Festéktüsszentő ​Hapci Benő (Pom Pom meséi 3.) 96% 142 csillagozás

Csukás István emlékolvasást tartok és ehhez a Pom Pom meséit választottam (többek között).
Drága jó Csukás István, hát honnan tudtál ilyen remek világot és egyedi szereplőket kitalálni? Zseniálisat alkottál.
Ez a rész nagyon-nagyon aranyos, nagyon szerettem Festéktüsszentőt :) Eleinte sajnáltam, mert ahogy a való világban is sokszor előfordul, Benő a sok tüsszögéssel zavarta a környezetét, ráadásul még károk is keletkeztek. Aztán megtalálják a neki való elfoglaltságot és mindenki elfogadja a képességével együtt és még örül is neki. Mert micsoda hasznos képesség ez a festék tüsszentés :) Mindenkinek megszépült a háza pikk-pakk, zseniális.
Sokféle üzenete lehetne ennek a mesének, nekem most ez: right talent, right place! (megfelelő tehetség, a megfelelő helyen vagy valami ilyesmi, angolul jobban hangzik),

Benő története egy fél csillaggal kevésbé tetszett, mint a Madárvédő Golyókapkodó vagy a Bátor Tintanyúl meséje: sajnáltam őt, Benőt. Amíg nem jöttek rá, hogy a tüsszentése segíthet is az embereknek, addig „Nem bírjuk elviselni ezt a sok tüsszentést, leesnek a cserepek a tetőről, és a többi, csak a baj van vele.” Amint viszont rájöttek, milyen jól lehet hasznosítani szegény Hapci Benő örökös tüsszentését, már nem néztek rá ferde szemmel, sőt! Visszatolták a házát a városba, és furcsa, de már nem volt zavaró a tüsszentés. Miért? Már nem estek le a tetőkről a cserepek? Hiszen nem tüsszentette kevesebbet.
Úgyhogy ez a mese aranyos volt és kedves, de számomra elsősorban azt juttatta eszembe: mennyire szomorú, ha csak akkor szeretünk valakit, ha hasznunk van belőle, de ha nem így van, akkor annyi a szeretetnek, hiszen akkor már nem nézzük el a hibáit.
Persze, gyerekfejjel ez nem jutott eszembe, csak a mesét élveztem; a buta felnőttség hozta ezt a gondolatot. :-)

Gyerekkorom kedvenc meséje. Most ezt a könyvet egy iskolai verseny miatt vettük meg, és olvastuk. Nekem is el kellett olvasni (szerencsére), hogy a kvízkérdésekre válaszolni tudjunk, illetve, hogy én is tisztába legyek vele, hogy mi a helyes. Bízom benne, hogy sok sok Csukás István könyvet kell majd még elolvasnom.

Bár több Pom Pom könyvem is van, ez a kötet hiányzik, ezért eddig nem olvastam Hapci Benő történetét. Természetesen a rajzfilmet többször is láttam, és nagyon szerettem. Sőt, emlékszem, amikor valaki sokat hapcizott egymás után, mindig megkérdeztük: Na, mi van Festéktüsszentő? Elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha például egy lakást, házat ilyen könnyen és gyorsan szép színessé lehetne varázsolni!

Milyen egyszerű lenne nekem is kifesteni a lakást, ha ismerném Festéktüsszentő Hapci Benőt.
Ismét egy remek mese. nem győzőm dicsérni ezt a mesét.

Jópofa kis sztori (rendben, Pom Pom és barátainak története mindig jópofa), melyben Benő sorsán keresztül kiderül, hogy a negatív tulajdonság, ami általában visszatetszést, haragot vált ki az emberekből, akár egy véletlennek köszönhetően pozitívvá válhat és akár népszerűvé is varázsolhatja a tulajdonosát. Egészségedre!

Szegény, szegény Festéktüsszentő Hapci Benő! Csak azt nem értettem, hogy amíg nem kezdett el festéket tüsszenteni, miért nem csak egyszerűen Hapci Benő volt a neve.

Nagyon közel állnak hozzám a Pom-Pom mesék.
Ennek a kis történetnek is nagyon élveztem az olvasását. Szinte visszarepített a gyermekkoromba..
Először szomorú voltam, szegény Benő miatt, nem tehet róla hogy allergiás, vagy beteg, vagy ki tudja mi a baja. Mégis egy betegség miatt kiközösítették.
Viszont utána jóra fordul a történet, és rájönnek, hogy ő is tud hasznos lenni a kis közösségnek.
Talán utána ki is használják szegényt, de legalább már megbecsülik és befogadják.
Tudom ezt is csak élvezni kellene, hiszen egy mese, és főleg a mese-élményről szól, az átélésről, de azért vannak benne elgondolkodtató háttérdolgok is.
Nekem most valami olyasmi a főgondolat, hogy próbáljuk meg a dolgokat más perspektívából nézni. Ne szomorodjunk el, ha néha kirekeszt a világ, azért mert mások vagyunk.
+érdekesség, szerintem lehetett volna a háza szivárványszínű, vagy valami hasonlóan színes. :)

Nagyon aranyos mese. És az üzenete is szép. Benőnek van egy tulajdonsága, ami lehet rossz is és jó is – sokat tüsszent. Eleinte a tüsszentése gondot okoz neki és a környezetének. De végül megtalálják, hogy milyen munka való neki, mi az, amiben ő kifejezetten jó, attól, ami eddig hátránynak számított – a folyamatos tüsszentése. Ez egy nagyon kedves és jó üzenet, mutatja, hogy mindenki jó valamiben, csak van, akinek több idő megtalálni a titkos tehetségét.

Pom Pomnak olyan történetei vannak, hogy az ember egészen megfeledkezik arról, hogy hapciznia kell betegségből kifolyólag. Nekem is egészen kimegy a fejemből. Mondjuk más kérdés, hogy jobb az, ha valaki kerítést, házakat, festményeket tüsszent, mint ha bacikat köp sok kilométeres sebességgel tova. Mellesleg a kerítésünkre ráférne egy mázolás, hallod Benő? Vajon hány embernek tűnt fel, hogy az ötödik oldalon a sarokban a csellista/gitárista/akármista villázik? Sajdik rajongott. Hogyan zárhatnám másként ezt a zagyva értékelést, mint úgy, hogy EGÉSZSÉGÉRE!