Isten ​a haverom 11 csillagozás

Cyril Massarotto: Isten a haverom

Harmincéves ​helyes fickó, és Isten a legjobb barátja. Ami rendszerint nagyon jól jön az embernek, de főleg akkor, ha álmai nőjével találkozik, aki a Sorbonne hallgatója, míg ő maga csak egyszerű eladó egy szexshopban.
"E történet nulladik évében két személlyel találkoztam, akik fenekestől felforgatták az életemet: Istennel és Alice-szal.
Az Isten, nos, Ő elképesztő, mindenható, figyelmes, törődik az emberekkel, és néha meglepő humorérzékről tesz tanúságot.
Alice pszichológushallgató, aki örökre rabul ejtette a szívemet, amikor először rám pillantott. A szerelmünk olyan páratlan, egyedül való és erős, hogy minden perce ritka kincs, és gyökeresen megváltoztatja azt, aki átéli.
És az Isten? Beszélgetek vele, nevetünk, elmélkedünk és vitatkozunk, s Ő mindig velem van, életem legsötétebb perceiben is. Isten olyan szórakoztató és elbűvölő haver, hogy sokszor elfelejtem, ki is Ő. Bár egy kérdés vele kapcsolatban még válaszra vár: miért én? Miért engem választott… (tovább)

>!
Szó, Budapest, 2009
224 oldal · ISBN: 9789639870130

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Szivecskedo P
Cyril Massarotto: Isten a haverom

Hát cím alapján vonakodva kezdtem neki. De ajándékba kaptam.. Illetve két könyvet együtt a barátnőmmel (Tökfilkók társasága a másik). Az elején majdnem ezt is abbahagytam, mert annyira semmilyen nem volt a stílusa. Még egyes blogok is szebben, kellemesebben fogalmaznak. De aztán végül is jót tett neki, hogy viszonylag gyorsan ugrált előre az időben. Így végigpörgettük egy átlagos emberke életét, aki Istennel beszélget. Annyira nem is volt rossz, bár az erőszakellenes kampány picit erőltetett (nem mintha nem lenne szép cél, csak hát na.. regényt nem ezért olvasok, hogy ilyen direkt módon kampányoljanak benne). De egy-két gondolat azért egész jó benne. Alice karakterét kedveltem, Léo 16 éves kori beszélgetése az apjával is kedves. Csak amiatt, hogy ugrál, semmit sem fejt ki igazán. Pici lélekfejlődés, pici gyászbemutatás, pici minden. Felszínes. Összességében semmit nem veszít vele az ember, ha nem olvassa el. Ha mégis, egy Szeged-Bp. vonatút alatt megteheti.

>!
ritusss
Cyril Massarotto: Isten a haverom

Olyan semmilyen… Az első oldalak után ért a meglepetés, ez egy Istent kifigurázó, lealacsonyító könyv. Szerintem nem ateista, csak teljesen szokatlan képet fest Istenről: Isten véletlen lett, aztán csak úgy van, tud rólunk mindent, de nem is érdekli, hát beszélgethetett volna akár a szomszéddal is a főszereplő.

1 hozzászólás
>!
eeszter P
Cyril Massarotto: Isten a haverom

No, ezt nem gondoltam volna, hogy ezzel a címmel egy csaknem ateista szemléletű könyvet kapok kézhez… Pedig így történt, ezzel a befejezéssel nem is igazán voltam elégedett. Amúgy elég szórakoztató írás.

>!
szibolya
Cyril Massarotto: Isten a haverom

Kb. olyan, mint amit a címe sugall: laza és felületes.
Kicsit túl rohanós, felületes, rengeteg mindent csak felvillant, de nem fejti ki.
A címével ellentétben nem keresztény, bár van benne Isten, de csak Isten. Sehol a Szentháromság, azaz se Szentlélek; Jézus meg csak egy fél mondat, említés szintjén. De voltak benne elgondolkoztató mondatok, így egyszeri olvasást megért.

>!
Andrew_N_Bagman
Cyril Massarotto: Isten a haverom

Nekem tetszett. Viszonylag gyorsan történnek az események, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) nagyon olvastatja magát. Írtam ki ugyan idézetet, de sok mindent kimásolhattam volna belőle, mert szinte végig, pár oldalanként, szerintem értékes és jó gondolatokat közvetít. Összességében tehát egy remek kis olvasmány minden olyan elemmel, ami nekem tetszik egy ilyen könyvben. S az sem véletlen, hogy szinte szó szerint felfaltam, mert tegnap kezdtem el és ma már a végére is értem.
Ajánlom! :)

>!
Szédeli_Futó_Tímea
Cyril Massarotto: Isten a haverom

Nagyon furcsa volt.
Minden megragad, amiben Isten van.
De az első oldalon komolyan elgondolkodtam, hogy mi lesz ebből.. hogy lehet Istent obszcén helyzetekben említeni? Biztos voltam benne, hogy nem bibliahű, de attól hithű még lehet. Lett is. Komoly kérdéseket vettet fel. Sokmindent megmagyarázott. Megríkatott pár helyen.
Abszolút nem ilyenre számítottam, de egyáltalán nem bánom, hogy megvettem, sőt!


Népszerű idézetek

>!
Andrew_N_Bagman

Egyszerűen vannak kérdések, amelyekre nem lehet válaszolni. És tudod miért? Mert fel sem kell tenni őket, mivel nincs semmi értelmük. Ugyanez a helyzet veled: furcsának találod, hogy boldog vagy aztak, amid van, és nem vágysz többre, és azt kérdezed, ez normális-e. Felfogod, mennyire értelmetlen ez a gondolat? Értsd meg, hogy egyszerűen csak élni kell az életet. Elfogadni a dolgokat, úgy, ahogy jönnek. A boldogság nem egy terv. Ezzel tisztában kell lenned. Élj, és ne terheld az agyad felesleges kérdésekkel.

>!
Andrew_N_Bagman

Először is: a rossz nem létezik. Csak balsors van. Ne keverd össze a rosszat a bajjal, semmi közük egymáshoz. A rossz fogalom, ahogy helyesen mondtad, és mint minden fogalmat, nagyon sokféleképpen értelmezik az emberek. A baj ellenben szenvedés, és a szenvedést mind egyformán élitek meg. Csak a szenvedés okai változnak.

>!
Andrew_N_Bagman

– Jól van, elmondom. Valójában az emberek eleinte nem azok. Egyikőtök sem Ember a születésekor. Mielőtt emberek lennétek, egy darabig, egyénenként változik meddig, de általában néhány hónapig, csak Életek vagytok. Félre ne érts, az Élet nagyon értékes, hiszen jövendő Ember. Ám még nem vagytok valódi Emberek.
– És hogyan válunk azzá?
– Gondolkozz egy kicsit. Miről beszélgettünk a múltkor?
– Miről, a szeretetről? A szeretet érzése tesz minket emberré?
– Igen.

>!
Andrew_N_Bagman

– A sors fogalma csak azért létezik, mert az emberek hisznek benne. Találkoztatok, tehát ez volt a sorsotok, és nem azért találkoztatok, mert ez volt a sorsotok. Utólag lehet tudni előre.
– Értem. Tetemes különbség.
– Röviden összefoglalva: a sors a „valóság' szinonimája. Ha azt mondod, "ez volt a sorsom”, annyit tesz, mint „ez történt velem”; a többi mind csak hit vagy babonaság, a kettő ugyanaz.

>!
Szédeli_Futó_Tímea

„Éppen ez az, sokkal jobban hitt bennem, mert haragudott rám. Azok, akik úgy gondolkodnak, mint ő, nem szeretnek, tehát létezem a számukra, különben eszükbe sem jutna, hogy beolvassanak nekem. Nem mélyedek el a témában, de tudd, hogy minden ember hisz bennem, akár tudatában van, akár nincs, akár elvár tőlem valamit, avagy harcol ellenem, amint egy eszme ellen. A tudósok, akik azzal töltik az idejüket, hogy bebizonyítsák, semmi nem isteni eredetű, a sem istent, sem embert nem ismerő anarchisták, akik félnek a létezésemtől, mert irtóznak mindenféle uralomtól, az értelmiségiek és az együgyüek, mind azok, akik ostoroznak vagy ostromolnak, a maguk módján mind hisznek bennem. Félni, óvakodni, tartani tőle, kifigurázni, tagadni, bizonyítani próbálni őt, bizonyosnak lenni, kételkedni benne: mindettől létezem. Ez a hit. ”

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók
Julie Garwood: A menyasszony
John Grogan: Marley & Mi
Gerald Durrell: Istenek kertje
Erich Kästner: Három ember a hóban
Susan Elizabeth Phillips: Törékeny szív
Brunella Gasperini: Én és ők