Kaputt 16 csillagozás

Curzio Malaparte: Kaputt Curzio Malaparte: Kaputt Curzio Malaparte: Kaputt Curzio Malaparte: Kaputt Curzio Malaparte: Kaputt

Felelőtlen kalandor vagy rokonszenves fenegyerek, megkeseredett, kiábrándult nihilista vagy az emberi szellem és tisztaság, a jóba, a jövőbe vetett hit szenvedélyes védelmezője és hirdetője? Nehéz megfejteni Malaparte titkát, aki a fasiszta Olaszország diplomatája és haditudósítója, áldozata és üldözöttje volt egy személyben, aki szemmel láthatóan jól érezte magát a felső tízezer züllött világában, de látta és számba vette történelmi és emberi bűneit, aki az időtlen humanizmus nevében mond ítéletet a fasizmus véres erőszakáról, s nem tudja feltárni igazi mozgatóit, de megsejti s utolsó könyvében forró szavakkal hirdeti egy újfajta emberség, a szocializmus hatalmát.
A Kaputt ellentmondásosságában is páratlan erejű leleplezés, izgalmas dokumentuma egy olyan kornak, amelynek sohasem szabad megismétlődnie.

Eredeti megjelenés éve: 1944

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények · Partvonal Szépirodalom Partvonal

>!
Partvonal, Budapest, 2015
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283598 · Fordította: Lontay László, Gellért Gábor
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
606 oldal · keménytáblás · ISBN: 963548769X · Fordította: Lontay László, Gellért Gábor
>!
Európa, Budapest, 1975
706 oldal · ISBN: 9630702487 · Fordította: Lontay László, Gellért Gábor · Illusztrálta: Kováts Albert

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Curzio Malaparte: Kaputt

Nehéz elhelyezni ezt a művet, akárcsak az írót, aki élete során a fasizmustól egészen a kommunizmusig bebarangolta a modern kor politikai térképének minden markáns szegletét. Már a műfaj is gondot okoz, mert mint haditudósító járta be a második világháború Európáját. Olykor a frontokon is megfordul, de főhadiszállások, katonai bordélyok, zsidó gettók, főúri estélyek, s náci nagykutyák vacsorái is szerepelnek étlapján. Mégsem valami riport, vagy dokumentumgyűjtemény, mert közben nyilvánvalóan a fantáziája is igencsak meglódult. Riportnak túl regényes, túl művészi, regénynek ellenben túlságosan szoros kapcsolatban van a valósággal. Az sem egyszerűsíti le a helyzetet, hogy a szerző ott is valami betépett múzsa sugallatára cifrázta a sorokat, ahol az egyszerű riporteri tényközlés hatásosabb, és esztétikailag is harmonikusabb lett volna. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nyelvileg rendkívül pazar alkotás. A sokszor bosszankodva olvasott arisztokratikus fecsegések sem öncélúak, mert igen jól ellenpontozzák milliók Európájának egyetlen kérdésre szűkült dilemmáját; élet vagy halál? Ha a szerző nem csempészné magát folyton a rettenthetetlen hős szerepébe, aki még a legvérszomjasabb náci hóhéroknak is folyton beszól, akkor tökéletes lehetne. De épelméjű ember egyszerűen nem hiheti el, hogy mindezt a legcsekélyebb következmények nélkül meg lehetett tenni. Nyilván szerette volna mindazt a képükbe vágni, amit leírt, de az is több, mint valószínű, hogy az életösztön némaságra késztette. Mindezen kétségeim ellenére sem mondhatok mást, mint, hogy ez egy rendkívülien egyedi, s fantasztikusan jó háborúellenes írás.

giggs85>!
Curzio Malaparte: Kaputt

Bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert egyrészt baromi érdekes már csak amiatt is, hogy gyakorlatilag élőben számol be a II. világháború borzalmairól (1944-es kiadás!) egy olyan szemtanú – egy újságíró – jóvoltából, aki nagyon sok helyen maga is jelen volt. És ráadásul sokszor különleges nézőpontokból, találó párhuzamokkal és jó meglátásokkal, gondos szerkesztés és irodalmiasítás után, amik néha tényleg ritkán látott magasságokba visznek el (néha viszont irtó hatásvadászok), de ezt nálam nagymértékben agyon is üti azzal, hogy a stílusa borzasztó módon erőltetett a maga fellengzősségével, folyton közbevetett idegen kifejezéseivel, és azzal, hogy a szerző aztán igazán nekidurálta magát, hogy megcsillogtassa a költői vénáját a nagyérdemű előtt (ami néha azért sikerült, néha meg nagyon nem), illetve azzal, hogy maga Malaparte személye ebben a formában nekem hiteltelen. Nem tudom elhinni, hogy ez a csávó beszólogat a legfőbb náciknak, zsidók elleni pogrom közben lerúg csendőröket a nyílt utcán, vagy fosztogató katonákat képel fel csak úgy, hogy a haja szála sem görbül, és ezután is bejut bárhova. Na ne… Meg persze ez a már említett „irodalmiasítás” bár sokszor nagyon jól összefogja a cselekményt, de a könyv dokumentumértékét meg jócskán csökkenti. (Mit mondjak, a kommunizmussal való rokonszenvezés sem tette sokkal szimpatikusabbá) Szerettem volna, ha jobban működik, de nem.

Bélabá>!
Curzio Malaparte: Kaputt

Mindig azon elcsodálkozom, hogy a háborús regények mennyire gyönyörűek a maguk borzalmával és egyben megható szépségeikkel. Curzio Malaparte regénye sem képez kivételt ez alól! A német apától, olasz anyától származó újságíró olyan világképet mutat be, olyan különös szemszögből ábrázolja a háború 1941-43 közötti töredékes eseményeit, ami kimagasló alkotássá teszi a Kaputt című regényt.
A könyv stílusa egyből lehengerlő volt számomra, felrémlett a szép emlékű, nagy kedvenc: A Rémirály története ezen szempontból. Azt a könyvet a szépsége miatt imádom, és ez a regény csatlakozott a sorba! Malaparte írói iskolában tanítandó hasonlatokat, metaforákat, és más stílusjegyeket halmoz a regényben. Ez már önmagában megnyerő volt nekem. A történeti vonal meg plusz hab a tortán. Az újságíró munka jóvoltából olyan helyekre, személyekhez jutott el Malaparte, ahova nem sokan tehették be a lábukat.
A katonai felsőbb körök vagy csak szimplán főúri, nemesi személyek asztaltársaságába is elkalauzol, és ami a szörnyűbb oldala az eseményeknek, az egyszerű közemberek sorstragédiáját is megvillantja Európa számos pontjáról.
Eljut többek között Ukrajnába, a romániai Moldvába, Finnországba, a Balkánra, és természetesen hazájából, Nápolyból is bemutat fájdalmas, megrázó képeket, a háborús pusztítás borzalmait.
A regény végig nagyon hangulatos, jókor váltogatja a gazdag és szegény emberek bemutatását, így nem tűnik lélekrombolónak sem. És ami a lényeg, olyan humorral ír helyenként, amit csak a háború képes kihozni az emberekből (Pl Svejk). Enyhén abszurd humor, ami nem lenéző inkább a korhangulatot tükrözi még a nemesi-, katonai vezetői körökből is.
Curzio Malaparte regénye méltán vetekszik az általam eddig olvasott remek háborús történetekkel, így nem tudok mást adni, csakis jelest (4,9). Jeles, remek regény kiváló stílusban. Ajánlom mindenki számára a Partvonal kiadó igényes kiadványát.

Chöpp>!
Curzio Malaparte: Kaputt

Soha – sehol – senkinél – semmikor nem olvastam még így a háborúról – legyen az bármelyik világégés, országvesztés, vagy utórezgések. Éppen annyira hajol csak közel és pontosan annyira tolja el magától az eseményeket, amennyire mindkettőnknek jó (író – olvasó). Zenéje van. És amikor nem, mélyebb a csöndje, mint az ásott kutak. És éppolyan hideg.

2 hozzászólás
Mafia I>!
Curzio Malaparte: Kaputt

A legeslegjobb háborús (háborúellenes) könyv, amit valaha olvastam.

Almost_Zed>!
Curzio Malaparte: Kaputt

Malaparte egész élete megérne egy külön könyvet (ahogyan eljutott a fasizmustól a kommunizmusig), de a Kaputt is bővelkedik „ínyencségekben”.
Már az nem mindennapi, hogy a Mussoliniék által rá kiszabott több éves száműzetés után századosi egyenruhában haditudósítóként működhetett a II. világháború idején egy sor európai országban. Ezekből az élményekből született a beszámoló. Olasz tisztként olyan helyekre is bejuthatott, amelyekről más újságírók legfeljebb álmodozhattak. Könyvében Jenő svéd herceggel, Hans Frankkal, a megszállt Lengyelország német kormányzójával, az SS-vezető Himmlerrel, Vilmos császár unokájával és egy sor nagykövettel való találkozásáról is tudósít. Miközben egy-egy híresebb személyiséggel beszélget, felidézi a fronton vagy a hátországban történt, sokszor megrázó és döbbenetes eseményeket, melyeknek maga is szemtanúja volt. Férfiak, nők, gyermekek szenvedéseiről, megaláztatásáról, állatok kiszolgáltatottságáról mesél. Mindezt szembeállítja a hatalom közelében lévők fényűző életével, akik nem akarnak tudomást venni a közelgő összeomlásról.
A tapasztaltak felerősítik benne országának és a német vezetésnek a bírálatát, megvetését, amelyet finom célzásokkal a tudomásukra is hoz.
Különleges személyek és események szemtanújaként bejáratos volt a haláltusáját vívó nép, és a francia pezsgőjét ivó vezető rétegek köreibe egyaránt, a kétféle beszámoló erős kontrasztként hat a háború értelmetlen, emberhez méltatlan borzalmainak a megértéséhez.


Népszerű idézetek

SteelCurtain >!

A katonák bólogattak, vékonyra vonták a szájukat.
– Bizony ám – mondogatták –, egy ilyen pár csizma nálunk, odahaza, legalább kétezer lej. Ha nem több.
És bólogattak, meg vékonyra vonták a szájukat. Román parasztok voltak, és nem tudták, mi is az állat; nem tudták, hogy annak is van hazája; nem tudták, mi a gép, és hogy a gépnek is van hazája, meg annak a csizmának is, méghozzá sokkal jobb, mint a miénk. Parasztok voltak, és sejtelmük sem volt, mi az, parasztnak lenni: a Brătianu-törvény földet adott a román parasztnak, de akár egy lónak, egy tehénnek vagy egy bikának adták volna. Csak azt tudták, hogy románok és görögkeletiek. Kiabáltak, hogy „éljen a király!”, hogy „éljen Antonescu!”, hogy „halál a Szovjetunióra!”, de fogalmuk sem volt arról, hogy ki is az a király, hogy ki is az az Antonescu, hogy mi is az a Szovjetunió. Azt tudták, hogy egy ilyen pár csizma legalább kétezer lejbe kerül náluk. Elesett parasztok voltak, nem tudták, hogy a Szovjetunió maga is hatalmas gépezet, hogy voltaképpen ez ellen meg ezernyi, milliónyi más gép ellen viselnek hadat. De egy pár olyan csizma legalább kétezer lejbe kerül náluk. Ha nem többe.

Bélabá>!

– A mai idők fő kérdése még mindig a vallás problémája – mondta Bengt von Törne. – Az Istent nem lehet megölni.

317. oldal

Bélabá>!

– Spanyolország – szólt De Foxá -érzéki ország, a halál hazája. De nem a kísérteteké. A kísértetek Északon vannak otthon. A spanyol városok utcáin holttestek vannak, nem kísértetek.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
Bélabá>!

[…] ha Krisztus német lett volna, akkor a becsület kormányozná a világot.

214. oldal

Chöpp>!

…isten megölése benne van a levegőben, a modern civilizáció egyik eleme.

Chöpp>!

Ha megadatik nekem, hátralevő napjaimat másoknak, az embereknek szentelem. Bocsánatot kell nyernünk azért, hogy csak önmagunknak éltünk.

Almost_Zed>!

[…] amikor Paul Morand-t kinevezték a londoni francia követség titkárának, Cambon, a követ, aki hírből ismerte már új titkára lustaságát, első tanácsként ezt adta neki: „Kedves barátom, akkor jöjjön be az irodájába, amikor akar, csak sose később.”

374-375. oldal (Európa Könyvkiadó, 1975)

Almost_Zed>!

Alkonytájt egy magyar katonaszázad masírozott el az ablakom alatt, a katonákon feszült a sárgás egyenruha, énekeltek. Révetegen énekelnek a magyar katonák, és megszakítják a dallamot. Minduntalan rázendít valamelyikük, elkezd egy nótát, aztán elhallgat. Húsz-harminc hang felel rá röviden, majd hirtelen elcsendesednek. Néhány pillanatig csak szabályos katonalépteket hallani, fegyverzörgést meg tölténytáska-csattogást. Majd egy másik hang folytatta a dalt, harminc zengte rá a választ, majd ismét hirtelen csend következett. És újfent kemény, nehéz katonaléptek, fegyverzörgés, tölténytáska-csattogás. Szomorúan és kegyetlenül szólt az a dal, valami magányosság érződött ki a hangokból, ahogy újból és újból rázendítettek, meg ahogyan abba-abbahagyták hirtelen. Kesernyés vér öntözte azokat a szomorú, vad, távoli magyar hangokat, amelyek mintha az emberi bánat és kegyetlenség távoli, sötétlő síkságairól szálltak volna a levegőbe.

436-437. oldal (Európa Könyvkiadó, 1975)

Chöpp>!

Sem a folyó, sem a síkság, sem a hegy, még a fa, a felhő sem, semmi nem fejezi ki úgy a szabadság eszméjét, mint a tenger. Maga a szabadság sem fejezi ki annyira a szabadságot, mint a tenger.

Bélabá>!

– Én is Caprin szeretnék élni, mint Axel Munthe – szólt a herceg. Azt mondják, madarak és virágok körében él.

16. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett
Belinda Alexandra: Toszkán Rózsa
Daniela Sacerdoti: Az olasz villa titka
Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya
Angela Petch: Képeslap Itáliából
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Lisa Scottoline: Örök
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Vida Gábor: Senkiháza
David Benioff: Tolvajok tele