Amorf ​mesék ébrenjáróknak 10 csillagozás

Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

„…A történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki.” (Boris Vian)

Milyen nyelven gondolkodnak a babák?
Honnan tudod, hogy te is ugyanolyannak látod az alma pirosát?
Mit csinálnál, ha a falak és a padló elkezdene hullámozni; a mesefigurás irattartód megszólalna; és az egyik családtagod, akinek az üresen tátongó szemgödreiben végtelen lenne a feketeség, belépne, hogy megkérdezze, kérsz-e még boci sütit?
Miért lesz a reményvesztetteknek kerozin vagy éppen ambrózia illatuk?

Amikor nyomja a vállunkat a valóság, megteremtjük a privát mitológiánkat, párhuzamos univerzumunkat. Az én átjáróim már annyira elmosódtak, hogy nem tudom, vajon tényleg így történt-e minden. Majd pár év múlva kiderül, hiszen igazságot csak a mennyben szolgáltatnak, a földön – legjobb esetben – jogot.

>!
Colorcom Media, Budapest, 2016
124 oldal · ISBN: 9786155665196 · Illusztrálta: Szemán Petra

Enciklopédia 46

Helyszínek népszerűség szerint

Veszprém · Séd


Kedvencelte 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

Ez egy bátor és őszinte könyv. Naplórészletek… egy fiatal lány küzdelme az élettel, amitől egy kicsit nagyobb pofont kapott, mint megilletné… viszont annyira jó stílusban… élvezet olvasni… a gondolatok, az érzések ismerősek, és mégis újak, másként megközelítettek… Az ironikus hang pedig az egyik kedvencem, meg a humor is, ami visszaköszön a lapokról.
Sokszor nem is az a lényeg, hogy mi van leírva, hanem, hogy mi nincs… A két mondat közötti üres sor rejti a lényeget, amire rá kell érezni… de a naplórészleteket is meg kell fejteni időnként… egy leírt hangulat, mely mögött ott az aznapi történés, amelyből az ismerős hangulat mutatja az utat, mintegy kollektív tudattalanként… Én nagyon élveztem ezeket a megoldásokat, a játékosságot, a könnyedséget, még akkor is, amikor vérkomoly dolgokról volt szó. Nem is az, amit, hanem ahogy… a stílus lenyűgöző, ha nagy szavakat akarnék használni, akkor olyanokat is mondhatnék, hogy kicsit szürreális, néhol vizionált, de nem teszem, senkit nem akarok elijeszteni, sőt! … Azt mondják, a stílus maga az ember. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon érdekes és értékes ember húzódik meg a lapok mögött, akivel nagyon szeretnék beszabadulni egy kávéházba, és csak úgy csacsogni az életről…
Számomra ez a könyv 2016. legjobb könyve, és kincsként őrzöm. És bár eddig nem olvastam magát a blogot, de a könyv rajongóvá tett, és ezek után csak is ajánlani tudom azt: http://gondegyszalse.blogspot.hu/

5 hozzászólás
>!
crissy
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

Nem tudom, milyen más szóval jellemezhetném ezt a könyvet, mint azzal, hogy csoda, mert amikor olyan dolgok, amik mindenkivel, amik bárkivel megtörténhet, megtörténik úgy vannak szemléltetve, mintha az író lélegezné a szavakat, mintha a lételeme lenne az, hogy így szórja a betűit a papírokra, akkor mást nem is tudok mondani. Mert elvette a lélegzetem ezzel a könyvvel.
Egy év, négy évszak, ami nem csak gyönyörű szavakkal, hanem gyönyörű rajzokkal is el van mesélve.
Köszönöm @EBrody, hogy írsz. Köszönöm, hogy olvashatlak.

>!
efenera
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

„igazából tudnék sok dologról csacsogni, mert rájöttem, hogy szünetek csak azért kellenek, hogy pihenjünk, és néha hallgassuk a csendet.”

Tökéletes külső és belső, olvassátok!
Köszönöm szépen a lehetőséget, a kalandos „rendelést”, az élményt @EBrody :* ;) <3

>!
sempiternalsoul
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

Három hónap kellett hozzá, hogy végig elolvashassam ezt a könyvet, mert őszintén szólva annyira magába húzott, hogy féltem, nem tudok majd kijönni. Legalább hét éve olvasom Eszter blogját, így nem lepett meg a stílusa, viszont nagyon különleges élmény volt egymás után olvasni a rövid kis írásokat. Kimerevített pillanatok, életérzések és gondolatfoszlányok egymás után – a metaforák és a szinekdochék hálóján keresztül pedig átsejlik valami, amit én úgy hívok, valóság, pedig más biztos csak szürreális képzelgéseknek nevezné.

Jó néhány érzésfoszlány gombócba csavarta a mellkasomat és kellett idő, hogy az utolsó oldalakig eljussak (talán túl sok hideg kádszél élményem van már nekem is), de mindvégig velem tartott olvasás során az az érzés, hogy , hogy más is érez így. Ezt a könyvet nem lehet csak úgy elolvasni és befejezni. Ezek kimerevített, párhuzamos univerzumok, ahová ha belépsz, egyszerre átélheted a pillanat minden keserédes örömét és bánatát.

>!
Ferger_Annamária I
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

Folyamatos belső monológ beszél fájdalomról, ürességről, szerelemről, apró csodákról. Az író minden apróságot észrevesz, nem siklik el a tekintete semmi felett. A bejegyzések kis események, amik életre kelnek olvasás közben. Olyan idegen, furcsa érzés más szemszögből látni egyszerű mozdulatokat, gondolatokat, tetteket. Volt hogy úgy éreztem, értem miről ír az író, aztán jól megkavart, és én elvesztem. Pont ez miatt volt jó olvasni.

>!
SchizoVampire P
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

Abszurd, szürreális, elvont, IMÁDOM.

Míg általában regényeket olvasok, ez a könyv teljesen más volt. Tényleg apró kis mesék, melyek egyszerre önállóan és sorba, szinte láncra fűzve is értelmet nyernek. Persze csak azok számára, akik élvezik ezeket a művészien nyakatekert, szépségesen morbid mondatokat, és képesek mögéjük látni. Néha egyértelműbb, hogy miről szól az adott nap (történetecske), de legtöbbször inkább rá kell érezni, mit is rejtenek e kisbetűs szösszenetek.

A szerkesztés kiválóan játszik rá az egész kötet világára és hangulatára; a borító és a négy illusztráció is finoman, mégis kellően hangsúlyozza ezt még tovább.

És a tartalom… Édes istenkém, mondhatnám, hogy erre vártam, de nem hazudok, mert fogalmam sem volt róla, hogy várok valamit. Most mégis megtaláltam.
Eszter, őszintén köszönöm, hogy gépre, majd papírra vetetted elméd termékét. Igazán, szívből megölelgetném a lelkedet, minden apró virágával és sebével, olyannyira hozzám szólt minden mondat. Úgy olvastam, mintha én írtam volna. Aztán rájöttem, hogy míg magadról, magadból írtál, egyúttal az én lelkem sötét és féltett titkait is viszontlátom a lapokon. Olyan volt, mintha belém látnál, s rá kellett eszmélnem, hogy valószínűleg nagyon is hasonlítunk. Ez már a beszélgetésünkkor is felsejlett bennem, és boldog vagyok, hogy találok még embereket, akikben valamelyest, akár csak egy kicsit is viszontlátom magamat.

Sajnálom és örülök is, hogy én vagyok az első, aki itt molyon olvassa és értékeli a művedet, külön kis különc öröm, hogy az idézetek hadát is én indítottam útjára. Előre sejtem, hogy e vékonyka csoda kevés imádót fog magához édesgetni, de remélem, mások is rálelnek még, s pont annyira fogják majd értékelni, mint én. Úgy hiszem, keskeny réteg az, ki így érez és ilyenre vágyik, de hozzájuk mindenképpen el kéne jutnia.

Köszönöm, hogy írsz, remélem számíthatok még rá a későbbiekben is, mert a magyar irodalomnak szüksége van rá. És köszönöm, hogy rögtön dedikáltad is nekem :) Egyszer még tán sokat fog érni!:D
Automatikus 5 csillag, és komolyan adnék én többet is. Helyette a kedvenceim közé soroltam be.

Ez a könyv én vagyok. Az elvontság és a művészlélek írott formában, és mindenki olvassa el, aki kicsit is közel érzi magához e világot!

>!
rr_fanni
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak

Kicsit olyan ez a könyv, mintha ébren álmodna az ember.
(Soha nem írtam még könyvhöz értékelést, ezért is halogattam hónapokig a megírását.)
Eddig nagyjából mindig csak a „szürke hétköznapok” kifejezéssel találkoztam. (vagy eltúlzott regénybeli csavaros, fordulatos napokkal) És aztán belemerülök ebbe a könyvbe, amiben nem unalmas, ismétlődő folyamatokból áll egy emberi élet, hanem mindig van valami, amit meg lehet figyelni, amivel el lehet játszani (akár gondolatban), mindig van valami, ami egy kicsit más. Amikor pedig ez szemet szúr, önkéntelenül is elkezdek figyelni a körülöttem folyó dolgokra. (röviden egy nem „tankönyvszagú” mindfullness érzést ad)
Egyébként nagyon érdekel, hogy valóban ilyenek-e az író gondolatai. Hogy vajon tényleg minden kis részletre felugrik-e egy-egy újabb hasonlat, kép vagy asszociáció a fejében. Annyit biztosan tudok, hogy nekem hónapok kérdése lenne egy darab ilyen hasonlat kitalálása, szóval minden elismerésem, ha pedig még csak nem is szándékos, akkor igazán irigylem a szép, esztétikus „kis” elméjét.
Bár sosem tartottam jó ötletnek a naplószerű írásokat, mert a legtöbb dolog mindenkinek mást jelent. Ilyenkor az író vagy magának írja, vagy a jövőbeli magának, vagy az olvasónak. Esetünkben (szerintem) az író magának ír, de nem akárhogy, hanem, hogy idővel az olvasó számára is fontossá (vagy fontosabbá) teszi azokat a dolgokat, amik neki többet jelentenek.
Biztosra veszem, hogy bőven van olyan rész a könyvben, amit csak az írója tud megfejteni vagy valóban értelmezni és ez talán így jól is van. Sőt. Így van jól.
Persze molyon rányomtam, hogy befejeztem, de remélem előveszem még egy másik ősszel is.( Azért ősszel, mert így annyira jól átjött az őszi hangulat az elején.)

u.i.: A könyvemet egyesek szerint megszentségtelenítettem, mert az értékelésemet és a jegyzeteimet is a lapok széleire írtam olvasás közben, de úgysem adnám már ki a kezemből.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

a felnőttséghez hozzátartozik elvileg, hogy
döntenem kell, és a következményével tovább élni.
már nem tolhatom másra, hogy oldja meg, bogozza
ki, vagy űzze el a gonoszokat. egymás mellett
menetelünk, de mégsem együtt. nem karolunk
a másikba, nem próbáljuk bele a cipőnk talpát
egy idegen lábnyomba. magunknak törjük
az utat, és mi hagyunk lábnyomokat, amikbe
majd az arra járók belemérhetik a sajátjukat.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: döntés · felnőtt · kapcsolat
>!
krlany I+SMP

olyan ez, mint amikor kiskorodban elhatároztad,
hogy világgá mész, aztán letottyantál
a garázssor végénél, ahol kezdődik az a két
négyzetméternyi fás terület, „a vaderdő”,
de meg tudtad állni, hogy ne pislogj hátra.
szórakozottan kapargattad a térdeden
a sebeket, látszólag valami nagyon mély,
korodat meghaladó dolgon gondolkoztál, pedig
igazából hallgattad a mögötted focizó gyerekek
kiabálását, és élvezted, ahogy az elsuhanó
autók huzata az arcodba sodorja a hajad.
         talán már akkor is úgy tűnt neked, hogy
messze nyúló gyökeret eresztettél, melyen
keresztül eljutott hozzád a világ érverése.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball · gyerek · gyerekkor · seb · világ
>!
Ferger_Annamária I

elromlott a mikró, ezért a tűzhelyen melegítem
fel a kapcsolataimat, és a hozzájuk tartozó
emlékeket. talán jobb is így, nem megy el az ízük,
és gyönyörködhetem a színükben, miközben
néha lassan keverek rajtuk egyet.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kapcsolat · mikrohullámú sütő
>!
krlany I+SMP

mintha meztelenül állnánk a tükör előtt, illegünk-
billegünk, pörgünk-forgunk, innen is, onnan
is megnézzük magunkat, elképzeljük, hogyan
festenénk égboltba öltözve, és azt hazudjuk, hogy
keresünk valamit, ami igazából sosem veszett el.
de jó azt mondani néha, hogy világgá mentem,
majd jövök. ilyenkor levetjük azt a bőrt,
aminek a tükörképét eddig nagy érdeklődéssel
vizsgálgattuk, búcsút mondunk hagyományoknak,
elveknek, morálnak. a szövetháló lecsúszik
egészen a bokáinkig, mintha egy díva dobta
volna le a földre a szaténköntösét, majd
egy elegáns mozdulattal kilépünk a testünkből.

18-19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ég, égbolt · emberi test · meztelenség · tükör
>!
krlany I+SMP

talán önéletrajzokat kellett volna írnom, de akkor úgy
hittem, hogy hiába, mert biztos voltam benne, hogy
én csak abban vagyok jó, hogy téged szeresselek.

114. oldal

>!
SchizoVampire P

ablakokból kéne kiabálni titkokat.
    sárgarépát termeszteni a filodendron mellett.
    menjünk ki lincselni, vagy menjünk kilincselni.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sárgarépa · titok
>!
SchizoVampire P

vagy betegek vagyunk, és rohad a lelkünk
    vagy mi vagyunk egyedül angyalok a földön

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angyal · beteg · betegség · lélek
>!
krlany I+SMP

    vízpermet vagyok, amit nyári
kánikulában magukra fújnak a napozók.

17. oldal

>!
krlany I+SMP

kit hívjunk, ha ellopták a Holdat?
         kinek szóljunk, ha ebbe
a sötétbe belevesztek a fekete
bársonyba csomagolt álmaink?

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · Hold · lopás
>!
SchizoVampire P

ki kéne fúrnom az oldalamat
ahhoz, hogy kapjak levegőt.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: levegő

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sam B. Finn: Pszichoblog
Németh Eszter: Kötéltánc
Ivácsony Bettina: Tánc szerelem Kasszandra
Szeifert Natália: Gyógyfűrész
Donászi Franciska: Kalandozásaim Budapesten
Marie M.: Ahol a mesék véget érnek
Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi!
Sebeők János: Enciklopédia énezer
Christine: Álmok útján
Girls Only – Egy könyv csak csajoknak