„A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.” Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebében került be a szobába, itt tölti nagy unalomban a telet. Kiugrik a hátizsák zsebéből, felszökken az írógép billentyűire, és le-leüt egy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy-egy szép nyári emléket idéz. Véletlenül éppen ezt a mondatot kopogja le: A szigetre vágyom."
A téli tücsök meséi 221 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1974
Tagok ajánlása: 4 éves kortól
Kedvencelte 16
Most olvassa 19
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 25
Kiemelt értékelések
Korábban sajnos még nem sokszor találkoztam Csukás István alkotásaival, de ez a mese elég meggyőző ahhoz, hogy máskor is „hozzá forduljak”. Nagyon élvezetes, humoros mese volt, imádtam a kis tücsök történetét/történeteit.
Kedves és aranyos mesekönyv, bátran ajánlom gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt, hihetetlenül kikapcsol és élvezhető.
Miről is cirpelhetne télen egy szobába zárt tücsök? Persze hogy a nyárról, a szigetről, ahonnan jött. Tücskünk jól kezeli a helyzetét, feltérképezte a szobát, amely foglyul tartja és megtalálja a magányosság elleni kezelési módszert: egy írógép billentyűire ugrik, és a begépelt alakzatot (mivel nem ismeri a betűket) egy szigetlakóhoz és egy vele kapcsolatos történethez kapcsolja. Erről persze a zöld fűhöz hasonlító zöld kanapén legjobb elmélázni, majd mindig egy kicsit könnyebb szívvel mászik vissza vackába, a sziget illatát idéző hátizsák bal zsebébe. És a mi szívünket is megtölti egy nyári, szigeti érzés…
Hát nekem ez nem lett kedvenc Csukástól, olvastam én már sokkal jobbat is tőle. A 16 meséből kettő volt talán ami jó volt a többi erős közepes. Vagy kétszer felnevettem, de ennyi. Hát nem vagyok már célkorosztály ez van.:)
Gyerekként imádtam Csukás István meséit. Ehhez viszont még nem volt szerencsém.
Ez egy igazi gyermekeknek szóló mese!
Szórakoztató, vicces és nagyon élvezhető volt. Imádtam, hogy a téli tücsöknek minden betűről eszébe jutott egy-egy történet.
Minden történet önmagában is, de a könyv egészében is különleges élményt ad gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Az egyik legjobb mese közé tartozik, amiket eddig olvastam.
„A SZIGETRE VÁGYOM”
Szegény kis tücsök a hátizsák bal zsebében maradt, elkerült a szigetről, s a telet az emberek között kellett töltenie, miközben egyfolytában a nyárról ábrándozott. Minden nap felugrott az írógép billentyűire, és minden betűről eszébe jutott egy történet a barátairól, akik nagyon hiányoztak neki. Nyáron majd újra találkozhat velük. Így történt.
Picit felnőttként unalmas, hogy minden mese ugyanúgy kezdődik, de változatos, humoros kis mesegyűjtemény volt, csupa állatmese, kivétel az utolsót.
Csukás István olyan történeteket alkotott, amelyeket szívesen olvas (hallgat) mindenki. A könyv egy hátizsákban rekedt tücsökről szól. Unatkozik szegény, ezért minden nap felugrik az írógépre. (Azt hiszem, a mai gyerekeknek el kell magyarázni, meg kell mutatni, mi is az az írógép.) Leüt egy betűt, nézegeti, majd eszébe jut róla egy-egy történet. A könyv szórakoztató, leköti a gyerekeket is. Persze, nem egyszerre olvasva, hanem csak mesénként, így izgatottan várját, hogy mi lesz a következő betű és a hozzá tartozó történet.
Kedves mesék, állatos történetekkel, valamint szépen tagolva vannak a fejezetek és egy történetre van felfűzve a cselekmény amit az utolsó fejezet zár le. Ezt biztosan fel fogom még olvasni, kár hogy ennyire rövid.
Nos, Csukás István ide, Csukás István oda, ez most nem lett szipi könyv.
Pedig alapvetően nincs bajom Csukás Istvánnal. Szeretem Süsüt, a Nagy ho-ho-ho-horgászt, a Pom Pom meséit, de ez nem tetszett. Folyamatos szó és mondatismétlések az agyamra mentek. Nem tudom pontosan, hány éves a célközönség, de olyan háromra tippelném a nyelvezet miatt, de közben meg a történet elvár némi érettséget.
Van benne persze jó rész, jó fordulat, az összes mese egy cél felé halad, ahova el is érünk, nem öncélúan, egymásra dobált mesékről van szó, az utolsó, rövid történettel elérünk a végkifejlethez, de maga a stílusa engem nagyon irtitált, amit sajnálok, mert jó könyv lehetett volna…
Népszerű idézetek
– Mesélj nekünk a tengerről! – kiáltotta fel a sánta egér.
– Ott kezdem a mesélést – kezdett bele a sirály –, hogy ennek a nagy-nagy folyónak is vége szakad valahol. Bizony! Először a folyó kicsiny kis patak, azután szélesebb lesz, egyre szélesebb; mikor már olyan széles, hogy alig tud folyni a rengeteg víz, akkor elérkezik a tengerhez. A folyó sóhajt egyet, s azt mondja: „Megérkeztem! Üdvözöllek, tenger! Fogadj be hatalmas vizedbe!” A tenger nagyot hullámzik, és befogadja a folyó vizét.
A tengert onnan lehet megismerni, hogy nem látjuk a túlsó partját.
Csak eget látunk, körbe-körbe csak eget és alatta a rengeteg vizet.
A víz néha csendes, olyan csendes, hogy látni lehet a halakat, máskor haragos és hullámzik, akkora hullámokat vet, mint a hegy! Olyan magasakat, mint egy hegy!
Mi, sirályok, szeretjük a tengert. Ott annyit repülhetünk, míg el nem fáradunk!
Hát ilyen a tenger.
A sirály befejezte a mesélést, és elbúcsúzott:
– Most pedig elbúcsúzom tőletek.
És elrepült, már csak akkora volt, mint egy makk, majd akkora, mint a legkisebb hangyatojás, és eltűnt.
– Üdvözöljük a tengert! – kiáltotta a sirály után a tüskés hátú.
A sziget lakói napokig beszéltek a tengerről, a mindig mérgesen sziszegő siklókígyó pedig három éjszaka álmodott a tengerről.
Ha a kidőlt, öreg fűzfán érte utól az este, ámulva nézte mindíg a hatalmas vörös napot, ahogy megfürdik a folyóban, a hatalmas vörös nap lubickolt, mosta magát a folyóban, szinte hallani lehetett a víz csobogását.
– Hé – kiáltotta ilyenkor a folyóban ringó nap felé. – Vízben fürdő! Aludni térő! Látlak!
A folyóban fürdő nap lubickolt még egyet-kettőt, majd kimászott a vízből, elgyalogolt a hegy mögé, este lett.
1.
A tengert onnan lehet megismerni, hogy nem látjuk a túlsó partját. Csak eget látunk, körbe-körbe csak eget és alatta a rengeteg vizet. A víz néha csendes, olyan csendes, hogy látni lehet a halakat, máskor haragos és hullámzik, akkora hullámokat vet, mint a hegy! Olyan magasakat, mint egy hegy!
Szegény csupa pofazacskó hörcsög nagyon megijedt, hogy most mi lesz vele.
Odament hozzá a sánta egér, a sündisznó és a vakond.
– Hát ennek meg mi baja? – kérdezte a sün.
– Nem fér be a lyukba – mondta a sánta egér.
– Persze, hogy nem fér be! Tele van a pofazacskója! – dörmögte a vakond.
Majd rászólt a csupa pofazacskó hörcsögre:
– Köpd ki!
De a csupa pofazacskó hörcsög csak a fejét rázta, hogy majd bolond lesz kiköpni, dehogy köpi!
– Hát akkor kint maradsz! – dörmögte a vakond.
A csupa pofazacskó hörcsög a vállát vonogatta, hogy akkor kint marad, hogy akkor inkább kint marad, de a finom búzamagot akkor sem köpi ki!
23. oldal
Mentek, mentek, benéztek minden bokor alá, zsombékba, nád tövébe, de nem találták a tüskés hátú sünt.
Már a sziget másik végében jártak, elhagyták a nádiveréb fészkét is, mikor a legkisebb ugrifüles a nyúlcsaládból felkiáltott:
– Jaj!
– Mit jajgatsz? – kérdezték a többiek.
– Megszúrta valami a talpamat! – mondta a legkisebb ugrifüles, és a talpát tapogatta.
– Hol? – kérdezte a siklókígyó.
– Itt! – mutatott a talpára a legkisebb ugrifüles.
– Nem úgy értem – mondta a siklókígyó. – Hanem hogy mutasd meg azt a helyet, ahol megszúrták a talpadat!
– Hiszen mutatom! – mondta méltatlankodva a legkisebb ugrifüles, a talpára mutatva.
– Én még ilyen buta ugrifülest nem láttam! – morgott a siklókígyó mérgesen. – Azt hiszem, te vagy a legbutább ugrifüles a szigeten!
33. oldal
– Jaj! – kiáltott fel ekkor az unokatücsök.
– Mi az? Mi az? – kérdezte a legöregebb tücsök.
– A lepke! Rászállt a kalapodra! Jaj, ne moccanj, nagyapó! Mert még elijeszted!
A legöregebb tücsök nem moccant, állt, mint a cövek, nehogy megijessze a kalapjára szállt lepkét.
Az unokatücsök ámulva nézte a lepkét.
– Lepke! Gyönyörű lepke! Levegőben lebegő, nagy kalapon megülő, látlak! – suttogta.
A lepke pedig kényelmesen elhelyezkedett a legöregebb tücsök kalapján, és szépen elaludt.
– Elaludt! – suttogta az unokatücsök.
– Ejhej, hejhej! – dünnyögte a legöregebb tücsök, de nagyon halkan, nehogy felébressze a lepkét.
És állt mereven, mozdulatlanul, mint a földbe vert cövek, állt a nagy kalap alatt, a kalapon pedig szépen aludt a lepke.
48-49. oldal
A téli tücsök büszkén gondolt arra, hogy mennyi, de mennyi tücsök is van a szigeten, lám, még az álmatlanságban szenvedő uhubagoly se tudott mindegyikre gondolni! Bezzeg ő tudna! S egy kicsit el is szontyolodott ezen, hogy már csak gondolatban látja a többi tücsköt.
Lemászott a zöld heverőről, belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe, és felidézte magában a tücsköket a szigeten. De az az igazság, hogy még felét sem idézte fel, mikor szépen elaludt.
56. oldal
Azután a csupa pofazacskó hörcsögöt fésülte meg. A csupa pofazacskó hörcsög morgott valamit, dünnyögött valamit a bajusza alól, de nem lehetett jól érteni, hogy mit, mert megint tele volt a pofazacskója. Valami olyasmit morgott, hogy húz meg fáj, meg minek ez az egész, neki jó, amilyen volt; de mondom, nem lehetett jól érteni, mert tele volt a pofazacskója. Így aztán őt is megfésülte a legkisebb ugrifüles.
– Szép vagy – mondta neki a végén. – Nem lehet rád ismerni!
62. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bálint Ágnes: Mazsola 97% ·
Összehasonlítás - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje / Őzanyó 96% ·
Összehasonlítás - Cynthia Paterson: Foxwood összes meséje 94% ·
Összehasonlítás - Kálmán Jenő: Sicc a hóban 92% ·
Összehasonlítás - Lévay Erzsébet: Micike téli kalandjai 95% ·
Összehasonlítás - Bartos Erika: Bogyó és Babóca karácsonya 87% ·
Összehasonlítás - Beatrix Potter: Nyúl Péter adventi kalendáriuma 96% ·
Összehasonlítás - Marék Veronika: Kippkopp karácsonya 95% ·
Összehasonlítás - Dobos Edit: Tündérmanók meséi 99% ·
Összehasonlítás - Zdeněk Miler – Hana Doskočilová: A vakond és a hóember 96% ·
Összehasonlítás