Nyár ​a szigeten 218 csillagozás

Csukás István: Nyár a szigeten Csukás István: Nyár a szigeten

Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni? E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni…
Annak idején nagy sikerű tévéfilm is készült a könyv alapján.

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek Móra · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492424 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492424 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
244 oldal · ISBN: 9789632458465

14 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Kenderice Ákos

Helyszínek népszerűség szerint

Duna


Kedvencelte 22

Most olvassa 17

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Csukás István: Nyár a szigeten

A Csukás István írta Nyár a szigeten hat fiatalemberről szól, akik a felnőttkor küszöbén önállóan, minden szülői felügyelet nélkül nyaralnak a vízparton. S, hogy ne legyen annyira unalmas semmittevős az egy hetük, nem mai módon alkoholba fojtják unalmukat, nem hordozható tévé/mp3/számítógép mellett gubbasztva élvezik a természet lágy ölét, és nem is csajozással ütik el az idejüket, hanem kitalálják, hogy számháborúznak. A csatározás célja, az ellenfél zászlajának megkaparintása – s ez kicsit hasonlít Az ágasvári csatára, Bogáti Péter örökérvényű ifjúsági könyvére – lehet ők is olvasták? –, s csak a legvége a kalandoknak, hiszen addig sokkal mókásabb feladat is vár rájuk, meg kell teremteni a háborúzás eszközeit, élelmet, járművet, és további haderőt (ma úgy mondják erőforrásokat). A toborzásnak áldozatául esik a kompos, a kompos fia, a kompos csónakja, az öreg pipázgatós bácsi és a falubéli gyerekek.
Hogy ki nyeri a háborút az talán nem is annyira fontos, hiszen a régi vicc szerint a könyv végén jön az ár és mindenkit kizavar a szigetről, a legfontosabb, hogy egy nagyszerű élménnyel gazdagszik a csatározás minden résztvevője, és ezzel együtt maga az olvasó is. Csukás István egyik legjobb ifjúsági műve valóban humoros, elviselhetően filozofikus, kellemes nyári – vagy akár téli – olvasmány. Nagy kár, hogy hatása mindössze odáig tart, hogy az ember fia kedvet kapva a vadkempingezéshez lemegy a vízpartra, de ott már a lábát sem meri nagyon bedugni az agyonszennyzett vízbe. A jobb táborhelyeken így nyáron hajléktalanok tanyáznak, ahol pedig nem, azt többségében a civilizált emberek, az erősödő Magyarország nem balkáni állampolgárai illegális szemétlerakónak használják.

15 hozzászólás
Gelso P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

A könyv tetszett, ifjútini koromban nem olvastam, bár a filmet többször láttam és a kedvenceim közé tartozott. Vajon mért nem fordult meg akkor a fejemben, hogy könyvként is olvashatnám? Bár valahogy most úgy érzem így teljes – azok a szereplők, azok a karakterek, a hozzájuk tartozó mondatokkal: „Gazsi bácsi lótetű!” vagy „Le a cipővel! Éljen a mezítláb!” de akár az „Enyém kulup!” , „Boszorkányos Varga János! Mi kéne ma ebédre?” „Tornázz te is, hogy erős légy, mint az oláhecet!” (sőt még: „Üdv Cézár, a túri morák neked szalutálnak!” a.m. Ave Caesar, morituri te salutant" és az örökké éhes, bográcsát a fején viselő Bádogos alakja is emlékezetes lehet)
Leginkább az az ötlet tetszett – könyvbe rögzítve az, amire az én kislurkóim már nem is vágyakozhatnak – miszerint hat barát elmegy egy szigetre sátorozni, két táborra szakadni és egy jó számháborút vívni.
Tetszett az események spontaneitása, nem törték az agyukat a srácok és szervezték túl a dolgokat – elmentek, sátrat állítottak, bevásároltak, főztek, ettek
ittak, pihentek – gondtalanul együtt voltak.
Nekem kicsit hirtelen jött az ötlet: „ketté szakadni”, két tábort alkotni, melynek igazi, sőt mi több megkérdőjelezhetetlen vezérei vannak. Akire hallgatnak és ötleteiket feltétlenül követik a többiek. Ez számomra túl egyértelműen és gyorsan jött – de talán nem tévedek és jól emlékszem, nem volt ez másként a mi gyerekkorunkban sem. Tetszett a gyerekek önállósága: egyedül felkerekednek, (gondolom, egyedül is csomagoltak be), egyedül elutaznak tömegközlekedéssel, csomagokat, hátizsákokat, sátrat, bográcsot cipelnek egyedül, önállóan mennek bevásárolni, közösen döntik el mit egyenek, mit főzzenek, ahhoz miket vásároljanak, önállóan fizetnek, tudnak bánni a pénzzel. Nekem leginkább ez tetszett a könyvben – élik önálló, saját kis életüket – mindebből a szüleiket picit kizárva – pont annyira, amennyire erre szükség van. Nekünk már nem volt ennyi szabadságunk, de még így is összehasonlíthatatlanul több, mint a mai gyerekeknek. Úgy érzem, hogy mi szülők túlontúl belemászunk a gyerekeink életébe, részt kívánunk abban venni, nagyon jelen lenni– túlontúl ott vagyunk velük és bennük. Érthető ez, hisz nincs már az a biztonság, mint gyerekkorunkban, emiatt sajnálom is a gyerekeinket, hogy az effajta nomádsátrazást ők nem próbálhatják ki – legfeljebb a családi házunk füves udvarán… Sajnos, vagy nem sajnos, de féltem elengedni őket tíz-, tizenpár évesen.
Elgondolkoztam, milyen sokat változott azóta a világ, milyen irigylésre méltó volt az az önállóság, bátorság, ahogyan elindultak, sátraztak, egyedül aludtak a szabadban, tüzet raktak, és főztek! Már az én gyerekkoromban sem voltunk ilyen önállóak általánosban, legfeljebb a középiskolában, és akkor is csak a szalonnasütésig jutottunk…
A könyvről még nem is írtam, meglehet nem is fog sikerülni, inkább a könyv bennem ébresztette gondolataimat osztottam meg veletek – talán két dolog a könyvvel kapcsolatban: a két vezér nem volt túl szimpatikus a könyv elején – de a végére megbarátkoztam velük. Amik elvarázsoltak: a nevek! Gazsi bácsi, Szinyák, Sankó, Kece, Bádogos Aladár, Tuka, Palánk Géza, és a leglenyűgözőbbek: Messzéna Miklós, Gróf Péter, Kenderice Ákos – nyugdíjas kalauz, Cseppcsányi Elemér és Pólika Pál…
És az is tetszett még, hogy az ifjúsági könyvben, az ifjúság mellett szerepet kaptak a felnőttek is: a kompos, a gátőr, a boltoskisasszony… Tök rendesek voltak a felnőttek, hogy segítettek a gyerekeknek, hol egy recepttel, hogy egy-egy ingyen fuvarral, hol egy halászattal, hol egy halvacsorával, hol egy csónakkal, hol deszkákkal a bázishoz, hol azzal, hogy csak rájuk néztek, megerősítették őket a táborukkal kapcsolatban, sőt, volt aki a játékuknak is részese lehetett.
És még az is tetszett, hogy „felnőttes”, (szám)háborús játékuk, felnőttes önállóságuk ellenére megmaradtak gyerekeknek: habfürdőztek a folyóban, nevet adtak egy süninek, idomították, feszt rágógumiztak, de akár maszkban ijesztgették egymást az éjszakai sötétben.
Biztos sok mindent le akartam még írni, de jóideje befejeztem már a könyvet, a jegyzeteim meg elvesztek…így most csak ennyi. ;-)

Ez most még egy olvasás @Ciccnyog Nosztalgiázzunk, avagy olvassunk Delfin Könyveket! kihívására (ú, még 3 kell)

