A ​„vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig” 0 csillagozás

A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában
Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”

Amióta ​végigzúgott szerencsétlen hazánkon a vörös orkán, alig van hét, hogy meg ne jelenne egy-két füzet vagy könyv, amely az októberi forradalomtól a proletárdiktatúra bukásáig lezajlott eseményekkel foglalkozik” – írták 1919 késő őszén a Tanácsköztársaság bukása után is még évekig áradó kiadványtengerről.

A kiadványok között voltak rövid propagandafüzetek, szenzációhajhász bulvárkiadványok és részletes beszámolók is. Ezek különböző céllal születtek, de mind egy addig példátlan tapasztalat, a proletárdiktatúra értelmezésére tettek kísérletet akkor, amikor még nem jött létre a kommün történetének „hivatalos” elbeszélése. Így alakulásukban követhetjük nyomon a Tanácsköztársaság ellenforradalmi toposzait.

A tartalmi elemeket és a használt stilisztikai eszközöket is feltáró elemzés kitér a kiadványok szerzőire és céljaikra, hogy miként magyarázták a Tanácsköztársaság létrejöttét és bukását, milyen torzképet rajzoltak a kommün vezetőiről és miként értékelték a… (tovább)

>!
Napvilág, Budapest, 2019
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633380024

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 10


Népszerű idézetek

NB14>!

Bár Kóbor a „bolsevizmust” a háború termékének tartotta, értelmezésében a proletárdiktatúra kikiáltását az antant elhibázott politikája provokálta ki. A Vix-jegyzék átadásának központi szerepet szánt a Tanácsköztársaság létrejöttének megmagyarázásában, Kóbor tehát a kétségbeesés szülte „magyar nemzeti alkotásnak” látta a proletárdiktatúra 1919. március 21-i kikiáltását:
„Ahogy meghallották az emberek, mit izen nekünk Vyx alezredes útján az entente, alig volt ember, aki nem volt a lelkében is bolsevista. Nem meggyőződésből, hanem bosszúból, kétségbeesésből. Így megrabolnak minket? Akkor felgyújtjuk a világot.”

Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig” A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában

Kapcsolódó szócikkek: 1919
NB14>!

A Tanácsköztársaságot „zsidódiktatúraként” azonosító, már 1919 őszén hamar terebélyessé vált diskurzusra született meg válaszként a cionista értelmezés, mely szerint a kommün katasztrófájához a magyarországi zsidók hiú asszimilációs vágya és törekvése vezetett, mivel a „be nem fogadás” okozta frusztráció tette radikálissá, internacionalistává és szocialistává az utóbb a kommün vezetésében helyet kapó „zsidókat” (akik egyébként nem tartották zsidónak saját magukat).

Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig” A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában

Kapcsolódó szócikkek: 1919
NB14>!

A szociáldemokrata koalíciós partnereket hibáztatta 1919-ben Buza Barna, aki „Magyarország iszonyú romlásának” történetét az őszirózsás forradalomnál kezdte elbeszélni, amelyről megállapította, hogy „természetes és szükségszerű következménye volt a négy esztendős vesztett háborúnak”. Buza cáfolta a „titkos összebeszélésről” vagy „idegen pénzekkel folytatott aknamunkáról” szóló elképzeléseket, és amellett foglalt állást, hogy az őszirózsás forradalom „nemzeti forradalom” volt, a „négy éven át erőszakosan visszafojtott háborúellenes népindulat spontán kitörése”. Buza hitte, hogy az őszirózsás forradalomból áldás fakadt volna az országra, Károlyi Mihályból azonban az erő, a szociáldemokrata vezetőkből pedig az önmérséklet hiányzott ahhoz, hogy a ”helyes nemzeti és szociális mederben” tartsák az eseményeket.
Ellentétben a jobboldali elbeszélőkkel, akik a hadsereg ”szétzüllesztéséért” tették felelőssé a Károlyi-kormányt, Buza Barna felidézte, hogy amikor a kinevezése másnapján Linder Béla hadügyminiszter meglátogatta a fővárosi kaszárnyákat, mindössze hat katonát talált azokban, miközben az utcák tele voltak a frontról hazaérkezett ”zavargókkal” – vagyis a hadsereg addigra már felbomlott. Mivel Buza szerint „a fegyveres erő megsemmisüléséből fakadt minden további veszedelem”, ezért támogatta Linder utódjának, Bartha Albertnek a hadsereget újjászervező próbálkozásait, de emlékeztetett rá, hogy hiába hívta be Bartha az öt fiatalabb korosztályt, „csak az vonult be, aki akart”, mert „nem volt karhatalom ennek a rendelkezésnek a végrehajtására sem”.

Csunderlik Péter: A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig” A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában


Hasonló könyvek címkék alapján

Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
Paksa Rudolf: Magyar nemzetiszocialisták
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel
Papp Barbara – Sipos Balázs: Modern, diplomás nő a Horthy-korban
Papp István: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig
Kunt Gergely: Kamasztükrök
Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek
Nagy Szabolcs: 1919-es „kommunista bűnperek” az Észak-Dunántúlon
Varga Lajos: Kényszerpályáról tévútra
Molnár János: Baja város oktatás- és iskolatörténete 4.