Az ​erdő hangja 5 csillagozás

Czóbel Minka: Az erdő hangja

Vajthó László az 1930-ban kiadott Magyar Múzsában, mindmáig mérvadó antológiájában (Vajthó ugyan csak költői pillanatképek sorozatának nevezi előszavában) a Czóbel Minka verse elé írt néhány szavas életrajzban „a századvég egyik legnagyobb hatású költőjének, a főúri körök kedvencének” mondja a költőnőt, s „a Nyír-vidék meleg hangú lírikusának”. (…) Czóbel Minka verseinek, költészetének a festőiség és zeneiség mellett épp egy új gondolatiság kiemelkedő vonása.

>!
248 oldal · ISBN: 9637486562

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
_Andrea_
Czóbel Minka: Az erdő hangja

Szép szecessziós versek. Kissé csiszolatlanok, nem elég érettek, vagy nem eléggé kidolgozottak, – ennek ellenére könnyedek és játékosak, még ha komorabb témáról is van szó.
Szóval szecesszió – egy szecessziós reprint kiadás, az egyszerűbb fajtából. A könyv, mint műalkotás, melynek minden eleme figyelmet érdemel és gyönyörködtető kell legyen: a fedél, a kötést rejtő belső lapok, és maguk a lapok is; egyszerű – sajnos metszetek, kísérő illusztrációk nélkül.
Rengeteg szín van a versekben, plasztikusak, lazúrosak, füstösek. A fény játszik a sorok között. A boldog békeidők poros versei, – pásztorlánykás, napernyőt tartó kisasszonyos nippek, néha gótikus-borongós hangulattal, mint a hógömbök közepén, kavargó műanyagforgácsok között álló fröccsöntött szobrok. Különös allegóriák, szürreális képek. Nem olyan modern, mint Erdős Renée, nála kicsit antikabb, és nem is olyan szókimondó. De szomorú, és fáradt, dekadensbe omló ugyanúgy.


Népszerű idézetek

>!
_Andrea_

Szénrajz

Kopár ágakra
Varjuk símulnak,
Nagy fehér hópelyhek
Csendesen hullnak.

Fekete varjúk
Nagy nyárfák ágán,
Fehér hó fénylik
A varjuk szárnyán.

Sűrű hópelyhek
Csak csendesen szállnak,
Tán fagyott szirmai
Elmult virágnak.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · varjú
>!
Timár_Krisztina ISP

Baglyok

Lenn a kertben este,
Lombtalan fák sűrű
Ágai közt,
Hangtalan siklanak
Fejetlen madarak
Lágytollú baglyok.

Meggyilkoltaknak
Sóvárgó lelkei,
Kik az életből egyszerre mentek át,
De szenvedélyük fogva maradt
S most mint elsuhanó, kísértet-madarak,
Repkednek, szállnak kétségbeesetten
A sötétlő kert ágai közt.
Lefejezett királynék,
Meggyilkolt gyermekek,
Megannyi áldozat vergődő lelke.

Hangtalan siklanak
Fejetlen madarak
Lágytollú baglyok.
Az egyik felsivít
Rémület, őrület, borzalom hangján,
Kacag a másik rá,
Majd ismét néma csend.
A sötétülő kertben
Hangtalan siklanak
Fejetlen madarak
Lágytollú baglyok.

184-185. oldal, Álmok kertje

Kapcsolódó szócikkek: bagoly · gótikus irodalom
1 hozzászólás
>!
_Andrea_

Emlékek

Fekete fátyolok hullottak
Tükör lapjára
Benn akadt napfény, benne egyszer
Hét gyertya lángja.
Tükör mélyén a sugár szálak
Rezegtek, szálltak,
Mint pókhálóba megfogódott
Bogár szárnyak.
De vissza többet nem verődött
Sugarak fénye
– - – - – - – - – - –
Sötéten omlott sűrű fátyol
Tükör elébe.

S benn a tükör mélyén
Csöndesen ébredt,
Világtól elzárt
Mély titokzatos
Hullámzó élet.

Vissza nem szálltak
A feloszlásba
Az enyészetbe
Fénysugarak.

Éltek öröre
Fogva lekötve
Sűrű gyászfáytol
Leple alatt.

Lefoszlott, szétporladt
A fátyol is végre,
De már alatta
Megvakult megtört
Tükörlap fénye.

Ólom szín homály
Futja be végig,
Kívülről jövő
Sugarak többé
Mélyét nem érik.

S benn-fogott fények
Örökre élnek:
Megannyi nyugtalan
Haza nem járó
Haza nem találó
Elkárhozott lélek.

64-65. oldal

2 hozzászólás
>!
_Andrea_

Salome

Safrán szín köntöst
Adtak reája,
Narancsszín virágot
Arany hajába.

Aranynyal festék
Ki, szája szélét,
Aranynyal vonták be
Körme szegélyét.

Narancs-szín selyem
Sátorban állott,
S tépte arany körme
A sárga virágot.

Arany topázok
Sugaras fénybe'
Csilingeltek halkan,
pici fülébe.

Kétoldalt omlott
Hószín vállára
Átlátszó topázok
Arany csilláma.

Távol a pusztán
Valakit látott – - –
Csak mind jobban tépte
Az arany virágot.

Mind halványabb lett
Két szája széle,
Jobban világított
Arany szegélye.

Illattól fáradt
Szemei égnek,
Oda kiáltja
Várakozó, renyhe
Udvari népnek:

„Hívjátok ide –
Szívemnek álma
Topázim látni
Bozontos fekete
Sötét hajába'”.

192-193. oldal

>!
_Andrea_

Lidérc tűz

Volt egyszer, hol nem volt
Egy tündér álom,
Elszállt, elterjedett
A nagy világon.

Valaki álmodá
Valahol távol,
Tündér mesét mondott
A boldogságról.

De meg nem mondhatá:
Szín-e vagy illat?
Hang-e, vagy levegő?
Virág, vagy csillag?

Azóta keresik
Milliók ezrei,
Mindenki keresi
De senki nem leli.

Keresik illatban,
Csillag, virágban,
Ismert határokon,
Nagy távolságban.

S csak akkor tudja meg
Ki-ki elérte,
Mikor már elrepült
Ha vissza sírva is
Majd meghal érte.

207-208. oldal

>!
_Andrea_

Vallomás

Ne mondd még a csillagnak sem,
Halkabban, csak halkan!
Oly csöndesen szólj hozzám, hogy
Szavadat se halljam.

Csókod ajkam ne is érje,
Szikratűztől félek,
Lángba borít egy világot
Szívem, ha felébred.

Hagyjuk, hagyjuk szívünk felett
Ezt az arany álmot,
Ezt a titkos, meg nem értett
Fehér boldogságot.

77. oldal

>!
_Andrea_

Szobrok

Nyüzsgő nép a kertet belepte,
Futkározásban telik kedve.
Felette hosszú sorban állnak
A multból, kőbe olvadt árnyak.

Mereven néznek mind az égre,
Lecsendseül a nép is végre.
Szélén esőtől nedves útnak,
Felcsillant lámpafények kúsznak.

Összeolvadnak esthomályban –
Havazni kezd most halkan, lágyan;
S fehérlő hópehelybe fogva,
Halott királynék fehér szobra.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szobor

Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
Paul Verlaine: Paul Verlaine válogatott versei
Paul Verlaine: Paul Verlaine versei
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső legszebb versei
Vihar Judit (szerk.): Ezer magyar haiku
Rainer Maria Rilke: Rainer Maria Rilke legszebb versei
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud válogatott versei
Rainer Maria Rilke: Versek
Rainer Maria Rilke: Rilke versei
Rainer Maria Rilke: Válogatott versek