Itt ​a kezem, nem disznóláb! 23 csillagozás

Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Miért köszönnek egymásnak az emberek? Miért mutatják barátságos szándékukat? Miért használatos a mai napig is annyi szokás, illemszabály? Mi értelme van egyáltalán az illemnek, mi szükség van rá?
Csupa-csupa fontos kérdés.
De a szerző beszélgető társát, a kilencéves Jóskát nemcsak ez érdekli.
Kíváncsi arra is, hogy joga van-e focicsapatot választania a téren annak, aki a labdát viszi, hogy illik-e hangosan izgulni a moziban, és hogy lehet-e valaki udvarias a heggyel, a vízzel, az erdő fáival.
Csukás István könyve nem tilalmakat állít a gyermekek elé, hanem tanácsokat ad. Megszívlelendő, hasznos tanácsokat, amelyek zavartalanabbá, kellemesebbé, barátságosabbá teszik minden emberi közösség életét.

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Bölcs Bagoly Móra

>!
Móra, Budapest, 1977
30 oldal · ISBN: 9631108627 · Illusztrálta: Hegedüs István

Enciklopédia 2


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai >!
Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Nekem nagyon tetszett ez a könyv!

„A kanalat jobb kézbe fogjuk, úgy kanalazunk vele. A kanalat nem kapjuk be, nem azt akarjuk megenni! A hegyéről öntsük ügyesen a szánkba a levest.”

konyvolvaso>!
Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Nagyon tetszett ez a könyv. Milyen jól összefoglalta mit illik, mit nem illik akár egy illemtankönyv.
Mig olvastam azon gondolkodtam, hogy ezeket mi mind megtanultuk és próbálunk ezek szerint létezni, élni napjainkat legtöbben. Aki nem ilyen az kilóg a társaságból.
És vajon mi hogyan tudtuk elsajátítani ezeket? Családtól, bölcsődétől, óvodától, iskolától,akivel kapcsolatba kerültünk. Milyen jó, hogy ráakadtam erre a könyvre. Javaslom gyerekes szülőknek, hogy a gyerekekkel együtt beszéljék át a témát. Van itt szó köszönésről, étkezésről, hogyan öltözködjünk minenről aminek ismerete fontos lehet a hétköznapokban.
És még arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha ma is kiülhetnénk a padokra beszélgetni. Ne venné el az időnket egymástól a tévé, internet és ismét megtanulnánk egymással beszélgetni mint ahohy még ma is így tesznek a kevésbé fejlett, fejlödő országok emberei.

Paulina_Sándorné P>!
Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Nagyon jó írás. Minden gyerek kezébe odaadnám. A mostani fiatalok nem igazán vannak tisztában az alapvető illemszabályokkal. Ötletesen és érthetően vannak megfogalmazva.

Gáborr_Nagy>!
Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Érdekes és hasznos könyv ez, játékosan, viccesen és informatívan beszél arról, hogyan is viselkedjen egy gyermek. Van benne történelmi áttekintés, sok magyarázat. Az egész egy vékonyka kerettörténetbe illesztve, így még hitelesebb. Néha kicsit idejétmúlt ( tegeződés, köszönés, stb.)

pasztornenagyeva>!
Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Ismét egy gyöngyszemre bukkantunk Csukás István nyomán. Játékosan, illemre tanítani a kicsi gyermekeket. A felnőtteknek is el kellene olvasni, mert sokan példát vehetnének a mesében lévő Jóska gyerektől.. Figyelemreméltó, amilyen illemtudó ez a kisfiú. Ebből a kis meséből is levonhatjuk a következtetést, amit már Csukás István korábbi könyveinél is észrevettem, hogy mennyire szereti a gyerekeket, milyen mérhetetlen türelemmel beszél velük.

S_Bíborka>!
Csukás István: Itt a kezem, nem disznóláb!

Nagyon tetszett!
Kifejezetten jó volt a párbeszéd amibe bele lett illesztve, Csukás István hihetetlen, milyen közvetlenül, szórakosztatóan tudott írni.
Jól megmutatja mit szabad, mit nem és mit hogyan illik. Szégyenkezve olvastam nehány helyen mert valamit már én se tartok be, és nekem is újdonság volt. Hasznos könyv. Remélem egyszer lesz lehetőségem a gyerekem kezébe nyomni.


Népszerű idézetek

konyvolvaso>!

– Szólíts István bácsinak, vagy Pistának, vagy Pista bátyámnak!
Jóska egy pillanatig töprengett.
– Négyszemközt Pistának foglak hívni, ha pedig emlegetlek, István bácsinak.

konyvolvaso>!

És ha egy játék nem tiszta, abban nem érdemes győzni. Csalás árán?…

konyvolvaso>!

Aki csal a játékban, az másban is fog csalni, vagyis csorba lesz a jelleme, lepattogzik róla a zománc, mint az ócska fazékról. Ki szeretné, hogy ilyen jellem legyen?!

konyvolvaso>!

– Illik almát enni vajas kenyérrel?
– Persze, persze, erre nincs szabály!

konyvolvaso>!

Mégis volt értelme az illemről beszélni! Szerzett nekem egy barátot. És én a barátságnál nem ismerek nagyobb kincset!

konyvolvaso>!

Az illemszabályok lényege az, hogy kölcsönösek. Csak akkor tartanak például tiszteletben téged, ha te is tiszteletben tartasz másokat. Csakis akkor!

konyvolvaso>!

– Most is kell köszönni, hogy visszajöttem?
– Nem kell. Rövid elválások után nem kell. Az első köszönés jó sokáig kitart.

konyvolvaso>!

Erre aztán igazán kíváncsi vagyok, hogyan legyek udvarias egy fával!

– Például nem töröd le az ágat, csak hogy közelebbről megnézd a levelét. Mi lenne, ha mindenki letörne egyet? Nem rázod ki a madarakat a fészkükből. Nem vésed a nevedet a fa törzsébe, hogy így örökítsd meg az emlékedet. Nem dobálod kővel a termést. Nem gyújtasz hatalmas máglyát a tövében.

konyvolvaso>!

Ha végeztünk az evéssel, a kést és a villát egymás mellé fektetve az üres tányérunkra tesszük vissza. Ezzel jelezzük, hogy befejeztük az étkezést. A használt evőeszközt nem tesszük az abroszra, mert bepiszkítja. Éppen így a csontot, magot, halszálkát is a tányér szélére tesszük. A villával, és nem a kezünkkel!

A tálból a levest merítőkanállal szedjük. A húsostálból villával és késsel vagy kanállal szedjünk, két kézzel.

Mi van még? A szalvéta. A szalvétával a szánkat, a kezünket töröljük – mást nem!


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott
Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok
Tótfalusi István: Operamesék
Kalas Györgyi: Sandwich grófja és a nápolyi pizza
Bartos Erika: Pest szíve
Szabóné Debreceni Erzsébet – Veres László: Dél-Amerika
Kósa Csaba: Mézesváros
Lőrincz Judit Lívia: Balambér, a bálnaborjú kalandjai távoli tengereken
Nagy Franciska: Zsófi kertje
Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt: Beszélgető Biblia