Sebaj ​Tóbiás történetek 5. (Sebaj Tóbiás történetek 5.) 90% 18 csillagozás

„Szívom, szívom… uram-egek,
jaj, lenyeltem az üveget!”

Humoros, vidám kis szösszenet Csukás István tollából. Ilyenkor igazán sajnálom, hogy csak pár oldalas kötetről van szó, hiszen a mesék kacagtatóan kedvesek. Az is igaz, hogy Tóbiás ötleteitől néhol égnek áll a hajam. A virág dísznek nem az igazi, kivéve, ha a természetes táj éke marad. A „bor” még édesebb, ha küzdelmek árán jön ki az a dugó. Az utolsó mese pedig kicsit szívszorító.

Természetesen kedvenc, hiszen örök darabja kis gyűjteményemnek.

Ötletes és vicces ez a rész is. Mondjuk az igaz, hogy nem ad túl jó ötleteket a gyerekeknek, ha egy dugót kellene kivenniük egy üvegből, de valószínűleg egy gyerek nem is kerül ilyen helyzetbe manapság. A kutya története pedig nagyon humánus, a cirkuszi állatok felszabadítására biztat.

Cuki kis nosztalgia. Kár, hogy nincs több füzet meg belőle. :)
A málnaszörpös dugón jót nevettem, a mai gyerekek max a szülőket láthatják szenvedni a boros üveggel ilyenformán. Bár már a mai borok között is sok a tekerős. A méhecskét pedig sajnáltam, mert ugyanez mese és semmi baja nem lett, de azért inkább ne csípkedjen szegény, mert belehal, azért ő mégsem darázs.
Igazi Csuki verses-mesék. Meg kéne nézni őket inkább videón.