Hetedvérig 113 csillagozás

Csóti Lili: Hetedvérig

Rosenwyn Blair számára összejöttek a dolgok.
Anyja szülővárosába költözik, melynek máskor viszálykodó lakossága egyvalamiben biztosan egyetért: őt kimondottan utálják.
Újonnan megismert családja egy rakás hátborzongató boszorkányból és őrült unokatestvérből áll, ami lehetne akár vicces is, de nem az.
Egyetlen barátja egy veszedelmes démon.
És ha mindez még nem lenne elég, egy gyilkossági ügybe keveredik, miközben természetfeletti ellenfelei üldözőbe veszik.
A tél beköszöntével pedig az elszigetelt településen összecsapnak az e világi és túlvilági erők.

A Hetedvérig sötét atmoszférájú, mégis remek humorú young adult fantasy, melynek misztikus krimielemei a legváratlanabb helyeken képesek meglepni olvasóit.

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Twister Media, Budapest, 2019
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631658

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Adriel Lucas · Rosenwyn Blair · Abigail Cavanaugh · Scott Blair · Ann Mary Blair


Kedvencelte 30

Most olvassa 17

Várólistára tette 231

Kívánságlistára tette 283

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

"Egy sír sokféleképpen repedhet szét. Különösen a régiek, amiket már nem látogat senki. Omladozva kuksolnak valahol a temetők sarkában, senki sem foglalkozik velük, benövi őket a moha és a borostyán.
Először a kövek dőlnek ki, talán letörik pár darab, majd lassan eltűnik a faragás, a keresztek, végül nem lesz más, csak egy halom kő alá temetett emlék.
De soha egy sem reped szét belülről."

Ez a könyv szerelem első látásra és most már első olvasásra is.

Semmit sem tudtam az könyvről, csak megláttam a könyvfesztiválon a kirakott termékek között, és mivel a borító gyönyörű, úgy voltam vele, most ennyi elég lesz kezdetnek, és megvettem.
Egy darabig csak kézbe vettem, gyönyörködtem benne és végig simítottam a képen, majd visszatettem a polcra.
De pár napja úgy döntöttem ideje pontot tenni azon gondolatom végére, hogy okoz e olyan örömöt a kis lelkemnek a belseje, mint a külseje eme csodás kötetnek.

Azt le kell szögezzem sokáig olvastam, olyan negyven oldalanként, majd félre tettem.
Nem azért, mert rossz lenne, hanem azért, mert néhol fullasztóan sok minden történik, nagyon sűrű a cselekményszála, szerte ágazó a karakterek világa, és bár mindenki színes és szépen kidolgozott, minden személynek, legyen az élő vagy holt, jelentősége van és fontos szerepet tölt be.
Úgy voltam vele, hogy hagyok időt a leülepedésre és átgondolom mit is olvastam.
És nem bántam meg ezt a lassú tempót, mert nagyon elégedett voltam minden egyes alkalommal, hogy a sejtéseim ha nem is igazolódtak be teljesen, mégis számomra kedvezően alakultak az események.
És, hogy őszinte legyek a vége fele kezdtem el rájönni, hogy kivel is van dolgom negatív karakter szintjén.

Nagyon tetszett, hogy nem egy „gonosszal” volt dolgom.
Szinte mindenkinek van takargatni valója, senki nem az akinek mutatja magát.
Minél többet olvastam annál többet kaptam, a karakterek csodásan kivannak dolgozva.
Szinte ott voltam velük, aggódtam, harcoltam, nyomoztam, féltem és szerettem.
Érzelmek milliónyi árnyalata mutatkozik meg a lapokban és soha nem éreztem, hogy ez sok vagy felesleges.
Mindennek megvolt a maga helye és értelme.
Nagyon érdekes volt több szempontból olvasni a történetet, nem volt zavaró, inkább izgalmassá tette, az amúgy is titkokkal telt világot.

Tehát ha azt írom, hogy új kedvenc karakterekkel gazdagodtam, akkor ezt teszem minden túlzás nélkül.

Rosewyn egy nagyon leleményes, vicces, de karakán hősnő, aki korát meghazudtolva igyekszik eligazodni egy olyan városban, ahol senkit nem fogadnak el, mindenki ellenség, legalább is nehezebben engednek fel, és a rosszindulat mindennapossága, olyan természetes, mint, hogy fel kell a Nap, majd lenyugszik.
Emberek és teremtmények együtt élnek összhangban, mégis egy látható láthatatlansággal élik a mindennapjaikat.

A hímek közül Adriel és Scott lett a kedvencem, mert nem csak egyediek, de nagyon erős lelki karakterek is, akik remek élet „játékosok” mégis helyén van az eszük és szívük is.

A negatív karaktereket külön nem sorolnám fel, mégis ennyi „bűnös” lélekkel összezárva lenni, és nem beleörülni, azt hiszem az én akaratomat és kitartásomat is próbára tenné igen csak.

Volt egy-két rész, ami viszont nem tetszett, bár csillagot ezért nem vonok le, de az elírások, betűkihagyások azért okoztak kizökkenést és ezt nagyon nem szeretem.
Viszont mivel ez lehet nyomdai baki is, így nem adok érte negatívat.

Ami pedig az írónőt illeti, fiatal kora ellenére egy olyan munkát rakott le az asztalra, amit biztosan állíthatok külföldön is megállná a helyét.
Nyál csorgatva várjuk a fordításokat, de azt sokan nem vesszük észre micsoda tehetséges írókkal vagyunk megáldva kis hazánkban is.

Számomra itt kezdődik a minőségi ifjúsági fantasy irodalom.
Szórakoztat, okít, picit feszültségben tart, de mindig ad annyi megoldást, hogy picit fellélegezhessen az olvasó.

Ami pedig külön ki szeretnék emelni, hogy az írónő köszönőszövege a legőszintébb és legtisztább írás, amit idén volt szerencsém olvasni.
A hála és szeretett kifolyik a lapokból, és teszi ezt úgy, hogy nem gondolom giccsesnek.
Nincs fontosabb a szeretetnél és az alázatnál, amit azon emberek felé tanúsítunk, akik a rögös utunkat szebbé és élhetővé teszik türelemmel és szeretettel. Ez a legfontosabb.

Tehát, ha egy jó fantasyt, egy izgi krimit, egy csipetnyi humort, és egy kellemes romantikát szeretnél olvasni, jó szívvel és nagy lelkesedéssel ajánlom neked eme kötetet.

Számomra újra olvasós kategória, és természetesen kedvenc!♥
Hálás vagyok, hogy megíródott és csak remélem, hogy hasonló írásokkal örvendezteti meg olvasóját kedves írónő!?
Én már nagyon várom! ♥♥♥

5 hozzászólás
Annamarie P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Egészen ámulatba ejtő jelenség az, amikor egy tizennyolc éves lány ilyen könyvvel rukkol elő. Csóti Lili elsőkönyves, rendkívül tehetséges szerző most pont ezt tette.
A Hetedvérig kötetében egy olyan fantáziavilág ölt testet, aminek nyomai talán sokakban ott lapultak, de azáltal, hogy papírra vetette, valahogy élni kezdett az egész alkotás. El tudom képzelni, hogy nem ennek a monstrumnak indult az egész, hanem időközben vált azzá, ahogy a szereplők önálló életet kezdtek élni.

A tizenhat éves Rosewyn Blair édesanyjával él egy viszonylag elszigetelt helyen, amikor költözni kényszerülnek. A lány nem is tudja pontosan, hogy miért kell Dorcha Baile-be, úgymond a családi fészek városába költözniük, ahol unokatesók, nagynénik, nagybácsik és persze nagyanyja kíváncsi tekintetének kereszttüzében élnek ezentúl. A belépés sem sikerült gördülékenyen, hiszen megérkezésük után Rose rögtön megjósolja valakinek a halálát, aki még azon a napon meg is hal. Ettől kezdve suttognak róla, gyilkosnak tekintik. Pedig a jóslás ebben a környezetben egyáltalán nem rendkívüli dolog. Hiszen Dorcha Baile-ben hemzsegnek a vámpírok, boszorkák, vérfarkasok, démonok, szellemek, mindenféle e világi s túlvilági szerzetek. Igazából a mágia nélküli lény számít ritkaságnak. Rose úgy is tekint magára, mint, aki varázstalan, hiszen apja, akiről semmit nem tud, éppen ilyen ember volt, és az anyja boszorkányos tehetségét pedig nem örökölte. Az egész környezet elfordul tőle, s mielőtt befogadhatták volna köreikbe, már mindenki el is fordult tőle. Egyetlen embert, Adrielt kivéve. A fiú maga démon, és kissé különcnek számít a városban, hiszen egyedül él, mindenféle felügyelet nélkül, holott ő is csak középiskolás. Furcsa itt minden, de van időnk megszokni a közel 700 oldal alatt.
Adriel és Rose nem véletlen talált egymásra, ugyanis mindkettejükben van valami furcsábbnál is furcsa. Érdekes dolog ez, igaz? Lassan kiderül, hogy egy ideje új faj, vagy kategória van kialakulóban a varázsvilágban, a szikrák. Miközben Rose szeretné kideríteni, hogy ki ő, és hol a helye az új környezetében, azalatt a városban is egyre megdöbbentőbb dolgok történnek. Az első gyilkosság elkövetésével vádolt tettes elképesztő változáson megy át, sőt ezt újabb és újabb megmagyarázhatatlan események követik. A könyv végére természetesen minden rejtélyre fény derül, minden apró mozzanat, akár egy krimiben a helyére kerül, és a fiatalok boldogsága is teljessé válik.

Ahogy minden különleges világnak, ennek is megvan a maga erős vonzása. Pillanatok alatt beszippant a történet, a hétköznapi külsejű alakok mögött egyedi lények lapulnak. Az emberek itt is dolgozni járnak, a gyerekek iskolába, esznek, isznak, kutatnak, sőt nemrég egy nagy járvány is pusztított a világukban. Számomra a regény egyik kiemelkedő erénye pont ez volt, hogy az egyediség mindenkiben jelen van, mindannyian unikális valóságok vagyunk a test egyenruhájában.
A szerelem és barátság is szerves része a varázslatos világnak, a tinédzserek küzdenek is rendesen, hogy igazi társra leljenek. Az érzelmekben gazdag történetben otthonosan fogják érezni magukat a tizenévesek, bár szerencsére a szerző megtalálta azt a kényes egyensúlyt, ahol nem billen el a történet egyik irányba sem. Mind a titkok, mind a szerelem, mind a rejtélyek azt közvetítik az olvasók felé, hogy az igazság kiderítéséhez, lehetőség szerint meg kell ismerni az érem minden oldalát. Rose mély empátiáról tesz tanúságot, befogadó minden lény iránt, ez teszi őt sebezhetővé, ugyanakkor naggyá.

Akit hagyja magát, azt kivételes utazásban részesíti Csóti Lili. Nagyon jó csapásirányt választott, amit akár fokozni is lehetne a későbbiekben. A kevesebb több elvet követve, nagyobbat tudott volna szólni az egész regény. Néhol terjengős volt a szöveg. Nem is igazán maga a szöveg, hanem a történet, ami ezer csáppal kapaszkodott, próbálta kötésbe hozni magát. Szerintem ez nem sikerült annyira, itt hiányzott a tudatosabb átgondolás, hogy le lehessen nyirbálni a feleslegeket. A kevesebb, de erős szál jobban összetart egy történetet. Kicsit a forgatókönyvek jutottak eszembe, ahol nem lehet mindent a vászonra vinni, ami a könyvben szerepel, meg kell tartani azokat az erős elemeket, melyek egyszerre több dolgot is képesek megeleveníteni. Az elaprózódás miatt lépett be az, hogy nem volt meg a történet fő iránya. Ezek egyáltalán nem nagy bajok, csak azt érzem, hogy lehetett volna még jobb is az egész.
Muszáj, hogy az ifjú szerző újabb és újabb könyvekkel ajándékozzon meg minket, mert kivételesen jól ír. Azt mondanám, hogy tőle bármire kíváncsi lennék a jövőben, a szépirodalomtól a kalandregényig, akármit papírra vethet. Aki így tud:

A térre mozdulatlan békesség borult, ahogy a kövér, fehér Hold lassan araszolt az égen, ívét csak néha szelték ketté az átúszó felhők, melyek olyan lomhák voltak, mintha csak unalmukban gördültek volna éppen arra. A fények azonosak, a kedélyek kevésbé kellemesek voltak a város széle felé vezető utak mentén. Elhagyott, lepusztult vidéke volt ez a városnak, csupa megkeseredett, lecsúszott és reményvesztett emberrel és másvilágival, akiknek annyi kilátásuk volt egy jobb életre, mint a százszorszépeknek, hogy kihajtsanak a betonból.

Elképesztő és csak gratulálni tudok ehhez a komplex, de elemeiben is ragyogó munkához!

6 hozzászólás
meseanyu P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Zseniális, világszínvonalú munka a maga műfajában. Olvasmányos, hangulatos, nyelvileg igényes, emlékezetes szereplőkkel, fantáziadús részletekkel, humorral. És mindez egy fiatal lány tollából. Le a kalappal!
Szavazás, ahol ti is eldönthetitek, hogy ki a legjobb: https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-ifjusagi-irodalom-kozonseg-dij

3 hozzászólás
Gelso P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Nagyon tetszett ez a könyv!
Hála isten, hogy van nekünk egy Csóti Lilink, aki ilyen varázslatos világot tud teremteni!
Napi rendszerességgel leültem olvasni, és bár riasztó a hétszáz oldal, mégis alig vártam, hogy a napi kötelező teendőim után ismét nekiszentelhessem magam az olvasásnak. Nagyon érdekelt ennek a két (négy és több) fiatalnak a sorsa! Mert valljuk be, ez a történet tinik, fiatalok és hozzátartozóik története: bajaik, problémáik, életük, kérdésfeltevéseik, válaszlehetőségeik, boldogulásuk ebben a számomra megjegyezhetetlen nevű városban Dorcha Baile-ben, ahol egymás mellett élnek a másvilágiak és az emberek.
Megnyugtató egyébként, hogy legyen az tündér, vámpír, démon, boszorkány, ember (halandó) vagy egyéb-féle félvér és fél-lény, bajaik hasonlók: tisztázni valók a családban, iskolában, baráti és szerelmi kapcsolataikban. Ami ettől több, az Rose és Adriel ezeken túlmutató és problémamegoldó személyisége. Lenyűgöző, amilyen tevékenyen, elkötelezetten és segítőkészen vesznek részt a Másvilágiak életében bekövetkező változások átmeneti és sorsdöntő időszakában. Azt megelőzően pedig saját maguk személyiségének megismerésével, megértésével, körvonalazásával, elfogadásával, majd képességeik megtanulását, kiismerését követően azon vannak, hogy ezeket a képességeket saját maguk, később pedig a társadalom hasznára fordítsák. (milyen megterhelő lehet halottakat látni/hallani, vagy akár tárgyak emlékét érezni).
Nagyon kedveltem Rose és Adriel alakján kívül a szülőket: Ann Maryt és Noaht, Lady Greyt és Sophiet, Abigelt és Scottot ha kiragadok is párat a rengeteg szereplő közül. Szívesen olvastam, mert alig volt megtalálható „közellenség"nek számító negatív szereplő. Szerettem ebben a végtelenségig aprólékosan kidolgozott világban lenni és benne élni. Megismerni egy csomó különlegesebbnél különlegesebb képességet. Kíváncsi voltam a mindennapi életükben történő kisdolgokra, kalandjaikra, és az igazi, nagy "történelmi” tetteikre. Mert ők igazi mérföldkövei a Másvilágiak-Halandók történelmének, abban a különösen fontos időszakban, amikor új fajtaként megjelentek köztük a szikrák, és megismerhettem olyan kapcsolati kategóriát, mint az érzelmi lányá-nak lenni valakinek.

Az ember változik, és bár eddig életem során többször kételkedtem (Csilicsala, Gyűrűk ura), azt hiszem, végül igaz az, hogy mindig talál olyan „kitalált” világot, ahol otthonára talál (X-men, HP, Superhősök)
Mindenkit a könyv elolvasására biztatok, mert fantasztikus, lenyűgöző, letehetetlen!
Igazi kikapcsolódás.
Támogatni fogom, hogy bekerüljön a Merítés-zsűri top10-es ifjúsági listájába!
Feltétlenül újraolvasós!

„Néha arra gondoltam, nem kellene ennyit bámulnom, de nem ez a kapcsolatok egyik előnye? Hogy annyit gyönyörködhetek a tökéletes hibáiban, amennyit csak akarok?” (430.) „Soha senki nem volt ilyen előzékeny velem, ilyen természetesen, mintha el sem gondolkodna rajta, csak ösztönből tenné mindezt. … nekem minden pillanat egy ajándék volt, emlékeztető, hogy törődik velem.” (441)
"- Be kell engedj a fejedbe – morogta. – Különben nem tudok segíteni. Nem kutakodok, ígérem.
Megborzongtam, lehunytam a szemem, és kalapáló szívvel beljebb engedtem. Olyan volt, mint valami nagyon halk, nagyon ismerős zene, ami belekúszik az ember fülébe, és ott ragad. Mint egy halk harang, vagy zongorajáték a távolból, utánakapnál, de elérhetetlen.
Aztán meghallottam, Adriel hangja volt, noha ki sem nyitotta a száját. Csak a fejemben hallottam. Vagy talán képzelődtem. Egy dal volt, halk és finom, mély, bársonyos férfihang dúdolta. Megnyugtató volt és tiszta, mint az ablakon besütő holdfény." (161)

„Noah még soha nem járt itt, de egész kellemes helynek tartotta, különösen ha nem vette figyelembe a szomszédos bokszban ülő vérfarkast, aki nyers disznómájat fogyasztott fehérjeturmixszal.” (401)

Némi párhuzamot szerettem felfedezni a HP-val, de Adriel alakjáról mostmár mindig Vrubel Démona fog bennem felidéződni.
https://moly.hu/karcok/1405328

Szavazás!
VI. Merítés-díj 2020 – Ifjúsági kategória
A Merítés-díj tízes listájába szavazott könyv a 2019. évben publikált magyar ifjúsági művek közül
2020. szeptember 30-ig szavazhattok itt arról, hogy melyik kötet kapja a közönségdíjat:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-ifjusagi-irodalom-kozonseg-dij

1 hozzászólás
krlany IP>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Ez a könyv, ez nagyon rendben van. Nagyon jó a történetvezetés, fordulatos és kalandos. Van egy csomó rejtély és izgalom, és még borzongani is lehet rajta. Külön kedvencem a mitológiai rész, szép történeteket sikerült összehozni, még akkor is, ha egynémelyük nyomasztó…
A végén az a zombiapokalipszis, na azt valahogy nem így kellett volna. Az egyéni megoldás elegánsabb lett volna… Illetve a mű nyomokban Viharsziget, Walking Dead, Trónok harca-utánérzést, inspirációt tartalmaz. Nincs vele baj, jól csomagolt.
Külön öröm, hogy végigolvastam. Se a young adult nem a barátom, sem pedig a vérfarkast/démont/boszorkányt stb. felvonultató „lényes” könyvek. 50 oldal után fel is merült bennem, hogy kell ez nekem? De úgy tűnik igen.
Amit viszont utáltam, de nagyon, az a kivitelezés. 700 oldalas a könyv. Kérem szépen, 2 kötetben ildomos az ilyesmit, nem féltéglában. Kényelmetlen olvasni…

2 hozzászólás
kratas P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Kezdjük azzal, ami tetszett. A világ, a fantasy részek, azok nagyon bejöttek.
Csak sajnos több dolog volt, ami nem tetszett. Az egész egy katyvasz, a szereplők többször elbeszélnek egymás mellett, tele van következetlenséggel, olvasok valamit, majd pár oldal múlva teljesen más információ jön szembe. Nehezen követhető, hogy éppen kinek a szemszögéből ismerjük meg a történteket, itt is csak az össze-vissza kavarodás van meg. Na és a több oldalon keresztül tartó vinnyogások… ki vagyok, mi vagyok, mit csináljak, stb. Be kell vallanom, hogy voltak olyan részek, amikor olvastam, de kikapcsolt közben az agyam és semmi nem maradt meg, hogy mi is történt. De így talán jobb is mindenkinek.
Sajnálom, nagyon akartam volna szeretni ezt a könyvet, de nagyon nem az én stílusom.

5 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Határozottan nagyon-nagyon tetszett.Először megijedtem,hogy te úr isten milyen vastag könyv.. :D Úgy érzem ebbe a fantazy világba rendesen elmerültem.Szépen bontakoztak ki a szálak családok,emberek történetei. Mik voltak a háttérben.Megszerettem szereplőket izgultam értük drukkoltam nekik.Tetszett az írónő stílusa is. Jó arányban keveredett a misztikum,izgalom,feszültség de volt humor és romantika is. Nem untam cseppet sem.Szórakoztató és izgalmas történet lett ez.Remélem még fogunk kapni hasonlóan jó vagy jobb könyveket. :)

ViviPapp P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Hűha, hát idő kellett ahhoz, hogy végigolvassam ezt a könyvet.
Régóta nem küzdöttem meg 670 oldallal, főleg azért nem, mert ennél a regénynél minden oldal és minden sor számított.
Nagyon él még bennem az élmény, hajnal 4kor fejeztem be, de holnapra megírom a részletes élménybeszámolómat és olvasásélményemet a blogra.

Ide annyit szeretnék leírni, hogy soha eddigi életemben nem olvastam ehhez hasonló történetet. Fogalmam sincs, hogy született meg ez a könyv egy 18!!! éves lány tollából, de egyszerűen hihetetlen amit alkotott.
Mindennek oka volt, minden értelmet nyert, semmi sem volt fölösleges, minden összefüggött..és csak ámultam.

Megmondom őszintén azért voltak nehéz részek, többször majdnem feladtam, nem egy olyan történet amely hosszan beszippant, hanem inkább elgondolkodtat. Lassú olvasásra ösztönöz, arra késztet, hogy megfontolj és átgondolj mindent, amit történik.

Egy igen érdekes történet misztikus, modern világkép formájában, amely összefonódik a múlttal, ezért lesz kissé antik hatása, ezért kerül néhol közel, néhol távol az olvasótól.

Több kategóriába sorolták ezt a regényt, amelyet teljesen megértek, én magam nem biztos, hogy így elolvasva betudnám kategorizálni, ugyanis annyira különleges a maga módján. Ez a hetedvérig.

Ha kíváncsi vagy, akkor olvasd el! Ha szereted a fantasyt, akkor azért, ha nem, akkor is, mert ez megfogja veled szerettetni!

Részletes értékelést itt olvashattok:
https://bookofdream2.blogspot.com/2019/07/elolvastam-cs…

Chöpp>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Tényleg remek első könyv. Kívánom Lilinek, hogy termékeny és olvasott írónő váljék belőle! Minden(e) megvan hozzá, hogy így legyen. Remélem sikerül!
spoiler Roppant izgalmas és élvezetes olvasmány volt.

Leobelo P>!
Csóti Lili: Hetedvérig

Kevés az 5 csillag. Nagyon kevés. Ez egy letehetetlen könyv. Annyira beszippantott a világ, hogy 667 oldal után egyetlen egy érzésem van: miért ennyire rövid? :)
A világ, amit Csóti Lili elképzelt és elénk tárt, számomra lenyűgöző.
A fajok, a másvilágiak és az emberek kapcsolata érdekes.
A szereplők jól kidolgozott karakterek, főleg Rose és Adriel. Amúgy Adriel személyében új kedvenc szereplőt avattam.
Aki meglepően jól ki volt még dolgozva szerintem, az Scott.
Tetszettek a kis történetek, melyek jobban megismertették velünk a másvilágiak hiedelemvilágát, és az a néhány történet, ami Rose könyvében van.
A cselekmény pedig folyamatos. Nagyon pergőnek nem mondanám, de nem is unalmas, mert mindig van valami, csak nem tűnik olyan gyorsnak. Az a baj, hogy ezt nem tudom máshogy megmagyarázni. Nem azt mondom, hogy nem volt izgalmas, mert az volt, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, annyira, hogy letenni sem tudtam, de… Tudjátok, vannak olyan könyvek, ahol hiába hosszabb idő a cselekmény, te csak pár órának/napnak érzed. Itt valahogy az írónőnek sikerült számomra éreztetnie a történetben, hogy ezek az események nem pár nap alatt történtek, hanem kb egy évet ölelnek fel. Emellett van benne egy-két csavar, amire egyáltalán nem számítottam.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet.
A magyar íróknak pedig dícséretként meg kell jegyeznem, hogy lassan ugyanolyan szívesen olvasok tőlük, mint egy-egy ismertebb külföldi írótól.
Ja, a borító pedig külön dícséretet érdemel, nagyon jó lett!


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

A térre mozdulatlan békesség borult, ahogy a kövér, fehér Hold lassan araszolt az égen, ívét csak néha szelték ketté az átúszó felhők, melyek olyan lomhák voltak, mintha csak unalmukban gördültek volna éppen arra.
A fények azonosak, a kedélyek kevésbé kellemesek voltak a város széle felé vezető utak mentén. Elhagyott, lepusztult vidéke volt ez a városnak, csupa megkeseredett, lecsúszott és reményvesztett emberrel és másvilágival, akiknek annyi kilátásuk volt egy jobb életre, mint a százszorszépeknek, hogy kihajtsanak a betonból.

355-356. oldal

Clara_Wolf >!

– Így el fogok késni – dünnyögte, de azért elindult velem felfelé a lépcsőn.
– Te úgyis mindenhonnan elkésel, senkinek sem fog feltűnni.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adriel Lucas · Rosenwyn Blair
Annamarie P>!

A résekből vérvörös és sötét moha nőtt, beborítva azokat a felületeket, ahová még nem kapaszkodott fel a szúrós tövisekkel teli vadrózsa, melynek apró, korcs virágai inkább voltak rút szürkék, mint ragyogó fehérek.

242. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

-Ha ennyire rettegsz valamitől, már nem gondolkodsz racionálisan -felelte Adriel halkan. -Csak mindennél távolabb akarsz maradni tőle. Tudod, hogy szembe kell nézned vele, de halogatod, nem számít, ez mivel jár.

395. oldal

Umbridge_prof>!

Temetőkben szép az élet, síromra virágot kérek, elhagyni e helyet félek, hisz itt hál most màr minden lélek.

173. oldal

Nyuszibusz>!

– Jaj, az én Joyom…
– Jaj, jaj – tette hozzá Scott, mire mindenki rábámult. Zavartan nézett fel. – Mi van? Csak segítek szenvedni.

664. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Scott Blair
Nikolett0907 P>!

Egy sír sokféleképpen repedhet szét. Különösen a régiek, amiket már nem látogat senki. Omladozva kuksolnak valahol a temetők sarkában, senki sem foglalkozik velük, benövi őket a moha és a borostyán.
Először a kövek dőlnek ki, talán letörik pár darab, majd lassan eltűnik a faragás, a keresztek, végül nem lesz más, csak egy halom kő alá temetett emlék.
De soha egy sem reped szét belülről.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: borostyán · borostyán · moha · temető
Nikolett0907 P>!

(…) De ami már megtörtént, azon nem változtathatunk.

14. oldal

Annamarie P>!

Hónapok óta nem láttam Robertet és Hugh-t. Persze talán nincs semmi jelentősége, hiszen a járvány miatt az emberek nem látogatják egymástól sűrűn, én pedig nem merészkedtem elő, de…
Aggódtam.

71. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rachel Hawkins: Hex Hall
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Karen Chance: Holdvadász
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc
Richelle Mead: Dermesztő ölelés