Két ​arany hajszál 10 csillagozás

Czóbel Minka: Két arany hajszál

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Czóbel Minka 1855-ben született, gazdag arisztokrata családban. Justh Zsigmond hatására kezdte el műveit kiadni 35 éves korában, 1890-ben, s azt ezt követő 16 év alatt rengeteget publikált.
A Két arany hajszál (1908) meglepően friss hangú szöveg. A gótikus regény műfajába sorolható, és bővelkedik romantikus, horrorisztikus, véres és kéjes elemekben. Dobos, a kóbor rablólovag Gábriel arkangyaltól két arany hajszálat kapott, emiatt semmilyen ártalom nem fog rajta. De megcsömörlik ettől, túl sok ez a hatalom, hogy bármit büntetlenül megtehet. Az erdő közepére vadbőrökkel és kincsekkel berendezett cédruspalotát épít, s onnan indul rabló portyáira.
Ez a vadromantikus mesevilág csap át olykor a mai horrorműfaj előképébe, s ennek révén tarthat számot a regény a mai olvasó érdeklődésére.

A két arany hajszál címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1891

>!
Napvilág, Budapest, 2013
208 oldal · ISBN: 9789633383209
>!
144 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Czóbel Minka: Két arany hajszál

Hát horrornak (aminek ki volna kiáltva) nem jó éppen…
…de vadromantikus-impresszionista meseregénynek egész rendes. :) Adnék én rá több csillagot is, csak ne Czóbel Minka írta volna, aki tud ennél sokkal jobbat is.

A cselekmény egyszerűbb és kiszámíthatóbb nem is lehetne, a főszereplők se lehetnének sablonosabbak, bár az még jól is állhatna egy ilyen szövegnek. Ha a romantika korában járnánk. De nem ott járunk. 1908-ban járunk, a Nyugat már elindult, Ady Endre már országos botrány, de ez mind semmi: eddigre mindkettő tanult Czóbel Minka verseiből! Aki járt a Sorbonne-ra, és Reviczkyvel dolgozott, és Verlaine-t fordított! És akkor hozzáfog ilyen kis bájos valamiket irkálni?! Minek?

Na de nem húzom fel magam, végül is egész jól elvoltam ezzel a könyvvel. Ha nem vár tőle (a fülszöveg által ígért) nagy izgalmakat, vért és kéjt az olvasó. Mert a maga korában talán lehetett rajta izgulni. Van benne egy-két klasszikus gótikus vonás, természetfölötti elem, ördögi kísértés, némelyeket galád módon és váratlanul leszúrnak. Sőt még nemi életet is élnek, több rendben, nyílt színen és ruhástul. De amúgy az a fajta könyv ez, amelyikben még a karóba húzás emlegetésétől se szorul össze az olvasó gyomra. Pedig speciel tudja, miről van szó.

Akkor mégis mitől négy csillag?

Hát először is mert SZÉP! Nagyon! Három mondattal olyan tájakat, arcokat, alakokat, szobabelsőket, ruhákat rajzol, hogy az ember szeretné, ha előtte ülne a szerző, várakozó-reménykedő tekintettel, és odamondhatná a szemébe, hogy tessék mán kihajítani a fészkes fenébe azt a cselekményt, és a továbbiakban csak prózaverseket írni, vagy énfelőlem rímelhet is, de minek bele a lovag meg a bosszú?! Amikor két árnyékot úgy tud leírni, hogy az ember szeretne ott lenni az erdőben, és nézni őket estig…

Másodszor pedig azért, mert nemcsak fő-, hanem mellékszereplői is vannak ennek a könyvnek. Őszintén nem is értem, hogy nem lelte meg @Kuszma a mű feminista értelmezését, amelyet egyébként jól megírt értékelésében hiányol. Lehet persze, hogy az előszó írója nem arra gondolt, amire én (az én kiadásom régi és előszómentes), de hát ennyi hajladozás férfiasság és nőiesség között még Shakespeare vígjátékaiban sincs.* Nem mintha bármi szexuálisan félreérthetőt (vagy éppen egyértelműt) művelnének ezek a fiatalemberek – egyszerűen csak amúgy a XIX. század modorában femininek. Nem is egy. Nem is egyféleképpen. Van, akit a tevékenysége tesz nőiessé (mármint a maga korában nőiesnek számító tevékenysége). Van, akit az urához való mélységes és féltékeny ragaszkodása. És van, akit a kősziklát is meglágyító, virágszerű-bűbájos megjelenése, amelyre oldalanként legalább kétszer emlékeztet a regény. És ezek a fiúk nemhogy visszatetszést keltenének a többiekben – egyszerűen elfogadják őket olyannak, amilyenek. Nem mellesleg pedig a femininitásuk egyáltalán nem zárja ki azt, hogy komoly fizikai erővel és harci ügyességgel bírjanak, adott esetben pedig vonzerőt jelentsenek a másik nem számára.

Szóval örüljünk, hogy van ez a kis könyv, és ha nagyon akarja valaki, be is szerezhető. De nagyon nem ezt kéne propagálni. Hanem igazán adhatnának már ki egy tisztességes Czóbel-összest, ami a verseket illeti, mert jelenleg csak egy válogatás kapható, az is csak szerencsével, antikváriumban. :/ Igazán nem értem… Hiszen életemben kettő darab eleven Czóbel-kutatóval is beszéltem, ők tanítottak meg engem is méltányolni ezt az életművet, az ő szavuk nem elég?**

– —- – —-
Álláspontomat revideálom, miután találtam egy korábbi kiadást, és kijavítottam az eredeti megjelenés évét. Szűk két évtizeddel korábban ez egész szép teljesítmény. De azért több csillagot nem kap.

* Barokkos túlzás.
** Irónia. :P

2 hozzászólás
>!
Kuszma P
Czóbel Minka: Két arany hajszál

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lovag, úgy hívták, hogy Dobos lovag. Na, ez a lovag kapott Gábriel arkangyaltól két arany hajszálat, ami őt sérthetetlenné és hatalmassá tette 12 kerek évre. Mivel a szerződés nem tért ki arra, hogy mire használhatná fel a sérthetetlenséget és hatalmasságot, ő speciel rablásra meg gyilkolásra használta fel, és még épített magának az orzott kincsekből egy naaagy cédrus palotát valamelyik hegy tetején. Ott élt hűséges cimboráival. Ezt a fiúkollégiumi kedélyességet, amit csak néha szakított meg a gazdag kereskedők felkoncolása vagy egy lány agyonszurkálása, azonban egyszer csak megzavarta… a cselekmény! Porszem került a gépezetbe, Winkler Amália, a gazdag patríciusfeleség személyében, akinek köszönhetően (ezzel nem árulunk el nagy titkot) beteljesedik Dobos lovag végzete. Hiába, a szerelem sötét verem. Itt a vége.

Bájos, botegyszerű történet ez. Ha valaki azért kapna utána, mert „bővelkedik romantikus, horrorisztikus, véres és kéjes elemekben” (mint a fülszöveg kecsegtet csalogatón), csalódni fog. Czóbel Minka könyve legfeljebb méterekről, ellenfényben keverhető össze a gótikus regényekkel, igazság szerint egy tetszőleges Mikszáth-elbeszélés is több borzongást, vért és kéjt tartalmaz, mint a Két arany hajszál. Ami ad egy sajátos ízt neki, az az előszóban megpendített feminista értelmezés lehetősége. Ami igaz, az igaz, a főszereplő Dobos a maszkulin alfahím már-már karikaturisztikus példánya. Istene az erő, a gyengék pusztuljanak, amit el tud venni, azt elveszi – jellemző rá, amikor azért ölet meg egy lányt, mert az képtelen egész éjjel táncolni neki. Hozzá képest az autókat borogató orosz szélsőségesek tétova metroszexuálisok csupán. Ugyanakkor árnyalja ezt az értelmezési síkot Winkler Amália, akire a végzet asszonya szerepét osztották. Ő egész egyszerűen annyira bosszúszomjas, álnok és satöbbi, hogy mellette még a rablóbanda tagjai is katolikus önképzőkörnek tűnnek. Dobos lovag legalább valami primitív erkölcsi elvek alapján működik, ha úgy hozza a helyzet, még jó cselekedetet is hajt végre, szeretőjét viszont tényleg csak a torz érzelmi ösztönök mozgatják*. Normális feminista próza az ilyen? Mindenesetre ha az az üzenet, hogy hiába sebezhetetlen a férfi, a nőnek mégis vannak eszközei, amivel vesztére törhet, köszönöm, értettem, megjegyeztem. Irodalomtörténeti érdekességként viszont tanulságos e kis könyv.

* Azért van benne egy finom utalás a meddőségre, mint a negatív ösztönök lehetséges okára. Meg úgy általában: akad benne a századelőre jellemző konyhapszichologizálás, lelki mozgatórugók, satöbbi, de egész egyszerűen a Dosztojevszkijen és Csernus Imrén nevelkedett kortárs olvasó ezen már aligha tud elismerőn felhümmögni.

(A kiadó humorérzékét bizonyítja az a másfél oldalas reklám, amit valószínűleg az 1908-as eredeti kiadásból emeltek át ide holmi bonus trackként. Nagyon jó! Mennék is venni Tolnai Világlapját, Dohány utca 16., ára hat hónapra fél korona.)

2 hozzászólás
>!
Véda MP
Czóbel Minka: Két arany hajszál

Nos hát előbb érezném lírává vált, de eredetileg magyar népmesébe ágyazott operettnek ezt a történetet, mint véres és kéjes elemekben bővelkedő gótikus regénynek, ám kétségtelen, a századelőn nőírótól mindenképpen egyedi. Én azt hiszem maradok a Nyugatos nőknél.

>!
Mpattus P
Czóbel Minka: Két arany hajszál

Még nem olvastam Czóbel Minka beszélyt, ennek elsődleges oka pedig feltehetően az, hogy nem is tudtam létezésükről. Mint oly sok más nőíró, írónő és költőnő, Czóbel Minka is a méltatlan köd homályában leledz, s míg az oktatási rendszer ezt helyénvalónak tartja, addig ezen irodalmi személyek nem is fognak létezni – csupán nagyrészt a „műkedvelők” számára.

Mielőtt értékelésembe kezdenék, érdemesnek tartom megemlíteni azt az apróka tényt, hogy e kötet vizsgálatánál célszerűnek tartom korabeli nézőpontok szerint értékelni a könyv jelentőségét vagy nem-jelentőségét, s majd ezután összehangolni a jelennel. És ezt nem csupán valamiféle feminista izé miatt írom, hanem egyszerűen lehetetlenség elmenni amellett a nüansznyi tényező mellett, hogy e kötet megírásakor a nők magyarországi helyzete – és most szorítkozzunk az irodalmi életre, hát…hogy is fogalmazzam: nem éppen volt kecsegtető. Abban a korban vagyunk, mikor a kor kritikusa, Gyulai Pál arról értekezik, hogy a nő maximum mesefordításra alkalmas, ennél nagyobb feladattal az írás terén felesleges is próbálkoznia, s örömteljes, ha egyáltalán ez sikerül neki.

…és akkor itt van egy beszély a maga tökéletességeivel és tökéletlenségeivel. Talán néha túlkarikíroz, talán vannak dolgok, melyekbe nem lát bele – sőt, női mivoltánál fogva, nem is láthat bele. Véleményem szerint ez egy jó írás, noha azt is meg kell jegyezni, hogy sok esetben nem váltja be az előszóban leírtakat. Nem éreztem azt, hogy nehezen értelmezném, s hogy emiatt lassan haladnék vele. Nem érzem az előrevetített horrorisztikus és kéjes jeleneteket – legalábbis annyira semmiképp sem, hogy erre az előszóban külön ki kellene térni – és még úgy sem, ha korabeli szempontok alapján vizsgálódunk. Talán egy picit nagyobb jelentőséget tulajdonít a beszélynek az előszó szerzője, mint amekkora valójában lenne. Nem vitatom, hogy jelentős mű – a magyar nőirodalom szempontjából.

A magam részéről kedveltem ezt a kötetet, de talán ebben szerepet játszik némi elfogultság, az „igen, itt indultunk” elfogultsága.


Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISMP

Hideg késő őszi szél fujt már a kis virágos kert felett, a rezeda és az őszi rózsa kórója megfagyva és összeaszva, barnán, törékenyen állt ki a máris havas földből.
A hó ugyan a déli órákban még elolvadt, de fagyos, nedves foltokat képezett a kis kertben. Éppen egy ilyen foltba lépett Gyuró, széles bocskorával. A fagyos esőréteg kissé behorpadt s a nagy lábnyom ólomszinü vízzel telt meg.

42. oldal

2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

Ismét csak a rengetegbe mentek a felkelő nyári nap sugárzása között, mely a fenyők tűin ugy szürődött át, mint egy pókhálószerü ezüstszövet. A harmatokba visszacsillámlott a gyémánt minden tüzes szinével, ragyogásával, megfogódott a bujanövésü, haragos zöld mohba és a lovasok fehér halináján, bőrködmönén, árnyfoltokkal vegyest siklott le folytonos, egyforma változással. Amint azok haladtak előre, ki hátrább lovagolt, az előtte menő ember hátán látta a fény- és árnyfoltokat leperegni, egyformán, szakadatlanul, ahogy az elmaradó fák árnya rájuk esett.

92. oldal

>!
Véda MP

Zuhogott az eső, sűrű sötétség szállt le a Swidovec völgyre.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Justh Zsigmond: Művész szerelem
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások
Rainer Maria Rilke: Válogatott prózai művek
Friedebert Tuglas: A kis Illimar
Gradimir Smudja: Vincent és Van Gogh
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Frankenstein / Drakula / Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Emily Brontë: Üvöltő szelek
E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame