Kukoricza 123 csillagozás

Csurgó Csaba: Kukoricza

HOVÁ ​BUJDOSOL, AMIKOR EGY EGÉSZ ORSZÁG VADÁSZIK RÁD?

Néha egy apró hiba is elég hozzá, hogy a rendszer leggyűlöltebb ellenségévé válj.

Kukoricza Jancsi, az intézetben felnőtt árva fiú sem hibázik túl nagyot. Csak éppen elveszti a rábízott plüssöket, miközben a gyönyörű és rejtélyes Ilusnak készül megkérni a kezét. A plüssök az Ezredes lányának kedvenc játékai voltak, az Ezredes pedig nem más, mint a királyi titkosrendőrség rettegett főnöke.

Jancsi élete egyetlen pillanat alatt fordul fel. Menekülni kényszerül, és hamarosan az ország első számú közellensége lesz, akire nemcsak a zsarnokság fegyveres erői vadásznak, hanem a civil lakosság is. Egy ismeretlen világban találja magát, önjelölt forradalmárok, kiöregedett huszárok, kutyafejű kémek és más furcsa szerzetek között.

Bár a veszélyekkel és megpróbáltatásokkal teli út során János vitézzé válik, de talán ez sem lesz elég ahhoz, hogy megmentse szerelmét a hatalom karmai… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
672 oldal · ISBN: 9786155468551
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
ISBN: 9786155468568

Enciklopédia 4


Kedvencelte 15

Most olvassa 15

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Csurgó Csaba: Kukoricza

A Kukoricza olvasása tulajdonképpen egy random választás eredménye volt a várólistámról. Soha rosszabb választást! És soha rosszabb első könyves bemutatkozást!
Csurgó Csaba első regénye a molyos címkéi és a fülszöveg alapján több dolgot ígér, mint amit adni tud, de szerencsére, amit végül is ad, az összességében többnek bizonyul, mint ami az ígéretek alapján lehetne.

Szerintem attól, hogy egy történet elképzelt városi környezetben játszódik és a cselekmény bonyolódása kezdetben néhány különös, félig-meddig intelligens plüssállat körül zajlik, majd a végére eljutunk egy bizarr, cyberpunkba hajló Tündérországba, még édeskevés ahhoz, hogy urban fantasy-ről beszéljünk. Ezt csak erősíti az a tény, hogy egy közel 700 oldalas regény a főszereplők szűk kis világát nem helyezi el egy tágabb környezetben, még vázlatosan sem mutatja be a befoglaló világot, megmarad a képzelt-Magyarhon szűkös határain belül. De nem is kell, ha elszakadunk a címkéktől és skatulyáktól. Ahogy arra sincs szükség, hogy az egyébként roppant ötletesen beépített Petőfi-motívumokat spoiler, utánérzéseket spoiler, vagy karaktereket spoiler úgy szemléljük, mintha ez a regény egy „János vitéz”-parafrázis lenne. Ha és amennyiben ezekről a becsípődésekről sikeresen leakadunk, akkor egy valóban izgalmas, sodró lendületű, népi-romantikus, kezdetben ugyan kicsit „gulasch-Rambós”, de végül is nagyon szórakoztató és ütős politikai kalandregényt kapunk, vérgőzös akciójelenetekkel spékelve. Ebben a sajátosan magyar történetben a fenti eszköztár egyszerűen arra szolgál, hogy szórakoztassa az olvasót, gördülékenyebbé tegye a cselekményt.

Az árva Kukoricza Jancsi egy nagyon szerethető, kezdetben rengeteget csetlő-botló, jövő- és önkép nélküli, egyszerű pesti srác, aki a körülmények hatására olyan originális, tökös-rebellis magyar szabadsághőssé válik, akiért minden igaz honfiúi (de legfőképp –leányi) szív erősen megdobban. Domináns karakterjegye, amelytől még inkább szerethetővé válik, az a fajta magányosság, amely az árvaságból indít és a harcostársak elvesztésén keresztül, a harcot vezető forradalmár szerepéig végigkíséri Jánost, a vitézt.

A címkék között ugyancsak szerepel az „alternatív történelem” pántlika is. Ezt a meghatározást már jóval közelebb állónak éreztem a regény témaköréhez, bár jócskán kapunk a történetben olyan utalásokat, amelyek – néha egész direkt módon – a hányattatott magyar történelem közelmúltjából, vagy akár jelenkorunk belpolitikai életének mocskos mindennapjaiból, és a pártos média-küzdelmekből kacsintanak vissza ránk. Anélkül, hogy bármit is a szerző koncepciója mögé képzelnék, vagy tolla alá erőltetnék, szerintem kimondható, hogy a regény hangulata jelentős aktuálpolitikai tartalmat hordoz – megjegyzem, ez az aktualitás az én olvasatomban nem kifejezetten a mai viszonyainkra igaz csak, szerintem mindez erősen jellemzi az elmúlt közel 30 évünket.
Egyetlen szembeötlően negatív motívumot tudok kiemelni a művel kapcsolatban: ez pedig az ember által elkövethető szörnyűségek, borzalmak indokolatlan mértékű, forgatókönyv-szerűen részletes és brutális bemutatása. Ezen a téren a kevesebb spoiler sokkal több lett volna.
A Kukoricza összességében egy szép, szomorú mese, nagyon magyar mese – kizárólag felnőtteknek.
Remélem Csurgó Csaba ír hozzá egy folytatást is. Valahogy kívánkozik Jancsi és Ilus története mögé…

5 hozzászólás
>!
J_Goldenlane IP
Csurgó Csaba: Kukoricza

Petőfi-univerzum – ha szabad ezt a kifejezést használnom a regény világára.

Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy a regény furcsán kanyarogva követi a János vitéz történetét, de Petőfi más műveiből is fel-fel tűnnek apró részetek. Személyes kedvencem a nemzet leghíresebb színésze, Megyeri Károly (hát van, aki e nevet nem ismeri?!?), de találkozunk Fejenaggyal, és még számtalan mellékszereplő és rejtett utalás található a regényben. Szerintem felét sem vettem le, minden olvasónak jó vadászatot!

A regény világa egy kitalált, alternatív Magyarország, ami valami csodás módon ötvözi a az ötvenes évektől napjainkig mindazt, ami Magyarország volt, meg amit általánosban tanítanak, meg a teljes népiesch romantikát, meg a tényleges népi mesevilágot is. Jól megfér a szántó paraszt a „mesterséges sütnivalóval”, van kutyafejű tatár és valódi óriások, továbbá egyszerre érezzük a Kádár rendszer gulyáskommunizmusát és a Rákosi féle diktatúrát, és az egész valahogy olyan ijesztően aktuális, annyira naprakészen reflektál a tegnap olvasott hírekre, hogy kivert a frász.

De a legcsodálatosabb, hogy ez a tejesen eklektikus elegy tökéletesen koherens egységet képez! (mély főhajtás az író előtt)

Muszáj még szót ejtenem a regény humoráról, amit nagyon élveztem. Persze, a történetben vannak burleszkes túlzások, ha kekeckedni akarnék, lenne min, csak éppen minek? Egyszerűen hagyni kell, hogy elsodorjon a mese!

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a groteszk humort, illetve tud a sorok között olvasni!

11 hozzászólás
>!
pat P
Csurgó Csaba: Kukoricza

Föltámadott a tengeri.
Az úgy volt, hogy a borító megpillantása óta rágtam érte a küszöböt, nagyon. Aztán megláttam, milyen vastag, és elbizonytalanodtam: ambiciózus terjedelem egy elsőkönyves szerzőtől, és hát mit lehet ennyit írni szegény Kukoricza Jancsiról?
Aztán az első kétszáz oldalon eldőlt, hogy nincs baj a szöveggel, gördülékeny, szórakoztató, ötletgazdag, nem is kifejezetten túlírt, viszont érzékletes és filmszerű. Akkor viszont már nagyon aggódtam, hogy lesz-e itt elég dinamika és megfelelő cselekmény-ív ahhoz, hogy ne unjam szénné magam a következő 400+ oldalon.
Jelentem: lett. Nyilván nem hibátlan, tudnék aprókat kötözködni építő jelleggel (igény szerint szívesen), de az, hogy ennyi idő alatt, két alkalommal is hajnali háromig olvasva, meglehetős élvezettel kivégeztem ez opuszt, hát elég sok jót jelent.
Aki első próbálkozásra ilyet ír, az írjon továbbra is, sokat, mindenfélét.
Ja, el ne feledjem mondani, nem a gyereknek kell megvenni karácsonyra: Kukoricajancsi ide, plüssök oda, azért elég erősen 16+. Minimum.

12 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Csurgó Csaba: Kukoricza

Csurgó Csaba tudja, milyen a szórakoztató regény. Vagy nem félt megkérdezni.

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb, legpörgősebb, leghumorosabb olvasmánya volt számomra a Kukoricza. Ha egyszer filmet készítenek belőle, ez kéne álljon a plakáton: „Izgalom! Vér! Plüssök!”

Nagyon szerettem benne, ahogy az eredeti János vitéz költemény sorai és részletei felbukkantak, a Petőfi más műveire tett utalásokért pedig külön piros pont jár Csabának. A magyar szokások és furcsaságok szeretetteljes kifigurázása pedig különösen jót tett a regénynek.

Ami nekem kevésbé tetszett, hogy néha túlságosan is forgatókönyvszerű volt a regény, néhol már nekem túl sok az akció, és a brutalitását is sokszor öncélúnak éreztem. De ha a történet egészét nézzük, én ezeket el tudom nézni a Kukoriczának.

Nagyon remélem, hogy Csaba még más történetekkel is meg fog örvendeztetni minket. Addig is muszáj leszek valahonnan beszerezni egy plüsspolipot, hogy teljes legyen az életem. :)

10 hozzászólás
>!
ponty
Csurgó Csaba: Kukoricza

Mindenkinek van ilyen jó ötlet – nem annyira jó megvalósítással könyve. Az enyém a Kukoricza lett. Amikor megjelent rögtön egyértelmű volt, hogy érdekel, mert engem egy ilyen huszáros alapötlettel meg lehet venni, hogy hát János vitéz. Pláne plüssök, meg a kutyafejűek, na és aztán ezek az ötletek mind tetszettek is, és gyönyörűen a helyükön vannak, és sziporkáznak és működőképesek, csak ez ugye nem minden.

Ha jól meggondolom ezen kívül semmi sem tetszett. A vicceken elvétve nevettem ugyan, de legtöbbször inkább csak kínosan feszengtem. Nem tetszett, hogy a legtöbb szereplő egyformán cinikus volt, ezért nem éreztem köztük valódi interakciót, helyette viszont mindannyiukból az író hangját hallottam ki, ami engem módfelett zavar, ha regényt olvasok. Ami pedig a legrosszabb pont a szememben, hogy mialatt a Kukoricza Jancsi menekülés közben a legnagyobb magbiztossággal került egyik veszedelemből a másikba, ahogy csak Tarzan lendül egyik indáról a következőre, végig azt éreztem, hogy a Csurgó Csaba egészen egyszerűen nem vállalja fel a kliséket, amiket története működtetéséhez használ, hanem folyton mentegeti magát a különböző szereplők szövegeiben és a helyzetekre adott reakcióban, mintha azt akarná mondani ezzel, hogy ja, én is tudom, hogy gáz, de most épp nincs más, vagy mintha beállítana hozzám egy haverjával, aztán annak minden megnyilvánulása után össze akarna nézni velem a csávó vagy csaj háta mögött, hogy elnézést kérjen, holott nem kellene. Én hiszek benne, hogy ha valaki szereti a kliséket (is), akkor azok meg fogják hálálni a bizalmat. Milyen film lenne már a Kill Bill (mindkét rész külön-külön és egyben egyaránt), ha a Tarantino nem szeretné szívből és nyíltan a felhasznált paneljeit?

Szóval ez csalódás és kihagyott helyzet, ezért a példányom elajándékoztam a könyvtárunknak, és mindig örülök, ha látom, hogy kikölcsönözték, mert tulajdonképp csak a megfelelő olvasót kell megtalálni ahhoz, hogy ez egy jó könyvélmény legyen. Lehet, hogy te az vagy.

>!
kvzs P
Csurgó Csaba: Kukoricza

Ez a könyv most nekem rettentően jól esett. Mert baromi jó, és legalább annyira furcsa is. Tele van iszonyatosan jó ötletekkel, amik magukban is elvinnének egy-egy történetet -hát a Kukoricza Jancsi, meg a plüssök (a medve meg a nyúl!), meg az egyebek, amiket én olvasói jogommal élve láttam a sorok között és mögött-, jól és gördülékenyen van megírva, sokszor nagyon vicces, és nyakon van öntve egy igazi magyarosch mázzal, amitől igazán ismerős íze lesz.
A lelkemnek van valahol egy rózsaszín része is, amit illendőségből néha meg szoktam etetni, de most végre a realista meg a cinikus énem is megkapta a magáét úgy, hogy közben még jól is szórakoztam. Mert végre ebben a történetben nem egyértelmű és totális a happy end, és a jó győzelme sem árnyék nélküli, és vannak áldozatok és vannak sebek amik nem gyógyulnak, és ki meri mondani a fájdalmasat és a felkavarót is, és megmutatja, hogy bizony van olyan helyzet, amikor az ember azt mondja, hogy ennél már nem lesz szarabb és akkor az élet rátronfol. És közben vannak azok a pillanatok is, amiket meg szinte véletlenül ad ajándékba, hogy legyen mibe kapaszkodni akkor is, ha már látszólag nincs mibe.
Sok okos, meg vicces, meg furcsa, meg felkavaró dolog van ebben a könyvben, amik nagyon jól összeállnak egésszé. Csaba, ha a következő is ilyen jó lesz, akkor nem lesz baj, ha vastagra írod ;)

6 hozzászólás
>!
sztinus P
Csurgó Csaba: Kukoricza

Egy nagyon izgalmas nem-skatulyáznám be-stílusú könyv. Talàn maradjon a nèpmesei alapokon nyugvó krimin. Mesèből jó, krimiből sok volt. Egy picit mindenhol sok volt, úgy a harmadától. A vérből meg kifejezetten sok volt, és az erőszakból. Ha ilyenre vàgyom skandináv országokból választok.
De dícsérném is, mert ha egy könyv ennyire lendületes, és kiszàmíthatatlan és humoros, az sok csillagot érdemel.
Jók az arcok, jó a szleng. Èpp befogadható, de laza. Friss, mai, új.
Remèlem megírja mèg Toldit, meg Arany Lacit is;)

2 hozzászólás
>!
Chöpp
Csurgó Csaba: Kukoricza

Szép volt Csaba!
Ott voltam Jancsiékkal elejitől a végiig. Izgalmas kaland volt! Nagyszerű történet! Élveztem az elsőtől az utolsó betűig. Szinte alig tudtam letenni.
Ja! És nem nyugodtam addig, míg nem csináltam egy jó lencsefőzeléket. :)

>!
tgorsy
Csurgó Csaba: Kukoricza

Társadalom kritikai akció-vígjátékba oltott mese. Illetve: Mesébe oltott akció vígjáték, erős társadalom kritikai mondandóval. Pillanatok alatt beazonosíthatók a mai, magyar politikai trágyadomb ordítói kakasai. A végkifejlet pozitív és biztató, de ez tudható a János vitézből.
Ami halálosan idegesített, az az idétlen szövegek. Pl.: Tudod hány óra van? Erre ugye kettő válasz lehetséges. Igen/nem.
Helyett.
Jön három oldalnyi idétlen, olykor, tahó párbeszéd, majd a válasz, hogy igen.
Kérdés: Na és mennyi az idő?
Három oldal idétlen, olykor, tahó párbeszéd.
Válasz. 8 óra.
Három oldal idétlen, … stb,stb.
Köszönöm.
És így tovább, és így tovább.
Az eredeti János vitéz kb. 80 oldal, ez a könyv 662, a különbözet 99 %-a (letehetetlen) idétlen párbeszéd.
Ja, és itt sem tud senki sem lőni, csak úgy,mint az amerikai filmekben. Fegyvertelen, sebesült főhőst, ezer géppuskás, harcedzett, kigyúrt, kipihent, mesterlövész kommandós sem képes eltalálni.
Mese.
De minden mesét komolyan kell venni.

>!
ppayter
Csurgó Csaba: Kukoricza

"[…] Nem tudom, hogy a Kukoricza korszakváltást hoz-e a magyar urban fantasy/alternatív történelmi irodalomban, elvégre eddig is jelentek meg színvonalas művek (oké, egy kezemen meg tudom számolni őket, de akkor is), viszont az tény, hogy komoly mérföldkőnek fog számítani. Nyilván nem akkorának, mint Petőfi elbeszélő költeménye, hiszen nem mainstream irodalom (avagy: sajnos nem ez a mainstream irodalom), ugyanakkor kétségtelenül időtálló mű, ezt már most látszik. Tíz-tizenöt év múlva különösen érdekes lesz újraolvasni, most a Petőfi-hommage, az alternatív történelem és a fantasztikum mellett meglepően erős kortárs áthallás (megkockáztatom: düh) is érezhető, ami talán véletlen, talán nem, de addigra jobb esetben aktualitását veszti és kiderül, hogy egy szimbólumréteg lehántása mennyire fogja megváltoztatni/megviselni a regényt.

Összességében nagyon erős kezdés, minden első regénynek ezt a technikai szintet kellene képviselnie és máris sokkal kevesebbet panaszkodnánk a hazai gyártású fantasztikus irodalomra. Ráadásul jóval szélesebb körnek szól, mint az átlag fantasy-olvasók, stílusából és témájából adódóan azoknak is tetszeni fog, akiktől a szokásos urban fantasy távolabb áll. Ha bejönnek például Gaiman és Miéville regényei, a Kukoriczát is ajánlom, nem csak terjedelme miatt került nálam melléjük a polcra. Az Agave karácsonyi megjelenései körül egyértelműen ez a második legerősebb (sajnálom, de a ma megjelent Gibson-könyv látatlanban megkapja tőlem az első helyet), gördülékeny és egyenes stílusa, meglepően komoly témaválasztása biztos sikerre ítélik az igényes irodalmat kedvelők körében.

Már csak egy kérdésem van: Mikor jön a következő?


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/11/csurgo-csaba-kuko…


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

(…) – Pusztuljon minden kutyafejű tatár, mert el akarják venni tőlünk az országunkat! Ez a lényeg. (…) Mindent elnézünk a királynak, csak a kutyafejűek ne jöjjenek. Aki meg ezt az egészet másként gondolja, az áruló, gennyes fekély a nemzet testén, összejátszik az ellenséggel, le vele! Szépen eltűnnek mindazok, akik még képesek gondolkodni, csak a bólogatójánosok meg a talpnyalók maradnak, akik bólogatásra és talpnyalásra nevelik a gyerekeiket.

7. fejezet Katonák jövének, gyönyörű huszárok,

Kapcsolódó szócikkek: gyűlöletbeszéd
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Ha király vagy és már a kötényekre is a te arcodat teszik, akkor sürgősen kezdj el gondolkodni, hogy vajon mindent jól csinálsz-e.

142. oldal

1 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

– Az soha nem vezet semmi jóra, ha valakinek nyitva van a szeme, de nem tudja, hogyan kell nézni vele.

13. fejezet Mától fogva neved János vitéz legyen.

>!
gesztenye63 P

– Én először azt hittem, csak az országgal sikerült elhitetnetek ezt a hülyeséget, hogy muszáj megállás nélkül harcolni. De nem. Annyit mondogattátok, hogy végül beszoptátok ti magatok is. Létszükséglet lett. Mint a levegő. (…)

27. fejezet Szép Tündérországnak boldog fejedelme.

>!
gesztenye63 P

(…) Mert ki ne szeretné érezni, hogy megvédik? Egy apa, egy férj, egy felsőbb hatalom, egy király, egy bármi. Megvédve lenni jó. Magyarország egyenesen kikövetelte magának, hogy védjék meg. Mindegy, kitől, de a magyarok a biztonság bársonyosan puha és meleg érzésére vágytak, bele akarták dugni az arcukat, hozzá akartak dörgölőzni, odabújni, mint ahogy az anyjához bújik oda az ember. (…)

19. fejezet Óriások lakják ott azt a vidéket,

>!
gesztenye63 P

(…) És kiállt a társaság közepére, és elkezdte magyarázni, hogy olyan országban élünk, ahol minden a feje tetején áll. Minden. De valahogy mégis működik. Mert ugye az ország a feje tetején áll, de ha az emberek is a fejük tetején állnak, akkor minden a helyén van, nem? Mint amikor háttal ülsz a tolató vonaton. Akkor az a vonat bizony előre megy. Ez volt az elmélete.

17. fejezet "Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve."

>!
gesztenye63 P

Egyesek szerint az erőszak a becsületes elintézése a dolgoknak. Szerintem meg ez egy hülyeség.

5. fejezet A világ sötétbe öltözködött vala,

>!
Balázs_Erőss P

Mert ki ne szeretné érezni, hogy megvédik? Egy apa, egy férj, egy felsőbb hatalom, egy király, bármi. Megvédve lenni jó.

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

    Árnyék gúnyosan tisztelgett feléjük, még a bokáját is összecsapta.
    – Árnyék. Magányos forradalmár. Éljen a jó modor, vesszen a zsarnok!

162. oldal

>!
Ross P

– Mi a baj, János vitéz? – kérdezte Temüdzsin. – Valaki beletüsszentett a mákos tésztádba?

365. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
Diana Wynne Jones: A trónörökös
J. L. Armentrout: Origin
Stephenie Meyer: A burok
Lauren Beukes: Zoo City
Marissa Meyer: Scarlet
China Miéville: Armada I-II.
Roger Zelazny: Amber hercegei
Clive Barker: A vér evangéliuma