Nem tudnátok megmondani, ki volt az a híres ill. titokzatos Ben Quick, akit Messzéna viselt a trikóján??? Van/volt esetleg vkinek ilyen pólója?
És tényleg, mijazaz „oláhecet”?
(A gyenge, erőtlen embert így jellemzik: erős, mint az oláh-ecet, kilenc liter egy főzet – kocsordi népi mondás;oláhecet – vadalma levéből készített ecet)
A korpaciberét, is nevezhetik oláhecetnek. Az erejét fitogtató kisgyerekre tréfásan mondták: erős mint az oláhecet: https://www.facebook.com/borbasmarcsi/posts/473617392696007…
http://www.darkplant.hu/film060509.asp
66.old. Tudjátok mi a bagaria?
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bagaria
                            __
Jó volt olvasni, innentől már idézetek:
„Bádogos hangja messze szállt, megtörte a hajnali csendet, a szigeten a madarak vad lármába kezdtek, mint a lelkes és hálás közönség egy irodalmi esten.” (60.)

"Palánk Gézára néztek, akaratlanul is tőle várva a döntést.
Palánk Géza megérezte a kérdésben rejlő feltételezést, azt, hogy most ő lett egy pillanatra a parancsnok, tőle várják lényeges ügyben az elhatározó szót. Nagyon büszke lett, de nem mutatta. Palánk Géza igazán sok mindenre hiú és büszke lehetett volna, így például jó bizonyítványára, a kifogástalan modorára, de mint minden igazi fiú, ő is a gyakorlati, cselekvő életre vágyott, és most határtalan örömmel érezte, hogy benne van ebben a bizonyos áhított életben, sőt irányíthatja azt.
De nem élt vissza a helyzetével. Komolyan nézett a másik két fiúra, az izgő-mozgó Cseppcsányira s a lusta Bádogosra, s olyan hangon, mintha valóban megtárgyalná velük, azt mondta:
– Arra gondoltam, hogy jól körül kellene nézni és a legjobb helyet választani. Ti hogy gondoljátok?" (61)

„Cseppcsányi boldog volt, szemében pici napok sütöttek vidáman.” (80)

„– Vegyetek be minket is! Úgy ismerjük a környéket, mint a tenyerünket. Tudunk úszni, csúzlizni, fütyülni, bagolyrikoltást utánozni meg írni és olvasni!” (106)

„Jelentés a fővezérnek! Bizalmas!
Tisztelt fővezér, nyomoztunk egy kicsit, bár még csak próbaidősek vagyunk. De egy háborúban ez is fontos, a nyomozás, másképpen a kémkedés. A Kloss kapitány is kémkedett. (Ezt a tévében láttuk.) Meg a Mata Hari is! (Ezt egy könyvben olvastuk.) Most figyelj, mit kémkedtünk ki! Először is az ikreket! Megtudtuk, hogy a partlakókhoz csatlakoztak. A Pál nevű ikernek van 1 trombitája, a Péter nevű ikernek 1 látcsöve. (Nagyon jó látcső!) Egy Gazsi bácsi nevű egyénnél nyaralnak. A Sankó is a partlakóknál van. Ő a kompos fia, a csónak meg, amit magával vitt, a komposé. A csónak különben négyszemélyes, de esetleg elbír több személyt is. Gyanús még a pipázó öreg a parton meg a Pólika Pál nevű gátőr, aki lengyel származású, de most már magyar. Bár az utóbbi időben soha senki sem látta! Csak a kalapját. Az mindig ott lóg a fán. (Még nem tudjuk, hogy miért.) Ennyit kémkedtünk ki. (Meg azt is, hogy Kenderice Ákos a szigetlakókhoz csatlakozott, de ezt úgyis tudjátok!) Cseppcsányi Elemért üdvözöljük. Mikor üzentek értünk?
Aláírás: Messzéna Miklós, Gróf Péter.” (120-121.)

"Tuka megnézte, de nem szólt semmit. Mikor már eleget gyönyörködtek a várukban, Szinyák a hasához kapva felkiáltott:
– Éhen halok!
A néma varázs megtört, nevettek a hasát fogdosó Szinyákon, majd Tuka javaslatára megfürödtek. Lemosták a port, az izzadságot, a horzsolásokat, majd Tuka felszaladt a sátorhoz, kenyeret vágott, hagymát, a nyársakra szalonnát tűzött.
Szinyák és Kece száraz gallyat rakott a tűzhelyre, meggyújtották, Tuka minden partlakó kezébe egy nyársat nyomott.
A szalonna sercegett, ínycsiklandozó illatok terjengtek. Az ikrek önkívületben forgatták a nyársat, szimatoltak. Tuka tapintatosan, egy-egy odavetett szóval oktatta őket a szalonnasütés titkaira.
– Forgasd! Most csöpögtesd a kenyérre! Ne a füstbe tartsd! Nyomd rá a hagymára!
Az ikrek hálásan mosolyogtak Tukára." (145)

"Palánk Géza elővette a számokat, és szétosztotta.
– Mindenki rögzítse a homlokára! Akinek leolvassák, fogságba esik. Ha valaki fogságba esik, ne csüggedjen el, minden foglyot kiszabadítunk! És mindenki gondoljon az esküjére!
Az utolsó mondatokat úgy mondta, olyan bátorítóan, mint egy igazi, bölcs, körültekintő hadvezér, akit a katonák csak úgy hívnak maguk között, hogy a sereg atyja." (153)
(…) "Leengedte a felvonóhidat, Tuka felmászott, és odaadta a zászlót. Kece a földbe tűzte, a sarokba, majd újra felállt a padra, hogy részt vehessen a beszélgetésben.
– Sorakozó! – kiáltott Tuka.
A partlakók felsorakoztak a vár előtt. Elöl állt Szinyák, mellette az ikrek, a sor végén Sankó, kezében az evezőkkel.
Tuka megállt a sereg előtt.
– Megkezdődött a háború! Ettől a perctől kezdve mindenki köteles a számát viselni, s akit leolvastak, köteles megadni magát! Komolyan figyelmeztetek mindenkit, hogy a szabályokat tartsa be! Aki megszegi a szabályokat, már pakolhat is, nincs köztünk helye! A háborút az ügyesség, a kitartás és a leleményesség döntse el. Akár győzünk, akár vesztünk, gyűlölködni nem szabad! A háborút mi üzentük, vagyis mi fogunk támadni! Most nézzük a haditervet.
Tuka Kecére mutatott.
– A zászlót a várban őrizzük: Kece lesz a várőrség, s ő lesz a megfigyelő is. Majd a fának támasztod a felvonóhidat belülről, és felmászol rajta. Péter odaadja a távcsövét." (155)
"Távolból újra ordítozást hallott:
– Huj, huj, hajrá!
Majd egy számot:
– Ezerkilencszázhetvennégy!
Majd Szinyák gúnyos hangját:
– Téves! Csak nem képzeltek olyan golyhónak, hogy az idei dátumot írom a fejemre! Haha! Különben pedig reszkessetek!" (162)
(…) "Mindnyájan Tukára néztek. Bizalom volt a harcosok szemében és egy csöppnyi sürgetés. Valami olyasmi, hogy azért fővezér, hogy kitaláljon valamit! Tuka értette a szemek beszédét, hogyne értette volna, törte is a fejét becsületesen.
Pontosan tudta, hogy a gyenge pontot kell valahogyan megoldani. A partraszállást. Abban a helyzetben a legsebezhetőbbek. Sebezhető… erről eszébe jutott valami. Egy kép, pontosabban egy filmkocka egy filmből. Római katonák támadnak, és valamit tartanak maguk előtt.
Megkönnyebbülten sóhajtott, a harcosokra mosolygott.
– Azt hiszem, megtaláltam a megoldást!
– Mondd el! – sürgette Szinyák.
– A partraszállásnál pajzsokkal fedezzük magunkat!
Egyszerű, könnyen kivitelezhető és mégis ragyogó ötlet volt! A harcosok büszkén néztek a fővezérre.
– Ez az! – kiáltott Szinyák lelkesen. – Ez az, amitől döglik a légy! Zseniális! Ez a helyes kifejezés!
– És miből csinálunk pajzsokat? – kérdezte Péter.
– Miből? – kérdezte Pál.
Sankó kapcsolódott bele a beszélgetésbe, továbbfejlesztve az ötletet.
– Miből? Hát amiből a kosárfonók! Vesszőből! Az könnyű is, nem is süllyed el!
Tuka fővezéri dicséretben részesítette Sankót.
– Rád mindig lehet számítani!
Sankó szerényen mosolygott." (198-199)

34 hozzászólás
csgabi P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Gyerekkorom egyik legkedvesebb sorozata, a Le a cipővel! eredeti, könyvváltozata ez a regény, örömmel vettem kézbe. Úgy gondoltam, élvezetes lesz nosztalgiázni kicsit.
Persze ez a könyv alapvetően kiskamaszoknak szól, így érthető, hogy az átlagosnál nagyobb a betűméret és a sortávolság, de ennek én is örültem – könnyebben lehetett olvasni, nem fárasztotta annyira a szemet.
A történet olvastatja magát, akár egyetlen nap alatt is „fel lehet falni” a könyvet a lelkes és ráérő olvasónak.
Azok, akik látták a filmsorozatot, észreveszik nagyon hamar, hogy vannak különbségek a könyv és a forgatókönyv között (mikor nincsen, persze), pár dolog hiányzott is a könyvből nekem – de én a sorozaton nőttem fel, eddig számomra az volt az „eredeti”. :-) Ettől függetlenül remek kis regény, élvezetes és kalandos, isteni lehet egy hetet így eltölteni a Duna-parton, a természetben.

sztimi53>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Nekünk nem volt Duna, csak a Keleti, de annak a partján is jókat lehetett játszani, csak el kellett odáig tekerni. A sátorozás ugyan nem az én műfajom, de egy bográcsos paprikás krumplit most nem utasítanék vissza. Háborúság ide, haditerv oda, kedves történet ez is, mint a legtöbb a bajszos mesélőtől, na meg ez gyerekkorom világa. Már csak azért is szeretem, mert megtudtam, hogy a Föld kocka alakú, az ember pedig nyilván a kutyától származik. Kedvencem Bádogos, nem csupán azért mert nagyonhüje, de az aranyköpései és folytonos evéskényszere miatt is. Jajdejóvolt!

11 hozzászólás
Navi P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Nekem egyértelműen 5 csillag :)
Imádtam minden sorát, annyira felhőtlen, boldog, nyári regény. Amikor még el lehetett engedni a fiúkat hétre, nem a pénz, meg az esztelenség a lényeg, hanem hogy jól érezzék magukat. A felnőttség első tétova lépései, de nagyon vagányak voltak :)

klaratakacs P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Amikor még komolyan vették a játékot… Ma már inkább virtuális lövöldözés van, bár azt hiszem erősen furcsállanák azt a szülőt, aki elengedne hat gyereket két sátorral meg egy bográccsal a Dunára állandó felügyelet nélkül. Ő kihasználják a lehetőséget, kölyök-kamasz módra versengenek, barátokat szereznek, háborúznak, röhögnek, teljes komolysággal. A szigetlakók csapata tetszett jobban, lám egy visszahúzódó fiúból is lehet tehetséges vezető. Külön öröm volt Matyi feltűnése.
Na és innen származnak ama híres mondások, miszerint „Enyém kulup.” és „Gazsi bácsi lótetű.”

3 hozzászólás
Zizu P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Kedves, könnyed, üdítő ifjúsági olvasmány volt. Igaz, hogy kissé eltér a filmes verziótól, de mindkettő élvezhető és vicces. Szeretem azt a nosztalgikus érzést amit a Csukás művek olvasása nyújt az embernek.

gybarbii P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Nekem talán egy kicsit túl „fiús” volt, de az biztos, hogy így is nagyon jól szórakoztam a könyvön. Habár ilyen nyári szigetfoglalós kalandban nem volt részem, de azért jó volt felemlegetni az osztálykirándulós, számháborúzós történeteket… :)
Néha a cselekmény egy kicsit lelassult, de a könyv eléggé olvastatja magát, Csukás István pedig nagyszerűen ír! :) Bádogost és Matyit imádtam, ahogy a történet hangulatát is. Kellemes kikapcsolódás lehet bárkinek. :)

SDániel P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Igen! Egy kellemes ifjúsági olvasmány, amit véleményem szerint nyáron érdemes leginkább kézbe venni, egy hasonló nyaralás közben, szerintem úgy adja vissza igazán a hangulatot. Hasonlóan a Tüskevárhoz.
Tetszett, hogy milyen kedvesen, átélhetően kalauzol minket a gyerekkori örömök és a lélekben felnőtté válás, a természet tiszteletének körébe. Az pedig, hogy milyen jól elhelyezett humor van benne – szinte minden oldalon egy-egy szellemes, ironikus sor – már csak hab a tortán. Igazi feel-good szórakozás. Olvasás után kicsit vágytam is egy Duna parti kis táborozásra, bográcsozásra, csónakázásra. Még be lehet pótolni :)

A könyvből készület film (Le a cipővel!) is kedvenc; még kisiskolásként láttam, a nevek, szállóigék meg is maradtak. Vannak ugyan eltérések, de összességében méltó feldolgozása Csukás úr művének.

Ibanez P>!
Csukás István: Nyár a szigeten

Én is kissé fiúsnak érzem ezt a történetet, amolyan Pál utcai fiúk a Dunára téve drámák nélkül… a fiúk pedig mi mást csinálnának, mint háborúznak? :-D Egyébként a történet aranyos, ráadásul nekem többször a nyál összefutott a számban a paprikás krumplira meg a jó kis vajas kenyérre hagymával, jó dolgok ám ezek! :-D Bátor, okos fiúk a főszereplők, akik mégis úgy tudnak „komolyan játszani”, hogy ne váljanak agresszívvé és a háború után is barátok maradhassanak… bár a mai fiatalok így töltenék el a vakációikat!


Népszerű idézetek

Jagika P>!

Kenderice Ákos szerényen mosolygott, mint egy nagyra nőtt, bajuszos ibolya.

187. (Könyvmolyképző, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Kenderice Ákos
2 hozzászólás
Chosen>!

– Üdv, Cézár, a túri morák neked szalutálnak!
Bádogos szájában megállt a falat, a fejét forgatta idegesen.
– Mi, mi? Mi az a túri micsoda?
Szinyák lehuppant mellé.
– Így köszöntötték a légiósok Cézárt, szabad magyar fordításban! A bátyámtól tudom, humán gimibe jár. Akarod hallani latinul is? Ave Caesar, morituri te salutant! Hja, öregem, a klasszikus műveltség!

12. oldal (Könyvmolyképző Kiadó, 2011)

1 hozzászólás
bleknajt>!

– Itt vagyunk hát a vad természet lágy ölén! Le a cipővel! Éljen a mezítláb!

Kapcsolódó szócikkek: természet
Jagika P>!

A többiek hallgatták, hogy csobog a víz, ciripelnek a tücskök; talán még azt is hallották, hogy zizegnek a csillagok, de ezt már biztosan csak álmukban.

31. oldal (Könyvmolyképző, 2005)

Jagika P>!

Ne légy már ilyen anyámasszony katonája!

59. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

csillagka P>!

Mint minden igazán vidám gyerektörténet, ez is egy csengőszóval kezdődik.

(első mondat)

psn>!

Bádogos a fejére csapta a bográcsot.
– Mégis más, ha van az ember fején valami!
– Esetleg az se rossz, ha a fejében van valami! – jegyezte meg Messzéna vigyorogva.

Kapcsolódó szócikkek: bogrács

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Leiner Laura: Higgy nekem
Lois Lowry: Nyáron történt
Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: Ég veled
Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten