Ripp Gábor (szerk.) · Czinkos Éva (szerk.)

Japán ​a szamurájkorban 13 csillagozás

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): Japán a szamurájkorban

A Trivium Egyesület 2017-ben „Japán a szamurájkorban” címmel novellapályázatot hirdetett, amelyre a szerkesztők a japán történelmen és kultúrán alapuló történeteket vártak…
A történetek között nincs szoros összefüggés, egymás után olvasva őket mégis izgalmas, átfogó képet nyújtanak a középkori Japán sötét, rejtelmes időszakaiból.

A művek szerzői: Végvári Edina, Caroline, Losonczy Attila, Kereder Márk, Mihály Léna, Bíró G. István, Tarja Kauppinen, Fülöp Kristóf, J. D. József, Kovách Kristóf, Boris Martinovic

Tartalomjegyzék

>!
Trivium Egyesület, Budapest, 2018
150 oldal · ISBN: 9786155821035
>!
Trivium Egyesület, Budapest, 2018
150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155821028

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csizmás_Kandúr
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): Japán a szamurájkorban

Eddig az elsőnél tartok, ha a többi is ilyen, akkor jót fogok róla véleményezni. De nyugtával dicsérd… derűs napot mindenkinek!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Trivium_Egyesület KU

– Küldettél értem – kezdte a férfi sietősen, miután csókkal is üdvözölték egymást.
Hai! El kell hagynod a várat még ma éjszaka.
– De hát mi történt, Mijako-csan?
– A kikötőben csónak vár. Öltözz át halászruhába, evezz délnek, és soha ne gyere vissza!
– Kérdezzem inkább, hogy mi fog történni?
A nő egész testében reszketett.
– Meg fogsz halni.

Végvári Edina: A kard hatalma

>!
Trivium_Egyesület KU

Oda úr első számú harci fogása a mosolya volt. Ezzel tudatta ellenfelével, hogy biztos a győzelmében. Az pedig, hogy a kardot csak az utolsó pillanatban vonta ki, egyike volt a legfontosabb leckéknek. Abban a pillanatban, hogy egy szamuráj kivonta a kardját, a harcnak szinte azonnal vége volt.

Caroline: 1582

>!
Trivium_Egyesület KU

– Mit feltételezel rólam, te kutya? Igenis hatamoto vagyok, és Nobunaga urat is szolgáltam! – sziszegte a szakállas, de nem tudott a fegyveréért nyúlni, mivel Daiszuke és róninjai szempillantás alatt körülvették őt, eltakarva saját emberei elől.
– Most pedig a pénzt szolgálod, nemde? Szerintem te lehetsz Isikava Goemon! Az a sebhely a képeden gennytől bűzlik! Nem csatában szerezted azt, hanem a szégyenbélyeg nyoma!

Losonczy Attila: Az áruló két halála

>!
Trivium_Egyesület KU

(…) ellenfele nyakába mártotta a csillogó halálfullánkot, majd egy földöntúli harci ordítás kíséretében kitépte a hús öleléséből. A levegőben élénkpiros sugár jelent meg, a hasítékból pedig bővizű forrásként lüktetett elő a habos vér. Gakusi döbbenten, lélegzetvisszafojtva figyelt rejtekén, a látvány megbabonázta. A halál a fiúcska arcába lehelte a bűzös mámort, és ő menthetetlenül elveszett benne.

Kereder Márk: Gakusi, a megtért harcos története

>!
Trivium_Egyesület KU

– Ki vagy te? – kérdezte, nem foglalkozva a kéréssel. – Honnan jöttél? Mit tettél, hogy rónin lett belőled?
Az idegen, amióta idehozták, most először mutatott hajlandóságot beszélni.
– Nem haltam meg. Csak ennyit tettem, uram.

Mihály Léna: Mori Ranmaru

>!
Trivium_Egyesület KU

Kindzsiró lement a ház alatti üregbe, és óvatosan kiemelte földből a legritkább és legnemesebb virágot, amelyet csaknem harminc évvel ezelőtt ültetett el.
Ez volt az ő igazi szeme fénye, az a virág, amelyért az egész gyűjteményt odaadta volna.
Egy daimjó egyszer egy egész falut ajánlott, de ő csak mosolygott rajta. Ez a virág nem volt eladó, hiszen annak idején ez indította el az egész szenvedélyét, ennek a növénynek volt köszönhető, hogy azzá vált, aki most volt. Az abszolút ritkaság, a fő látványosság, amelyért minden kertész a fél karját képes lett volna odaadni.

Bíró G. István: A kertész ajándéka

>!
Trivium_Egyesület KU

Cudar tél tépázta Hokkaidó szigetét, farkasordító hideg tombolt; reszkettek, vacogtak a földművesek a kunyhóikban. A tűzifakészletek már a végüket járták, a fagyok azonban csak nem akartak szűnni. A nép nyomorát megérezték lassacskán az urak is: nem maradt, aki munkálkodjon, a rémes zimankó a parasztok utolsó tartalékait is felemésztette. Alig akadt reggel, amikor ne találtak volna valakit halálra fagyva a kalyibájában. A vének sem emlékeztek még csak hasonló ítéletidőre sem…

Tarja Kauppinen: Hiszaó és a Bukimina-völgy tenguja

>!
Trivium_Egyesület KU

A hold ezüstös sarlóját a vér vörös színe festette meg, miközben a csillagos égboltot lángnyelvek nyaldosták. A levegőt megtöltötte a fojtogató füst és az izzó parázs. A hegyi szentély, mely büszkén, ám mégis alázatosan terült el az erdő kapujában, most lángokban állt. A forró lángnyelvek végigcsókolták a hatalmas gerendákat, amik recsegve-ropogva lassan az enyészetnek adták magukat. A tűz pattogásának hangjait pengék vad csattogása nyomta el.

Fülöp Kristóf - J. D. József: A szellemek árnyéka

>!
Trivium_Egyesület KU

A Köztes Helyet éppúgy nem birtokolhatta senki, ahogyan a szelet vagy a tenger hullámait, de a mesélőknek megvolt az az előjoguk, hogy a saját ízlésükre formálják egy szegletét, amíg övék a szó. A Fehér Hölgy legtöbbször szeretett színházát alkotta újra, aprólékos gondot fordítva arra, hogy az apró fekete függönyöktől a színes lámpákon át a bábokig – ez utóbbiak mintha maguk is részei lettek volna a hallgatóságnak – minden élethű legyen. A Róka – lévén sokkal szeleburdibb természetű – csapszékekbe és bordélyokba, sőt egyszer tréfából az eták egyik falujába vitte őket, a Remete pedig, talán a legfilozofikusabb alkat mindőjük között, ugyanazt a nyolc követ rendezte el újra és újra egy máskülönben üres kertben, ebből a kevésből is mindig tökéletes harmóniát teremtve.

Kovách Kristóf: Mese a vörös házról

>!
Trivium_Egyesület KU

A katana pengéjén, mintha csak tükör lett volna, visszatükröződött a fekete festékkel, vastag vonalú kandzsival írt felirat: „Hulló falevél teaház”.

Boris Martinovic: A róka és a farkas


Hasonló könyvek címkék alapján

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Szabó István Zoltán – Takács Gábor (szerk.): Arany 200 – Balladaremix
Acsai Roland: Jin és Jang
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában (1185-1603)
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
John Joseph Adams (szerk.): Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Darren Shan: Árnyak asszonya