Tisztogatás (Amerika lángokban 1.) 9 csillagozás

D. J. Molles: Tisztogatás

Észak-Karolinában, ​a 89-es agrárkörzetben minden a termelésről szól, és a rendről. A vasszigorral kormányzott vidéken a Tengely hármas koalíciója az úr, az amerikai katonákkal karöltve orosz és kínai „békefenntartók” járőröznek mindenfelé. Ellenállókat keresnek, akiket azután távoli börtönökbe hurcolnak – börtönökbe, ahonnan nincs visszatérés.
Walter is így vesztette el a bátyját, ezért megfogadta, ő sosem fog kilógni a sorból. Lesunyja a fejét, végzi a dolgát és tartja a száját. Ekképpen nincs mitől tartania. Egészen addig, amíg jó pénzért el nem fogad egy ártalmatlannak tűnő megbízást az ellenállóktól.
Mire észbe kap, a feleségét elhurcolták a katonák, ő pedig egy kis csapat fegyveressel menekül egyik búvóhelyről a másikra, nyomában a Tengely jóformán legyőzhetetlen elitharcosaival. Rövid úton két dologra kell rádöbbennie: az első, hogy senkiben sem bízhat meg, mert még saját társai is árulóivá válhatnak; és a második, hogy normális életét legközelebb csak akkor… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
326 oldal · ISBN: 9786155628481 · Fordította: Tamás Dénes
>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
326 oldal · ISBN: 9786155628382 · Fordította: Tamás Dénes

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Getty · Virgil · Walter Lawrence Baucom


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
D. J. Molles: Tisztogatás

Régen olvastam már olyan regényt, ami közel 350 oldalon keresztül nem nyújt semmi többletélményt, mint a néhány soros fülszövege. Márpedig a Tisztogatással így jártam.
Van ugye, a Walter nevű, békés elnyomatásban élő, birkafiú, aki a könyv hátoldali ajánlója szerint egyszer csak a következő szituációra riad: „Mire észbe kap, a feleségét elhurcolták a katonák, ő pedig egy kis csapat fegyveressel menekül egyik búvóhelyről a másikra, nyomában a Tengely jóformán legyőzhetetlen elitharcosaival.”
És ezzel tulajdonképpen elmondtunk mindent a regényről.

Ha a sorok mögé próbálok látni, akkor úgy vélem, hogy valami pörgős akcióregény szeretne lenni, disztópikus kulisszák között. Mindez megfejelve egy elidegenedett, elnyomó, egyenlőre magyarázat nélküli társadalmi háttérrel, az Egyesült Államok feltételezhetően közeli jövőjében spoiler.
Találkozunk még néhány érdekes technikai fejlesztéssel, leginkább a mezőgazdaság és a fegyverzetek – főképp a városi környezetben vívott hadviselés – terén, ami akár még erősíthetne is a társadalmi és/vagy military sci-fi jellegen. De túlnyomórészt nem kapunk mást, csak menekülést, meg ellenállást, meg újra menekülést, és ismét csak ellenállást. Leginkább arra emlékeztet az Amerika lángokban első kötetének teljes cselekménye, mint amikor hajdanán szegény, szép emlékű John McClane barátunk a Die Hard első részében elhitte, hogy 136 percben megmenti a világot, aztán majd jól békén hagyják. Hát, nem így volt kérem. Neki még számtalanszor kellett a fizika és az elemi élettan törvényeivel szembeszállnia, hogy produkálja a folyamatos kasszasikert – valahogy úgy, ahogy feltételezhetően a mi Waltunknak is ez lesz a sorsa a folytatásokban.
Ami a regényt illeti: az akciózáson, lövöldözésen, puffogtatáson kívül semmi nem történik, semmit nem tudunk meg. Ez még egy ifjú, kezdőnek tekinthető szerzőtől is igen halovány. A világ háttér-történetének bemutatása és a karakterek kibontása emlékeim szerint bármely Kisvakond történetben jóval kidolgozottabb és árnyaltabb, mint D. J. Molles próbálkozásában. Talán egy akciófilm forgatókönyvének elmenne. Maga a fordító is megemlíti egy interjúban, hogy nem volt könnyű az eredeti szöveg gondozása, hiszen a szereplők szűkszavú farmerek, és szikár párbeszédeik reprodukálása nem egyszerű feladat.

