A ​téli tücsök meséi 167 csillagozás

Csukás István: A téli tücsök meséi Csukás István: A téli tücsök meséi Csukás István: A téli tücsök meséi

„A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.” Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebében került be a szobába, itt tölti nagy unalomban a telet. Kiugrik a hátizsák zsebéből, felszökken az írógép billentyűire, és le-leüt egy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy-egy szép nyári emléket idéz. Véletlenül éppen ezt a mondatot kopogja le: A szigetre vágyom."

Eredeti megjelenés éve: 1974

Tagok ajánlása: 4 éves kortól

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
98 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492783 · Illusztrálta: Cakó Ferenc

6 további kiadás


Kedvencelte 16

Most olvassa 12

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Korábban sajnos még nem sokszor találkoztam Csukás István alkotásaival, de ez a mese elég meggyőző ahhoz, hogy máskor is „hozzá forduljak”. Nagyon élvezetes, humoros mese volt, imádtam a kis tücsök történetét/történeteit.
Kedves és aranyos mesekönyv, bátran ajánlom gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt, hihetetlenül kikapcsol és élvezhető.

Uzsonna>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Miről is cirpelhetne télen egy szobába zárt tücsök? Persze hogy a nyárról, a szigetről, ahonnan jött. Tücskünk jól kezeli a helyzetét, feltérképezte a szobát, amely foglyul tartja és megtalálja a magányosság elleni kezelési módszert: egy írógép billentyűire ugrik, és a begépelt alakzatot (mivel nem ismeri a betűket) egy szigetlakóhoz és egy vele kapcsolatos történethez kapcsolja. Erről persze a zöld fűhöz hasonlító zöld kanapén legjobb elmélázni, majd mindig egy kicsit könnyebb szívvel mászik vissza vackába, a sziget illatát idéző hátizsák bal zsebébe. És a mi szívünket is megtölti egy nyári, szigeti érzés…

Cs_N_Kinga P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Hát nekem ez nem lett kedvenc Csukástól, olvastam én már sokkal jobbat is tőle. A 16 meséből kettő volt talán ami jó volt a többi erős közepes. Vagy kétszer felnevettem, de ennyi. Hát nem vagyok már célkorosztály ez van.:)

Felixa P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Aranyos gyermekkönyvvel lett gazdagabb az olvasmánylistám. Ez a könyv nekem annak idején kimaradt,így érdeklődve vettem a kezembe. Hamar a végére is értem, nem volt nehéz, hiszen olvastatja magát, gyorsan lehet vele haladni.
A könyv egészében is, de minden kis benne levő különálló történetecske különleges élménnyel gazdagítja az olvasót. A varázslatos, gyermek közeli nyelvezet pedig mosolyt csal az arcokra. Számos állattal ismerkedik meg az ember a történet során, ami szintén vonzó a gyerekek számára. Emellett a szeretet, a türelem, a másik elfogadása, a másik tetteinek megértése, az önzetlenség és az együtt megélt pillanatok fontossága jelenik meg a lapokon. Igazi gyermekeknek való könyv.
Az elején még nem sejtettem, hogy az írógéppel leütött betűk a végén összeolvashatók.

Nicoleee>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Nagyon kedves kis könyv, 15 aranyos mesével. Nagyon erős nosztalgikus érzést keltett bennem. Vágytam én is a nyárra a téli tücsökkel együtt. Megkedveltem a szigetet, és a sziget lakóit is. Szupercuki az egész.

Ács_Milán >!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Gyerekként imádtam Csukás István meséit. Ehhez viszont még nem volt szerencsém.
Ez egy igazi gyermekeknek szóló mese!
Szórakoztató, vicces és nagyon élvezhető volt. Imádtam, hogy a téli tücsöknek minden betűről eszébe jutott egy-egy történet.
Minden történet önmagában is, de a könyv egészében is különleges élményt ad gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Az egyik legjobb mese közé tartozik, amiket eddig olvastam.

BeliczaiMKata P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

„A SZIGETRE VÁGYOM”
Szegény kis tücsök a hátizsák bal zsebében maradt, elkerült a szigetről, s a telet az emberek között kellett töltenie, miközben egyfolytában a nyárról ábrándozott. Minden nap felugrott az írógép billentyűire, és minden betűről eszébe jutott egy történet a barátairól, akik nagyon hiányoztak neki. Nyáron majd újra találkozhat velük. Így történt.

Manocska0123>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Kedves mesék, állatos történetekkel, valamint szépen tagolva vannak a fejezetek és egy történetre van felfűzve a cselekmény amit az utolsó fejezet zár le. Ezt biztosan fel fogom még olvasni, kár hogy ennyire rövid.

Habók P>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Sajnos, már alaposan kinőttem a gyerekkorból, amikor ez megjelent, amikor meg már unokahúgok és -öcsök nőttek bele a mesékbe, ez valahogy kimaradt. De most is nagyon jót tettek velem a tücsök emlékei tapsifülesekről, mókusokról, vakondokról, sünökről – így könnyebb várni a tavaszt.

>!
Móra, Budapest, 1988
98 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631155129 · Illusztrálta: Heinzelmann Emma
Eftímea>!
Csukás István: A téli tücsök meséi

Nos, Csukás István ide, Csukás István oda, ez most nem lett szipi könyv.
Pedig alapvetően nincs bajom Csukás Istvánnal. Szeretem Süsüt, a Nagy ho-ho-ho-horgászt, a Pom Pom meséit, de ez nem tetszett. Folyamatos szó és mondatismétlések az agyamra mentek. Nem tudom pontosan, hány éves a célközönség, de olyan háromra tippelném a nyelvezet miatt, de közben meg a történet elvár némi érettséget.
Van benne persze jó rész, jó fordulat, az összes mese egy cél felé halad, ahova el is érünk, nem öncélúan, egymásra dobált mesékről van szó, az utolsó, rövid történettel elérünk a végkifejlethez, de maga a stílusa engem nagyon irtitált, amit sajnálok, mert jó könyv lehetett volna…


Népszerű idézetek

Anó P>!

– Mesélj nekünk a tengerről! – kiáltotta fel a sánta egér.
– Ott kezdem a mesélést – kezdett bele a sirály –, hogy ennek a nagy-nagy folyónak is vége szakad valahol. Bizony! Először a folyó kicsiny kis patak, azután szélesebb lesz, egyre szélesebb; mikor már olyan széles, hogy alig tud folyni a rengeteg víz, akkor elérkezik a tengerhez. A folyó sóhajt egyet, s azt mondja: „Megérkeztem! Üdvözöllek, tenger! Fogadj be hatalmas vizedbe!” A tenger nagyot hullámzik, és befogadja a folyó vizét.
A tengert onnan lehet megismerni, hogy nem látjuk a túlsó partját.
Csak eget látunk, körbe-körbe csak eget és alatta a rengeteg vizet.
A víz néha csendes, olyan csendes, hogy látni lehet a halakat, máskor haragos és hullámzik, akkora hullámokat vet, mint a hegy! Olyan magasakat, mint egy hegy!
Mi, sirályok, szeretjük a tengert. Ott annyit repülhetünk, míg el nem fáradunk!
Hát ilyen a tenger.
A sirály befejezte a mesélést, és elbúcsúzott:
– Most pedig elbúcsúzom tőletek.
És elrepült, már csak akkora volt, mint egy makk, majd akkora, mint a legkisebb hangyatojás, és eltűnt.
– Üdvözöljük a tengert! – kiáltotta a sirály után a tüskés hátú.
A sziget lakói napokig beszéltek a tengerről, a mindig mérgesen sziszegő siklókígyó pedig három éjszaka álmodott a tengerről.

csillagka P>!

Ha a kidőlt, öreg fűzfán érte utól az este, ámulva nézte mindíg a hatalmas vörös napot, ahogy megfürdik a folyóban, a hatalmas vörös nap lubickolt, mosta magát a folyóban, szinte hallani lehetett a víz csobogását.
– Hé – kiáltotta ilyenkor a folyóban ringó nap felé. – Vízben fürdő! Aludni térő! Látlak!
A folyóban fürdő nap lubickolt még egyet-kettőt, majd kimászott a vízből, elgyalogolt a hegy mögé, este lett.

1.

Light_House>!

Mentek, mentek, benéztek minden bokor alá, zsombékba, nád tövébe, de nem találták a tüskés hátú sünt.
Már a sziget másik végében jártak, elhagyták a nádiveréb fészkét is, mikor a legkisebb ugrifüles a nyúlcsaládból felkiáltott:
– Jaj!
– Mit jajgatsz? – kérdezték a többiek.
– Megszúrta valami a talpamat! – mondta a legkisebb ugrifüles, és a talpát tapogatta.
– Hol? – kérdezte a siklókígyó.
– Itt! – mutatott a talpára a legkisebb ugrifüles.
– Nem úgy értem – mondta a siklókígyó. – Hanem hogy mutasd meg azt a helyet, ahol megszúrták a talpadat!
– Hiszen mutatom! – mondta méltatlankodva a legkisebb ugrifüles, a talpára mutatva.
– Én még ilyen buta ugrifülest nem láttam! – morgott a siklókígyó mérgesen. – Azt hiszem, te vagy a legbutább ugrifüles a szigeten!

33. oldal

Xwoman>!

A tengert onnan lehet megismerni, hogy nem látjuk a túlsó partját. Csak eget látunk, körbe-körbe csak eget és alatta a rengeteg vizet. A víz néha csendes, olyan csendes, hogy látni lehet a halakat, máskor haragos és hullámzik, akkora hullámokat vet, mint a hegy! Olyan magasakat, mint egy hegy!

lenne P>!

– Ma mindenkit megfésülök! Ma mindenkit megfésülök!
És a feje fölött lengette a fésűt.

60. oldal, 9. (Móra, 1974)

Light_House>!

Ha a kidőlt öreg fűzfán üldögélve érte utol az este, ámulva nézte mindig a hatalmas vörös napot, ahogy megfürdik a folyóban, a hatalmas vörös nap lubickolt, mosta magát a folyóban, szinte hallani lehetett a víz csobogását.
– Hé! – kiáltotta ilyenkor a folyóban ringó nap felé. – Vízben fürdő! Aludni térő! Látlak!

9. oldal

Light_House>!

Szegény csupa pofazacskó hörcsög nagyon megijedt, hogy most mi lesz vele.
Odament hozzá a sánta egér, a sündisznó és a vakond.
– Hát ennek meg mi baja? – kérdezte a sün.
– Nem fér be a lyukba – mondta a sánta egér.
– Persze, hogy nem fér be! Tele van a pofazacskója! – dörmögte a vakond.
Majd rászólt a csupa pofazacskó hörcsögre:
– Köpd ki!
De a csupa pofazacskó hörcsög csak a fejét rázta, hogy majd bolond lesz kiköpni, dehogy köpi!
– Hát akkor kint maradsz! – dörmögte a vakond.
A csupa pofazacskó hörcsög a vállát vonogatta, hogy akkor kint marad, hogy akkor inkább kint marad, de a finom búzamagot akkor sem köpi ki!

23. oldal

Xwoman>!

Tüskés hátú sün barátom,
merre jártál, mondd, a nyáron?
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
most látlak, hogy el bújtál!
Körmöd kopog, eliramlasz,
vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
belebújik az avarba!

Light_House>!

– Jaj! – kiáltott fel ekkor az unokatücsök.
– Mi az? Mi az? – kérdezte a legöregebb tücsök.
– A lepke! Rászállt a kalapodra! Jaj, ne moccanj, nagyapó! Mert még elijeszted!
A legöregebb tücsök nem moccant, állt, mint a cövek, nehogy megijessze a kalapjára szállt lepkét.
Az unokatücsök ámulva nézte a lepkét.
– Lepke! Gyönyörű lepke! Levegőben lebegő, nagy kalapon megülő, látlak! – suttogta.
A lepke pedig kényelmesen elhelyezkedett a legöregebb tücsök kalapján, és szépen elaludt.
– Elaludt! – suttogta az unokatücsök.
– Ejhej, hejhej! – dünnyögte a legöregebb tücsök, de nagyon halkan, nehogy felébressze a lepkét.
És állt mereven, mozdulatlanul, mint a földbe vert cövek, állt a nagy kalap alatt, a kalapon pedig szépen aludt a lepke.

48-49. oldal

Light_House>!

A téli tücsök büszkén gondolt arra, hogy mennyi, de mennyi tücsök is van a szigeten, lám, még az álmatlanságban szenvedő uhubagoly se tudott mindegyikre gondolni! Bezzeg ő tudna! S egy kicsit el is szontyolodott ezen, hogy már csak gondolatban látja a többi tücsköt.
Lemászott a zöld heverőről, belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe, és felidézte magában a tücsköket a szigeten. De az az igazság, hogy még felét sem idézte fel, mikor szépen elaludt.

56. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sven Nordqvist: Findusz elköltözik
Zelk Zoltán: A három nyúl
Rotraut Susanne Berner: Téli böngésző
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Julia Donaldson: A majom mamája
A kis gyufaáruslány
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
József Attila: Altató
Bálint Ágnes: Mazsola
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri