75. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv a molyok értékelése alapján
83. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

A ​téli tücsök meséi 135 csillagozás

Csukás István: A téli tücsök meséi Csukás István: A téli tücsök meséi Csukás István: A téli tücsök meséi

„A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.” Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebében került be a szobába, itt tölti nagy unalomban a telet. Kiugrik a hátizsák zsebéből, felszökken az írógép billentyűire, és le-leüt egy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy-egy szép nyári emléket idéz. Véletlenül éppen ezt a mondatot kopogja le: A szigetre vágyom."

Eredeti megjelenés éve: 1974

Tagok ajánlása: 4 éves kortól

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783

5 további kiadás


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Korábban sajnos még nem sokszor találkoztam Csukás István alkotásaival, de ez a mese elég meggyőző ahhoz, hogy máskor is „hozzá forduljak”. Nagyon élvezetes, humoros mese volt, imádtam a kis tücsök történetét/történeteit.
Kedves és aranyos mesekönyv, bátran ajánlom gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt, hihetetlenül kikapcsol és élvezhető.

Uzsonna>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Miről is cirpelhetne télen egy szobába zárt tücsök? Persze hogy a nyárról, a szigetről, ahonnan jött. Tücskünk jól kezeli a helyzetét, feltérképezte a szobát, amely foglyul tartja és megtalálja a magányosság elleni kezelési módszert: egy írógép billentyűire ugrik, és a begépelt alakzatot (mivel nem ismeri a betűket) egy szigetlakóhoz és egy vele kapcsolatos történethez kapcsolja. Erről persze a zöld fűhöz hasonlító zöld kanapén legjobb elmélázni, majd mindig egy kicsit könnyebb szívvel mászik vissza vackába, a sziget illatát idéző hátizsák bal zsebébe. És a mi szívünket is megtölti egy nyári, szigeti érzés…

Felixa P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Aranyos gyermekkönyvvel lett gazdagabb az olvasmánylistám. Ez a könyv nekem annak idején kimaradt,így érdeklődve vettem a kezembe. Hamar a végére is értem, nem volt nehéz, hiszen olvastatja magát, gyorsan lehet vele haladni.
A könyv egészében is, de minden kis benne levő különálló történetecske különleges élménnyel gazdagítja az olvasót. A varázslatos, gyermek közeli nyelvezet pedig mosolyt csal az arcokra. Számos állattal ismerkedik meg az ember a történet során, ami szintén vonzó a gyerekek számára. Emellett a szeretet, a türelem, a másik elfogadása, a másik tetteinek megértése, az önzetlenség és az együtt megélt pillanatok fontossága jelenik meg a lapokon. Igazi gyermekeknek való könyv.
Az elején még nem sejtettem, hogy az írógéppel leütött betűk a végén összeolvashatók.

Ács_Milán >!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Gyerekként imádtam Csukás István meséit. Ehhez viszont még nem volt szerencsém.
Ez egy igazi gyermekeknek szóló mese!
Szórakoztató, vicces és nagyon élvezhető volt. Imádtam, hogy a téli tücsöknek minden betűről eszébe jutott egy-egy történet.
Minden történet önmagában is, de a könyv egészében is különleges élményt ad gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Az egyik legjobb mese közé tartozik, amiket eddig olvastam.

BeliczaiMKata P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

„A SZIGETRE VÁGYOM”
Szegény kis tücsök a hátizsák bal zsebében maradt, elkerült a szigetről, s a telet az emberek között kellett töltenie, miközben egyfolytában a nyárról ábrándozott. Minden nap felugrott az írógép billentyűire, és minden betűről eszébe jutott egy történet a barátairól, akik nagyon hiányoztak neki. Nyáron majd újra találkozhat velük. Így történt.

Manocska0123>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Kedves mesék, állatos történetekkel, valamint szépen tagolva vannak a fejezetek és egy történetre van felfűzve a cselekmény amit az utolsó fejezet zár le. Ezt biztosan fel fogom még olvasni, kár hogy ennyire rövid.

Habók P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Sajnos, már alaposan kinőttem a gyerekkorból, amikor ez megjelent, amikor meg már unokahúgok és -öcsök nőttek bele a mesékbe, ez valahogy kimaradt. De most is nagyon jót tettek velem a tücsök emlékei tapsifülesekről, mókusokról, vakondokról, sünökről – így könnyebb várni a tavaszt.

>!
Móra, Budapest, 1988
98 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631155129 · Illusztrálta: Heinzelmann Emma
deardurr>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Nagyon aranyos mese egy táskával behurcolt tücsök emlékeiről. Engem kifejezetten Rémusz bácsi meséire emlékeztetett, ahol megvolt egy kerettörténet és mellette, benne pedig a kis mini epizódok az okos nyusziról meg többi kis állatkáról. Bár ebben a történetben azért enyhébbek voltak a történések, mindenki segített mindenkin, csak a sikló volt egy kicsit nagyképű, de ő is okos és jószívű állata a szigetnek. Mindenképpen be szeretném szerezni (de a régebbi kiadás jobban tetszik).

Ibanez MP>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

De aranyos kis mese volt. Illetve voltaképpen több mese. Ha gyerekem lenne, biztos, hogy ezt felolvasnám neki. Jó, mert részekre van osztva, így akár több estére is lehet egy-egy rövidebb kis történet. A véletlenül egy hátizsákban (az a bizonyos terepszínű) házba kerülő tücsök az írógépen egy-egy betűt üt le, melyről eszébe jut egy-egy emlék a szigetén lévő állatokról, eseményekről. Tücskök, nyuszik, az álmatlan bagoly, a sikló, a háromlábú kutyus, a hörcsög és a többiek kalandjait olvashatjuk. Kedvencem a buta tapsifüles volt :-D Kedvenc történetem pedig a talált búza és a hörcsög :-D

1 hozzászólás
dianna76 P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Szeretem az állatos meséket, így ezeket is szívesen olvastam, hiszen középpontban a barátság, a közösen eltöltött feledhetetlen idő állt. Viszont nagyon zavartak a szóismétlések, melyek helyenként odáig fajultak, hogy akár egymást követő négy mondatban is szerepelt ugyanaz a három tagból álló szóösszetétel. Azért ez nyomatékosításként is sok! Azon már cseppet sem akadtam fenn, hogy mindig ugyanazzal a mondattal zárult a történet, ill. fejezet, ahogyan hasonló helyzettel is indult. A leütött betűk és a történetek közt nem mindig találtam összefüggést, bár lehet, hogy nem is kellett volna keresni. De hát az ember – és a tücsök is – érdekes aggyal van megáldva. Bármiről bármi eszébe juthat.
Nagyon tetszett a naptárt félrenéző sün története, ahogy a zabagép hörcsögé is, de párat felsorolhatnék még. A mesék nem csupán a barátságról szóltak, de egyik-másik fontos mondanivalót is tartogatott. Volt olyan szóösszetétel, amely kicsit Máté Angi szószövő stílusára emlékeztetett: Folyóvízben prüszkölő, két nagy fület kidugó (kutya); Magas égben lebegő, két szép szárnyat feszítő (sirály). A mesékbe belecsempészett a szerző egy-egy verset, és számtalan állatos szólást. A kötet bájos illusztrációkkal tarkított. Nagyon szerettem őket.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783

Népszerű idézetek

Anó P>!

– Mesélj nekünk a tengerről! – kiáltotta fel a sánta egér.
– Ott kezdem a mesélést – kezdett bele a sirály –, hogy ennek a nagy-nagy folyónak is vége szakad valahol. Bizony! Először a folyó kicsiny kis patak, azután szélesebb lesz, egyre szélesebb; mikor már olyan széles, hogy alig tud folyni a rengeteg víz, akkor elérkezik a tengerhez. A folyó sóhajt egyet, s azt mondja: „Megérkeztem! Üdvözöllek, tenger! Fogadj be hatalmas vizedbe!” A tenger nagyot hullámzik, és befogadja a folyó vizét.
A tengert onnan lehet megismerni, hogy nem látjuk a túlsó partját.
Csak eget látunk, körbe-körbe csak eget és alatta a rengeteg vizet.
A víz néha csendes, olyan csendes, hogy látni lehet a halakat, máskor haragos és hullámzik, akkora hullámokat vet, mint a hegy! Olyan magasakat, mint egy hegy!
Mi, sirályok, szeretjük a tengert. Ott annyit repülhetünk, míg el nem fáradunk!
Hát ilyen a tenger.
A sirály befejezte a mesélést, és elbúcsúzott:
– Most pedig elbúcsúzom tőletek.
És elrepült, már csak akkora volt, mint egy makk, majd akkora, mint a legkisebb hangyatojás, és eltűnt.
– Üdvözöljük a tengert! – kiáltotta a sirály után a tüskés hátú.
A sziget lakói napokig beszéltek a tengerről, a mindig mérgesen sziszegő siklókígyó pedig három éjszaka álmodott a tengerről.

deardurr>!

– Ma mindenkit megfésülök! Ma mindenkit megfésülök!
És a feje fölött lengette a fésűt.

60. oldal, 9. (Móra, 1974)

Light_House>!

Szegény csupa pofazacskó hörcsög nagyon megijedt, hogy most mi lesz vele.
Odament hozzá a sánta egér, a sündisznó és a vakond.
– Hát ennek meg mi baja? – kérdezte a sün.
– Nem fér be a lyukba – mondta a sánta egér.
– Persze, hogy nem fér be! Tele van a pofazacskója! – dörmögte a vakond.
Majd rászólt a csupa pofazacskó hörcsögre:
– Köpd ki!
De a csupa pofazacskó hörcsög csak a fejét rázta, hogy majd bolond lesz kiköpni, dehogy köpi!
– Hát akkor kint maradsz! – dörmögte a vakond.
A csupa pofazacskó hörcsög a vállát vonogatta, hogy akkor kint marad, hogy akkor inkább kint marad, de a finom búzamagot akkor sem köpi ki!

23. oldal

Light_House>!

Mentek, mentek, benéztek minden bokor alá, zsombékba, nád tövébe, de nem találták a tüskés hátú sünt.
Már a sziget másik végében jártak, elhagyták a nádiveréb fészkét is, mikor a legkisebb ugrifüles a nyúlcsaládból felkiáltott:
– Jaj!
– Mit jajgatsz? – kérdezték a többiek.
– Megszúrta valami a talpamat! – mondta a legkisebb ugrifüles, és a talpát tapogatta.
– Hol? – kérdezte a siklókígyó.
– Itt! – mutatott a talpára a legkisebb ugrifüles.
– Nem úgy értem – mondta a siklókígyó. – Hanem hogy mutasd meg azt a helyet, ahol megszúrták a talpadat!
– Hiszen mutatom! – mondta méltatlankodva a legkisebb ugrifüles, a talpára mutatva.
– Én még ilyen buta ugrifülest nem láttam! – morgott a siklókígyó mérgesen. – Azt hiszem, te vagy a legbutább ugrifüles a szigeten!

33. oldal

Xwoman>!

Tüskés hátú sün barátom,
merre jártál, mondd, a nyáron?
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
most látlak, hogy el bújtál!
Körmöd kopog, eliramlasz,
vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
belebújik az avarba!

Xwoman>!

A tengert onnan lehet megismerni, hogy nem látjuk a túlsó partját. Csak eget látunk, körbe-körbe csak eget és alatta a rengeteg vizet. A víz néha csendes, olyan csendes, hogy látni lehet a halakat, máskor haragos és hullámzik, akkora hullámokat vet, mint a hegy! Olyan magasakat, mint egy hegy!

Light_House>!

– Jaj! – kiáltott fel ekkor az unokatücsök.
– Mi az? Mi az? – kérdezte a legöregebb tücsök.
– A lepke! Rászállt a kalapodra! Jaj, ne moccanj, nagyapó! Mert még elijeszted!
A legöregebb tücsök nem moccant, állt, mint a cövek, nehogy megijessze a kalapjára szállt lepkét.
Az unokatücsök ámulva nézte a lepkét.
– Lepke! Gyönyörű lepke! Levegőben lebegő, nagy kalapon megülő, látlak! – suttogta.
A lepke pedig kényelmesen elhelyezkedett a legöregebb tücsök kalapján, és szépen elaludt.
– Elaludt! – suttogta az unokatücsök.
– Ejhej, hejhej! – dünnyögte a legöregebb tücsök, de nagyon halkan, nehogy felébressze a lepkét.
És állt mereven, mozdulatlanul, mint a földbe vert cövek, állt a nagy kalap alatt, a kalapon pedig szépen aludt a lepke.

48-49. oldal

Light_House>!

A téli tücsök büszkén gondolt arra, hogy mennyi, de mennyi tücsök is van a szigeten, lám, még az álmatlanságban szenvedő uhubagoly se tudott mindegyikre gondolni! Bezzeg ő tudna! S egy kicsit el is szontyolodott ezen, hogy már csak gondolatban látja a többi tücsköt.
Lemászott a zöld heverőről, belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe, és felidézte magában a tücsköket a szigeten. De az az igazság, hogy még felét sem idézte fel, mikor szépen elaludt.

56. oldal

Light_House>!

A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt.

(első mondat)

Light_House>!

De most tél van, hull a hó, és minden fehér, ha kinéz az ablakon, látja jól, hogy minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.

5. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kozári Dorka: Marcsi téli kalandjai
Zdeněk Miler – Hana Doskočilová: A vakond és a hóember
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Paul Bright: Morcos Borz karácsonya
Walt Disney – Állatmesék
Eduard Petiška: A világ leggazdagabb verebe
Holly Webb: Mazsi elszökik
Katlin Stockheim: Brumi Nagyi születésnapja
Rigó Béla: Vuk
Móra Ferenc: A nagyhatalmú sündisznócska