Iskolavár 7 csillagozás

Czakó Gábor: Iskolavár Czakó Gábor: Iskolavár

A ​gazdag cselekményű regény színtere egy bentlakásos szakközépiskola, ahol az önkényes vezetés miatt felborul a rend. A diákzendülés forgatagában tárul fel a csak látszólag egységes tantestület élete is. Különcök, jóindulatú tévelygők, kicsinyes számítók és valamiért még rajongók mutatkoznak meg, s közülük néhányan eldobják álarcukat, amikor az újonnan érkezett, fiatal tanár felkavarja „megszokott nyugalmukat”.
Nem szatíra ez, hanem a higgadt bírálat igényével íródott mű. Ennek megfelelő a befejezése is: a visszás körülményekből adódó kompromisszum. Ahogy a közszellemre is rátelepszik néha a megalkuvás légköre, részint a személyi összefonódások miatt. A hiba mindenekelőtt az emberek szemléletében, magatartásában rejlik – sejteti az író. Jellemük gyengeségében, kényelmességükben, hamis önismeretükben. Így igaz és megdöbbentő a tabló – az átmeneti megoldásokkal, helycserékkel.
A nyelvi leleményeken kívül a drámaibb fokozás is élénkíti az események menetét, s az egészet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi Zsebkönyvtár

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631513785
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
288 oldal · ISBN: 9631506835

Várólistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Rushka
Czakó Gábor: Iskolavár

A regény egy bentlakásos iskola életének pár napját meséli el, adná magát az Iskola a határonnal való összehasonlítás, de amire hasonlít, az sokkal inkább Mikszáth és Móricz világa. Nagyon is hangsúlyosan a ’70-es években játszódik, egészen más benne számomra az írói alapállás és szándék, emellett nyíltan egyfajta látleletet is akar adni az oktatás helyzetéről, mégis szinte hibátlanul illeszkedik az ő irodalmi hagyományukba – persze az is lehet, hogy az irodalom hiába változik, ha a valóság meg, amiről ír, nem.
A regény iskolája eldugott, vidéki mezőgazdasági szakközépiskola, a tanári kar elrontott, elfásult életek tárháza (annak minden rosszabb-ügyesebb titkolásával és túlkompenzálásával), az igazgató felfelé törtető mosolygós minizsarnok, az iskolában mindenki szervezkedik mindenki háta mögött, a magánéletében mindenki megcsal mindenkit vagy erősen vágyakozik erre. Van itt tanár, aki iskola után sikeres (és gazdag) disznótenyésztő, van, aki nagy pártember, van, aki visszahúzódó tudóséletet él, a fiatal tanárnő mindenkivel kikezd és a (nős) igazgató szeretője – de hogy egyik sem szereti a munkáját és nem boldog, az közös bennük. Ide érkezik meg a főszereplő, Sándor egyetemről frissen kikerült tanárként, tele bizonyítási vággyal és változtatási szándékkal. Tipikus, már-már közhelyes helyzet ez, de az író nagyon ügyesen játszik vele, hogy csak az első napokat látjuk az ő szemén keresztül, utána kívülről látjuk az eseményeket, ő is csak egy szereplő lesz, aki még csak nem is frissebb vagy őszintébb, mint a többiek.
A történet ideje csak pár nap, de ezek felborítják az iskola életét. A diákok fellázadnak az igazgató ellen (aki megvert egy diákot), megtagadják az engedelmességet a tanároknak, diákparlamentet és demokráciát követelnek, újságírót hívnak. De ne legyenek senkinek illúziói, a lázadás elbukik, a vezetőjét kicsapják, az igazgató bukik, de valószínűleg felfelé fog, az új igazgató semmivel sem lesz jobb nála, Sándort pár nap alatt kirúgják és közben még a gyerekek előtt is leszerepel. Mindez pedig a móriczi hagyományoknak megfelelően egy hatalmas és elhúzódó névnapi evészet és ivászat közben játszódik le.
A háttere mindennek a hetvenes évek, a regény pedig megmutatja az akkori szürkeséget, okoskodó álegyszerű (köz)beszédet, a „nálunk mekkora szabadság és demokrácia van, de persze még sincs” érzését, és azt, hogy a protekció miatt mindenki mindenkinek nyal, és mindenki mindenkit utál. (Vagy legalábbis személyes tapasztalat híján így képzelem a magyar ’70-es éveket és ez a könyv megerősített benne.)
Az általános pesszimizmust csak a szerző a tanárok szájába adott, az oktatás helyzetéről szóló eszmefuttatásai törik meg – kicsit ki is lógnak ezek a történetből, de még a szövegből is, és nem a könyv hibája, de szinte ugyanezek a mondatok ismétlődnek azóta is a magyar oktatásról.
Ami nekem teljesen hiányzott a regényből, az a gyerekek, a diákok világa volt. Egyértelműen nem ifjúsági regény, de túlzás volt számomra, hogy őket is úgy mutatta be, mint a felnőtteket. Ők is éppolyan törtetőnek, gyávának, egymást elárulónak, egymás előtt leszereplőnek voltak ábrázolva, mint a tanárok – szerintem ennyire nem rossz a helyzet, ha más nem is, de ennél több naivitás csak van bennük.
Egyébként viszont sajnos nem nagyon lehet belekötni a regény pesszimista világába.

>!
regulat
Czakó Gábor: Iskolavár

Tulajdonképpen mit és kéne értékelni. Az „írást” vagy a „mondavalót”… és melyik mondanivalót, azt hogy semmi sem lehet következmények nélkül?, vagy azt, hogy felesleges lázadni, mert azzal csak másnak kaparja ki az ember a gesztenyét?… hogy nem jó prófétának lenni?.

Úgy egy fél nap – már a történet szempontjából – a könyv. Mozgalmas fél nap… mindenkinek. Egy félsikerrel (talán, ha félsikerrel) járó lázadás története… a zsarnok bukik, felfelé… és a pozitív(?) hősök is megkötik a maguk kompromisszumát.

Társadalmi látlelet abból a sorból, ami a középiskolásokat célozza, mondok hozzá filmeket. Pókfoci. Ballagás…

Ezt a könyvet ha én lennék a hatalom, már a regnáló, nem engedném kiadni, annyira változatlannak tűnik az idő, pedig eltelt ugye negyven év… az akkor lázadókorúak, ma a hatalom birtokosai.

Ezt a könyvet, ha én lennék a hatalom, már a regnáló, kötelezővé tenném… hogy az esélytelenséget sulykoljam, hogy megmutassam, hogy az élet bonyolult, de ha lapítasz, talán! nem lesz bajod.

Azt értem, hogy miért került bele Tarján Tamás 303 magyar regényébe… Technikailag kitűnő munka, olvasmányos, és végig fenntartja a feszültséget. Gondolkodtat, és bizony bírál. Iskolarendszert, és azon kívül társadalmat.
Gondolom az sem véletlen, hogy a regény tanár főhőse éppen a nagy tiszteletnek örvendő pedagógus Karácsony Sándor nevét kapta.

Mégis három csillagot adtam rá. No igen, mert nem akar, vagy nem mer állást foglalni… pedig néha…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631513785
>!
BabusM
Czakó Gábor: Iskolavár

Belekezdeni jó volt, aztán egyre lassabban ment. Egyrészt, mert a lendületből is veszített, másrészt, mert egyfolytában arra gondoltam, hogy hiába a 70-es években íródott, az oktatásban (nevelésben?) ma is simán így zajlik minden. Más hatalommal, hasonló emberekkel. Vagy akár ugyanazokkal.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
288 oldal · ISBN: 9631506835
>!
P_Eni P
Czakó Gábor: Iskolavár

Az elején tetszett, a kibontakozó események felkeltették az érdeklődésemet, egyik-másik szereplő szimpatikus volt. A nyelvezetét, szóhasználatát kifejezetten élvezetesnek találtam. Aztán később néhol zavarossá vált. A legnagyobb gondom viszont nem ezzel kapcsolatos, hanem a szereplőkkel. Ez volt az első olyan olvasmányom, amiben senkivel nem tudtam azonosulni, emiatt végig kicsit idegennek éreztem, annak ellenére, hogy több részletet gyerekként a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
Géza szerepe, valamint a „csapata” gondolkodása, viselkedése számomra hihetően változott meg. spoiler Életszagú volt az ő kitartása, de a többiek változása is.
Sándor, a tanár karakterében csalódtam. spoiler

Nem hiszem, hogy újraolvasnám, mégis örülök, hogy nem hagytam félbe. Összességében el tudtam hinni, gondolkodásra késztetett (olykor bármennyire is dühítő, de így működik a világ, és a legjobb megoldás is valójában „csak” félmegoldás), és főleg, mert érzelmeket váltott ki belőlem a történet is, a szereplők is.


Népszerű idézetek

>!
regulat

Nagyon jól tudom én is, hogy a legbutább gyerek is okosabb kétéves korában, mint lesz negyven év múlva, amikor, mondjuk, igazgatói vagy miniszteri székben ül! Mikor és ki látott olyan fölnöttet, aki első hallásra megjegyez húsz-harminc új szót, nyelvtani szerkezetet, magatartási formát, szabályt, játékot, mit tudom én mit?

88. oldal

>!
regulat

…Winter a falon függő békegalambábrát hasonlítgatta össze az ablakpárkányon pöffeszkedő modellel, és nem fért a fejébe, hogy egy ilyen csúnya, ellenszenves állat miként csinálhatott ekkora karriert.

54. oldal

>!
Rushka

A civilizáció utóbbi századában, amikor a mai iskolaszerkezet megszilárdult, az iskolák megtalálták létezésük célját és értelmét. Kialakították azt a tananyagot, amely a legjobban megfelel vizsgarendszerüknek, és amelyet az elméleti szakemberek eszménye, a közepes képességű tanuló is el tud sajátítani, pontosabban: le tud vizsgázni belőle…
Azt hiszed, én nem tudom, hogy ez a bizonyos közepes képességű tanuló csak a közepesnél is gyöngébb képességű tudorok agyában létezik?

65. oldal

>!
regulat

Számíthatsz a türelmemre; elmondhatom neked még néhányszor, hogy a mi növendékeink az átlagosnál fegyelmezetlenebbek, és ebből következően a tanulásban is szerényebb eredményekre képesek. Ehhez mért bánásmódot igényelnek. Az élet viszont kegyetlen: egyre fegyelmezettebb, egyre magasabb képzettségű munkaerőt kíván tőlünk. Munkaerőt, érted? A miénk egy lényegében lezárt iskolatípus. Mi nem továbbtanulásra, hanem közvetlenül az életre neveljük a tanítványainkat.

45. oldal

>!
Rushka

A gyerek várnak nevezte, pedig csak kastély volt: jelenleg mezőgazdasági szakiskola, szakparasztképző. Olyan, akár a többi. Természetesen sárga és barokk.

5. oldal

>!
Rushka

Az iskolának tanultunk, annak is tanítunk, nem az életnek. Miért is tanulnánk az életnek? Az élet tanít talán? Az válogatja az anyagot? Számon kéri talán, azt hiszed?

65. oldal

>!
regulat

…fontos az is, hogy a munka meg a büntetés fogalma ne kapcsolódjon eggyé fejetekben.

382. oldal

>!
regulat

Az edző tiltotta a lányoktól, ezért – mint a súlyemelésre káros lényeket – általában lenézte őket.

147. oldal

>!
Rushka

– Mivel foglalkoztak legutóbb?
A hálás Szabó szólalt meg.
– A legújabb kort tanuljuk.
– No. Lássunk egy kis történelmet a közelmúltból. Ki volt Rákosi?
Tanácstalanul meredtek rá. A kis tudálékos Winter óvatosan az orráig emelte két ujját.
– Tessék!
– Egy gazdag úr. Báró.
Sándor meglepődött, gyorsan behunyta a szemét.
– Földbirtokos – egészítette ki bizonytalanul Winter.
Laduga megérezte, hogy ő is dobhat egyet.
– Nem báró, bíró volt.
– Dehogyis! – erősködött Winter. – A legnagyobb földbirtokos volt az országban, minden az övé volt.
– Bíró volt – kötötte az ebet a karóhoz Laduga. – A legnagyobb bíró, aki mindenkit elítélt.

54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: A Hét Bőr
Janikovszky Éva: Az úgy volt…
Giorgio Vasta: A megfogható idő
Bodor Pál: Kék folt
John Irving: Árvák hercege
Josef Škvorecký: Pléhkatonák
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Kádas Mária: Kurgáni napló
Dušan Šimko: Kassai maraton
Goce Smilevski: Freud húga