Görbül ​az idő 2 csillagozás

Mehetnék eztán óceánra
halott holdbéli pusztaságra

néhány papírlappal kezemben
bő kert övezne ott is engem:

a kertből vers lett s míg a vers él
e kert erősebb lesz a kertnél

VERS LETT

Hogy a farkasalmákat letépkedem-e
a földön széttaposom-e
hogy a gyermekláncfű jövő tavaszig feladat nélkül vegetáló töveit kirángatom-e
hogy rakásra gyilkolok-e hangyát csigát:
szeszélyemtől függ félelmetesen

ABSZOLÚT MONARCHIÁM

S mi négyen itt, a szétroncsolt család. –
A súlypontunk nekünk is odaát,
köröttünk e világ elvékonyul,
s átlátszik rajta mindinkább a túl.

ÁTLÁTSZIK RAJTA

Barátaim tudjátok-e hogy az idő nekem nagyon fáj
hogy nagyobbat nem ismerek ennél a fájdalomnál
hogy az időről hallani sőt rágondolni sem akarok
(ostoba strucc hiszen velőmig bennem van én meg benne vagyok)
S a percek is… határaik között maradni éppúgy képtelenség
hisz egyetlen perc is lehet kettős irányú végtelenség
amelynek tágassága oly roppant szűk hogy összemorzsol
Barátaim előbb-utóbb tudom hogy a halál kisorsol

ELŐRE-HÁTRA

s én azt hittem hogy titkaik
segítenek majd valamit
ha minek hozzám köze lesz
majd feleletre kötelez
hogy a rejtélyek könnyedén
tárulnak tőlük elibém
és egyáltalán hogy velük
simábban megy mint nélkülük
s ők az igazi társaság –
a kisvilág a nagyvilág

KÖNYVEIM

iramló gépkocsik suhamló
kerekek zsíros sercegése
a gesztenyefák süketek még
a gallyakban a füleik

[…]

mint encián-ég hátterén
dombor bárányfelhő-alakzat
Luca della Robbia-féle
fehér majolika-csoport

PILLANAT

Láttátok-e József Attila utolsó fényképén szemét?
Csak soha úgy csak senki úgy ember soha állat se még!

OK ÉS OKOZAT

Napról-napra nagyobb erő kell
hogy ellenkezzem az idővel

ezer kéz sem volna elég hogy
megtarthassam a maradékot

a valódi s az ál aránya
folyton romlik az ál javára

SZEREPEK