Sün ​Balázs 95% 408 csillagozás

Virág-mondóka

Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?

Repül, de hova?
Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.

Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna sűrű illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kivül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen utitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.

Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kigyószisz felsziszeg:
ó egek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.

Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.

32-35. oldal

A Nagy Ho-ho-ho-horgász dala
Ha itt a nyár, ha itt a nyár,
a szív a víznek szalutál!
Vígan lép, mint egy tornász,
a Nagy Ho-ho-ho-horgász!
Puhányok, hej városlakók,
ti tejeskávét kortyolók,
halat eszik, nem kolbászt
a Nagy Ho-ho-ho-horgász!
Van itt csali, van itt horog,
az eszem pedig jól forog!
Cselt cselre szépen sorjáz
a Nagy Ho-ho-ho-horgász!

22. oldal

Ima a bölcsőhely nevéért

Szeretetfalva szeret-e,
két karjába temet-e,
világvégi magányában
sóhajt Gyergyóremete.

Lábujjhegyen jár a reggel,
elindul, mint ezer éve,
lesegeti álmos szemmel
Ecel, Uzon és Lovéte.
Kivétel a fürge Kelnek,
mert ott mindig korán kelnek.

Zábrány, Zaránd, Öthalom,
ottan nincsen nyugalom,
dohog Déva, Fogaras:
Pipirigen kukorékol a kakas!

Magyarzsombor, Szászlekence
begyújtva már a kemence,
Piskolton is pislákol,
hogy mindenki harákol,
dől a füst, fuldoklik Orlát,
fogja mindenki az orrát,
Billéden is billeget,
bekormozza az eget.

Végre azért megvirrad,
fényben nyújtózik Arad,
Keresztényszigeten kelve,
harangszóval, énekelve,
úgy dicsérik az Urat.

Szásztyúkoson tyúk fő,
szaglászik is Csermő,
tésztát dagaszt Alkenyér,
délre kisül a kenyér.

Farkaslakán farkast fognak,
Nagydisznódon miskárolnak;
libád után ne is kutass,
befogadta Marosludas.

Szálva,
Nászód,
Nagyilva,
megérett már
a szilva!
Tasnádszántó, Érkörtvélyes,
ott a körte igen édes,
a csupasz fát rázza
Gödemesterháza.

Almásmezőn alma terem,
leszedné Alsódetrehem,
kacag Kaca, Szelistye,
alma kéne, hogy is ne!
Szelíden szól Somkerék:
egyél somot, van elég.

Bélbor, Borszék borozgat,
Alsórákos orozgat.
Gyergyóbékás békát nevel:
megelégszünk mi ennyivel!
Rábólogat Magyarbodza:
sorsunkat az élet hozza.

Vitatkozik Kolozsborsa:
ki s ki milyen, olyan sorsa!
Nagy hangodat meg ne bánd,
így inti őt Mezőbánd.

Gyulakuta kutat ás,
folyik a nagy kutatás,
bőven buggyan az ivóvíz,
csöbörrel jön Kászonaltíz,
Helyeselget Járavize:
mindenkinek jár a vize!

Újszentannán keresztelnek,
jövőnk ága minden gyermek,
nyílik kapu, ugat kutya:
jön a rétyi retyerutya.
Zsibó, Darlac, Zsidve,
vagyon erős hitbe;
Ugra, Zágon, Székelyderzs,
ajkukon két nóta, vers,
fejecskéd a fénybe mártom,
szózatol Dicsőszentmárton.

Marosborgó, Borgóprund,
a szalonnát meg ne und,
Oklánd, Vargyas, Muzsna,
Torja,
legyen mindig malac-tarja,
Zsiberk, Kőhalom, Metesd,
a rokont hússal etesd,
el-elmereng ezen Hégen,
ha ma nincs is, így volt régen.

Alsóaklós, Szolcsva,
becsukhat a korcsma,
kész az ebéd, hazavár
Kudzsir, Porcsesd, Resinár,
ebéd után lesz lepény,
örved Teke és Lupény.

Tele kamra, tele csűr,
elégedett is Nagycsűr,
Bőrvély, Kaplony, Szaniszló,
sorsa sosem panaszló,
lesz aratás, ha volt vetés,
bizakodik Lugos, Vetés,
kell, ha az ember családos,
hümmög Szalacs és Csanálos.

Fejéhez kap Apold, Berve,
jól meg vagyunk mi keverve!
Itt egy falu, ott egy vár –
koronája Kolozsvár!
Miriszló és Petrilla
zeng mint a rigó trilla,
zendít altató zenét,
zümmög halkan Szunyogszék.
Kürpöd, Vurpód, Prázsmár,
Lisza,
lassan-lassan elalussza.
Kémer, Zilah, Sarmaság,
felrázva a szalmazsák.

Málnás, Havad, Torockó,
vackára tér a mackó.
Torda, Brassó, Szurduk,
Nagylak,
a nap lassan haza ballag,
a sugara aranyküllő,
utána forog Esküllő.

Erdély fölött sötétedik,
a csillag is késlekedik,
gyúlj ki csillag sötét egen,
fohászkodik Magyarigen.

39. oldal

Üdvözöllek, dicső lovag,
szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott, mondssza, erre,
és mi vajon szíved terve?
Szép vagy, mint a rózsaszál,
ó te kedves királylány!
Orcád piros, szemed fényes,
szíved, lelked mily fenséges!

Üdvözöllek, dicső lovag

Kakukk-mese

Nagy hangjával kirukkol,
fent a kakukk kakukkol,
s bár nem kérte senki őt,
telezengi az erdőt.
Csitt! Ne legyen itt egy mukk,
befogni a csőrt, kakukk!
Dalod hamis, hangod sért,
nem állok jót magamért!

7. oldal

Egy kisfiú mondja

Nem tudsz te semmit!
A tigris helyből átugorja a kerítést,
s akárhányszor, oda-vissza. Piros
mozdonyszemével kitolat az éjszaka,
mindig tolat, hallhatnád a vágány-
csattogást, ha éppen nem aludnál.
De te a füttyöket se hallod,
a tülülüző hegyoldalt, pedig ingyen van.
Rosszabb vagy a medvénél, mert az legalább
egy nagybőgő-vonóról álmodik. De te
azt se veszed észre, hogy a Nap gólt
lőtt az ablak jobbfelső sarkába!

18. oldal

Sün-mese

Tüskéshátú sün barátom,
Merre jártál, mondd, a nyáron?
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
Most látlak, hogy előbújtál.
Körmöd kopog, eliramlasz,
Vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
Belebújik az avarba.

9. oldal

Dal a hóemberről
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek.
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

19. oldal

Mondd csak, testvér,
nincs csak ez az
egy szoba?

Mit tehetnék?
Megnövök!
S akkor talán
nem lesz ágyam,
nem lesz párnám
a küszöb!