91. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv a molyok értékelése alapján

Nyár ​a szigeten 161 csillagozás

Csukás István: Nyár a szigeten Csukás István: Nyár a szigeten

Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni? E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni…
Annak idején nagy sikerű tévéfilm is készült a könyv alapján.

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek, Jonatán Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492424 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492424 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
242 oldal · ISBN: 9789639492424 · Illusztrálta: Cakó Ferenc

6 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Duna


Kedvencelte 15

Most olvassa 9

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Csukás István: Nyár a szigeten

A Csukás István írta Nyár a szigeten hat fiatalemberről szól, akik a felnőttkor küszöbén önállóan, minden szülői felügyelet nélkül nyaralnak a vízparton. S, hogy ne legyen annyira unalmas semmittevős az egy hetük, nem mai módon alkoholba fojtják unalmukat, nem hordozható tévé/mp3/számítógép mellett gubbasztva élvezik a természet lágy ölét, és nem is csajozással ütik el az idejüket, hanem kitalálják, hogy számháborúznak. A csatározás célja, az ellenfél zászlajának megkaparintása – s ez kicsit hasonlít Az ágasvári csatára, Bogáti Péter örökérvényű ifjúsági könyvére – lehet ők is olvasták? –, s csak a legvége a kalandoknak, hiszen addig sokkal mókásabb feladat is vár rájuk, meg kell teremteni a háborúzás eszközeit, élelmet, járművet, és további haderőt (ma úgy mondják erőforrásokat). A toborzásnak áldozatául esik a kompos, a kompos fia, a kompos csónakja, az öreg pipázgatós bácsi és a falubéli gyerekek.
Hogy ki nyeri a háborút az talán nem is annyira fontos, hiszen a régi vicc szerint a könyv végén jön az ár és mindenkit kizavar a szigetről, a legfontosabb, hogy egy nagyszerű élménnyel gazdagszik a csatározás minden résztvevője, és ezzel együtt maga az olvasó is. Csukás István egyik legjobb ifjúsági műve valóban humoros, elviselhetően filozofikus, kellemes nyári – vagy akár téli – olvasmány. Nagy kár, hogy hatása mindössze odáig tart, hogy az ember fia kedvet kapva a vadkempingezéshez lemegy a vízpartra, de ott már a lábát sem meri nagyon bedugni az agyonszennyzett vízbe. A jobb táborhelyeken így nyáron hajléktalanok tanyáznak, ahol pedig nem, azt többségében a civilizált emberek, az erősödő Magyarország nem balkáni állampolgárai illegális szemétlerakónak használják.

15 hozzászólás
>!
Gelso P
Csukás István: Nyár a szigeten

A könyv tetszett, ifjútini koromban nem olvastam, bár a filmet többször láttam és a kedvenceim közé tartozott. Vajon mért nem fordult meg akkor a fejemben, hogy könyvként is olvashatnám? Bár valahogy most úgy érzem így teljes – azok a szereplők, azok a karakterek, a hozzájuk tartozó mondatokkal: „Gazsi bácsi lótetű!” vagy „Le a cipővel! Éljen a mezítláb!” de akár az „Enyém kulup!” , „Boszorkányos Varga János! Mi kéne ma ebédre?” „Tornázz te is, hogy erős légy, mint az oláhecet!” (sőt még: „Üdv Cézár, a túri morák neked szalutálnak!” a.m. Ave Caesar, morituri te salutant" és az örökké éhes, bográcsát a fején viselő Bádogos alakja is emlékezetes lehet)
Leginkább az az ötlet tetszett – könyvbe rögzítve az, amire az én kislurkóim már nem is vágyakozhatnak – miszerint hat barát elmegy egy szigetre sátorozni, két táborra szakadni és egy jó számháborút vívni.
Tetszett az események spontaneitása, nem törték az agyukat a srácok és szervezték túl a dolgokat – elmentek, sátrat állítottak, bevásároltak, főztek, ettek
ittak, pihentek – gondtalanul együtt voltak.
Nekem kicsit hirtelen jött az ötlet: „ketté szakadni”, két tábort alkotni, melynek igazi, sőt mi több megkérdőjelezhetetlen vezérei vannak. Akire hallgatnak és ötleteiket feltétlenül követik a többiek. Ez számomra túl egyértelműen és gyorsan jött – de talán nem tévedek és jól emlékszem, nem volt ez másként a mi gyerekkorunkban sem. Tetszett a gyerekek önállósága: egyedül felkerekednek, (gondolom, egyedül is csomagoltak be), egyedül elutaznak tömegközlekedéssel, csomagokat, hátizsákokat, sátrat, bográcsot cipelnek egyedül, önállóan mennek bevásárolni, közösen döntik el mit egyenek, mit főzzenek, ahhoz miket vásároljanak, önállóan fizetnek, tudnak bánni a pénzzel. Nekem leginkább ez tetszett a könyvben – élik önálló, saját kis életüket – mindebből a szüleiket picit kizárva – pont annyira, amennyire erre szükség van. Nekünk már nem volt ennyi szabadságunk, de még így is összehasonlíthatatlanul több, mint a mai gyerekeknek. Úgy érzem, hogy mi szülők túlontúl belemászunk a gyerekeink életébe, részt kívánunk abban venni, nagyon jelen lenni– túlontúl ott vagyunk velük és bennük. Érthető ez, hisz nincs már az a biztonság, mint gyerekkorunkban, emiatt sajnálom is a gyerekeinket, hogy az effajta nomádsátrazást ők nem próbálhatják ki – legfeljebb a családi házunk füves udvarán… Sajnos, vagy nem sajnos, de féltem elengedni őket tíz-, tizenpár évesen.
Elgondolkoztam, milyen sokat változott azóta a világ, milyen irigylésre méltó volt az az önállóság, bátorság, ahogyan elindultak, sátraztak, egyedül aludtak a szabadban, tüzet raktak, és főztek! Már az én gyerekkoromban sem voltunk ilyen önállóak általánosban, legfeljebb a középiskolában, és akkor is csak a szalonnasütésig jutottunk…
A könyvről még nem is írtam, meglehet nem is fog sikerülni, inkább a könyv bennem ébresztette gondolataimat osztottam meg veletek – talán két dolog a könyvvel kapcsolatban: a két vezér nem volt túl szimpatikus a könyv elején – de a végére megbarátkoztam velük. Amik elvarázsoltak: a nevek! Gazsi bácsi, Szinyák, Sankó, Kece, Bádogos Aladár, Tuka, Palánk Géza, és a leglenyűgözőbbek: Messzéna Miklós, Gróf Péter, Kenderice Ákos – nyugdíjas kalauz, Cseppcsányi Elemér és Pólika Pál…
És az is tetszett még, hogy az ifjúsági könyvben, az ifjúság mellett szerepet kaptak a felnőttek is: a kompos, a gátőr, a boltoskisasszony… Tök rendesek voltak a felnőttek, hogy segítettek a gyerekeknek, hol egy recepttel, hogy egy-egy ingyen fuvarral, hol egy halászattal, hol egy halvacsorával, hol egy csónakkal, hol deszkákkal a bázishoz, hol azzal, hogy csak rájuk néztek, megerősítették őket a táborukkal kapcsolatban, sőt, volt aki a játékuknak is részese lehetett.
És még az is tetszett, hogy „felnőttes”, (szám)háborús játékuk, felnőttes önállóságuk ellenére megmaradtak gyerekeknek: habfürdőztek a folyóban, nevet adtak egy süninek, idomították, feszt rágógumiztak, de akár maszkban ijesztgették egymást az éjszakai sötétben.
Biztos sok mindent le akartam még írni, de jóideje befejeztem már a könyvet, a jegyzeteim meg elvesztek…így most csak ennyi. ;-)

Ez most még egy olvasás @Ciccnyog Nosztalgiázzunk, avagy olvassunk Delfin Könyveket! kihívására (ú, még 3 kell)

Nem tudnátok megmondani, ki volt az a híres ill. titokzatos Ben Quick, akit Messzéna viselt a trikóján??? Van/volt esetleg vkinek ilyen pólója?
És tényleg, mijazaz „oláhecet”?
(A gyenge, erőtlen embert így jellemzik: erős, mint az oláh-ecet, kilenc liter egy főzet – kocsordi népi mondás;oláhecet – vadalma levéből készített ecet)
A korpaciberét, is nevezhetik oláhecetnek. Az erejét fitogtató kisgyerekre tréfásan mondták: erős mint az oláhecet: https://www.facebook.com/borbasmarcsi/posts/473617392696007…
http://www.darkplant.hu/film060509.asp
66.old. Tudjátok mi a bagaria?
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bagaria
                            __
Jó volt olvasni, innentől már idézetek:
„Bádogos hangja messze szállt, megtörte a hajnali csendet, a szigeten a madarak vad lármába kezdtek, mint a lelkes és hálás közönség egy irodalmi esten.” (60.)

"Palánk Gézára néztek, akaratlanul is tőle várva a döntést.
Palánk Géza megérezte a kérdésben rejlő feltételezést, azt, hogy most ő lett egy pillanatra a parancsnok, tőle várják lényeges ügyben az elhatározó szót. Nagyon büszke lett, de nem mutatta. Palánk Géza igazán sok mindenre hiú és büszke lehetett volna, így például jó bizonyítványára, a kifogástalan modorára, de mint minden igazi fiú, ő is a gyakorlati, cselekvő életre vágyott, és most határtalan örömmel érezte, hogy benne van ebben a bizonyos áhított életben, sőt irányíthatja azt.
De nem élt vissza a helyzetével. Komolyan nézett a másik két fiúra, az izgő-mozgó Cseppcsányira s a lusta Bádogosra, s olyan hangon, mintha valóban megtárgyalná velük, azt mondta:
– Arra gondoltam, hogy jól körül kellene nézni és a legjobb helyet választani. Ti hogy gondoljátok?" (61)

„Cseppcsányi boldog volt, szemében pici napok sütöttek vidáman.” (80)

„– Vegyetek be minket is! Úgy ismerjük a környéket, mint a tenyerünket. Tudunk úszni, csúzlizni, fütyülni, bagolyrikoltást utánozni meg írni és olvasni!” (106)

„Jelentés a fővezérnek! Bizalmas!
Tisztelt fővezér, nyomoztunk egy kicsit, bár még csak próbaidősek vagyunk. De egy háborúban ez is fontos, a nyomozás, másképpen a kémkedés. A Kloss kapitány is kémkedett. (Ezt a tévében láttuk.) Meg a Mata Hari is! (Ezt egy könyvben olvastuk.) Most figyelj, mit kémkedtünk ki! Először is az ikreket! Megtudtuk, hogy a partlakókhoz csatlakoztak. A Pál nevű ikernek van 1 trombitája, a Péter nevű ikernek 1 látcsöve. (Nagyon jó látcső!) Egy Gazsi bácsi nevű egyénnél nyaralnak. A Sankó is a partlakóknál van. Ő a kompos fia, a csónak meg, amit magával vitt, a komposé. A csónak különben négyszemélyes, de esetleg elbír több személyt is. Gyanús még a pipázó öreg a parton meg a Pólika Pál nevű gátőr, aki lengyel származású, de most már magyar. Bár az utóbbi időben soha senki sem látta! Csak a kalapját. Az mindig ott lóg a fán. (Még nem tudjuk, hogy miért.) Ennyit kémkedtünk ki. (Meg azt is, hogy Kenderice Ákos a szigetlakókhoz csatlakozott, de ezt úgyis tudjátok!) Cseppcsányi Elemért üdvözöljük. Mikor üzentek értünk?
Aláírás: Messzéna Miklós, Gróf Péter.” (120-121.)

"Tuka megnézte, de nem szólt semmit. Mikor már eleget gyönyörködtek a várukban, Szinyák a hasához kapva felkiáltott:
– Éhen halok!
A néma varázs megtört, nevettek a hasát fogdosó Szinyákon, majd Tuka javaslatára megfürödtek. Lemosták a port, az izzadságot, a horzsolásokat, majd Tuka felszaladt a sátorhoz, kenyeret vágott, hagymát, a nyársakra szalonnát tűzött.
Szinyák és Kece száraz gallyat rakott a tűzhelyre, meggyújtották, Tuka minden partlakó kezébe egy nyársat nyomott.
A szalonna sercegett, ínycsiklandozó illatok terjengtek. Az ikrek önkívületben forgatták a nyársat, szimatoltak. Tuka tapintatosan, egy-egy odavetett szóval oktatta őket a szalonnasütés titkaira.
– Forgasd! Most csöpögtesd a kenyérre! Ne a füstbe tartsd! Nyomd rá a hagymára!
Az ikrek hálásan mosolyogtak Tukára." (145)

"Palánk Géza elővette a számokat, és szétosztotta.
– Mindenki rögzítse a homlokára! Akinek leolvassák, fogságba esik. Ha valaki fogságba esik, ne csüggedjen el, minden foglyot kiszabadítunk! És mindenki gondoljon az esküjére!
Az utolsó mondatokat úgy mondta, olyan bátorítóan, mint egy igazi, bölcs, körültekintő hadvezér, akit a katonák csak úgy hívnak maguk között, hogy a sereg atyja." (153)
(…) "Leengedte a felvonóhidat, Tuka felmászott, és odaadta a zászlót. Kece a földbe tűzte, a sarokba, majd újra felállt a padra, hogy részt vehessen a beszélgetésben.
– Sorakozó! – kiáltott Tuka.
A partlakók felsorakoztak a vár előtt. Elöl állt Szinyák, mellette az ikrek, a sor végén Sankó, kezében az evezőkkel.
Tuka megállt a sereg előtt.
– Megkezdődött a háború! Ettől a perctől kezdve mindenki köteles a számát viselni, s akit leolvastak, köteles megadni magát! Komolyan figyelmeztetek mindenkit, hogy a szabályokat tartsa be! Aki megszegi a szabályokat, már pakolhat is, nincs köztünk helye! A háborút az ügyesség, a kitartás és a leleményesség döntse el. Akár győzünk, akár vesztünk, gyűlölködni nem szabad! A háborút mi üzentük, vagyis mi fogunk támadni! Most nézzük a haditervet.
Tuka Kecére mutatott.
– A zászlót a várban őrizzük: Kece lesz a várőrség, s ő lesz a megfigyelő is. Majd a fának támasztod a felvonóhidat belülről, és felmászol rajta. Péter odaadja a távcsövét." (155)
"Távolból újra ordítozást hallott:
– Huj, huj, hajrá!
Majd egy számot:
– Ezerkilencszázhetvennégy!
Majd Szinyák gúnyos hangját:
– Téves! Csak nem képzeltek olyan golyhónak, hogy az idei dátumot írom a fejemre! Haha! Különben pedig reszkessetek!" (162)
(…) "Mindnyájan Tukára néztek. Bizalom volt a harcosok szemében és egy csöppnyi sürgetés. Valami olyasmi, hogy azért fővezér, hogy kitaláljon valamit! Tuka értette a szemek beszédét, hogyne értette volna, törte is a fejét becsületesen.
Pontosan tudta, hogy a gyenge pontot kell valahogyan megoldani. A partraszállást. Abban a helyzetben a legsebezhetőbbek. Sebezhető… erről eszébe jutott valami. Egy kép, pontosabban egy filmkocka egy filmből. Római katonák támadnak, és valamit tartanak maguk előtt.
Megkönnyebbülten sóhajtott, a harcosokra mosolygott.
– Azt hiszem, megtaláltam a megoldást!
– Mondd el! – sürgette Szinyák.
– A partraszállásnál pajzsokkal fedezzük magunkat!
Egyszerű, könnyen kivitelezhető és mégis ragyogó ötlet volt! A harcosok büszkén néztek a fővezérre.
– Ez az! – kiáltott Szinyák lelkesen. – Ez az, amitől döglik a légy! Zseniális! Ez a helyes kifejezés!
– És miből csinálunk pajzsokat? – kérdezte Péter.
– Miből? – kérdezte Pál.
Sankó kapcsolódott bele a beszélgetésbe, továbbfejlesztve az ötletet.
– Miből? Hát amiből a kosárfonók! Vesszőből! Az könnyű is, nem is süllyed el!
Tuka fővezéri dicséretben részesítette Sankót.
– Rád mindig lehet számítani!
Sankó szerényen mosolygott." (198-199)

34 hozzászólás
>!
csgabi MP
Csukás István: Nyár a szigeten

Gyerekkorom egyik legkedvesebb sorozata, a Le a cipővel! eredeti, könyvváltozata ez a regény, örömmel vettem kézbe. Úgy gondoltam, élvezetes lesz nosztalgiázni kicsit.
Persze ez a könyv alapvetően kiskamaszoknak szól, így érthető, hogy az átlagosnál nagyobb a betűméret és a sortávolság, de ennek én is örültem – könnyebben lehetett olvasni, nem fárasztotta annyira a szemet.
A történet olvastatja magát, akár egyetlen nap alatt is „fel lehet falni” a könyvet a lelkes és ráérő olvasónak.
Azok, akik látták a filmsorozatot, észreveszik nagyon hamar, hogy vannak különbségek a könyv és a forgatókönyv között (mikor nincsen, persze), pár dolog hiányzott is a könyvből nekem – de én a sorozaton nőttem fel, eddig számomra az volt az „eredeti”. :-) Ettől függetlenül remek kis regény, élvezetes és kalandos, isteni lehet egy hetet így eltölteni a Duna-parton, a természetben.

>!
sztimi53 P
Csukás István: Nyár a szigeten

Nekünk nem volt Duna, csak a Keleti, de annak a partján is jókat lehetett játszani, csak el kellett odáig tekerni. A sátorozás ugyan nem az én műfajom, de egy bográcsos paprikás krumplit most nem utasítanék vissza. Háborúság ide, haditerv oda, kedves történet ez is, mint a legtöbb a bajszos mesélőtől, na meg ez gyerekkorom világa. Már csak azért is szeretem, mert megtudtam, hogy a Föld kocka alakú, az ember pedig nyilván a kutyától származik. Kedvencem Bádogos, nem csupán azért mert nagyonhüje, de az aranyköpései és folytonos evéskényszere miatt is. Jajdejóvolt!

11 hozzászólás
>!
Navi P
Csukás István: Nyár a szigeten

Nekem egyértelműen 5 csillag :)
Imádtam minden sorát, annyira felhőtlen, boldog, nyári regény. Amikor még el lehetett engedni a fiúkat hétre, nem a pénz, meg az esztelenség a lényeg, hanem hogy jól érezzék magukat. A felnőttség első tétova lépései, de nagyon vagányak voltak :)

>!
gybarbii
Csukás István: Nyár a szigeten

Nekem talán egy kicsit túl „fiús” volt, de az biztos, hogy így is nagyon jól szórakoztam a könyvön. Habár ilyen nyári szigetfoglalós kalandban nem volt részem, de azért jó volt felemlegetni az osztálykirándulós, számháborúzós történeteket… :)
Néha a cselekmény egy kicsit lelassult, de a könyv eléggé olvastatja magát, Csukás István pedig nagyszerűen ír! :) Bádogost és Matyit imádtam, ahogy a történet hangulatát is. Kellemes kikapcsolódás lehet bárkinek. :)

>!
Ibanez MP
Csukás István: Nyár a szigeten

Én is kissé fiúsnak érzem ezt a történetet, amolyan Pál utcai fiúk a Dunára téve drámák nélkül… a fiúk pedig mi mást csinálnának, mint háborúznak? :-D Egyébként a történet aranyos, ráadásul nekem többször a nyál összefutott a számban a paprikás krumplira meg a jó kis vajas kenyérre hagymával, jó dolgok ám ezek! :-D Bátor, okos fiúk a főszereplők, akik mégis úgy tudnak „komolyan játszani”, hogy ne váljanak agresszívvé és a háború után is barátok maradhassanak… bár a mai fiatalok így töltenék el a vakációikat!

>!
Szelén
Csukás István: Nyár a szigeten

Karácsony Benő szavaival élve, Csukás István tollából édes málnalé csurog.

Nem szeretnék semmiféle messzemenő következtetéseket levonni ebből a történetből, de…Annyira aranyos, bájos, békés történet a gyerekkoromból, amikor még a gyerekek másként játszottak, más eszközökkel, mint a maiak. Felmerült bennem a kérdés, játszanak egyáltalán ma még számháborút?
Rengeteg pozitív érzés van bennem a könyvvel kapcsolatban, még akkor is, ha kimondottan fiús könyv.
Megcsapott a régi nyarak ízek, amikor az ember várta a nyári szünetet, rajzolta a táblára a Vakációt! és utána két hónap gondtalan nyár, és többnyire nyaralás várt a diákokra.
Ez hiányzik leginkább a gyerekkorból, legalábbis nekem, a felhőtlen, derűs életérzés, hogy szabad vagyok, szinte azt teszek, amit szeretnék. Ez a könyv, ezt az érzést adta vissza nekem. Szembesülnöm kellett azzal is, hogy ez a történet egy korrajz, mert ezeknek a fiúknak az individualitása valahogy olyan magától értődő természetességgel árad, olyan életrevalóak, természetesek, és öntudatosak, ami a mai hasonlókorúaknak nem adatott meg.

Sose rajongtam a háborúért, harci játékokért és az olyan könyvekért sem, amik erről szólnak. Ezért aztán sose értettem, miért vannak annyira oda a fiúk mindezért, de Csukás István ezzel a könyvvel kicsit érthetőbbé tette számomra. Hiába ő is férfi. :) Feldobja őket a taktika, a cselezés, a szervezés, a hatalom érzete. Szerintem azok a politikusok, akik háborúkat robbantanak ki, ezt az érzést szeretik újra és újra érezni, vagy talán csak nem játszottak eleget gyerekkorukban.

Talán ma már lassúnak tűnhet a cselekménye, nem elég pörgős, de akkoriban az élet ilyen volt. Aranyos volt a sündisznó, az is, hogy a felnőttek nagyon a háttérben maradtak, a fiúk pedig egyedül választották ki a helyet, ahol sátoroztak, egyedül utaztak, bográcsoztak, várat építettek, zászlót készítettek, és gyakorlatilag csak legvégén kellett némi felnőtt segítség. Tetszett a lezárása is a dolognak, hogy a bajban már nem számított, hogy ki nyert, ki nem, senkiben sem maradt keserűség.

És még valami, míg el nem felejtem, humoros is, íme egy példa:
„Gyanús még a pipázó öreg a parton meg a Pólika Pál nevű gátőr, aki lengyel származású, de most már magyar. Bár az utóbbi időben soha senki sem látta! Csak a kalapját. Az mindig ott lóg a fán. (Még nem tudjuk, hogy miért.)”

>!
Dénes_Gabriella P
Csukás István: Nyár a szigeten

Azért kedvelem a filmet is meg a könyvet is, mert olyan életszaga van.
Persze a mai gyerek szempontjából inkább fikció. Nem tudom elképzelni, hogy gyerekeket elengednének sátrazni, de még a vidéki házba sem, mert atyagatya. (Nem megyek bele a társadalomkritikámba, amelyet a mostanság tapasztalt, túlóvott ivadékok láttán alakítottam ki, mert minek. Azt is tudom, hogy a legfőbb érv, hogy majd, ha én szaporodok, akkor majd megértem, addig meg kuss. Hát nem, egyiket sem. :D)
Szeretem ezt a művet is. Valami olyan, amibe nem kellett hipertechnika, pikácsu, Barbie baba s ilyenek, mégis egy szerethető, elképzelhető, olvasmányos mű lett.
Le minden kalapommal.

1 hozzászólás
>!
csillagka P
Csukás István: Nyár a szigeten

Juj de jó ( lett volna) újra kislánnyá válni. Ez az én filmem volt, az én Dunámról az mi szigetünkről. Egyszerűen imádom, főleg hogy minden nyarat a Csepel-sziget végén egy hasonló tényleg szigetes tájon töltöttem, ezzel a témával engem meg lehet(ne) venni kilóra.
Csak éppen van egy apróbb probléma, az hogy bármi is történjen én kislány szeretnék lenni nem kisfiú, és ebből a könyvből egyszerűen kimaradtam, még említés szintjén is, a Pál utcai fiúkban legalább a nővér varja a zászlót itt azt is megoldották házon belül :(
Ha jól emlékszem a filmben van gyereklány ( legalábbis valami ilyesmi rémlik) de itt csak pasik és férfiak vannak és söröskocsi, ezen a végére rendesen fel is húztam magamat.
Többre számítottam, sokkal többre, untam és végig mérges voltam.
Fiúknak persze ez még be is jöhet :P de akkor is inkább a film mert az a magyar karakterszínészet gyöngyszeme Alfonzóval, Paudits Bélával és a többiekkel.


Népszerű idézetek

>!
Chosen

– Üdv, Cézár, a túri morák neked szalutálnak!
Bádogos szájában megállt a falat, a fejét forgatta idegesen.
– Mi, mi? Mi az a túri micsoda?
Szinyák lehuppant mellé.
– Így köszöntötték a légiósok Cézárt, szabad magyar fordításban! A bátyámtól tudom, humán gimibe jár. Akarod hallani latinul is? Ave Caesar, morituri te salutant! Hja, öregem, a klasszikus műveltség!

12. oldal (Könyvmolyképző Kiadó, 2011)

>!
csillagka P

Mint minden igazán vidám gyerektörténet, ez is egy csengőszóval kezdődik.

(első mondat)

>!
bleknajt

– Itt vagyunk hát a vad természet lágy ölén! Le a cipővel! Éljen a mezítláb!

>!
csgabi MP

Bádogos fülig érő mosollyal válaszolt:
– Lesz finom paprikás krumpli! Már napok óta nem volt meleg kanál a hasamban!
A dugókat leterítette Bádogos mondása.
– Ekkora marhaságot régen hallottam! – kiáltott fel Messzéna.
De Bádogos nem haragudott, szélesen a dugókra mosolygott.
– Csak tartsátok nyitva a szemeteket és a fületeket! Előbb-utóbb ragad rátok valami! Aki jó társaságban forog, az előbb-utóbb összeszed valamit!
A dugók legyintettek, Matyit próbálták kihámozni a krumplihájból, de Matyi azt hitte, hogy játékról van szó, vidáman szuszogva elfutott, tüskéin cipelve a krumplihéjakat, mint egy lakodalmi ló a kendőket.

227-228. oldal

>!
psn

Bádogos a fejére csapta a bográcsot.
– Mégis más, ha van az ember fején valami!
– Esetleg az se rossz, ha a fejében van valami! – jegyezte meg Messzéna vigyorogva.

>!
bleknajt

– Enyém kulup!
Hunyorogva felnéztek, egy nagyon kék szemű, hatalmas bajuszú ember állt fölöttük. Lábánál kuksolt a csupa
szőr pulija.
– Mondani nektek jó estét! Enyém kulup! – mutatott újra Cseppcsányi fejére.
Cseppcsányi végre megértette, odaadta a kalapot.
– Én lenni gátőr! Enyém nevem Pólika Pál – mondta az idegen mosolygós szemmel, és a fejére csapta a kalapot.
– Jó estét kívánunk – ébredt fel Tuka. – És elnézést kérünk a kalapért. Nem tudtuk, hogy a bácsié.

30. oldal

>!
csgabi MP

Az első kikötőbe ment, óvatosan kilesett a bokrok közül. A Duna párolgott a hajnali napsütésben, finom gőzök gomolyogtak az apró hullámok felett. Csend volt, mély hajnali csend.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Duna · hajnal
>!
ggizi P

– Azannyát! – mondta. – Aranyéletünk van! Úgy élünk, mint a heves Marci!

71. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Kiss Dénes: Az utolsó indián nyár
Szalay Lenke: Barát érkezik a házhoz
G. Szabó Judit: Barbara, ez több a soknál!
Maviangela Accovis – Federico Taddia: Hogyan legyen vidám a szünidő?
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Leonie Kooiker: A boszorkánykönyv
Karin Michaelis: Bibi és az összeesküvők
Petrovácz István: Nevelem a családom
Bálint Ágnes: Szeleburdi család