Ugrifüles, az illemtanár 24 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1986
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 6
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Nagyon sok illemtan belesűrítve ebbe a kis képeskönyvbe. Szerintem rengeteget lehet belőle tanulni, jó lenne ezt vagy ehhez hasonló könyveket oktatni, ha nem is tanítási rendszerben, akkor otthon. Kisebbeknek inkább apránként és felolvasva, együtt megbeszélve, mert a sok mit illik lehet, hogy kivágná a biztosítékot. De gondolatébresztőnek, közös beszélgetésekhez mindenképp jó a kisebbeknek is.
Évekkel ezelőtt olvastam, s most egy Csukás István mesegyűjteményben leltem rá, s így olvastam újra. Az értékeléshez fellapoztam ezt az önálló kötetet, füzetet is ami a magánkönyvtáramból kikerülve, a munkahelyem gyermekkönyves polcán csücsül. Azt gondolom, hogy kellenek – és kellenének ma is – az ilyen jellegű könyvek a gyerekeknek. Mert tudni illik, hogy mi illik! Tetszik, hogy nem túl direktbe, hanem kicsit meseszerűen, kellő humorral, némi történetbe ágyazva kerülnek elő az illemszabályok. Persze ez a könyvecske nem mesekönyv! A köszönős résznél elgondolkodtam, hogy pl. a Csókolom!, mint gyermektől felnőtt felé irányuló köszönési forma mennyire eltűnt manapság. Vagy ez csak falun volt nagy szokás? Amúgy ott ma is az! Ki gondolná, hogy játék közben is milyen sok illemet be kell tartani általánosságban. A tapintat fejezetet tartom a legfontosabbnak, s legfőképpen legértékesebbnek. Az öltözködés illemtanát pedig okíthatnák, de még mennyire! És nem gyerekeknek, hanem egyes felnőtteknek, és ifjaknak. Bár ezeket a dolgokat, um. szabályokat a szülőknek kéne átadniuk a gyermekeiknek. De ha eleve a szülő sem ismeri az alapvető illemet, akkor megette a fene!
A kötet illusztrációi kedvesek, s nem utolsó sorban a főszereplők kiléte is. Jaj, mennyire szerettem ezt a bábmese sorozatot gyerekként! Az okos (és ügyes) Ugrifüles és a kissé bárgyú Tüskéshátú, meg persze a többiek.
Ez egy nagyon nagyon aranyos kis könyv. Ugrifüles elmagyarázza Tüskéshátúnak a fontosabb illemszabályokat. A köszönésről az evésről,a játékról,az öltözködésről,a viselkedésről,és a tapintatról. Ez a könyv nem hiányozhat egyetlen kisgyerekes családból sem,a gyerekek ebből könnyen megtanulhatnák hogyan kell illedelmesen viselkedni.
Illemtan gyerekeknek, alapfokon. Bár azért hozzá kell tenni, hogy csak így lazán, pótlólagosan sok felnőtt is a kezébe vehetné, mert igencsak tudna nekik újat mondani.
Ki ne ismerné a híres bábfilm-sorozatot, ezért persze olvasás közben én is végig Ugrifüles irritálóan tudálékos hangján hallottam az intelmeket a jó modorról, Tüskéshátú beletörődő dünnyögésével kísérve :D
Még mindig nem vesztettem el a reményt, hogy az udvariasság, főleg a kellemesen távolságtartó udvariasság, előbb-utóbb csak visszatér a divatba, addig is legalább mi tartsuk magunkat Ugrifüles leckéihez, és mossunk kezet, köszönjünk vissza, ne sértegessünk másokat (túl nyíltan…) és legyünk udvariasak a természettel. Ámen :)
Amennyire nem számítottam jóra, annyira szuper volt. 6 éves fiamnak is tetszett, ezt még elővesszük később is.
Népszerű idézetek
– És mikor nyújtunk kezet?
– Köszönéskor, bemutatkozáskor. Kesztyű nélkül és tiszta kezet.
– Télen is?
– Ha nagy hideg van, fent hagyhatjuk a kesztyűt.
– És nyáron?
– Mi van nyáron?
– Honnan vegyünk kesztyűt, amit lehúzunk?
– Igazad van. Hagyjuk a csodába a kesztyűt. Maradjon a tiszta kéz!
Használunk kanalat, kést, villát. A kanalat jobb kézbe fogjuk, úgy kanalazunk vele.
A kanalat ne kapjuk be, nem azt akarjuk megenni!
A hegyéről öntsük ügyesen a szánkba a levest. A tányérba úgy merítsük be, hogy ne csörömpöljön a fenekén.
– A tapintat ellentéte a tapintatlanság. Más szóval: gorombaság, durvaság, modortalanság.
Mondjunk a tapintatra példát!
„Nagyon sajnálom, de nem tudom kölcsönadni a zseblámpámat.”
Ha így tagadod meg a szívességet, nem sértesz vele. Nem úgy, ha ezt mondod: „Egy frászt adom oda a zseblámpámat, amilyen fakezű vagy,biztos elrontod, meg kiégeted a körtét, különben is irigy vagyok!” Vagy egy másik példa. Észreveszed, hogy az egyik gyerek nadrágja elszakadt. Ez előfordul. Hogyan közlöd vele tapintatosan? Intesz neki, s megsúgod, hogy csak ő hallja. Nem pedig úgy, hogy hangosan röhögve mutogatsz, s szétkürtölöd, hogy kilátszik a feneke! Érted?
Tüskéshátú mosolygott, majd elnyomta a mosolyt, s bólogatott.
– Igen. Vagyis nem szégyenítem meg!
Minden játék, amit többen játszanak: társasjáték. Mit jelent ez? Nemcsak azt, hogy többen vannak, hanem azt is, hogy teljesen egyenlők. Mármint az induláskor, a játék elkezdésekor! Ez nagyon fontos dolog! Nincsenek előnyök, nincsenek kivételezettek! Mert csak így tiszta a játék! És ha egy játék nem tiszta, abban nem érdemes győzni! Csalás árán?
[…]
Aki csal a játékban, az másban is fog csalni, vagyis csorba lesz a jelleme, lepattogzik róla a zománc, mint egy ócska fazékról! Ki szeretné, hogy ilyen jelleme legyen?!
Hogyan játsszunk?
– A legfontosabb, hogy szépen együnk!
Jó étvággyal, de nem habzsolva, mint a hörcsög.
Ne tömjük tele a szánkat. Nem szürcsölünk, nem szuszogunk, nem csámcsogunk, szép nyugodtan eszünk!
És mindig akkora falatot kapjunk be, amekkorát csukott szájjal kényelmesen meg tudunk rágni és le tudunk nyelni.
– Éppen ezért a természettel is illedelmesen kell viselkedni!
Tüskéshátú nagyon elcsodálkozott.
– A természettel?
– Igen. A fával, a vízzel, a heggyel!
– Na, erre kíváncsi vagyok! Erre aztán igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan legyek udvarias egy fával?!
– Például nem töröd le az ágát, csak hogy közelebbről megnézd a levelét! Mi lenne ha mindenki letörne egyet? Nem rázod ki a madarakat a fészkükből! Nem vésed a nevedet a fa törzsébe, hogy így örökítsd meg az emlékedet! Nem dobálod kővel a termést! Nem gyújtasz hatalmas máglyát a tövében!
– És a vízzel?
– Nem piszkítod be, hátha más is fürödni akar benne! Nem lármázol a horgászok háta mögött, nem nyomsz a víz alá, spriccelsz le senkit, nem csúzlizol a sirályokra, nem fúrsz lyukat a gát oldalába!
– És a hegy? A heggyel hogyan legyek udvarias?
– A hegy magas! Éppen ezért nem zúdítasz kőlavinát a völgybe! Nem irtod a növényzetet, nem firkálsz a sziklára, nem vakarod le a turistajelzéseket, nem vadászol erdei lakókra, úgyis gyorsabbak nálad! Ehelyett gyönyörködsz a fában, vízben, teleszívod a tüdőd jó levegővel.
– A tapintatot úgy érthetjük meg, ha megnézzük, hogy mi az ellentéte. A tapintat ellentéte a tapintatlanság. Más szóval: gorombaság, durvaság, modortalanság. Mondjunk a tapintatra példát! „Nagyon sajnálom, de nem tudom kölcsönadni a zseblámpámat.” Ha így tagadod meg a szívességet, nem sértesz vele. Nem úgy ha ezt mondod: „Egy frászt adom oda a zseblámpámat, amilyen fakezű vagy, biztos elrontod, meg kiégeted a körtét, különben is irígy vagyok!” Vagy egy másik példa. Észreveszed, hogy az egyik gyerek nadrágja elszakadt. Ez előfordul. Hogyan közlöd vele tapintatosan? Intesz neki, s megsúgod, hogy csak ő hallja. Nem pedig úgy, hogy hangosan röhögve mutogatsz, s szétkürtölöd, hogy kilátszik a feneke! Érted?
55. oldal (Pannónia Filmstúdió, 1986)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marék Veronika: Kippkopp a fűben 95% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Öregapó madarai 96% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Lepke az írógépen 96% ·
Összehasonlítás - Bartos Erika: Déli part 96% ·
Összehasonlítás - Takács Viktória: Luca mese 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Ki hol lakik? 94% ·
Összehasonlítás - Bartos Erika: Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyv 12 új mesével 96% ·
Összehasonlítás - Bartos Erika: Pest szíve 93% ·
Összehasonlítás - Várszegi Adél: Bolyhos és Szofi kalandjai 95% ·
Összehasonlítás - Vibók Ildi: A szupercsapat 93% ·
Összehasonlítás