Nekem bőven elég volt ennyi is belőle.

>!
ViraMors P
D. J. Molles: Tisztogatás

Őszintén sajnálom ezt a könyvet. Némi energiabefektetéssel lehetett volna egy egészen korrekt társadalmi akció sci-fi, de sajnos nem lett az. Pedig a potenciált érzem az íróban és az írásban is, egyik-mások komolyabb érzelmi töltettel megáldott jelenetet meghökkent jó lett. spoiler. De összességében elpocsékolt lehetőségnek érzem, egy klisés, bár használható alapötlet, egy felszínesen ábrázolt világban, egy single taskos* hétévesként viselkedő főhőssel.
Kár érte.

*Értsd: cselekszik, gondolkodik, vagy duzzog. De egyszerre mindig csak az egyiket.

2 hozzászólás
>!
Bori_L P
D. J. Molles: Tisztogatás

Valahol lenyűgöz, hogy egyes amerikai szerzők még egy posztapokaliptikus polgárháborút is családi drámaként tudnak megírni.

>!
Sai_home
D. J. Molles: Tisztogatás

Nos mi is ez a könyv? Hát valamiféle akció-sci-fi egy olyan Amerikában, amit elfoglaltak egyéb hatalmak és a lakosságnak esélye sincs kitörni a mókuskerékből, amit rájuk erőszakolnak. A világépítés egyébként szerintem nagyon gyenge, egyáltalán nem lehet látni, hogy miként is tudna működni ez a felállás, a főszereplő se érti.
A főszereplőről: van neki egy „képessége”. De minek? Nem kell a regényhez, nagyon kevés szerepe van, ráadásul mintha eszébe se jutna használni, pedig elméletileg ösztönösen jön neki. Ezen kívül valahol a regény végén esett le, hogy közel 30 éves, de a viselkedése alapján addig 18-20-nak gondoltam…
A harcjelenetek leírása egyébként érdekes és követhető, a könyv jelentős részében azt követhetjük nyomon, hogy átlagos embereket üldöznek és lőnek feljavított szuperemberek szuperfegyverekkel. Épp csak nem világos, hogy miért teszik.
Nekem ez túl gyenge volt, nem vágyom a folytatásra.

>!
ap358 P
D. J. Molles: Tisztogatás

Egyelőre fejben nem tudom hova tenni ezt a könyvet.
Walt nem egy tipikus hős. Először összezavarodik, bepánikol, gondolkodni sem tud rendesen és amikor menekülésre kerül a sor, bénázik, többször is lefagy. Amint fegyvert kap, elhatalmasodik rajta az agresszió és átesik a ló túloldalára. Időbe telik, mire kezdi felfogni a helyzetét és lehiggad. Nem éppen egy szerethető karakter, de pont ezért érdekel a folytatás, hogy milyen jellemfejlődést szán neki az író. Virgil és Getty összeszedettebbek, egészebb karaktert alkotnak, velük könnyebb volt azonosulnom.
A világfelépítés számomra nem lett teljesen tiszta. Lázadunk, gyűlöljük a rendszert, mert… Miért? Személyes ellentéteket kaptam, nem egységes problémákat. Csak egy agrárkörzet dolgozóit ismertem meg, fogalmam sincs, a többi körzetben vagy a városokban is ilyen-e az élet. Milyenek a szövetségek?
Még nem tudom, a szereplők valójában felkelők vagy terroristák. Nem akarom elhinni, hogy ilyen technológiával a rendfentartók ennyire ostobák lennének és nem figyeltetnének bizonyos helyeket. Mintha mindig Walték nyomában lettek volna, mint a csaholó kutyák, pedig jóval előttük járhattak volna és egy csapással elkaphattak volna mindenkit. Az Új Példányok tökéletességéből semmit nem kaptam, egyszerűen elmenekülnek előlük is. spoiler
A sok-sok nyitott kérdés és zavartság az, ami miatt folytatni fogom a sorozatot, mert valahol csak értelmet kell nyernie ezeknek, és tudni szeretném, hogyan alakul a szereplők sorsa ebben a kusza világban.

>!
Fesskavics
D. J. Molles: Tisztogatás

Az eleje megfogott! Bejött a világleírás, kellően nyomott lettem tőle. Elhittem a kilátástalanságot, a megalkuvást, a túlélni akarást, az egymásba menekülést! Kellően féltettem a főhőst amikor megindultak a kalandok. Hihetően esetlenkedett, félt. A regény második harmadában kezdődtek a csavarok. A szerző bonyolítani akarta a cselekményt, és ez nagyon nem ment neki! A végső harc rettenetes volt. A csattanó valamivel rosszabb! Hármast adtam volna, ha az eleje nem annyira jó, és ez felhúzta négyesre. Ha az első felének a szintjét tarttja, és nem akar kalandregényt írni, világszínvonalú a műve! Természetesen ez csak az én véleményem!


Népszerű idézetek

>!
ap358 P

Nem kell arra menned, amerre a szél fúj.
Akár szembe is futhatsz vele, ha úgy döntesz.
De döntened kell.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Walter Lawrence Baucom
>!
ap358 P

A csöndes pillanatok voltak a legrosszabbak.

(első mondat)

>!
ap358 P

Nem volt lojalista. Se Tengely-párti. Se Fed-párti. Se ellenállópárti.
Csak „mindenki hagyjon békén a picsába”-párti.

39. oldal

>!
ap358 P

A szabad akaratod lószart sem ér.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Virgil
>!
ap358 P

– Na. Talán igazából nem is bánod annyira – mondta. – Talán csak azt gondolod, hogy bánnod kéne, de nem bánod, és talán pont ettől vagy megrémülve. Nem?

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Getty
>!
ap358 P

Ki kellett tisztítania azt a rengeteg vért, füstöt és gyászt a fejükből, és meg kellett próbálnia logikusan gondolkodni. Mert az érzelem hiánya önmagában még nem jelenti, hogy logikusan gondolkodsz. Az ember érzelemmentesen, hideg fejjel is hozhat rettenetes döntéseket.

245. oldal

>!
ap358 P

Senki sem akar a másik sarka alatt élni. De ez a dolgok rendje. Ez a történelem rendje. Az egyik nép elnyomja a másikat, hogy aztán őket is elnyomja valaki. Végtelen körforgás, és senki sem tehet semmit, hogy megállítsa. Azon a napon kezdődött, amikor az egyik ember megkívánta a másikét, és már sohasem ér véget.

7. oldal

>!
ap358 P

Egymásra néztek, mert szükségük volt arra, hogy lássanak valakit a sötétségben, mintha hirtelen megérezték volna, mennyire parányiak és jelentéktelenek ők a dolgok nagy, erőszakos rendszerében.
Csak két újabb kis dolgos méh.
Csak két újabb kis fogaskerék a gépezetben.
A létezésüknek nem volt semmi jelentősége.

80. oldal

>!
ap358 P

Mert tudják: ha az emberek elfoglaltak, ha a munkájukra összpontosítanak, akkor megállás nélkül hajtják nekik a hasznot, és kevesebb lehetőségük van lázadozni.

16. oldal

>!
ap358 P

Ez van.
Ilyen az élet.
A szél csak fúj.
Igaz?

83. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Robert Merle: Állati elmék
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Max Brooks: World War Z – Zombiháború
Itó Projekt: </Harmónia>
Robert Harris: Führer-nap
Frei Tamás: A bankár
Steve Berry: A Lincoln-mítosz
Robin Cook: Invázió