Csorba ​Győző válogatott versei 1 csillagozás

Csorba Győző: Csorba Győző válogatott versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar költészet kincsestára Unikornis

>!
Unikornis, Budapest, 1997
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634271758

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bolondkandúr>!
Csorba Győző: Csorba Győző válogatott versei

Pécs volt a kapcsolódási pontom Csorba Győzővel. Nagyon szeretem ezt a várost, ahol egyetemi éveimet töltöttem. Így a pécsi költő felkeltette az érdeklődésemet, hiszen majd öt évig egy városban éltünk, ráadásul ugyanarra a karra járt, mint jó néhány évtizeddel később én.
Verseskötetet jobban szeretek hangulat alapján olvasgatni, mint elejétől a végéig sorban haladni, ezért ezt a könyvet ily módon csak most olvastam el. Többségében csendes, befelé forduló költemények kutatják az élet értelmét, küzdenek hitért, néznek szembe szorongva az elmúlással, az öregedés gyötrelmeivel. Visszatérő motívumként használja a kert képét, az évszakok váltakozásának a természeti környezetben és az emberi életben megfigyelhető hatásait. Szép költészet, odafigyelést igényel, de meg is hálálja a törődést.


Népszerű idézetek

Bolondkandúr>!

Ijesztő, ahogy tízesekben
számolom az időt,
s mind gyakrabban rájár a nyelvem:
„Húsz, harminc, sőt, ég ura, negyven,
már negyven évvel ezelőtt…”

Idő-infláció: nagyobbak
lettek a címletek,
az éveknek is, nemcsak a napoknak
értéke megkisebbedett,
és a forgalomból lassacskán kikopnak.

Majd még tovább és még tovább,
majd végül egész életem
aprópénz lesz, lyukas peták,
s csörgeti, kölykös vagyonát,
bő markában a végtelen.

Idő-infláció (81. oldal)

Bolondkandúr>!

Az oroszlán – mert az oroszlánságok
sorra dőltek meg – hogy védje uralmát,
úgy határozott, demokratizálja
abszolutisztikus hatalmát.
Nem parancsolni: megbeszélni,
meghányni-vetni, megvitatni, –
érvekkel fog alattvalóinak
helyes utat mutatni.

S történt egyszer, hogy híre járt:
a szamár olyasmit iázott,
hogy az udvar s állítólag maga
az oroszlán is egy s másban hibázott.

Hívatták őkelmét legott,
s az udvar népe összegyűlt:
farkas, róka, sakál, hiéna,
s persze a nagyúr is közéjük ült,
s jóságos arccal várták a szegény
tévelygőt; az jött is lógó fülekkel.

„Hibáztunk, sőt én is hibáztam:
ilyesmit mondogatsz; jól van, de hidd el
– kezdte a fő-fő –, helytelen
a kérdéshez viszonyulásod.
Hanem tárgyaljuk meg! Szabad legyen
a felvetés: ellenséges hatások,
és nem a jószándék beszélt belőled.
Képzetlen vagy, s…különben is
furcsákat hallottam felőled.”

És fejtegette szelíden,
hogy így meg úgy, és egyet-egyet
morrant, mintegy véletlenül.
Aztán az udvar népe: „Tetted
– szólt a farkas – anarchikus!”
Szólt, s mellékesen vicsorított.
Majd a többi vádolt, tanított.
S a végén melankolikus
hangon megint az úr: „Nos hát, felelj,
vitatkozzál, cáfolj!” – és önfeledt
ásítással kinyújtogatta
két mellső lábát s rajt a körmöket.
S az udvarnép vele. Szegény füles meg
izzadt és fázott, majd kinyögte halkan:
„Vitatkozzam? Minek? Vétkes vagyok,
minden szótok cáfolhatatlan.”

Az oroszlán ekkor: „Lám, így helyes,
hogy szabad eszmecserében beláttad
botlásodat.” S hozzá: „Élj boldogul,
eredj, és eztán tartsd a szádat!”

Tanulság? – Nincs ebben tanulság.
Vagy tán ha volna:
kiket illet, soha meg nem tanulják.

Mai La Fontaine (112. oldal)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos István: Kései megperzselődés
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye
Sipos Domokos: Vágtat a halál
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Bródy János: 52 év dalszövegei
Pier Paolo Pasolini: Mindenszentek és Halottak között
Szenes Erzsi: A lélek ellenáll
Horgas Béla: Csokonai Vitéz Mihály
Ratkó József: Félelem nélkül
Ratkó József: Félkenyér csillag