Jöttem, ​hadd lássalak 237 csillagozás

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mindenkinek ​van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink?

Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli…

Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának –, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
294 oldal · ISBN: 9786155247194
>!
Bookline Könyvek, Budapest, 2013
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155247187

Enciklopédia 5


Kedvencelte 35

Most olvassa 12

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Gyönyörű. Utazás előtt kezdtem el olvasni, és amíg külföldön voltam, nem nagyon volt sem időm, sem energiám napi néhány oldalnál többet olvasni belőle, de a történet mégis folyamatosan bennem lüktetett, részemmé vált, velem élt. Eszembe jutott napközben újra meg újra, elkísért minden nap. Hazaérve minden más aktuális olvasmányt félreraktam, egyszerűen úgy éreztem, nekem ennek a történetnek teljesen át kell adni magam. D. Tóth Kriszta megvett magának, ezt sem gondoltam volna korábban. Öt ragyogó, fényes csillag jár erre most.

>!
Sippancs P
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Különleges helyet foglal el a szívemben ez a könyv. Egyrészt a stílusa, másrészt a mondanivalója, harmadrészt pedig a helyszíne miatt.

Első körben be kell vallanom, hogy egészen a tegnapi napig nem ismertem Kriszta munkásságát, ergo ez volt első olvasmányom tőle. Ha nincsen @oldmoviegirl01 kihívása, valószínűleg évekig tologatom még a történetet a várólistámon, és az mekkora hiba lett volna! Mert ez a könyv zseniális volt! Vagyis inkább Kriszta volt a zseniális! Mert olyan fantasztikusan jól írt, olyan okosan, egyszerűen, de mégis annyira megkapóan! Tele voltak a sorai élettel és érzelemmel, és – ami személy szerint a legszimpatikusabb – nem használt közhelyeket és sallangokat, nem akart mindenáron „tanító gondolatokat” átadni, helyette inkább teljesen hétköznapian, könnyeden és átélhető módon mesélt.

Aztán ott volt a szülő-gyermek kapcsolat. Nekem is van anyukám, így én is valakinek a lánya vagyok. ("Kislányom, amíg én élek, addig te a gyerekem maradsz.") Bármennyire is szeretném, az időt sajnos nem tudom sem megállítani, sem visszaforgatni, ahogy a gyógyíthatatlan betegséget sem gyógyítani, ennélfogva öregszünk, és lassan, apránként elmúlunk. Olvasás közben próbáltam elvonatkoztatni, és örülni annak, hogy az én anyukám él (ezt gyorsan le is kopogom), és nap mint nap leszidhat, megszeretgethet, támogathat és tanácsot adhat, de óhatatlanul befészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy mi lenne ha? Mi lenne, ha kiderülne, hogy anyu gyógyíthatatlan beteg, és már csak hónapjai lennének hátra? Vajon hogyan élném meg? Vajon változtatna az életemen? Máshogy látnám tőle a világot és az embereket? És vajon anyu mit tenne?
Summa summarum, nagyon sok érzést és gondolatot váltott ki belőlem a cselekmény, és ha azt mondom, hogy jó pár papírzsepit sikerült elhasználnom olvasás közben és után, azzal nem árulok el nagy titkot.

Harmadjára pedig a történet egyik fő helyszínét, Kaposvárt emelném ki. Annyira jó volt kaposváriként Kaposvárról olvasni! A Berzsenyi park, a Somogy Áruház, a Fő utca, a Kossuth utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződése, a KERÓ és még sorolhatnám… A mai napig emberek ezrei – közöttük én is – fordulnak meg ezeken a helyeken! És a hangulat, ami az 1980-as évek Somogyát jellemezte! Istenem, mit nem adnék azért, ha tudnék időutazni, és 2-3 napra a részese lehetnék annak a világnak!

Összességében hatalmas élményt nyújtott a könyv, amit egyhamar biztosan nem fogok elfelejteni.
Köszönöm, kedves írónő!

2 hozzászólás
>!
mazsof
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Pont egy hete fejeztem be a Jöttem, hadd lássalak-ot, de még mindig nem hagy nyugodni. A könyvet cirka egy éve kaptam a szülinapomra a legjobb barátnőmtől, de nem igazán tudtam hova tenni, nem ismertem, ezért nem is akartam hamar kézbe venni. Aztán vizsgaidőszakban gondoltam leveszem a polcról, pihenésnek jó lesz, nem tudom miért, de azt hittem, nem fog tetszeni. Pedig a borító gyönyörű, de ez sem fogott meg kellőképpen ahhoz, hogy kedvem legyen hozzá. Ehhez képest pillanatok alatt magába szippantott Bora története, magával rántott az érzelmi hullámvasútjára, alig tudtam kitenni a kezemből. Igazából egy átlagember életútját mutatja be, de annyi érzelem van benne, hogy teljesen magával ragadja az embert. További pluszt jelenthet nekünk, magyaroknak az, hogy kis hazánkban játszódik. Bár én csak a 90' években születtem, de nagyon jó volt arról az időszakról olvasni egy átlagember szemszögéből, amelyben édesanyám is felnőtt. Elképesztő, mennyi érzelmet váltott ki belőlem, nem is tudom, hogy zokogtam -e valaha ennyire egy könyv hatására. Ez a történet az arcodba üvölti azt, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni a rohanó mindennapokban. ÉLJ! Merj álmodni és tiszteld magad annyira, hogy legalább egy kicsit is, de törődj vele. Sosem tudhatod, mit hoz a jövő, meg kell ragadni a pillanatot és élni kell, mert nem tudhatjuk, meddig van rá lehetőségünk. Ne törődjünk bele a monoton, megszokott mindennapokba! Tanuljunk Bora hibáiból!

Azt hittem, hogy nem fogom szeretni. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna: új kedvencet avattam.

2 hozzászólás
>!
Lady_L P
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Egy színes egyéniség szürke élete. Az ember lánya meg könnyekkel a szemében olvassa, és olvassa még a legutolsó oldalt is, hogy melyik nyomdában készült a könyv és ki a felelős vezető. Nem, nem egy szentimenti maszlag, hatásvadász fordulatokkal, csak az élet, érzékenyen megírva.
(a rusnya, feltűnő védőborítót meg le kell szedni, marad alatta egy egyszerű, piros, keménykötéses könyv, fehér felirattal, ami sokkal jobban illik a regényhez)

12 hozzászólás
>!
fülcimpa
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Legfőképpen: semmi cicó, nem nyakatekert, minden értelmezhető és érthető. Nagyon fontos, hogy értsem amit olvasok, ne kelljen a mondatokat úgy megrágnom, hogy azt érezzem, az edzésben kiizmosodott a agyam. Megélhető történet. Bár, ne kelljen ezt átélni a valóságban senkinek.. De, ez az élet. Bármelyikünk élete ilyen lehet. Sajnos…
Az, hogy az anyuka mesélte el mindezt, nagy ötlet. A történetíró belebújt édesanyja köpenyébe, lényébe, rövid életébe. Nem lehetett könnyű.
A legnagyobb gond a monoton zombi mód. Ebbe valóban bele lehet betegedni.
„6:45-kor keltem minden reggel. Az első cigi az erkélyen, amíg Miki és Borcsa még aludt. A buszmegálló és a húszperces út az óvodáig. Aztán ugyanaz a négy és félsaroknyi séta a suliba. A délutánok, melyeket minden egyes nap pontosan ugyanabból a kottából játszottuk. Tanítás után bevásárlás vacsorára a Csemegében, Borcsával haza, megint húsz perc a buszon, játék, vacsora, dolgozatjavítás vagy egyszerű készülődés a másnapra…. Újra és újra ugyanaz. És megint ugyanaz.”
A grófi vonal ami kissé hidegen hagyott, de nélküle nem lett volna kerek ez az egész.
Bizonyára jól tudok eladni szóban könyveket, mert már hárman esdekelnek, hogy kérik tőlem.
No és zárójelben súgok arról, ami kissé idegileg kicsinált: egzecíroztat szó kb. 30 oldalanként. Miért? Nincs ennek szinonimája, kedves Kriszta? És ez amúgy nem egrecíroztat?

11 hozzászólás
>!
petronella10
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Most mondjam azt, hogy végigbőgtem az utolsó oldalakat? Igen, bevallom. Ez történt, és szerintem nem csak velem.
Egyszerűen elképesztő, hogyan volt képes ezt megírni Kriszta! El sem tudom képzelni, hogy mennyi lelkierő kellett hozzá. Természetesen nem tudhatjuk, hogy minden pontosan így történt-e velük, ill. az édesanyjával, de az biztos, hogy gyerekként, vagyis fiatal felnőtt nőként borzasztó lehetett megélni és látni azt, hogy az anyukája hogyan épül le, és hogyan köszön el… bele sem merek gondolni, hogy velem mi lenne….
Voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy nem haladok a történettel, lassan és nyögve haladunk előre, de visszagondolva lehet, hogy éppen jót tett ez a lassúság, és az, hogy nem 3 nap alatt olvastam el az egészet. Ezt a könyvet emészteni, és szépen lassan kell magadba fogadni. Minden egyes sorát.
Megemelem a kalapom D. Tóth Kriszta előtt, csodás művet alkotott. Biztos vagyok benne, hogy újraolvasós lesz. :)

4 hozzászólás
>!
konyvolvaso 
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Elég szomorkás hangulatú, nem annyira hozzám való. Élet nem mindig csak jóból áll vannak szomorú dolgok is. Ez is hozzátartozik.. Van az a szélhámos csaló, aki drága autókkal és jó dumával veszi le a lábukról a csajokat. Meg a férj aki jóval fiatalabb lány fejét csavarja el, aki tanítványa volt.Úgy látszik nem véletlen halógattam a könyv elolvasását.

>!
zsofigirl
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Bár régen olvastam egy-két Lola történetet a Nők Lapjában, DTK-t igazából a wmn és az Elviszlek magammal kapcsán ismertem és szerettem meg. Nemrég megnéztem egy vele készült (régebbi) interjút, amiben a könyvéről beszélt, ennek kapcsán kezdtem el olvasni. Azt hiszem, láttam én már ezt a könyvet ezelőtt is, de a ronda borítója miatt (bocsánat) valahogy sosem vonzott, hogy elolvassam. De milyen jól tettem, hogy most igen.
Szerettem ezt a könyvet. És gyűlöltem ezt a könyvet. Mostanában nagyon foglalkoztatnak azok a kérdések, amiket a könyv felvet és nem lett könnyebb a lelkem. És mégis.

>!
csucsorka P
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Tudnék mondani két mai magyar írót, akik írtak már erről a korról. Nem nevezem őket nevükön, de annyi szent, hogy olvashatatlanul nyomasztónak tartom őket.

Ebben a könyvben az tetszett a legeslegjobban, ami magában az írónőben tetszik: báj. Olyan kevés nőben van meg manapság. És ezt nem lehet tanulni. Ez valakiben van, valakiből árad – valakinek meg megpróbálnia sem kéne.
Szerencsére, nála ez nem felvett stílus, ez a természetesség itatja át és viszi előre a történetet.
Olvasmányos; első mondattól megragadja és fogva is tartja az olvasót.

Egyszerre olvasós, mert nem akarod és nem tudod letenni. Ugyanakkor nem egyszerre olvasós, mert folyvást meg kell állni sikongatva örülni a szerelemnek és pityeregve feljajdulni, mikor fáj.

3 hozzászólás
>!
kávésbögre P
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Megsirattam a végét. Minden elismerésem Krisztáé, hogy ezt így meg tudta írni; ilyen profi mondatszerkesztéssel egy ilyen közel sem könnyű témát. Nagyon szerettem minden sorát! Őszinte, sallangoktól és közhelyektől mentes, és nagyon magyar. Köszönöm az élményt!


Népszerű idézetek

>!
bazsalikom P

Neked soha nem volt elég az, ami van. Tudod, milyen együtt élni valakivel, akiről süt, hogy képtelen élvezni a saját életét? Tudod, milyen az egy férfinak? Azt látni, hogy bármit csinálsz, nem teheted boldoggá?

225. oldal

>!
fülcimpa

Mert a világ attól szép és izgalmas, ha néha leveri a glazúrt a térdünkről.

171. oldal

>!
olvasóbarát P

– Nő a tükör előtt. József Attila. Szerintem rólad írta – kacsintott, és a kezembe nyomott egy fénymásolt papírt, rajta a szöveggel. Suttogva olvasni kezdtem. Azonnal beszippantott.

A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.

177-178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
>!
bazsalikom P

De én gyűlölöm, ha egy gyerekre rásütik, hogy rossz. Egy gyerek nem lehet rossz. Eredendően képtelen rosszaságra. Egy gyerek – különösen ha fiú, különösen ha Peti: eleven. Peti eleven gyerek. Nyughatatlan, kíváncsi és örökmozgó.

148. oldal

>!
Badiga

…..Mert azt akartam, hogy Borcsa és Peti olyan helyen nőjenek föl, ahol valódi lehetőségük van választani. Ahol sokszínűséget látnak maguk körül, ahol nincs minden és mindenki olyan nagyon rendben, ahol kérdéseket kell föltenniük a körülöttük élőkhöz és a világhoz. Azt akartam, hogy nap mint nap érje az agyukat friss levegő, inspiráció és kihívás. Hogy ne legyen minden puhítva körülöttük, az élek lecsiszolva, a sarkok legömbölyítve. mert a világ attól szép és izgalmas, hogy néha leveri a glazúrt a térdünkről.

171. oldal

>!
norikaaaaz

Léteznek pillanatok, amelyeket szinte tapintani lehet. Az ember érzi a jelentőségüket. Egyszerűen tudja, hogy ott és akkor olyasmi történik, ami meghatározza a jövőjét. Ezeket a pillanatokat még a legkevésbé tudatos emberek sem kerülhetik el, olyan elemi erővel tolja bele őket a sors az arcunkba.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pillanat · sors
>!
haboskávé

Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Szerelmesek az emberbe, akinek többet látjuk a hátát, mint az elejét. S még azt is elhisszük neki, hogy a Nap forog a Föld körül.

159. oldal

>!
Lady_L P

Teljesen mindegy, hányszor visznek egy gyereket templomba, mikor bérmálkozik, megkereszteli-e majd a saját gyermekeit, jár-e gyónni. Az emberi természet elől nincs menekvés. Az ellen kevés a hit, kevés a vallás, az egyház.

95. oldal, 19. fejezet

>!
papeerzsepi

És igen, mérhetetlenül tudom irigyelni azokat, akik kevesebb tudással, kevesebb munkával jutottak hozzá valamihez, amihez én sosem. Nem hinném, hogy ettől felszínes lennék. Mert nem csak a pénz érdekel. De nem tudok elvonatkoztatni tőle.

>!
csucsorka

Mindig szerettem hamarabb odaérni. Kicsit megszokni a helyet, megfigyelni az embereket, beszívni a környzetet, átvenni a hangulatot, mire megjön, akit várok.

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rados Virág: A visszakapott élet
Tóth Olga: Csupasz nyulak
Finy Petra: Madárasszony
Raana Raas: Elágazó utak
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Szomolai Tibor: Felvidéki saga
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Kepes András: Tövispuszta