyébként is, elvből nem hagyok félbe könyvet, kivéve, ha az bűnrossz. A Féltestvérek pedig azért nem tartozik ebbe a kategóriába. Noha a kedvenc könyvem se lesz. Nem egetrengető a sztori, de azért érdekes, olvasmányos. A szereplők inkább ideáltípusok, talán ezért is irritált kicsit Szumi Vó alakja, de kétségtelenül elengedhetetlen része, mondhatni mozgatórugója ő a cselekménynek.
Ami a kedvenc szereplőt illeti, én soha nem azzal szimpatizálok, akivel „kellene”, éppen ezért a történet elején jobban kedveltem a pökhendi Tant, mint a hányatott sorsú Sentót, de mikor az előbbi átvedlett a jó ügyért síkra szálló szabadságharcossá, az utóbbi pedig véreskezű diktátorrá, megfordult a szimpátiám. Bár mivel ideáltípusok egyiküket sem tudtam túlzottan megkedvelni.
A történet vége kellően katartikus és eddig olvasmányélményeim alapján ázsiai történetekre jellemző módon a befejezés nyitott valamelyest. Én szeretem az ilyet, úgyhogy ez végül is nem negatív.
Vannak a regényben keményebb részek, mint pl. Tan kínzása, de az én gyomrom erős, nem lépte túl az ingerküszöbömet, talán érzékenyebb lelkek viszont máshogy lennének ezzel.
Összességében szerintem nem veszít vele senki semmi nagyot, ha ez a regény kimarad az életéből, de ha éppen van az embernek pár szabad órája, nem elvesztegetett idő, amit erre a könyvre fordít, mert kellően érdekes a cselekmény. Kicsit még talán a kínai kommunizmus működésébe is betekintést lehet nyerni általa. Szóval akit érdekel ez a kultúrkör, az vágjon bele bátran!

Vegyes érzések vannak bennem. Valahogy többet vártam. Többet Kína történelméből. Többet a politikából. Olyan volt, mint egy koreai történelmi sorozat. Nyomokban történelmi tényeket tartalmaz. spoiler
Arra lennék kíváncsi, mit találnak az amerikaiak az író műveiben, hogy olyan nagyra értékelik? Nekem nem nyerte el annyira a tetszésem.

Wow!
Számomra kicsit megrázó volt, nem gondoltam, hogy ilyen dolgok megtörténhettek! Nem lehet letenni. Köszi Infi :-) !!!!!!!!!!

Szívesebben olvastam volna a történelmi környezetről is olyan árnyalt képet, mint amit a családokról festett. Szándékosan nem „hitelest” írtam, lévén, hogy a szereplőket sem hitelesen ábrázolta, mert ezek a meseszerű figurák, sorsok nem lehetnek azok. Kivéve persze, ha a kínai gyerekek csodagyerekek, és természetes módon már kora gyerekkorukban felnőtteket meghazudtoló tetteket hajtanak végre. Az volt az érzésem, hogy az író ezzel összefüggésben elmaszatolja az idő érzékeltetését is.
A két testvér közül, a szerző szándéka szerint, kezdetben az egyikkel, később a másikkal kellett volna szimpatizálnom, de Sento sorra meghozott durva döntései, tettei ellenére én mégis mindig csak őt sajnáltam.
Összességében nem egy nagy mű, ennél sokkal jobb könyvek születtek hasonló témában.

Családregény és kemény korrajz Mao kommunista Kínájáról. Erösebb idegzetüeknek ajánlom.