Nagypénteken ​nem illik kertészkedni 30 csillagozás

Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Czakó Zsófia bemutatkozó kötetének elbeszélője egy olasz férfival él, távol a magyarországi kisvárostól, amelynek katolikus miliőjében felnőtt. A milánói dóm konténerkasszájában dolgozik, ahol jegyeket értékesít. Jól fizető állást hagyott ott ezért a munkáért, és – bár sem az olasz, sem a magyar családja nem érti, mit keres ezen a helyen – hosszú ideje először érzi szabadnak magát.

Kötelességtudat és megfelelési kényszer, kompromisszumkészség és az elvárásoktól való félelem, komplexusok és szorongások kölcsönhatásait vizsgálja a szerző a kötet írásaiban. Mit fog szólni Rosaria néni, Ica néni, mit gondol az olasz szomszéd és Gábor atya? A jó szándékú tanácsokból és javaslatokból kifogyhatatlan környezet nyomása alatt pedig annak a lehetőségét keresi: mit tenne, ha csak a saját kedvére cselekedne?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Scolar L!ve

>!
Scolar, Budapest, 2019
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635090266

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

balagesh IP>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Van annak előnye is, hátránya is, hogy a kezdő írókat arra buzdítják, az egyes fejezetek novellaként is álljanak meg önállóan a lábukon. Tény, hogy ennek teljesülésével az elhasalás elkerülhető. Hátránya viszont, hogy a könyv egészére mindig külön tevékenységként kell tekinteni, és nem az a meghatározó lépték az írás folyamán. Czakó Zsófia novellái azonban probléma nélkül összeállnak regénnyé. Ez persze nem pusztán a szereplők és helyszínek teremtette koherenciával magyarázható, hanem a stílussal és az igazán bravúros elbeszélői pozícióval, mely az emlékező utólagos idősíkját összeilleszti a múltat gyakorlatilag jelen idejűként előadóéval. A gyermeki beszámolót tudhatóan a felnőtt meséli el. Ezt ennyire jól eltaláltan sosem láttam még, mert a szerzők vagy az egyik, vagy a másik mellett teszik le a voksukat. Az egyiknél csak azt tudhatja a teremtett elbeszélő, amit egy gyermek tudhat, a másiknál meg a felnőtt gügyögést kell elkerülni – egyik sem szokott maradéktalanul sikerülni. Ebben igazi bravúr ez a könyv.
Ami íróilag talán a novellisztikus technika miatt közben nem látszott, hogy a szépen felépített és gazdag múlttal csak terjedelmileg lett egyenrangú az egyébként nagyon is vékony jelen, amelyben a mindig és mindenben megfelelni akaró lélek azzal tusakodik, hogy a rajta kívül mindenki számára ideális párkapcsolat esetében mégiscsak a saját álláspontjának kellene meghatározónak lennie. Ez a szál lényegileg kidolgozatlan maradt, és inkább az olvasó eredendő empátiájára épített. A két szálat összefonó záró fejezet az osztálytalálkozóval nekem túl szájbarágósan, mintegy helyettem vonja le a tanulságokat. Ez engem már kifejezetten zavart. Hogy a kortárs rész sem fúlt teljes érdektelenségbe, az megint az írói kvalitásoknak köszönhető: a jellegzetes karakterek és a karikaturisztikusan lényeglátó humor megmentik ezt a szálat is.
Kíváncsian várom, hogy a sikeres debütálást mikor és milyen mű követi majd.

7 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

„Mindenki lelassult, mindenki ragyogott, én pedig egészen különleges, egészen végtelen állapotba kerültem.”

Kellemes, ironikus hangvételű, szórakoztató bemutatkozó kötet. A történet két idősíkon játszódik, a gyermekkorban és a lány fiatal felnőtt korában, főként Olaszországban, ahol él. Látjuk az előzményeket, a fejlődéstörténetet, a vegyes hatásokat. Ebben a kötetben is van egy papa, mint ebben a kötetben, aki nagyon rányomja a bélyegét a család életére, tőle függ, hogy egyházi iskolába járnak a z unokái, és véleménye politikai kérdésekben is megingathatatlan.
Olaszországban megismerkedik a tökéletes olasz férjjelölttel, aki a tenyerén hordozza, „tovább nem keresgélhetek, nála jobb embert soha nem találok.” Aki mégis sok lesz, próbálna néha kicsit függetlenedni, de mellette nem lehet. Körülöttük ott ügyködik az olasz és a magyar család, szülőkkel, nagynénikkel, Rosaria néni figyel .
Nagyon tetszett a hangulata, a megfelelési kényszerek nélküli szabadság gondolatával való próbálkozás leírása. „Kötelesség, elvárás, megfelelés és kompromisszum, sűrű, agyagos hordaléka” veszi körül. Nagyon tetszett az Olasz tempó című írás, amelyben az olaszokról fest képet. A találkozó jellemző szituációk összefoglalása, a régi iskolatársak és tanárok szembesítik a valamikori önmagával, a kép nem hízelgő.

2 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

@gályanapló annyiban sommázza a kötetet, hogy „aranyos”…
Osztom ezt a véleményt, de valamelyest kiterjeszteném. Mégpedig akként, hogy a szeretnivaló (és keserves mód szeretetért ácsingó) bájos leányka kedves göcögése mögül, már a harmatos években is kihallik a szorongó, körmöket húsig rágó gyermek néma sikolya. Ezt csak tovább feszíti a Milánóig futó, szabadságát sehol nem lelő, csak a kötelességért, az elfogadásért feszengő, a konvencióktól menekülő és azokba mégis kétségbeesetten kapaszkodó fiatal lány sorsa.
Felületesen, de legalábbis feltétellel szerető család; bigott vallásos nagyapa, szürke, arctalan apa; kikényszerített egyházi iskolai neveltetés, majd nyugatra óvakodva is, szinte sorsszerűen a katolikus egyház hatalmas árnyékában végzett marginális munka; no meg, valami kapcsolatféleség az idegen kultúra kedves, gondoskodó képviselőjével, az optimális férjjelölttel. Igazi csemegét kínáló, ínycsiklandó falatkák ezek. A nagyétkű, torkos olvasó alig várja, hogy haraphasson belőlük, majd eltelítődjék a finom precizitással megkomponált vacsora számos különleges fogásával.
De a falatkák valahogy csak megmaradnak a nyálcsorgatás szintjén. Az egyébiránt cizellált stílusban, gondosan megírt elbeszélések csupán a problémák, a konfliktusok felszínét karcolgatják. Nem jutunk el a mélységekig, így valahogy a végére az az éhségérzetem maradt, mint a mi legendás Mátyás királyunknak, akinek hozott is, meg nem is a mesebeli széplány az ízletes finomságokból, de aztán valahogy mégse lakott jól belőlük.

Mindazonáltal nagyon ígéretes, szép munka, a kortárs magyar rövidpróza kedvelőinek feltétlenül ajánlom.

pável>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Kellemes csevegés, amolyan (nem leszólás lesz, néha olvasgatom!) nőklapjás, bájos (akár regénnyé is összeálló) tárcanovellácska a műfaja – nincs ezzel egyedül a scolar live! sorozat legújabb kötetkéi közt –, csak annyi kiegészítést tennék, khm, roppant szakbarbárul lektori, ugyanakkor kajánul irodalmiatlan módon, hogy bizony a tiplibe nem szög, hanem csavar kerül. spoiler (Történik mindez az Olasz meló c. novellácskában.) Gondolom, ha megjegyzem, hogy a kötet minden munkatársa, talán csak a nyomdász kivételével, bár ki tudja, hölgy volt, nem is oly meglepő ez az alig feltűnő, bár akkor is inkább csak a maszkulin elváráshorizonton felbukkanó anomália, noha ezzel a megjegyzéssel alighanem viharfelhők, gender cumulonimbusok garmadáját vonom a fejemre :P
Mindazonáltal a mesélő hol kaján, hol depr merengő tekintetének lencséjén át szűrt világ nagyon is ismerős, iróniája szimpatikus, csak éppen nem öltöztette eléggé izgalmas köntösbe a mesét. (Mondjuk a fenyőmagos lasagne-t kifejthette volna jobban…)

3 hozzászólás
AeS P>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

„… hiszen mindenhol, cseszd meg, Katinka, mindenhol…”

Valamiért novelláskötetre készültem, de ezek a fejezetek összefüggenek egymással, viszont nem nagy baj, hogy szétdaraboltam az olvasást, mert legalább tovább tartott. A 2019-es év egyik legjobb olvasmányélménye volt, azért, mert gyarló vagyok, magamra ismertem, magamra húztam, beleköltöztem és szerettem.
Részben azért, mert a szerzővel szinte egyidősek vagyunk, az ő iskoláskora a kilencvenes évek közepén-végén az enyém is, és bár szeretem azt a prózát, ami a szüleim időszakába, a hatvanas-hetvenes, ritkábban a nyolcvanas évekbe repít, talán most találkoztam először ilyen vegytisztán azzal, hogy már a mi gyerekkorunk is múlt, aminek a lenyomatait és közös emlékeit ugyanúgy meg tudja őrizni az irodalom, ahogy a korábbi évtizedekét.
A másik szál, a főhős jelene Milánóban, az olasz csodálatos baráttal, és rokonsággal, megfelelési kényszerekkel, szófogadással… az történt, hogy magam sem tudtam, melyik fejezeteket várom jobban. Nagyon jó élmény volt, nagyon várom, hogy jöjjön még sok-sok könyv Czakó Zsófiától, mostantól számítok a jelenlétére az életemben.

1 hozzászólás
cseri P>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Ismét egy bemutatkozó kötet A Scolartól, és ez most annyira új, hogy más műfajban sem alkotott még a szerző, én a nevét se ismertem. A műfaja érdekes, az a bizonyos átmeneti, a címlap szerint novellák, de egyben érdemes olvasni, a történet összefügg, a főszereplő ugyanaz, az ő életéből ismerhetünk meg epizódokat. Nagyon tetszett, hogy két idősíkon fut az egész, az egyik a gyerekkort mutatja be, némi valláskárosultsággal fűszerezve, a másik meg egy fiatal nő útkeresését, és a végén a két szál összefut. Nagyon érdekes volt, könnyedén író szerző (és ezt most jó értelemben gondolom), a történetek jók, az élményanyag hiteles, egy igazán jó első kötet.

Cipőfűző>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Olyannyira klappol ez a novellafüzér, hogy még a nagy Tar Sándor utcája is eszembe jutott. Azért nem ér fel hozzá, de a kötet novellái minőségileg homogének, és szerintem mind megütik azt a szintet, hogy közlésre érdemesek legyenek. Igaz, hogy igazi értelmet a füzéren belül nyernek. Nem éreztem, hogy akadna közöttük olyan, ami szűkös határidő miatt papírzsebkendőre lett volna lefirkantva, vagy a már lomiba dobott komód fiókjának sarkából rángatták volna elő.

Egy elbeszélést a gyerek, egyet a felnőtt tolmácsolásában olvashatunk. A gyermeki hangszín kiváló, a szókészlet időnként talán túl komplex, de hiteles orgánumot hallunk. Viszont. A gyerekhangú elbeszélések is múlt időben beszélnek, ami egy kis összeférhetetlenséget sugall.

Mondanivalójában színes, és amit szeretne, azt el is tudja mondani. Közérzet próza, komikummal fűszerezve, de virul az élettől. Szórakoztató, nem depresszív, ez egy másfajta próza, és ilyen kevesebb van, mint depresszív hangvételűből.

Czakó múltidéző szövegei egyrészt az elvakult vallásosság (mikor valaki azt sem tudja, miért gyakorolja a vallást), a röghöz kötött, dogmatikus világnézet kritikáját hordozza magával, másrészt a gyerek kíváncsisága, és ennek a kíváncsiságnak, érdeklődésnek és spontaneitásnak a megfelelési kényszerből eredő elfojtása mutatkozik meg, és a más közegből érkező gyerekek meg nem értése. A főhős-elbeszélő világos korlátokkal határolt világban nőtt fel, aztán a lehetőségek tárháza tárul elé (jól fizető állás, aztán nyugat, Olaszország) Kétségtelenül generációs szöveg. A kapunyitási pánik szemléltetése remek. A főhős legszívesebben elbújna. Jól érzi magát a zárt konténerben, a biztonságban, ahonnan elképzelése szerint bármikor kitörhet. Önként zárkózik be, kiváló motívum a kasszakonténer. Legalábbis bezárkózna, ha hagynák. A zártabb viszonyú magyarból (történelmi konfrontációk, abúzusok, represszió utóhatása) egy nyíltabb, közvetlenebb társadalomba kerül. Ez a konfliktus több komikus helyzetet szül, és az elbeszélő mérgelődése az idegesítő szöszmötölés vagy sziszifusziság miatt átragad az olvasóra is.

Most hogy agyon dicsértem, talán magyarázatra szorul a négy csillag. Kicsit didaktikus. Például ki van mondva a kapunyitási pánik, még ha nincs is definiálva. Lehetetlen nem kerek egészként tekinteni a könyvre. Két pólust ismerünk. A kisgyermek és a felnőttkort, ezzel azt sejtetve, hogy a köztes időben szinte nem történt semmi érdemleges, az nem járult hozzá a főhős jellemformálódásához. Tehát kicsit visszaüt a regényszerűség mélység szempontjából, mert így mintha sarkítaná a két megismert életszakasz a főhős életének egészét nézve.
A lényeg: jó könyvnek tartom, és biztosan van/lesz akinek még jobban tetszik.

furacs>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Ismét egy olaszos könyv :))) vicces, hogy a kötet történetei akár egy random volt csoporttársamra, vagy munkatársamra is alkalmazhatóak lehetnének. Nagyon ismerős volt egy-egy epizód, látok hasonlóan mások elvárásaitól feszengő fiatalokat. A szerző mindezt önironikusan, humorosan, de kissé kesernyésen ábrázolja, ugrálva a gyermekkor és a jelen között. Élvezettel olvastam.

mozgokep016>!
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

A legelső mondatom mindenképp ez kell legyen: nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Ami nem engedett több pontot adni, az az elemző énem.
A Nagypénteken nem illik kertészkedni egyéni hangú – a váltott idősíkokkal és helyszínekkel – egyéni szerkezetű novellafüzér. (Vagy regény?) Már az első mondatokkal megfogott, és ahogy haladtam előre,egyre elmélyültebbé vált a felvetett téma – identitás, elfogadás és önfeladás – kibontása. A bajom, azt hiszem, az egyensúly hiánya volt. Sokkal erősebbnek éreztem a múlt, a gyermekkor novelláit – nem utolsó sorban a rendkívül erőteljesen megírt nagypapa alak miatt. Ő valódi középpontja, viszonyítási pontja volt környezetének. Értékítéletei, viselkedése ellen érdemes volt lázadni, vagy éppen a szeretet nevében elfogadni, alkalmazkodni hozzá. Ilyen középpont hiányzott nekem a jelenből, a milánói fejezetekből. Az elbeszélő jelenbeli útkeresését, énkeresését egy kicsit „maszatosnak”, tét nélkülinek éreztem. Érteni értettem, hogy mi nehezíti meg a hazatalálást, mégsem volt olyan élő ez a világ és a jelen döntéshelyzete. És mintha a befejezés kicsit „megúszósnak”, tanácstalannak tűnt volna.
Ezzel együtt nagyon fogom várni a szerző új kötetét. Mert ami minden okoskodásnál fontosabb, hogy azt érezzem, közöm van a könyvhöz, a benne ábrázolt világhoz, az íróhoz, ez az élmény megszületett.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Az egész lénye olyan volt, mint Svájc, és nekem remegett a gyomrom, ahogy ránéztem, mert tudtam, vége, tovább nem keresgélhetek, nála jobb embert soha nem találok, ő maga biztos otthon, és nekem őt szeretnem kell.

16. oldal, A dóm kasszása

gesztenye63 P>!

Az országút hazavitt. Hiába tiltakoztam ellene, ahogy Vica nénit néztem, hazavitt, és nem volt mit tenni, meghatódtam, mert az én országutam, akárhol végződik is majd, innen indult, ebből az iskolából, ez az én otthonom, ez a város, ennek az iskolának az ijesztő aulája, múltam, barátaim, rokonaim, ismerőseim, ezek az éneklő, táncoló, áhítattal vigyorgó emberek, akik közt mégis idegennek éreztem magam.

202-203. oldal, A találkozó

gesztenye63 P>!

Hiába vette őket körül száz meg száz különböző nemzetiségű ember, semmi mást nem láttam, csak őket, a jól ismert húsos vállakat, visszeres lábakat, hófehér térdeket, vastag
keretes SZTK-szemüvegeket, ezt a félelemmel teli, zavartan nevetgélő, felszabadultságot erőltető kisvárosi légkört, a nyaraló magyart körülvevő nehéz levegőt, amit ha egyszer letüdőzött az ember, többé nem szabadul tőle.

60-61. oldal, Kisvárosi nyugdíjasok

olvasóbarát P>!

Amíg szólt a pánsípos zene, és meleg csatornaszagot hozott az enyhe nyári szél, mindenki szép, okos és titokzatos alakot öltött, (…)
Mindenki lelassult, mindenki ragyogott, én pedig egészen különleges, egészen végtelen állapotba kerültem.

46. oldal, Perui pánsíp

Kapcsolódó szócikkek: pánsíp
1 hozzászólás
Moesko_ I>!

Nem tudhattam, mit jelent az, ha valaki hívő, nem tudtam, hogy az a spanyol hölgy a szürke kosztümében hívő, mert nem tudom, mit jelent az, azon kívül, hogy ingyen mehet be a dómba, ha tisztában van azzal, hogy ingyenes. Megfigyeltem viszont, hogy az emberek viszonylag gyorsan hívővé változnak, ha értesültek arról, hogy mindez milyen engedményekkel jár.
– Mennyi?
– Két euró, kérem szépen.
– Az isten bassza meg, csak imádkozni akartam!

21. oldal (Scolar, 2019)

AeS P>!

Anyám jutott eszembe, mert ő nagyon megdicsérte volna Katinkát, hogy milyen jól néz ki és milyen érdeklődő és kedves, ezért aztán viselkedtem, hiszen mégsem mondhattam azt, ki nem szarja le, hogy megnézitek-e a várat meg a Scalát, ki a francot érdekel, hogy hol ehetnétek jó pizzát, hiszen mindenhol, cseszd meg, Katinka, mindenhol, ezt anyámnak is elmondtam, amikor itt járt, és le is szidott, hogy miért beszélek így vele, hiszen ő nem ismeri Milánót, szóval nem mondhattam meg Katinkának, hogy a legkevésbé sem érdekel, mit csinál, ehelyett anyám szólalt meg belőlem, nagyon jól nézel ki, Katinka, nagyon örülök, hogy látlak, és akkor Katinkának ezen felbuzdulva támadt egy fantasztikus ötlete, csináljunk egy közös képet, ami ellen már tényleg minden porcikám tiltakozott, de a szájam, az okos, szabálykövető, elfogadó szám valahogy mégis mosolyra húzódott, hagyd magad, akkor előbb szabadulsz, szólalt meg hirtelen Vica néni odabentről.

82. oldal (Scolar, 2019)

AeS P>!

Az audioguide után tettem egy kört az oltár körül, leginkább azért, mert oda a turisták nem mehettek be, én viszont igen. Meglátogattam a főoltár alatti szobácskát, vásároltam egy kis aprót délutánra, aztán pisilni mentem a sekrestye melletti mosdóba, ahonnan kitessékeltem két kínait. Azon gondolkodtam, vajon tényleg nem értik a no entry feliratot, vagy csak úgy csinálnak, hogy mindenhova bemehessenek, nem értettem, ha nem okoz nehézséget több ezer kilométert utazni, enni, inni, aludni valahol, akkor mi az, ami a dóm kasszája előtt rendszerint reggel hét órakor, már nyitás előtt megtörténik, amikor ott gyülekeznek, kétségbeesetten mutogatnak a dómra, és egymásra licitálva azt kiabálják, I want this castle.

42. oldal - Aprópénz (Scolar, 2019)

thpreg>!

Ebben az évben elégedett lehettem, mert bekerült a rajzom azok közé, amiket a tizennégy stációról az aulában kiállítottak.
A kiállítást a tantermektől az ebédlő felé haladva tekinthették meg az érdeklődők, minden oszlopon egy-egy stációt. Én a nyolcadikat csináltam, Jézus a síró asszonyokhoz beszélt, a rajztanár azt mondta, egészen művészi a megoldásom, és ennek igazán örültem, bár tudtam, el kell mennem gyónni, mert a rajztanárnak nem árultam el, hogy az alkotásomon azért ábrázoltam csak a sirató asszonyokat, Jézus helyére pedig azért festettem sötét foltokat, mert míg sirató asszonyokat kiválóan, addig Jézust egyáltalán nem tudtam ábrázolni, és ettől egy idő után olyan mérges lettem, hogy átsatíroztam az egészet, aztán összemaszatoltam. Jézusnál mindig megakadtam. A képeken szép és hosszú hajú, az én rajzomon viszont furcsa és csúnya volt, mint egy meztelen, hosszú hajú kisgyerek, egész biztos nem tetszett volna sem Vica néninek, sem a rajztanárnak, sem Jézusnak, ezért először azt terveztem, hogy Jézus helyére bárányt rajzolok, mert – ahogy azt a misén hallottam – Jézus az Isten báránya, de aztán olyan idétlenül mutatott az a bárány ott a síró asszonyokkal, nem jött át a fájdalom, nem lehetett érteni, miért sírnak, ki az a bárány, kik azok az asszonyok, hogy inkább elvetettem. Sokszor elképzeltem, hogy is lehet az Isten báránya Jézus, akiről hittanórán még az is kiderült, hogy zsidó, amit aztán végképp nem értettem, mert a papa ki nem állhatta a zsidókat, de Jézust nagyon is szerette, és találtam egy képet is a tankönyvben Jézusról, ahogy egy báránykát ölelt szomorúan, és a bárányt igen, de Jézust egyáltalán nem tudtam lerajzolni, művészi rajzom végül mégis biztosította számomra az év végi ötös osztályzatomat mind a hittan, mind a rajz tantárgyból.

160-161.

Tóth_Jutka>!

És csak utána következett leghátul apukám, egyedül, üres kézzel, mert a koszorút már letette, zavartan lépkedett a család után, kicsit távol is került, mintha nem velünk sétált volna, amíg én oldalt gyertyákat gyújtottam az elhagyott sírokon, mert sajnáltam, végtelenül sajnáltam a sötét, virág nélküli sírokat, azokat a halottakat, akiket nem látogat meg a családjuk.

56. oldal

i_am_eniko>!

A mama testvérei mindannyian Budapesten éltek. A papa azt mondta, ezek is liberálisok, én pedig azt hittem, Budapesten mindenki liberális, és az valami rosszat jelent, valami ragályos dolgot, amiben ezek a liberálisok dagonyáznak, mert a papa mindig olyan grimasszal az arcán mondta ki ezt a szót, liberális, hogy a liberálisok gyülekezetét egy sötét, föld alatti, mocsaras fürdőbe képzeltem el, amint épp meztelenül fröcskölik egymást a koszos, büdös, fertőző vízzel.

114 - 115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Vámos Miklós: Apák könyve
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Molnár Géza: A szerelmes kisinas
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Esterházy Péter: Esti
Esterházy Péter: Egy nő
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály