Az ​Issa völgye 16 csillagozás

Czesław Miłosz: Az Issa völgye

A hajdani Litvániának, az Issa folyó völgyének varázslatos világa tárul elénk e könyv lapjain, ahogy a század elején egy kisgyermek látja. Ördögök, koboldok, különös asszonyok és férfiak élnek e vidéken, a mesékbe illő erdőkben, a settenkedő erőszak fenyegetésében.
Miloszt olvasván szinte érezzük a kamrában lévő fűszereknek, a napon aszalódó gyümölcsöknek, a kert virágainak az illatát, halljuk a madárdalt, az erdő vadjainak neszezését.
A Kaliforniában élő lengyel szerző 1980-ban Nobel-díjat kapott.

Eredeti cím: Dolina Issy

Eredeti megjelenés éve: 1955

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár

>!
Magvető, Budapest, 1994
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631419800 · Fordította: Fejér Irén

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Gyönyörű könyv, éppen nekem való volna, csak sajnos a körülmények nem úgy alakultak, hogy igazán tudtam volna rá koncentrálni. Túl sok minden vonta el róla a figyelmemet, pedig teljes figyelmet érdemel. Kb. annyit, mint ugyanekkora mennyiségű vers érdemelne.
Ami mindvégig a leginkább foglalkoztatott: mi a fenét tud ez a Miłosz, amitől muszáj odafigyelni rá?! Mert cselekménye, az nincs. Egy litvániai lengyel gyerek serdülni kezd – kb. ennyi. Gyerekkori hangulatképeket sokan tudnak egymás mellé rakosgatni, abból még nem feltétlenül lesz jó könyv. No és minden második mondat után valami magvas gondolatot beilleszteni – azt is sokan tudnak. :) Abból nemhogy „nem feltétlenül lesz jó könyv”, hanem még rettenetesen el is tudja rontani azt a könyvet. Akkor meg mi ez, mitől tetszik annyira? Mitől érzem úgy, hogy mindenképp lesz még újraolvasás, és miért szeretném beszerezni még a kötetet? Egyáltalán mire emlékszem belőle?
Egy katolikus templomra, ahol Tomasz a mise helyett a saját álmodozásaival van elfoglalva (hihi, ez ismerős… :)), egy naaaagyon titokzatos ládára, amelyből a nagymama időnként kipakol, időnként vissza bele (ez is!!! fú, de szerettem a hajcsavarókat meg a gombokat kipakolni a dobozokból!), egy könyvtárra, amelynek több száz éves köteteit Tomaszon kívül senki se bolygatja (óóóóóóó…), egy vallásos könyvre, amelyet litvánul írt a család egyik lázadó-protestáns őse (nekem miért nem volt író ősöm????!!!), egy szolgálólányra, aki rajong a nála harminc évvel idősebb gazdájáért, egy-két vízparti zugra a bokrok között, ahonnan leskelődni lehet, vagy tiltott játékokat játszani kíváncsi gyerekeknek más kíváncsi gyerekekkel, egy büszke nemesasszonyra, aki ölni tudna a gyerekeiért, de majdnem infarktust kap, amikor az egyik rangon alul akar házasodni, egy kísértetjárásra, kutyákra, sok-sok vadászatra az erdőben… ahol a gyerek hol úgy érzi, eggyé válik a természettel, hol úgy, hogy hatalma van fölötte…
Egyik helyszínről a másikra, egyik nézőpontból a másikba siklunk álmodozva-merengve, aztán egyszer lecsap a pálca, hullik a kézigránát, jön a kísértet, ráesik az emberre a történelem – aztán megint lehet álmodozva-merengve siklani. Kicsit olyan, mint a Tüskevár (csak van benne szexualitás), kicsit olyan, mint a Malte Laurids Brigge (csak több minden megmarad belőle), kicsit olyan, mint Az eltűnt idő nyomában (csak nincs akkora szómenése). Nyári olvasmánynak való, meggyfa alá, kockás plédre, mikor zümmögnek az ember feje fölött a méhek, és bármikor be lehet menni a hűvös házba házi málnaszörpért.

8 hozzászólás
>!
n P
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Nem sok idő telik bele, s az Issa mentén már senki se meséli, hogy a malomban, a gerendán, a lábát lóbázó ördögöt látott, vagy hogy hallotta a táncukat. Ha mégis ezt mesélné valaki, ne higgyünk neki.
Dehogynem higgyünk! Milosz úgy meséli el, hogy majd sajnálni fogod, hogy nem ott éltél. Vágyakozó hangulatot teremt a mesés, olykor veszedelmes ördögeivel, vagy a falu bolondjával. Issa völgyében az emberek különös világban élnek. Minden bokorban babona terem, a korhadt fűzfán frakkos ördög hősködik és patáját trottőrsarkú cipőbe rejti. Mindenki tudja, de senki se féli az állatok veszedelmes közelségét, sőt az állat és az ember egysége, még megbonthatatlan. A nagymama menyétre hasonlít, Pakienast, a rettenetesen gyáva embert, csak sügér arcúnak hívják. A felhők hasas figurákká tudnak tornyosulni, akár még sárkánnyá is változnak. Elsüllyedt Atlantisz ez a hely, de Milosz gyermekkori emlékeit én nem kérdőjeleztem meg. Nem igazán ismertem eddig az író könyveit és a lengyel kultúrát sem. Ez a második könyvem tőle és most már felsorakozik az új felfedezetteim közé. Tadeusz Konwicki 1982-ben filmet is készített, Az Issa völgye címmel a Nobel-díjas író önéletrajzi ihletésű regényéből. Nem véletlenül találta méltónak az író-rendező, hogy filmre vigye, ezt a látványban gazdag, élettel teli ,a Tavak Országában élő nép mindennapjait. Sokrétű a lengyel kultúra, ahol több évszázadon keresztül egymás mellett éltek lengyelek, zsidók, ruszinok, litvánok, németek A könyvet azoknak ajánlom (akik nem félnek az ördögöktől ;) ), akik hagyják magukat a gyermeki hiedelmek mesés világába vinni és szeretnek az ösvények között, a fenyőtű illatával átitatva elvarázsolódni. Szép volt, nagyon!

4 hozzászólás
>!
kaporszakall
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Ez egy Nobel-díjas írónak a díjhoz méltó regénye.

A klasszikus realizmus hatása is lehet mágikus. Milosz ebben a művében naiv rácsodálkozással idézi fel a gyermekkor tovatűnt varázsát. Családja múltját, rokonait, a szomszéd falu lakóinak életét apró fejezetekben mutatja be: két-három fejezet egy teljes emberi sorsot mond el. A babonákkal, pogány hiedelmekkel átszőtt katolicizmus, a lengyelek és a litvánok ellentétei, az első világháború utórezgései jelennek meg a lapokon; az Isten háta mögötti táj különös, középkorias atmoszférája megbabonázza az olvasót.

Itt nem az esszéíró Milosz gondolati fegyelme, hanem a költő hangulatfestő ereje dominál. Mint egy prózavers strófái, peregnek le előttünk az események. Gombrowicz, aki nem kedvelte a költészetet, azt írta egy helyütt: az igazi költészetet gyakrabban lehet feltalálni jó prózában vagy drámában, mint a versekben. Milosznak ez a regénye igazi költészet.

>!
ppeva P
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Nagyon szép könyv. Lassan hömpölygő, tulajdonképpen eseménytelen, tűnődve töprengős, álmodozós, költői regény a gyerekkorról. Szeretem Miłoszt, ez a könyve is nagyon tetszett.

>!
regulat
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Kell hozzá a hangulat, amennyire nem jókor olvastam Camont, vagy amennyire jókor Brent-Bartl-t.
Milosz is a gyermekkort meséli, gyermek szemmel, és valamiért tudja azt az apró, ám de nem lényegtelen trükköt, hogy a meséjéből valamiért nem az ő, azaz a hőse Tomasz gyermekkora lesz, hanem miénk. Hogy a jó pillanatban elkapott olvasó, otthonra lel a litván tájban.
Hogy megszűnik megszűnik idegennek lenni, hogy beleolvad a babonákba, a mesékbe, az Issa völgyébe… otthonra talál, egy olyan otthonra, amiről talán álmodott valaha, valamikor, még ha nem is emlékszik rá.

…és visszavágyik abba a varázsvölgybe, amit valószínűleg csak a gyerekek képesek meglátni.

>!
Magvető, Budapest, 1994
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631419800 · Fordította: Fejér Irén
>!
darkfenriz 
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Kiváló könyv a litván Giniéről, erről az Issa-menti falucskáról, ahol a természet lágy ölén ringat minket Tomasz képzelete, a megélt kalandok és a giniei emberek mindennapjai. Hisz oly rengeteg kalandot él át főhősünk ahogy szép lassan felcseperedik, hogy csodálkozom azon, ráfért 267 oldalra. Valahogy teljesen magával tud ragadni a szláv írók régi paraszti világi ábrázolása, az egyszerű emberek nehéz, de munkától edzett élete (Sztyelmah, olykor Tolsztoj vagy Kvitka-Osztovjanenko pl.).
Megismerjük az erdész démonait, Magdalena megromlását, Tomasz természetjárásait és vadászatát, különös fantáziavilágát. De jut a földreformból, a litván-lengyel ellentétből és a paraszti bőségből is, amely persze leginkább a földesúrnál csapódik le. Nagyon örülök, hogy megismerhettem e remek könyvet, hálás vagyok Czeslaw Milosz-nak, hogy ez a könyv megszületett.

>!
Kooczka
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha képeskönyvet nézegetnék egy 20. század eleji, kis litván falu lakóinak és a környékének életéről.
Nincs egy meghatározó cselekményszál, nincs igazán főszereplő sem – bár Tomaszhoz és családjához gyakran visszakanyarodik az elbeszélés, és rajtuk keresztül ábrázolja a mondanivalót. A szereplők nem is annyira konkrét személyként, mint inkább egy-egy karakter képviselőjeként jelentek meg; olyan emberek, akik bárhol élhet(né)nek. Lengyelek, litvánok, zsidók, németek; urak, parasztok, cselédek; hivatalnokok, „varázslók”, rabbik és papok; önmagukat keresők, megalkuvók, maguk elől alkoholba menekülők, szerelmesek, féltékenyek, konzervatívak és a hagyományokkal szembeszállók – felbukkannak, eltűnnek, megint felbukkannak. Ami különösen lenyűgözött, az az, ahogy Czesław Miłosz megoldotta azt, hogy a gyönyörű leírások közben egy odavetett megjegyzéssel, pár mondatos párbeszéddel vagy egy rövid, indulattal teli jelenettel tökéletesen érzékelhetővé tette a történelmi korszakot, a nemzetiségi, társadalmi feszültségeket anélkül, hogy komorrá vált volna a történet – szinte csak átsuhant a köd a szépség előtt.

>!
amervihákim
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

A regényen eléggé mély nyomot hagyott Miłosz költői vénája. Az egyébként is eléggé széteső cselekmény néha szinte teljesen leáll, és egy ideig csak kis (élet)képeket kapunk helyette. (Ez nem feltétlenül baj, csak mondom.)

>!
lilyD
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Elsőre érdekesnek tűnik, érzékletes, beszippant a hangulata. Fejezetenként kortyolgattam, mint a jófajta bort. Aztán valamiért egyre kevésbé érdekelt, nagyon ellaposodott: egyszóval olyan, mint talán a folyó, az Issa: fekete, mély, lassú folyású. Szép panorámával és festői, költői részletekkel, de egy idő után elunsz a parton üldögélni, s idejekorán abbahagyod.

>!
Magdi_Fábián
Czesław Miłosz: Az Issa völgye

Valóban varázslatos!Jó kikapcsolódást ígér és ad.


Népszerű idézetek

>!
regulat

– Miért, hogy mások boldogok, én meg nem?
– Azért, kedvesem, mert mindenki kap egy szálat, a sorsát. Vagy sikerül megragadnia a végét, és akkor örül, hogy azt teszi, amit tennie kell. Vagy nem sikerül. Neked nem sikerült. Te nem a saját száladat kerested, te ide-oda nézelődtél, mert olyan akartál lenni, mint ők. De ami nekik boldogság, az neked boldogtalanság.

38. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Senki sem él egyedül: beszélget azokkal, akik már nincsenek, életük benne ölt testet, fellép a lépcsőre, és a nyomukat követve megismeri a történelem házának minden zegzugát. Az ő reményeikből és kudarcaikból, a hátrahagyott jelekből, legyen az csak egyetlen kőbe vésett betű, születik meg a nyugalom és a tartózkodó óvatosság önmagunk megítélésében. Akinek ez megadatott, boldognak tudhatja magát. Soha és sehol nem érzi magát otthontalannak, vele van mindazok emlékezete, akik vele együtt igyekeznek az elérhetetlen cél felé.

100-101. oldal

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

De hiszen azt a lehetőséget se zárhatjuk ki, hogy a világ kezdete óta várt rá valahol a sorsa, amelyet beteljesíteni csak ő tudott volna, de nem tette meg, és ott, ahol egy tölgynek kellett volna szárba szökkennie és kilombosodnia, csak levegő van, s néhány ág elmosódó rajzolata.

217. oldal

>!
ppeva P

Hogy az emberek közömbösen mennek el amellett, ami az életben a legfontosabb, szomorúan kell tudomásul vennünk – isten tudja, voltaképpen mivel töltik ki az életüket.

126. oldal

>!
déli_báb IP

A Tejút, amelyet ebben az országban Madárútnak neveznek, szétrakta sugaras jeleit az égbolton.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tejút
>!
Timár_Krisztina ISP

Nagy csönd, a köd már leült, buja, nedves fű meredt ki belőle, és rozsdállott az ösvény a lehullott falevelektől.

128. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

A tavasz erőre kap, és kivirágzik a zelnicemeggy, hogy az Issa partja elsötétül a keserű illatától, a lányok lábujjhegyen pipiskedve letörnek egy-egy törékeny, szirmát hamar elhullajtó virágfürtöt, esténként a faluvégen, a réten dob- és trombitaszó járja körbe-körbe a monoton suktinis táncot. És nem sokkal ezután a giniei ház elmerül a lila orgonafelhőkben.

165-166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
>!
Timár_Krisztina ISP

Misia nagymama nyugalma semmihez sem hasonlítható. Egy nagy folyó hullámain ringatózik, az időtlen vizek csendjében. Ha a születés átmenet az anyaöl biztonságából az éles, sebet ejtő dolgok világába – akkor Misia nagymama sose született meg, még most is a Van selyemgubójában nyugszik.

236. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

A történész Narbut, aki éppolyan nemesember volt, mint az a Rynwid – vagy itt ez a Surkont –, 1805-ben, egy vásáron az óráját adta oda annak az embernek, aki elénekelte neki azt a réges-régi dalsirámot, amellyel őseink az istennőhöz fordultak. „Kicsinyke Liethua – szól a dal –, te drága szabadság! Az egekbe rejtőztél, hol keressünk téged? Tán csak a halál gyűjt egybe bennünket? Nézzen bárhová a szerencsétlen ember – nézzen keletre, nézzen nyugatra, nyomor, erőszak, elnyomás. A munka verejtéke, az ütött seb vére árasztotta el a nagy földet. Kicsinyke Liethua, te drága szabadság, szállj le az égből, szánj meg bennünket.”

132-133. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Fent a magasban, mint a valahová nagyon messzire, a rózsaszín-zöld selyemréten is túlra vágtató kecskegidák, sárszalonkák mekegtek. Antonina e hangokat hallva természetesen azt mondta, hogy Ragana, a boszorkány üget a repülő kecskévé változtatott ördögön, s a sarkantyújával veri az oldalát. De Tomasz tudta, hogy a sárszalonkák szétterpesztett szélső farktollai között surranó levegő ad ilyen mekegő hangot.

157. oldal

7 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Mickiewicz: Pan Tadeusz
Adam Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokbafoglalás Litvániában
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Grigorij Kanovics: Gyertyák a szélben
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Maria Rolnikaite: Három találkozás
Tomas Venclova: Litvánok és…
Becca Blond – Regis St. Louis – Nicola Williams: Balti államok – Észtország, Lettország, Litvánia
Farkas Barbara – Kiss Péter: Litvánia
Bojtár Endre: Litván kalauz