Mi ​az adu? 8 csillagozás

Csukás István: Mi az adu?

A ​versek, mesék után prózai írásokat olvashatunk a Kossuth-díjas költőtől, Csukás Istvántól. A gazdag és színes témájú könyvben tárcák, portrék, paródia, egyfelvonásos színdarab és hangjáték találhatók, a költő lenyűgözően sokoldalú tevékenységének újabb termékeit élvezhetjük. A tárcák mai életünkről számoltak be a napilapok, hetilapok hasábjain, bölcs derűvel emelik a napi eseményeket, megfigyeléseket a múló idő fölé. Az arcképek elénk idézik Csukás István kortársait, pályatársait és barátait, akikkel együtt élt, dolgozott, akiket szeretett és becsült. A felidézett pályatársak ma már a magyar irodalom halhatatlanjai, de a rájuk való emlékezésekben testközelről ismerjük meg őket, emberi titkukat, arcukat, mintha ma is közöttünk élnének. A sokszínű könyvben található paródiát, amely „A walesi bárdok” nyomán íródott, Garas Dezső olvasta fel, játszotta el a Rádiókabaréban. Szintén a Rádióban hangzott el a címadó hangjáték, a „Mi az adu”, Kállai Ferenc és Agárdy Gábor főszereplésével.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Budapest, 2011
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708617

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Csukás István: Mi az adu?

Csukás István mindenki mesemondója nem pontosan a felnőtt könyveiről ismert. Ez nem is baj, de érdekes megismerni ezt az oldalát is, a különleges novellákkal, esszékkel, gondolatokkal.
Izgalmas időszakban talált meg ez a könyv. és így nagyon jól rátudtam hangolódni a szövegre. A változatossága pedig hihetetlen volt. Voltak mai (vagy inkább akkori) korproblémák, ami mellett felszólalt, véleményt adott, de mégis a maga módján, a maga kifejezésmódja szerint. Megvizsgálta a történeteket, és a következményeket is, így láthattuk az őt érintő problémákkal kapcsolatos gondolatait.
Másrészről vannak másfajta történetek is. Érdekességek, mindennapi történések, amik megfognak minket, ami velünk is megtörténhet, és amit jószívvel olvashatunk egy kedves mesélő szemén keresztül. Nyilván, mi máshogy látjuk a történeteket, de a szemszög, amit ad hozzá, szerintem fontos és érdekes, és ez ad egy valós és igazi ízt a történethez.
Felnőttként szerintem érdemes elolvasni, mert nagyon érdekes Csukás bácsi gondolatait a papíron olvasni, és valamennyire a személyiségét is megismerni (ha már csak így távolról is). Kellemes olvasmány, amelyet csak ajánlani tudok.

sophie P>!
Csukás István: Mi az adu?

Minden lapján derű van. Szellemesség és kedvesség.
Viszonylag rövid írások sora, köznapi dolgokról, régi ügyekről, emberekről, könyvekről. És egy jó adag anekdotázás. Kellemes volt és szívderítő.

nyolcadikutas P>!
Csukás István: Mi az adu?

Ez a könyv megmelegíti a szívet.
De mit tehet mást, ha olyan ember írta, aki Mirr-Murrt, Oriza Triznyákot, vagy Süsüt adta az öröklétnek, többek között.
Azt – hiába más műfaj –, nem írhatom, hogy Csukás István másik arcát látom, mert az „APRÓ” életérzések, gondolatok mögött ott a meséit is átható humánum és szeretet, amelyek nélkül senkinek, de legfőképp a gyerekeknek nem lehetne írni semmit az égadta világon.
Van itt tavasz, zene, Édesanya, madárfütty, Mikulás, vers, zsibvásár, Karácsony – csupa öröm, pezsdület, szeretet. És mindenben a jó Isten.
És hogy miért csak négy csillag.?
Mert az írókról, többek között Fejes Endréről, Mándy Ivánról, Juhász Ferencről szóló tárcák teljesen érdektelenek voltak a számomra.
Egyébként a Mi az adu? a könyvben szereplő leghosszabb lélegzetű írás, egy hangjáték címe és nem biztos, hogy megfelelő ötlet volt a kiadó részéről. Egy jól megválasztott borító vásárlóértékkel bír, néha többel, mint maga a szerző neve. Persze, értem én. Zöld, piros, tök, makk – lehetne akár a négy évszak is, ahogy lógnak a fáról, mint díszek a fenyőről, de, aki ismeri a snapszert – és ki ne ismerné? – teljesen más képzettársításokra asszociál.
Ennél a könyvből tudtam volna kapásból tíz százszor jobban csengő címet is választani, de mi vagyok én ehhez? Szerkesztő, vagy ötletgazda biztosan nem.
A könyvvel jobbik felem lepett meg tavaly Karácsonyra és bár az ideje csak most jött el, milyen jól tette!
Csak azt sajnálom, kevesen olvassák!
A Szürke ötven satnyájához képest.
Vagy, mi fene?
:-)

Miestas>!
Csukás István: Mi az adu?

Nagyon sok értékes, tovább gondolandó írás a nagy mesélő tollából. Volt írás, ami nem igazán ragadott meg, de van, amit örökké a szívembe zártam. Sajnáltam, hogy az esszék, tárcák keletkezésének dátumát nem tüntette fel a kiadó a könyvben. Érdemes kézbe venni és megismerni egy másik arcát Csukás Istvánnak, a Süsü, a Nagy Hohohorgász, a Sebaj Tóbiás és még sok -sok kedves mesefigura megteremtőjének.

kmara>!
Csukás István: Mi az adu?

Csukás István világában a rosszkedvnek nincs helye. Akárhonnan kezdem, akármeddig folytatom, előbb-utóbb mosolyt csal az arcomra, mintha a nap sütne rá mindig. Az ő világában mindennek megvan a maga pozitív tartalma, pozitív értelme, a rossz jóra fordul, a szomorú vidámmá válik, az iróniája nyílt, soha nem hátba támadó.


Népszerű idézetek

Miestas>!

A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz… Mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat, kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat, ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerű, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell.

47. oldal, Olvasni jó

Miestas>!

Úgy kezdődik az egész, hogy az író ül az asztalánál, egyik kezében a golyóstoll, a másik kezében cigaretta, a harmadik kezében kávéscsésze, ne tessék ezen csodálkozni, ez az a helyzet, ahol minden lehet; illetve most az a helyzet, hogy nem jut eszébe semmi.

(első mondat)

Miestas>!

Nem az író arcát kell megismerni, hanem a műveit, az író nem az arcával alkot, mint például a színész, hanem a kezével.

14. oldal

sophie P>!

Barnára sült, sebes térdű, alig fékezhető vadember-koromra rácsukódott az iskolaajtó.

Alma mater - 52. oldal

Miestas>!

A legegyszerűbb leves a vizicibere volt: hideg víz a pusztai kútból, egy kis ecet, csipetnyi cukor, kenyeret szeltünk bele. A nagy melegben igen jólesett.

28. oldal, Slambuc, öhöm, öreglacsuha

Kapcsolódó szócikkek: cibere
sophie P>!

Boldognak láttam, mint az olyan embert, aki végre azt csinálja, amivel az Isten megbízta.

Bábfilmek varázslója - 45. oldal

sophie P>!

Sose fogom megtalálni a hosszú élet titkát, a rövid élet titka meg nem túl érdekes.

Szép fejét az orgona ... - 35. oldal

Bársonyka>!

Mert kell egy norma, amit mindenki tiszteletben tart, kell egy törvény, ha olyan kicsi is, mint a normál zenei Á hang, amely másodpercenként négyszáznegyvenet rezeg. Nem háromszázkilencvenet, nem ötszázat, hanem pontosan négyszáznegyvenet! Ez nem alku kérdése, s nem is pártpolitika kérdése. Ezt nem lehet megváltoztatni se posztmodern halandzsával, se malomalji tilinkòzással. Mert akkor már hamis. Mind a két oldalról hallani vélem, hogy akkor hol van a szabadság? Szerény véleményem szerint ott van a szabadság, ahol rend van. A többi: zűrzavar, dilettánsok dáridòja, tehetségtelen akarnokok hagymázos rémálma, böfögő mocsár, amelyben elsüllyedünk.

57. oldal

Miestas>!

Apám kipofozott egy Hofer traktort, szerzett hozzá egy cséplőgépet, és a nyáron elindult csépelni a határba.Apám büszkén ült a traktoron, a cséplőgépen kucorgott a csapat, a „banda”, az egész részesek, a félrészesek, az etető, a kévézők, az asztagrakók, a szalmahordók s a törekező lányok.

12. oldal, Az ország kenyere

sophie P>!

Semmi kis szürke tér, nekem mégis a kedvencem, mondhatnám, hogy apró szerelmem, ha egy térrel kapcsolatban nem lenne túlságosan furcsa.
De valóban olyan furcsa-e? Miért ne lehetnének az embernek e világban ilyen szerelmei is?

Volt egyszer egy piac. - 8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A históriai tarokkparti
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Parti Nagy Lajos: Félszép
Kosztolányi Dezső: Füst
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
Gárdonyi Géza: Tükörképeim
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Pilinszky János: Publicisztikai írások