Hetvenhét ​és fél magyar rémmese 3 csillagozás

Czakó Gábor – Banga Ferenc: Hetvenhét és fél magyar rémmese

A hetvenhét és fél magyar rémmese könyve abban különbözik a 77 magyar rémmese c. könyvtől, hogy mindegyik mese más, vagyis új, mármint írva és kinyomtatva új, megélve persze, nos, régi. Már amelyik. Például az első világháború előttről vagy a múlt századból valók bizonyosan. De igencsak kívánatos volna, hogy messzi történelemmé avasodjék sok a nyolcvanhetes, a nyolcvannyolcas, sőt a nyolcvankilences történetekből is. Nem annyira a kötetben, mert ott a kérdés a papír minőségén múlik, hanem bennünk. Mert akárhogy is, a rémmese olyan mese, amelyben a boszorkány és a tündér is mi vagyunk, és a múlt is, a jelen is,a jövő is. Ennek a ténynek az elhessenthetetlensége és a jövő reménye kezdette el a mesekönyvünket záró fél mesét, amely igazából nyit, mert talán megértjük, hogyha az állam nem is, Isten őrizz!, de Magyarország mi legyünk.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1990
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631542254

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Czakó Gábor – Banga Ferenc: Hetvenhét és fél magyar rémmese

Ennek is kb. egyharmada a jobbfajta, mint az előző kötetnek. A csillagozása is ennek megfelelő.

ancsa512>!
Czakó Gábor – Banga Ferenc: Hetvenhét és fél magyar rémmese

A címéből ítélve naiv módon azt hittem, hogy tényleg rémmesék vannak benne. Hát nem.
Ezek inkább szarkasztikus helyzet leírások/megvilágítások/kiemelések. Nincs baj a könyvvel, csak a címe miatt nem ezt vártam…


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Valaha, valahol volt egyszer egy Fészek. Olyan mint a többi, csak másmilyen. Kissé pihébb és pörköltszagúbb a többinél, viszont ugyanúgy akadt benne sastojás, kakukktojás, művésztojás, guanó meg tavaszi szél.
No, itt ücsörgött egyszer egy színészkirály meg egy komlósjános. Az előbbi állástalanokhoz illő borongós magányban, az utóbbi fényes madársereglet közepén, és mesélt, mesélt a szájtáti fiókáknak. Azok meg hallgatták, huhú, hogyne hallgatták volna a legokosabb fülükkel, amikor egy ilyen színidirektor társaságában még egy rekontra piros ultit is kéjmámor elveszíteni.
Arról regélt a komlósjános a kis tökösöknek, amiről azok nem tudhattak: az ötvenes évekről. Hogy azok milyen kemények voltak! Hajaj! Gyönyörűek is persze, mint az ifjúság, de zordak, akár a kobra mosolya. Nemcsakhogy kokakólát nem árultak, de rokkzene se járta, csak zakatolás, és éjszakánként bizony csöngettek. Ezért az okos ember becsomagolva tartott szappant, fogkefét, cigit, törölközőt, hogyha jön érte éjjel az ávó és csönget…
A színészkirály a második csöngetéskor elvonta italától a rivaldától eltiltott tekintetét és súlyosan a másik asztal felé fordította. Fölmordult a maga enyhén szájzáras modorában:
– De hiszen te csöngettél, komlósjános!

Csingiling

rimi_rami>!

Az Úristen rájuk mosolygott. Mert ugye, mikor Ő a paragrafust teremtette, lyukat is teremtett belé. Küldött hamar egy jogászt: mutatná meg a kesergőknek, hogyan kell általbújni rajta, anélkül, hogy az Apeh észrevenné. Által is bújtak rajta szépen, de valószínűleg csak a következő paragrafusig jutottak, ahol Apehhel újra találkozni fognak, és akkor az én mesém is folytatódni fog.

A Teremtés tökélye, 14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Székely János: A nyugati hadtest
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Örkény István: „Rózsakiállítás”
Krasznahorkai László: A Théseus-általános
Krasznahorkai László: Megy a világ