Pókhálók 23 csillagozás

Czóbel Minka: Pókhálók Czóbel Minka: Pókhálók Czóbel Minka: Pókhálók

A ​Czóbel Minkáról szóló visszaemlékezésekből, feljegyzésekből ellentétes személyiségvonások rajzolódnak ki. Hol a felvidéki fertálymágnási társaság sokat emlegetett tagját látjuk, hol a magányra ítélt, különc vénkisasszonyt. Hol a bölcseletben jártas, világlátott hölgyet, hol meg a nyírségi homokbuckák közt évtizedeket pergető, mindenkitől elfeledett és elhagyott élő kísértetet, aki még megéri, hogy géppisztolyos szovjet katonák nyitják rá az ajtót. Hol a világtól elfordult, életidegen ábrándozót, hol a népi élet kiváló ismerőjét, aki társadalmi kérdésekről levelez barátaival, s a millenniumi önelégültség közepette a történelmi Magyarország értékeinek átmentésén töpreng. Nem tud áradóan mesélni, mint Jókai, nem tud kevés szóval árnyaltan jellemezni, mint Mikszáth, és nem tud poentírozni, sem fordulatokat előkészíteni, mint a korabeli jobb novellisták. Viszont ma, 2000-ben, a magyar próza többszörös értékátrendeződése után azt is láthatjuk, hogy néhány dolgot nagyon jól tudott,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1906

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris · Modern Magyar Könyvtár Singer és Wolfner

>!
88 oldal · ISBN: 9789634172949
>!
Jelenkor, Pécs, 2000
134 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636762538
>!
Singer és Wolfner, Budapest, 1906
174 oldal · puhatáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Czóbel Minka: Pókhálók

A dekadencia diszkrét bája hatja át és teszi édesen mérgezővé Czóbel Minka 1906-ban megjelent leheletfinom novelláit. Halálvágy és enyészet. Örökletes idegbaj és tüdővész, végzetes ifjúkori szeszélyek, az ezer csillámló szilánkra szóródó morfiumos üveg éles koppanása.
A legtöbb szereplőt csak egy kis lépés választaná el a boldogabb jövőtől, de a romlás ellenállhatatlanul vonzza őket, mint a halvány fénysugár az éjjeli lepkéket, a cizellált tájleírásokban pedig tovább rezeg a baljós légkör.
Finoman lengő pókfonálból és sápadt holdfényből szőtt irodalom.

2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Czóbel Minka: Pókhálók

(A novellák összességükben négycsillagosak, a további levonást az utószó érdemelte ki.)

Ennek a kötetnek már azért tíz pontot kellene érdemelnie, hogy egyáltalán elkészült. Hogy a 2000-es évek elején segített visszahozni a magyar irodalmi köztudatba „az anarcsi boszorkány”-t, aki a Sorbonne-on végzett. Az ő sajátos modernségét, realista-impresszionista prózáját, amelyben annyi ígéret van.

Czóbel Minkára a versei hívták fel a figyelmemet annak idején egyetemista koromban. Vizsgatétel volt, de konferencia-előadást is hallgattam róla. Másodvonalbeli költő, akitől sokat tanultak a nyugatosok, aztán szerették elfelejteni, kitől tanulták azt a sokat.

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2022/02/04/formabonta…

PTJulia P>!
Czóbel Minka: Pókhálók

Igazi romantikus-szenvedős-depressziós történeteket olvashatunk, ahol valahogy már az elején sejthetjük, hogy a végén tényleg minden rosszra fordul. Kell hozzá hát egy hangulat, amiben vállaljuk az időutazást bő száz évvel ezelőttre, amikor még gyakrabban aratott a Kaszás, és természetesebb volt az elmúlás. Amikor még az atomokról-parányokról fura elképzelések dívtak és az intelligencia meg az őrület és egyéb lelki dolgok terén is voltak felfedezésre váró újdonságok.
A süldő leányok nyekergései mai szemmel idegesítőek megmosolyogtatóak, meg könnyen ürül az a morfiumos üvegcse is, hiszen minek élni, ha jó dolgomban magam sem tudom, hogy mit akarok.
A novellák gondosan felépítettek, precízen kiszámolt ez az építkezés. Mégis talán több van bennük puszta iparosmunkánál. Leginkább a címadó Pókhálók tetszett; az egyes részek közötti átmenetet a részt lezárós s következő fejezetet kezdő mondatok egyezése biztosítja: tetszetős megoldás. A pókháló motívum boncolgatása, ezerféle kifejtése is nagyon jól sikerült.
A Makai Pista története akár posztmodern szabadelvű tanmese is lehetne: a házasság előtt hűségben együttélők (ami ugye akkor vadházasság volt) élete hát nem hogy megromlik a házasságkötés után?! Igaz, hogy ha nem lett volna a menyegző, a szép szakácsnét előbb-utóbb akkor is sikerült volna becserkészni, no de így milyen tökéletes novellát lehetett alkotni!…

1 hozzászólás
virezma>!
Czóbel Minka: Pókhálók

Ó, hogy micsoda butuska fruskák vannak! És hogy van az, hogy én mégis magamra ismerek bennük? De nem egy rózsaszín, babaházi könyvecske ez, nagyon is komoly témákat pedzeget. Az első elbeszélés, a Pókhálók zseniális, de tényleg, baromi jó, hogy vagy húsz különböző jelentést ad a pókhálónak, ami fokozatosan átszövi a történetet. A leírásai gyönyörűek: holdfény, színek, illatok – íze van az egésznek. Itt kellett volna megállni, és nem tenni mellé a hol kiszámítható, hol se füle, se farka írásokat.

Kisanna>!
Czóbel Minka: Pókhálók

Boldogtalanság, depresszió és halál szinte az összes novella témája. Nekem ezek a történetek már túlzóak, dekadensek voltak. Talán egyedül a címadó novella tetszett, szép volt a pókháló beleszövése a történetbe.

miss_eszti>!
Czóbel Minka: Pókhálók

Igazán különleges kötet ez, vagy még jobb szó rá talán a különös. Czóbel Minka nevével sosem találkoztam volna, ha az egyetemen nem hallom a nevét. Sokak szerint méltatlanul elfeledett költő és írónőnk, és bár ezt nem az én tisztem megítélni, de meg tudom érteni. Egész sajátságos világot teremt a novelláiban, amik általában nyomasztóak és borongós hangulat uralkodik bennük. Hepiendet felesleges várni az olvasónak. Szabó Magda novellái jutottak róla eszembe, de lehet hogy csak azért, mert az ő novelláskötetét olvastam akkoriban. Mindenesetre a nyomasztó hangulat mindkettőjüknél meg van.

patricia>!
Czóbel Minka: Pókhálók

Nem volt rossz, főleg, hogy a XIX. század végén- XX. század elején írt. jók a szövegek, az író sok szempontból modern felfogású (a Hafia például Nick Cave Murder Ballads albumában is jól mutatna), de valahogy egy idő után kiszámíthatóvá válik, mintha ő maga is elunta volna a prózát. Inkább az első két-három novella az, ami kidolgozott, a többi meg ilyen gyorsan-essünk-túl-rajta típus. Még az jutott eszembe közben, hogy Emily Dickinson írhatott volna hasonló típusú novellákat. Mindenképpen fogok még mást is olvasni Minkától, mert azért kíváncsi lettem (meg beadandót is kell írnom róla).

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

     Jakab Pál, egy idősebb úr a társaságból, a leányhoz fordult s jóságos atyai hangon mondá:
     – Krisztina, én megtanítom magát a spanyol nyelvre, ha akarja. Elég jól beszélem, s a könyveket tökéletesen értem.
     A leány érdekes, szeplős arcát heves pír futotta el, finom kezeivel ügyetlenül tapsolt örömében. Oly banális, oly nevetséges volt ez a mozdulat, annyira ellentétes Krisztina egész komoly, szellemes lényével, hogy rögtön elárulta nagyfoku idegességét.
     Örült, végtelenül örült.
     Másnap a spanyol leckék megkezdődtek. A leány szelleme hamar felfogta a tantárgyat és lecke után még ismereteket merített mestere érdekes beszélgetései és leírásaiból.
     Mert Jakab Pál sokat utazott, sokat gondolkozott, különben egy igen szerencsétlen ember volt. Érzékeny, túlságosan érzékeny szív, s egy visszataszító külső egyesültek nála.
     De Krisztina e külsőt napról-napra kevésbé vette észre és napról-napra jobban átérezte értékét ezen csunya, öregedő embernek.
     A spanyol órák lettek életének fénypontjai. Alig várta délelőtt, hogy kinyíljék az ajtó, hogy hallhassa mestere kellemes hangját, érdekes előadását.
     Először életében érintkezett egy magas gondolkozásu férfival, kinek mély tudománya mellett, kedélyvilága is gyöngéd és érintetlen maradt.
     Oly gazdagnak, oly boldognak érezte magát.
     Egyszer azonban […]

Krisztina

5 hozzászólás
sophie P>!

Leírhatatlan zsibongó élet hullámzott a pócsi bazilika körül.

Búcsújárók ezrei, térden, imádkozva, énekelve, a földet csókolva, zászlók, gyertyák, keresztek tarka sokasága, mézeskalácsosok méz szagu bódéjai, ide-oda siető papok – hosszu szakállal, ha oroszok, borotvált ajakkal, ha katholikusok voltak – a koldúsok rémes hada, kik nyomorukból kereskedést űzve, a nem „hivatalos” szegényre megvetéssel néztek.

Volt itt az emberiség minden fajtájából, ott a tiszta áhitat, az egyszerü szivjóság a legelvetemültebb lelki sülyedés mellett, a gyermek, kit élte kezdetén hoztak ide, hogy áldás szálljon többi napjaira, az aggastyán, ki utóljára jött el, hogy áldást vigyen magával titokteljes végső útjára, és sok-sok élvezetre vágyó nyugtalan szív, melyeknek örömük telt a hang- és szín-zűrzavarban, a zsibongó lázas változó életben.

68. oldal - Miter menyasszonya

Kapcsolódó szócikkek: Máriapócs
paoloni>!

Jön a jövendő, vagy mi megyünk az örökké álló, nem létező időbe?

26. oldal

lzoltán IP>!

Szürke az este, szürke a szoba és szürke kint az ég. Lassan hull a szürke égből néhány fehér pehely a fekete földre: az első hócsillagok, amelyek leérnek, elolvadnak, mások, melyek utána jönnek, lassan megragadnak.

lzoltán IP>!

[…] Pókhálószál volt ez is, mint mind a többi.
Hogy szakadnak szét egymásután, mások pedig fonódnak-fonódnak az élet körül, míg szürke sötétségükkel egészen befonják, míg szétbonthatatlanok, eltéphetetlenek lesznek.
Fonódnak sűrűbben, erősebben, összehúzódnak, s csendesen, alattomosan megfojtják az örömet, az erőt, az életet…

dokijano>!

Néha bement nagypapájához, aki mindig nagyon megörült neki. Ilyenkor az öreg úr régi-régi históriákat mesélt, Annuska soha sem vette észre, hogy hibás elméjü lenne, de a mama többször mondta: pókhálós eszü, mint minden fajtája. S ha Annuska feledékeny, vagy szórakozott volt, mamája mindig figyelmeztette: ugyan szedd össze már azt a pókhálós eszedet.

Pókhálók VI. (e-könyv, MEK, 2018)

3 hozzászólás
Elenya>!

Vagy talán soha nem létezik senki a másik számára? Talán nem is létezik senki ebben a zavaros álomban, amit életnek hívnak? csak álmodja bennünk valami kívülfekvő erő úgy az alakokat, s mulat rajta, hogy a fátyolképek magukat létezőnek képzelik, sőt a többiekről is elhiszik, hogy léteznek?

23. oldal

lzoltán IP>!

Sóhajt háromszor…
     – Hallotta, Elek? – mintha valaki sóhajtott volna.
     – Megmozdultak a levelek a szélben.
     – Hiszen szél sincs!

Elenya>!

A napsugár átvilágított a topázbarna leömlő teán, megcsillant az ezüstkanál szélén, míg a ribizli vérpiros bogyóit kék égreflexek zománcolták be: egy kis kék pont mindegyik piros gömbölyűségén. Kékesen világított a fehér abrosz a sárgásfehér tejhab alatt, s erőteljesen vált ki a magasnyakú üvegkannában a hideg kávé fényes barnasága.

35. oldal

lzoltán IP>!

Midőn Annuska ismét kocsiban ült anyja mellett, üresebbnek látszott neki a világ. Mint egy nagy terem, melyet ünnepély után kisepertek, díszét kihordták, de a bútorok még nem lelték meg helyüket benne.

VII.

Még nem lelték meg helyüket benne…
Abban a nagy üres teremben, melyben Annuska a világot látta, s ő maga sem lelte meg helyét benső világában.


Hasonló könyvek címkék alapján

Cholnoky Viktor: Az Alerion-madár vére
Ady Endre: Sápadt emberek
Ady Endre: Ady Endre összes novellái
Ady Endre: Ady Endre válogatott novellái
Ady Endre: Régi tavaszi háború
Cholnoky Viktor: Tammuz
Örkény István: Egyperces novellák
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta