Van-e még valaki, aki nem ismeri Pom Pomot? Ha igen, akkor most igazán megismerheti. Ő és meséinek kacagtató, jószívű, csetlő-botló hősei most összegyűltek, hogy újra és újra megnevettessenek és elgondolkodtassanak bennünket. Itt van Szegény Gombóc Artúr, a Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, a bátor Tintanyúl, Madárvédő Golyókapkodó, és eljöttek a civakodó cipőikrek is.
Festéktüsszentő Hapci Benő (Pom Pom meséi 3.) 131 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1980
Tagok ajánlása: 6 éves kortól
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 13

Kiemelt értékelések


Csukás István emlékolvasást tartok és ehhez a Pom Pom meséit választottam (többek között).
Drága jó Csukás István, hát honnan tudtál ilyen remek világot és egyedi szereplőket kitalálni? Zseniálisat alkottál.
Ez a rész nagyon-nagyon aranyos, nagyon szerettem Festéktüsszentőt :) Eleinte sajnáltam, mert ahogy a való világban is sokszor előfordul, Benő a sok tüsszögéssel zavarta a környezetét, ráadásul még károk is keletkeztek. Aztán megtalálják a neki való elfoglaltságot és mindenki elfogadja a képességével együtt és még örül is neki. Mert micsoda hasznos képesség ez a festék tüsszentés :) Mindenkinek megszépült a háza pikk-pakk, zseniális.
Sokféle üzenete lehetne ennek a mesének, nekem most ez: right talent, right place! (megfelelő tehetség, a megfelelő helyen vagy valami ilyesmi, angolul jobban hangzik),


Benő története egy fél csillaggal kevésbé tetszett, mint a Madárvédő Golyókapkodó vagy a Bátor Tintanyúl meséje: sajnáltam őt, Benőt. Amíg nem jöttek rá, hogy a tüsszentése segíthet is az embereknek, addig „Nem bírjuk elviselni ezt a sok tüsszentést, leesnek a cserepek a tetőről, és a többi, csak a baj van vele.” Amint viszont rájöttek, milyen jól lehet hasznosítani szegény Hapci Benő örökös tüsszentését, már nem néztek rá ferde szemmel, sőt! Visszatolták a házát a városba, és furcsa, de már nem volt zavaró a tüsszentés. Miért? Már nem estek le a tetőkről a cserepek? Hiszen nem tüsszentette kevesebbet.
Úgyhogy ez a mese aranyos volt és kedves, de számomra elsősorban azt juttatta eszembe: mennyire szomorú, ha csak akkor szeretünk valakit, ha hasznunk van belőle, de ha nem így van, akkor annyi a szeretetnek, hiszen akkor már nem nézzük el a hibáit.
Persze, gyerekfejjel ez nem jutott eszembe, csak a mesét élveztem; a buta felnőttség hozta ezt a gondolatot. :-)


Gyerekkorom kedvenc meséje. Most ezt a könyvet egy iskolai verseny miatt vettük meg, és olvastuk. Nekem is el kellett olvasni (szerencsére), hogy a kvízkérdésekre válaszolni tudjunk, illetve, hogy én is tisztába legyek vele, hogy mi a helyes. Bízom benne, hogy sok sok Csukás István könyvet kell majd még elolvasnom.


Bár több Pom Pom könyvem is van, ez a kötet hiányzik, ezért eddig nem olvastam Hapci Benő történetét. Természetesen a rajzfilmet többször is láttam, és nagyon szerettem. Sőt, emlékszem, amikor valaki sokat hapcizott egymás után, mindig megkérdeztük: Na, mi van Festéktüsszentő? Elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha például egy lakást, házat ilyen könnyen és gyorsan szép színessé lehetne varázsolni!


Jópofa kis sztori (rendben, Pom Pom és barátainak története mindig jópofa), melyben Benő sorsán keresztül kiderül, hogy a negatív tulajdonság, ami általában visszatetszést, haragot vált ki az emberekből, akár egy véletlennek köszönhetően pozitívvá válhat és akár népszerűvé is varázsolhatja a tulajdonosát. Egészségedre!


Szegény, szegény Festéktüsszentő Hapci Benő! Csak azt nem értettem, hogy amíg nem kezdett el festéket tüsszenteni, miért nem csak egyszerűen Hapci Benő volt a neve.


Nagyon aranyos mese. És az üzenete is szép. Benőnek van egy tulajdonsága, ami lehet rossz is és jó is – sokat tüsszent. Eleinte a tüsszentése gondot okoz neki és a környezetének. De végül megtalálják, hogy milyen munka való neki, mi az, amiben ő kifejezetten jó, attól, ami eddig hátránynak számított – a folyamatos tüsszentése. Ez egy nagyon kedves és jó üzenet, mutatja, hogy mindenki jó valamiben, csak van, akinek több idő megtalálni a titkos tehetségét.


Pom Pomnak olyan történetei vannak, hogy az ember egészen megfeledkezik arról, hogy hapciznia kell betegségből kifolyólag. Nekem is egészen kimegy a fejemből. Mondjuk más kérdés, hogy jobb az, ha valaki kerítést, házakat, festményeket tüsszent, mint ha bacikat köp sok kilométeres sebességgel tova. Mellesleg a kerítésünkre ráférne egy mázolás, hallod Benő? Vajon hány embernek tűnt fel, hogy az ötödik oldalon a sarokban a csellista/gitárista/akármista villázik? Sajdik rajongott. Hogyan zárhatnám másként ezt a zagyva értékelést, mint úgy, hogy EGÉSZSÉGÉRE!
Népszerű idézetek




Majd Festéktüsszentő Hapci Benőre mosolyogtak és megéljenezték.
– Nem fáradtál el a tüsszentésben? – kérdezték, mikor már az egész város be volt festve.
– Én sose fáradok el a tüsszentésben – mondta Festéktüsszentő Hapci Benő.
Majd hozzátette, kicsit célozgatva:
– És még nincs minden ház befestve!
A város lakói megértették a célzást, a homlokukra csaptak, hogy persze! Hiszen éppen Festéktüsszentő Hapci Benő háza nincs még befestve! És hogy azért nincs befestve, mert nincs is bent a városban.
Gyorsan a város végére rohantak, és visszatolták Festéktüsszentő Hapci Benő házát, éspedig egyenest a főtérre, a templomtoronnyal szembe.




Először egy aprót rándult az orra hegye, majd finom bizsergések futkostak az orra tövéig, majd egy picit jobbra csavarta, majd egy picit balra csavarta. A remegések felerősödtek, a bizsergések meggyorsultak, a csavarodás hatalmassá vált, az orra pedig felemelkedett az ég felé, mint egy légelhárító ágyú.
13. oldal




A templomtoronynál volt egy kis vita. Egyesek azt mondták, hogy lilára fessék, mert ilyen nem lesz több a világon. Mások azt mondták, hogy ez hülyeség, mindenki rajtuk fog röhögni meg a lila templomtornyon, s amellett kardoskodtak, hogy csakis komoly-kékre kell festeni. Megint mások pedig azt mondták, hogy ez nem kisebb badarság, mint a lila, mivelhogy az ég is kék, és semmi sem fog látszani a toronyból. Legjobb, ha egyszerűen fehérre festik.
Ám Festéktüsszentő Hapci Benő nem tudta kivárni a vita végét, az orra hegye remegett meg bizsergett meg jobbra-balra csavarodott, és óriásit tüsszentett az elébe tartott lila, kék meg fehér festékbe.
A vita azonnal abbamaradt, s tulajdonképpen mindenkinek igaza lett, mert a torony lila, kék és fehér színben pompázott. Elégedetten nézte mindenki. Akinek a lila tetszett, a lila részt nézte, akinek a kék, az a kéket s akinek a fehér, az a fehéret.




De Festéktüsszentő Hapci Benő nem bírta sokáig a magányt, belopakodott a városba. Mellékutcákon settenkedett meg osonkodott, hogy lehetőleg ne vegyék észre.
9. oldal




„ITT LAKIK FESTÉKTÜSSZENTŐ HAPCI BENŐ.
A VÁROS BÜSZKESÉGE, AKI IDE BELÉP, MONDJA AZT,
HOGY EGÉSZSÉGÉRE!”




Mikor már majdnem mindenkit lefestett, s mikor már elfogyott minden törölköző és zsebkendő, egyszer csak berobogott szuszogva Gombóc Artúr, a dagadt madár, két hatalmas bőrönddel.
– Most jutott a fülembe a hír, hogy milyen csodálatos festő vagy! Ugyanis éppen a szomszédos faluban voltam csokoládéért. Nagyon jó, fogyókúrás csokoládék érkeztek. Igen. Vagyis nem tudnál engem is lefesteni?
Festéktüsszentő Hapci Benő bólogatott, hogy dehogynem!
– És a csokoládékat? – érdeklődött Gombóc Artúr.
– A csokoládékat is – biccentett Festéktüsszentő Hapci Benő.
Ám Gombóc Artúr a homlokát ráncolta.
– De sok csokoládé van ám! – bökte ki végül. – Ilyen kis vacak törölközőre meg zsebkendőre nem fér rá. Nem is beszélve rólam! És nem szeretném, hogy bármi is lemaradjon. Például a fülem vagy az orrom, vagy akár egy darab csokoládé is.
Festéktüsszentő Hapci Benő megértően hümmögött meg töprengett, majd eszébe jutott valami.
– Van otthon tiszta lepedő? Hozd el, arra ráfér minden!
Gombóc Artúr borzasztóan boldog lett. Nagyot rikkantott.
– Van! Ez a megoldás! Rohanok és hozom! Addig vigyázz a csokoládémra!
Elrohant, s hozta is a lepedőt.
Szépen kifeszítették a kerítésre, Gombóc Artúr felállt egy székre, egy másik székre a kinyitott bőröndöket rakták a csokoládéval, s Festéktüsszentő Hapci Benő aprókat tüsszentve telefestette a lepedőt.
– Most meg leszel örökítve az arcképen – mondta két tüsszögés között.
Igen ám, de a festés elhúzódott, Gombóc Artúr meg szórakozottan hol az egyik bőröndbe markolt, hol a másik bőröndben turkált. Mit szépítsük? Mire kész lett a kép, elfogyott a csokoládé!
– Hm! Hm! – vakargatta fejét Gombóc Artúr. – Most meg elfogyott a csokoládé.
– Ne búsulj! – vigasztalta Festéktüsszentő Hapci Benő. – Itt a festményen örökre megvan az egész. Mind a két bőrönddel!
Megcsodálták a festményt, s Gombóc Artúr is megvigasztalódott. „Ha ránézek, mindig látom, hogy volt két bőrönd csokoládém” – mormogta.
Majd összecsavarta a lepedőt, a hóna alá csapta, megmarkolta az üres bőröndöket, s hazaballagott.
24-26. oldal, 1980-as kiadás




– Haa-aap-cii! – tüsszentett Picur, ami azt is
jelentette, hogy még nem hallott sohasem róla,
és gyorsan mesélje el.
A sorozat következő kötete
![]() | Pom Pom meséi sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pásztohy Panka: Mentsük meg a kiskutyám! 97% ·
Összehasonlítás - Marék Veronika: Kippkopp a fűben 95% ·
Összehasonlítás - Marék Veronika: Boribon és a hét lufi 96% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: A Nádtenger télen 96% ·
Összehasonlítás - Kántor Kata: A szagtalan betörő 99% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Rumini Datolyaparton 95% ·
Összehasonlítás - Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp és más furcsaságok 96% ·
Összehasonlítás - Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli! 95% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Doktor Maszat 94% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Tündérnaptár 95% ·
Összehasonlítás