Cyrano de Bergerac regényes alakját a magyar olvasó elsősorban Rostand népszerű tragikomédiájából ismeri: a kötekedő, nagyszájú és sziporkázóan szellemes párbajhőst és költőt, akinek harciassága gyengéd és érzelmes szívet és önfeláldozó jóságot leplez. Valóban ilyen volt a történelmi Cyrano is, de még sokkal gazdagabb egyéniség; nemcsak féleimes kardforgató, hanem ismeretekre szomjazó szellem, a hagyományok ellen lázadó szabadgondolkodó, a 17. század első felének egyik legtehetségesebb írója. Verseket, szatirikus leveleket, színdarabokat írt, de igazi halhatatlanságát regényeinek, a Nap államai és birodalmainak és jelen műnek, a Holdbéli utazásnak köszönhette. A két regény képzeletbeli utazás, az a műfaj, amelyet Morus Utópiája és Campanella Napállama ekkorra már népszerűvé s egyben új tartalom hordozójává is tett: a fennálló társadalom szatírája, ugyanakkor egy eszményi társadalom álomképe lett.
Holdbéli utazás 18 csillagozás
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Végletekig szórakoztató, lebilincselő olvasmánynak találtam ifjabb korom rostandi hősének ezt az eredeti, kacagva filozofáló útibeszámolóját az „általam felügyelt” égitestre.
Egy pillanatig nem volt unalmas vagy túbonyolított az értekezése, mindegy, milyen témát érint, mindig játékos megfogalmazásban okít. Úgy ittam magamba együltő helyemben a művet, ahogy Gerald Durrell vagy Vonnegut opuszait szoktam volt.
Nemcsak egy XVII. századi szabadgondolkodó csapongó tudományos elméleteit élvezhetjük Cyrano által száraz és tudálékos filozofálgatás helyett, hanem képet kaphatunk a kor időnként képtelenebbnél képtelenebb ideáira a kémia, fizika, csillagászat jelenségeinek magyarázatához. A korai materialista világnézet és keresztény vallási felfogás közötti élvezetes szócsaták különösen érdekesek.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a csípős humorral fűszerezett filozofikus korrajzokat, Cyrano utolérhetetlen ezekben a szócsatákban.
Klasszikus utópia, amelynek hőse képzelt országokban tett utazás során járja körül nem csak saját korának erkölcsi visszásságait, de tudományos vitáira is reflektál. Szó esik benne a heliocentrikus világképről, atomelméletről, gravitációról (Newton előtt!), az érzékszervek működéséről, teremtésről, túlvilágról, Pascal fogadásáról, háborús és szexuális erkölcsökről és még sok minden másról. A szabadelvűségéről híres szerző sajátságos humorral tálalja a XVII. században még javában viaskodó, vallásos illetve materialista világképek jellemző tanait. (A kedvenc: Däniken előtt 300 évvel rámutatott, hogy Illés szekere egy űrjáró gépezet, és még mechanizmusát is bemutatja. :D) Fejtegetéseiben izgalmasan keverednek a remek természettudományos megsejtések és a mai szemmel már képtelennek ható középkori babonaságok. Hőse például rakétával jut át a Holdra, ugyanakkor állati velővel keni be magát, mert azt „a fogyó Hold beszívja”. Néha ugyan olyan fogalmakat használ, amelyek komolyabb magyarázat nélkül ma már nehezen érthetőek (ilyen a „rokonszenv” szó jelentése az anyagtudomány kontextusában), de fejtegetéseinek többsége még mindig érdekes és jól követhető.
No, hát ez mi volt?
Az író Cyrano különbözik Rostand Cyranójától, nem szerelmes verseket ír, hanem 17. századi sci-fit, nem valami fordulatos történetszövéssel (ha jobban belegondolok, igazából semmi nem történt a könyvben a Holdba utazáson kívül, ezt a fordulatot meg, valljuk be, elég hamar leleplezi a nem túl kockázatvállalóra sikerült címadás).
Ami viszont van:
– sok-sok filozofálgatás, leginkább a természettudományok köréből. Némelyik gondolatsoron jókat lehet mosolyogni, némelyiken pedig leeshet az áll, ugyanis Cyrano nem egy olyan dologra utal ebben a kis regénykében, amit jóval utána fognak csak bebizonyítani/megvalósítani (pl. tömegvonzás elve). Ami nekem ezzel kapcsolatban nagyon érdekes volt: a természettudományos módszerek és eszközök hiányában a logika és párhuzamok segítségével vonnak le következtetéseket a világ működéséről (ha ez így megy kicsiben, akkor biztos így megy nagyban is)
– egy fura holdbéli világ, ami engem meghökkentőségében néha a Candide-ra emlékeztetett, kifordítottságában néha Esti Kornél kalandjait idézte. Van itt minden: nők, akik bíróság elé állíthatják a férfit, aki nem akar velük testi kapcsolatot létesíteni (háhh), költemények, mint fizetőeszköz (na, itt ráismertem a Rostand féle Cyranóra, sőt, a drámában utalás is van erre), a fiatalokat tisztelő idősek, a szüzesség lenézése, illattal való táplálkozás
– olyan viták, amik mindent és mindennek az ellentétét egyszerre bizonyítják be. Ezek néha meggyőzőek, néha pedig azt éreztem, hogy csúsztatásokra épülnek, de Cyrano mintha tényleg azt akarta volna demonstrálni, hogy valami mellett és valami ellen ugyanúgy lehet érvelni.
Fura kis könyv, Cyrano tényleg nem lehetett egyszerű figura. Húzkodtam a szemöldököm rendesen, és volt, hogy döbbent nevetéssel tudtam csak reagálni az olvasottakra. :)
Nagyon érdekes, hogy az írás egyszerre táplálkozik a kor – ma már rég túlhaladott – gondolkodásmódjából és Cyrano meglepően modern és ma is helytálló ötleteiből.
Nem könnyű olvasmány ez az utópia. Lassan tudtam csak vele haladni, mert tömény filozófia az egész, és meg kell emészteni, el kell rajta gondolkodni. A korához képest nagyon modern: pl. megjósolja a fitneszedzőket ! :-) Nagyon tetszett a „hogyan vívjunk egyenrangú háborút” fejtegetése. Tényleg így lenne sportszerű! A fiatalok uralkodása az időseken viszont kicsit nekem sántított. A Hold végül is a Paradicsom vagy a Pokol? Nehéz eldönteni. Egy biztos: felejthetetlen olvasmány!
Az első húsz oldalon hússzor húztam fel a szemöldököm, hogy „ez mégis mi akar lenni?”, aztán lassanként rájöttem…. hogy más is értse:
A könyv először 1657-ben jelent meg, két évvel a fiatalon meghalt író halála után. A társadalom átrendeződőben, a tudományokat kezdik felfedezni. Cyrano szabadgondolkodó, ami az ellenállás egyik formája akkoriban. A holdbéli utazásban regényes (mesés) környezetben fordul elő az összes olyan húsba vágó téma, amiről az adott kor filozófusai, tudósai vitáznak: a világegyetem véges-e vagy sem; az atomok léteznek-e vagy sem; a Föld forog vagy sem… ezek (és még több hasonló) probléma tárgyalása a regény szereplői között levő párbeszédekben bontakozik ki. Persze teret kap a képzelet is, és ezen mesés történetrészletek közbe rejtve „terjeszti az igét” az író. (Noé egyik menye úgy jutott el a Holdra például, hogy az Özönvíz olyan magasra tört, hogy csónakkal át lehetett evezni. Zseniális :D)
Azért négy és fél csillag, mert bevallom őszintén, a háromszáz évvel ezelőtti természetfilozófia nem kötött le, mivel már tudjuk, mi a helyzet az atomokkal meg a világűrrel.
Népszerű idézetek
Ez az ország pénzneme – felelte a démon – fogyasztásunk egy hatsoros verset tett ki, amelyet meg is adtam néki. Nem féltem, hogy nem lesz elég pénzem, mert ha akár egy álló hétig is itt lakmározunk, akkor sem költöttünk volna egy szonettnél többet, s négy darab is van nálam, meg két epigramma, két óda és egy költői levél.
Én is azt gondolom – mondta –, hogy a Föld forog, de nem abból az okból, amelyre Kopernikusz hivatkozik, hanem mivelhogy a Pokol tüze, mint a Szentírásból tudjuk, a Föld középpontjában lévén, a kárhozottak, a lángok hevétől menekülve, a boltozat felé igyekeznek, így megforgatja a Földet, ahogy a kutya forgatja a kereket, ha bele van zárva, s szaladni kezd.
13. oldal
Ha pedig a te világodban, ahonnan érkeztél, a szüzességet többre becsülik a testi érintkezésnél, akkor meg nem értem, hogy Isten miért nem a májusi harmat erejével ad néktek életet, ahogy például a gombákkal teszi, vagy legalább, mint a krokodilok esetében, a naptól hevített zsíros iszap útján.
Megkérdeztem társamat, kötelezvénnyel fizet-e a fogyasztásért? Azt felelte, hogy nem értékpapírral, hanem egy költeménnyel egyenlítette ki a számlát. […] Ez az ország pénzneme … Fogyasztásunk egy hatsoros verset tett ki, amelyet meg is adtam néki. […]
Megkérdeztem, lehet-e másodszor is ugyanazzal a verssel fizetni, ha lemáslja az ember; azt felelte, hogy nem, majd így folytatta:
– Ha írnak egyet, szerzője elviszi a pénzverdébe, ahol az ország hites költői üléseznek, Itt verstisztek vetik próba alá műveket, s ha a minőségük megfelel, csattanójuk s nem súlyuk szerint értékelik őket, vagyis egy szonett értéke nem mindig szonett, hanem csiszoltsága szerint változik; így, ha valaki éhen hal, az csak afféle tulok lehet, s a szellemes ember mindig pompásan étkezik.
60. oldal
„Ez az Arisztotelész – mondták –, kinek tudományát olyan fennen dicséri, saját elveiből vonta le filozófiáját, s nem filozófiájából az elveit, s legalább azt kellett volna bebizonyítania, hogy ésszerűbbek a többi szekta elveinél, de nem tette. Ne is vegye hát rossz néven az öregúr, ha tiszteltetjük.”
A Tudás Fája a Élet fájával szemben emelkedik. Gyümölcsét vastag héj borítja, s aki csak ezt kóstolja meg, tudatlan lesz, mert a héj védelmezi a tudós gyümölcs szellemi erényeit, Mikor Isten annak idején elűzte Ádámot a paradicsomból, ezzel a gyümölcshéjjal dörzsölte be foghúsát, hogy ne találja meg a visszavezető utat. Ősapánk aztán tizenöt álló esztendőig csupa értelmetlenséget fecsegett, s annyira megfeledkezett a dolgokról, hogy a Teremtésre sem emlékezett, de utódai sem, egészen Mózesig. De e nagy próféta lángeszének forró fényében végül is elenyészett a gyümölcshéj bódító ereje.
32. oldal
Könyv ez is, de csodálatos könyv, lapok és betűk nélkül; vagyis olyan, amelyből szem nélkül, s csupán a fülünk segítségével okulhatunk. Ha valaki olvasni akar, sok és különböző fajta kis idegszállal egybebogozza a gépet, s miután a tűt a kívánt fejezethez illesztette, máris hallja, mintha csak emberi szájból vagy valami hangszerből törnének elő […]
…így sosem maradnak olvasmány nélkül; nemcsak a szobájukban olvashatnak, hanem az utcán is, vagy kiránduláskor, vagy akár utazás közben…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vercors: Tropi-komédia 83% ·
Összehasonlítás - Joseph Heller: Képzeljétek el 83% ·
Összehasonlítás - Jonathan Swift: Gulliver utazásai 75% ·
Összehasonlítás - Laurent Gounelle: A nap, amikor megtaláltam a boldogságot 95% ·
Összehasonlítás - Paul Féval: A púpos 92% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Liliom és bíbor 91% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Az idegen 91% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Malevil 90% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: A királyné hálószobája 90% ·
Összehasonlítás - Marcel Proust: Swannék oldala 91% ·
Összehasonlítás