A hetvenhét és fél magyar rémmese könyve abban különbözik a 77 magyar rémmese c. könyvtől, hogy mindegyik mese más, vagyis új, mármint írva és kinyomtatva új, megélve persze, nos, régi. Már amelyik. Például az első világháború előttről vagy a múlt századból valók bizonyosan. De igencsak kívánatos volna, hogy messzi történelemmé avasodjék sok a nyolcvanhetes, a nyolcvannyolcas, sőt a nyolcvankilences történetekből is. Nem annyira a kötetben, mert ott a kérdés a papír minőségén múlik, hanem bennünk. Mert akárhogy is, a rémmese olyan mese, amelyben a boszorkány és a tündér is mi vagyunk, és a múlt is, a jelen is,a jövő is. Ennek a ténynek az elhessenthetetlensége és a jövő reménye kezdette el a mesekönyvünket záró fél mesét, amely igazából nyit, mert talán megértjük, hogyha az állam nem is, Isten őrizz!, de Magyarország mi legyünk.
Hetvenhét és fél magyar rémmese 3 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1990
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Ennek is kb. egyharmada a jobbfajta, mint az előző kötetnek. A csillagozása is ennek megfelelő.
Népszerű idézetek
Valaha, valahol volt egyszer egy Fészek. Olyan mint a többi, csak másmilyen. Kissé pihébb és pörköltszagúbb a többinél, viszont ugyanúgy akadt benne sastojás, kakukktojás, művésztojás, guanó meg tavaszi szél.
No, itt ücsörgött egyszer egy színészkirály meg egy komlósjános. Az előbbi állástalanokhoz illő borongós magányban, az utóbbi fényes madársereglet közepén, és mesélt, mesélt a szájtáti fiókáknak. Azok meg hallgatták, huhú, hogyne hallgatták volna a legokosabb fülükkel, amikor egy ilyen színidirektor társaságában még egy rekontra piros ultit is kéjmámor elveszíteni.
Arról regélt a komlósjános a kis tökösöknek, amiről azok nem tudhattak: az ötvenes évekről. Hogy azok milyen kemények voltak! Hajaj! Gyönyörűek is persze, mint az ifjúság, de zordak, akár a kobra mosolya. Nemcsakhogy kokakólát nem árultak, de rokkzene se járta, csak zakatolás, és éjszakánként bizony csöngettek. Ezért az okos ember becsomagolva tartott szappant, fogkefét, cigit, törölközőt, hogyha jön érte éjjel az ávó és csönget…
A színészkirály a második csöngetéskor elvonta italától a rivaldától eltiltott tekintetét és súlyosan a másik asztal felé fordította. Fölmordult a maga enyhén szájzáras modorában:
– De hiszen te csöngettél, komlósjános!
Csingiling
Az Úristen rájuk mosolygott. Mert ugye, mikor Ő a paragrafust teremtette, lyukat is teremtett belé. Küldött hamar egy jogászt: mutatná meg a kesergőknek, hogyan kell általbújni rajta, anélkül, hogy az Apeh észrevenné. Által is bújtak rajta szépen, de valószínűleg csak a következő paragrafusig jutottak, ahol Apehhel újra találkozni fognak, és akkor az én mesém is folytatódni fog.
A Teremtés tökélye, 14. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mai csodák 96% ·
Összehasonlítás - Székely János: A nyugati hadtest 95% ·
Összehasonlítás - Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből 96% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent 93% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Messze van odáig! 97% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai 92% ·
Összehasonlítás - Örkény István: „Rózsakiállítás” 91% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: A Théseus-általános 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Megy a világ 92% ·
Összehasonlítás