Vajthó László az 1930-ban kiadott Magyar Múzsában, mindmáig mérvadó antológiájában (Vajthó ugyan csak költői pillanatképek sorozatának nevezi előszavában) a Czóbel Minka verse elé írt néhány szavas életrajzban „a századvég egyik legnagyobb hatású költőjének, a főúri körök kedvencének” mondja a költőnőt, s „a Nyír-vidék meleg hangú lírikusának”. (…) Czóbel Minka verseinek, költészetének a festőiség és zeneiség mellett épp egy új gondolatiság kiemelkedő vonása.
Az erdő hangja 7 csillagozás
Enciklopédia 6
Kedvencelte 2
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
_Andrea_>!
Szép szecessziós versek. Kissé csiszolatlanok, nem elég érettek, vagy nem eléggé kidolgozottak, – ennek ellenére könnyedek és játékosak, még ha komorabb témáról is van szó.
Szóval szecesszió – egy szecessziós reprint kiadás, az egyszerűbb fajtából. A könyv, mint műalkotás, melynek minden eleme figyelmet érdemel és gyönyörködtető kell legyen: a fedél, a kötést rejtő belső lapok, és maguk a lapok is; egyszerű – sajnos metszetek, kísérő illusztrációk nélkül.
Rengeteg szín van a versekben, plasztikusak, lazúrosak, füstösek. A fény játszik a sorok között. A boldog békeidők poros versei, – pásztorlánykás, napernyőt tartó kisasszonyos nippek, néha gótikus-borongós hangulattal, mint a hógömbök közepén, kavargó műanyagforgácsok között álló fröccsöntött szobrok. Különös allegóriák, szürreális képek. Nem olyan modern, mint Erdős Renée, nála kicsit antikabb, és nem is olyan szókimondó. De szomorú, és fáradt, dekadensbe omló ugyanúgy.
Népszerű idézetek
Cneajna P>!
Denevérek
Mély csendes tó nagy kert ölén
Magasló nyárfák körbe,
Törzsük halvány sávot bocsájt
Sötétlő víztükörbe.
Fekete víz, zöld fű között,
Hanyatló esti árnyak,
Sötétlő víztükör felett
Kék denevérek szállnak.
Előbb csak egy-egy libben el,
Majd jönnek ezren százan,
Hangtalan röptük elsuhan,
Vagy megrezzen a sásban.
Nappali élet elpihent,
Ébred az éjji élet.
Libegéstől sűrű a lég:
Tán álmok, vagy emlékek?
Emlékek, álmok, képzelet,
Jövőnek elmúlt árnya: –
Alkonyban, sötét víz felett
Száz denevérnek szárnya.
Timár_Krisztina ♥I>!
1 hozzászólás
Baglyok
Lenn a kertben este,
Lombtalan fák sűrű
Ágai közt,
Hangtalan siklanak
Fejetlen madarak
Lágytollú baglyok.
Meggyilkoltaknak
Sóvárgó lelkei,
Kik az életből egyszerre mentek át,
De szenvedélyük fogva maradt
S most mint elsuhanó, kísértet-madarak,
Repkednek, szállnak kétségbeesetten
A sötétlő kert ágai közt.
Lefejezett királynék,
Meggyilkolt gyermekek,
Megannyi áldozat vergődő lelke.
Hangtalan siklanak
Fejetlen madarak
Lágytollú baglyok.
Az egyik felsivít
Rémület, őrület, borzalom hangján,
Kacag a másik rá,
Majd ismét néma csend.
A sötétülő kertben
Hangtalan siklanak
Fejetlen madarak
Lágytollú baglyok.
184-185. oldal, Álmok kertje
>!
Lidérc tűz
Volt egyszer, hol nem volt
Egy tündér álom,
Elszállt, elterjedett
A nagy világon.
Valaki álmodá
Valahol távol,
Tündér mesét mondott
A boldogságról.
De meg nem mondhatá:
Szín-e vagy illat?
Hang-e, vagy levegő?
Virág, vagy csillag?
Azóta keresik
Milliók ezrei,
Mindenki keresi
De senki nem leli.
Keresik illatban,
Csillag, virágban,
Ismert határokon,
Nagy távolságban.
S csak akkor tudja meg
Ki-ki elérte,
Mikor már elrepült
Ha vissza sírva is
Majd meghal érte.
207-208. oldal
>!
1 hozzászólás
Emlékek
Fekete fátyolok hullottak
Tükör lapjára
Benn akadt napfény, benne egyszer
Hét gyertya lángja.
Tükör mélyén a sugár szálak
Rezegtek, szálltak,
Mint pókhálóba megfogódott
Bogár szárnyak.
De vissza többet nem verődött
Sugarak fénye
– - – - – - – - – - –
Sötéten omlott sűrű fátyol
Tükör elébe.
S benn a tükör mélyén
Csöndesen ébredt,
Világtól elzárt
Mély titokzatos
Hullámzó élet.
Vissza nem szálltak
A feloszlásba
Az enyészetbe
Fénysugarak.
Éltek öröre
Fogva lekötve
Sűrű gyászfáytol
Leple alatt.
Lefoszlott, szétporladt
A fátyol is végre,
De már alatta
Megvakult megtört
Tükörlap fénye.
Ólom szín homály
Futja be végig,
Kívülről jövő
Sugarak többé
Mélyét nem érik.
S benn-fogott fények
Örökre élnek:
Megannyi nyugtalan
Haza nem járó
Haza nem találó
Elkárhozott lélek.
64-65. oldal
>!
Salome
Safrán szín köntöst
Adtak reája,
Narancsszín virágot
Arany hajába.
Aranynyal festék
Ki, szája szélét,
Aranynyal vonták be
Körme szegélyét.
Narancs-szín selyem
Sátorban állott,
S tépte arany körme
A sárga virágot.
Arany topázok
Sugaras fénybe'
Csilingeltek halkan,
pici fülébe.
Kétoldalt omlott
Hószín vállára
Átlátszó topázok
Arany csilláma.
Távol a pusztán
Valakit látott – - –
Csak mind jobban tépte
Az arany virágot.
Mind halványabb lett
Két szája széle,
Jobban világított
Arany szegélye.
Illattól fáradt
Szemei égnek,
Oda kiáltja
Várakozó, renyhe
Udvari népnek:
„Hívjátok ide –
Szívemnek álma
Topázim látni
Bozontos fekete
Sötét hajába'”.
192-193. oldal
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
AZ ERDŐ HANGJA.
I.
Elalvó várrom zöld erdőben –
Királylány hófehér ruhája
Holdfényben, hosszú éjszakákon
Az omladékot körüljárja.
II.
Hervadt ruhák fáradt uszálya
Sepri a hársfasorban végig
A sok elsárgult levelet.
Halványkék lenge fátyolkelme
Siklik el a sok zörgő, sárga,
Lehullott hárslevél felett.
Sepri lehullt napok emlékét
Megzörrenő porondon végig,
Halványkék elmuló emlékek
Tapadón, félénken kisérik.
Még jönnek szembe más uszályok –
Újból zörren a hullt levél,
Fáradt, hanyatló nap süt rájuk,
Fáradtan fuj a déli szél,
Esőt hoz délről – - – -
– - – - – - – - – - – - – - –
Villámos felhőt,
S bennük felébred
Hullámzó lánggal
A rég elmult élet.
Hullámzó lángja
Villámba árad,
Leszálló éjjel,
Nagy zugó erdő
Elfödi végkép
Hársfák vonalját,
Uszályok végét,
Lángokban égő
Nagy szürke várat.
Leégett a vár, láng ellobbant
Parázs tüze még kivilágit
A sürüsödő éjszakán.
Izzó tüz – szem még felvilágit
Elhamvad lassan – újra csábit –
– - – - – - – - – - – - – - – - – - – - –
Bagoly sivit a fák galyán.
Hangtalan röptü baglyok szállnak
Árnyában a nagy fenyőfáknak.
Kidől egy fa, rá nő egy másik
Folyondár repkény körülfonja,
Levélhálóval betakarja,
Gyökérhálóval összevonja.
És nő az erdő – ujra ébred
Halvány-kék elszállt múlt felett,
Százezer szálú forró élet –
Tél mulik – jő a kikelet.
Hó nyomja a fák sűrű törzsét,
Puha smaragdszínű mohát
Majd elmulik csilló fehérje –
Nap váltja fel az éjszakát.
Csillagok néznek a fenyűfákra
Aranynyal hinti be
Áttöri, ellepi, a nap világa.
Kihal a gyönge, nő az erőse,
Fáradva, küzdve, viharral, széllel,
Egymást elnyomva, egymást támasztva
Nő erőszakkal, nő szenvedélylyel,
Életerőben, nagy biztonságban
Meredez égnek, fa-óriások
Sötétlő ága.
S a sűrű erdő homályán rezeg
Halvány hold fénye:
Kéklő emlékek, halvány uszályok
Síklanak el a kék holdas éjbe.
AZ ERDŐ HANGJA. (részlet)
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
III.
DENEVÉREK
Mély csendes tó nagy kert ölén
Magasló nyárfák körbe,
Törzsük halvány sávot bocsájt
Sötétlő víztükörbe.
Fekete víz, zöld fű között,
Hanyatló esti árnyak,
Sötétlő víztükör felett
Kék denevérek szállnak.
Előbb csak egy-egy libben el,
Majd jönnek ezren százan,
Hangtalan röptük elsuhan,
Vagy megrezzen a sásban.
Nappali élet elpihent,
Ébred az éjji élet.
Libegéstől sűrű a lég:
Tán álmok, vagy emlékek?
Emlékek, álmok, képzelet,
Jövőnek elmúlt árnya: –
Alkonyban, sötét víz felett
Száz denevérnek szárnya.
ÁLMOK KERTJE III. DENEVÉREK
>!
Szobrok
Nyüzsgő nép a kertet belepte,
Futkározásban telik kedve.
Felette hosszú sorban állnak
A multból, kőbe olvadt árnyak.
Mereven néznek mind az égre,
Lecsendseül a nép is végre.
Szélén esőtől nedves útnak,
Felcsillant lámpafények kúsznak.
Összeolvadnak esthomályban –
Havazni kezd most halkan, lágyan;
S fehérlő hópehelybe fogva,
Halott királynék fehér szobra.
211. oldal
Kapcsolódó szócikkek: szobor
Hasonló könyvek címkék alapján
- Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából 88% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes versei 94% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes verse 96% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes költeménye 98% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre válogatott versei 92% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Vér és arany 91% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: A menekülő élet 91% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Új versek 90% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: A minden-titkok versei 88% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: A magunk szerelme 86% ·
Összehasonlítás