Vakáció ​a halott utcában 87% 232 csillagozás

Nagyon vártam az élményt, mert az író neve garancia volt számomra a jóra. Megvallom, nagy csalódást jelentett. A keret a szokásos, általánosan bevált sablon : vakációzó gyerekek, egy lebontásra váró, kissé külvárosi jellegű, elhagyatott utca, üresen maradt házakkal, amelyet a gyerekek grundként a birtokukba vehetnek, s a város lakótelepi környezetében boldogan használják is.
Innentől kezdve meglehetősen zavaros, kusza a történet, egymás mellé rakott, de minden összefüggést nélkülöző , sok apró részlettel, némi indián – romantikával, nyomozással fűszerezve. S mire a végére a kirakós darabjai a helyükre kerülnek, hát én bizony még akkor sem fedeztem fel benne semmiféle józan logikát. Az „eredmények” ellenére számomra valahogy lezáratlan maradt a regény, még az utolsó mondatoknál is azon gondolkoztam, tulajdonképpen hová is akart kifutni ez az egész.

Őszintén, kicsit unatkoztam. Pedig Csukás könyveken olyan jókat tudok mosolyogni, de most nagyon nem voltam vevő a fiúkönyvre. Megint csak a pasiknak járt a qjtorgás a lányok maradhatnak otthon. Ami igazán meglepett hogy anno 69.800 példányban adták ki, ma azt hiszem már semmiből nem fogna el ennyi példány, nem hogy egy tulajdonképpen iszonyú átlagos ifjúsági regényből. Csalódtam, bár lehet, hogy csak nálam voltak rosszul beállítva a fogaskerekek.
Még a π π π π ( π=Ludolph-féle szám) se tudott mosolyra fakasztani, ez már a vég.

Ígéretes indulás, felvillantva régi, végtelennek tűnő gyermekkori nyarakat, bandázások emlékeit még egy hulla is akad, aztán vesztett a lendületből. Van ennél Csukásnak sokkal jobb regénye.

Ezt valahogy már nem éreztem olyan jónak, mint a Nyár a szigetent, vagy a Keménykalapot. Lehet az évek teszik, s már ídős vagyok az ifjúsági regényhez. De inkább ez csak átlagos volt. Még a könyvfesztiváli-találkozó a kiváló szerzővel és megnyerő emberrel, valamint dedikálása sem tudta igazán megédesíteni a szám ízét…

Talán az volt a baj, hogy a Percy Jackson könyvekkel párhuzamosan olvastam, és azok voltak túl jó hozzá… Vagy esetleg olvastam néhány annyira jó krimit, amit nehéz utolérni. Nem tudom, mindenesetre nekem nem nyerte el a tetszésem. Túl lassan pörgött folyt az egész történet. Nagyon sok volt nekem a leírás és untam olvasni. Így nem igazán érdekelt a végkifejlet. Az mondjuk jó benne, hogy rövid és könnyen lehet vele haladni.

Borzasztó, hogy le vagyok maradva a magyar szerzők terén… Csukás Istvántól is ez volt az első könyv, amit olvastam, pedig ha jól láttam, ebből még film is készült… az is elkerült engem…
A Vakáció a halott utcában egy kedves krimi gyerekeknek, ennek ellenére „felnőttfejjel” én is nagyon szerettem! Aranyosak voltak a karakterek, Gergő észjárása nagyon tetszett, Csombor q betűs szavain jókat kuncogtam, akarom mondani qncogtam :)
Tényleg szerethető történet volt, oda is adom a könyvet öcsikémnek mielőtt visszaviszem a könyvtárba! :)

Annyira szerettem kiskamaszként!
Remélem, ma is olvasnak szünidőben ilyet a gyerekek (és remélem, hogy csinálni már nem csinálnak).
Nosztalgia a köbön.
Hol vannak m ár lakótelep építkezések?
Szanálások?

Kakula Z újságárus.
de mi az a Zé ?

Igazi ifjúsági könyv a maga korosztályának. Bár a mai fiatalok nem tudom, hogy mennyire részesítenék ezt előnyben a kor jelenlegi vívmányaival (x-box stb) szemben. Számomra egy igazán megmosolyogtató és nosztalgikus könyvélmény. A maga nemében bájos a történet és kedvelhetőek a szereplők. A kiszámíthatósága itt most teljes mértékben elhanyagolható, nem ez a lényeg a könyv olvasása közben. …és igen, akkoriban már június elején elkezdődött a vakáció…; régi szép idők! …és ha már q betű, akkor azt mondom, hogy ez most spoiler :).

A szocializmus tömbházépítő láza közepette egy már kiürített, de még le nem bontott utcát birtokba vesznek a friss és még ropogós lakásokba beköltözött családok gyerekei.
Meglepő, hogy a történetet kriminek tartják, de végül is érthető, hiszen van téma, van bűn, van nyomozás.
A legjobb a szocreál és a kiváló irodalmi stílus, ötlet tökéletes összeházasítása; az agitprop nem is nagyon érződik rajta.
Közvetlenül olvasás után néztem meg a filmet, aminek körülbelül csak a nevekben van egyezése a könyvvel. Az is jó a maga nemében, ha nem várjuk el tőle a szöveghűséget.

Az író emlékére vettem kezembe a könyvet. Lehet, hogy rossz időben tettem, de az is lehet, hogy már „kiöregedtem” belőle, de néhol kicsit unatkoztam. Az író mese könyveit jobban szeretem. Valahogy inkább olvasok Süsüről és Mirr Murr-ról, mint a Halott utcai fiairól, akik nem szívesen vettek köreikbe lányokat. Amikor én voltam kislány, én mindig fiúkkal játszottam, és nekem ez így fura volt. Az elképzelés jó volt, de minden bizonnyal jobban élveztem volna néhány évvel korábban.