Párbeszéd, ​sötétben 3 csillagozás

Csoóri Sándor: Párbeszéd, sötétben

Az ​élet, a múlt, az emlékek viszonylagossága, töredezettsége és megfogalmazhatatlansága foglalkoztatja a költőt. Részletek, villanások, pillanatok, hangok, reflexek élnek az emberben tovább, nem összefüggések és rendszerek. „Megállítani az eseményeket és a kiváltságos pillanatokat kimerevíteni! Ezek az idő tartóoszlopai!” – írja Csoóri. S mindezeket nemcsak tettenérni, hanem megfogalmazni. Küzdelem a szavakkal, a szavakért: „…szavak. Mint meglábolhatatlan aknamezők… Mindegyik szóban egy világ… mindegyik szóban ott vagyok én is. Ott van a történelem, ott vannak a hazugságaim, a gyöngeségeim, a mindig csak félig elmondott igazság. Ott van tehát az elhallgatott is. S lehet, hogy ez vagyok én, akihez el kell jutnom. Szavak, utolsó esélyeim, s utolsó akadályaim! Veletek kell újrakezdenem mindent…”
Erőteljesek és keserűek, fájdalmasak és kíméletlenek ezek a versek: illúziókat rombolnak, lényeget, biztosat, megmásíthatatlan pillanatigazságokat keres bennük a költő a világról,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Magvető, Budapest, 1973
140 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 2


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Csoóri Sándor: Párbeszéd, sötétben

Mekkora ötlet már az év utolsó napján egy olyan könyvet olvasni, amely olyan öreg, mint én? És – most, hogy utánanéztem – a költő akkor éppoly öreg volt, mint most én.
Az ötlet azért mégsem volt olyan jó, mert maga a kötet nem tetszett. Merthogy van pár ismert verse, amit nagyon szeretek – s ilyesmiket vártam itt is, de nem kaptam.
Meg hát idén hunyt el ő is, s már akkor kinéztem ezt a kötetet, hogy jobban meg kellene ismernem a verseit, mert fogalmam sincs, hogy milyeneket írt. Így járnak a Nagyok: tudjuk, hogy kik ők, de a műveik sokszor ismeretlenek. Nekem Csoóri szeretett verseiből ami megmaradt, az a hóhullás, szerelem, fekete rózsa, anya. És ebben a kötetben megdöbbentett, hogy mennyi a háború. 1973-ban. És elszégyelltem magam, hogy merünk valakire ismertként tekinteni, ha csak ily kicsiny szeletet ismerünk belőle? Nem bántam meg tehát, hogy végigolvastam e vékonyka kötetet, mert találtam benne nekem tetsző mondatokat és két régi-régi kedves verset is (Cantata profana, A harmadik nap esni kezdett a hó). Számomra tanulság, hogy a „nagyok” mellett még több kicsi is akad, ami később, máskor még mondhat valamit, bár most nem jött hozzám közel, illetve van azért apró semmit mondó hulladék is. Kárba veszett idő, próba, erőfeszítés. Mert így válnak csak ki az igazán jók. Bocsássa meg nekem, hogy én ennyire válogatok. A kötetvégi próza (prózavers?) viszont megrendített. Jobban, mint bármelyik korábbi vers.


Népszerű idézetek

>!
zsofigirl

A Kárpátok keménygallérját gombold ki nyakad körül.

66. oldal - Vendégeim

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

Bombáidat
üssük föl tükörtojásnak
s Európa új szakácsművészetért rajonghat.

73. oldal - Levél Gregory Corso, amerikai költőnek

>!
Dün SP

    Dünnyögő

Az esők. A versek. A havazások.
A gyönge hóban megmosdó madár.
A kezed. A kezem. A tested jelei.
A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.

A csönd. A dűh. A világ-egyedűlség.
Az ember örök esélye maga ellen.
A fölingerelt fegyverek. A tűskék.
A tűskék hamva tebenned és bennem.

89. oldal

3 hozzászólás
>!
zsofigirl

De a a víz még itt folyik

Majd meghalok
és meghalsz majd te is:
áthömpölyög fogunk között a sár,
ínyünk helyén a víz –
de az a víz még itt folyik
lábunk előtt,
itt gőzölög.
Madár zökken rá,
mint kifutópályák betonjára a gép,
ló gázol bele szügyig
s döcög, mint halhatatlan postakocsi,
üzenettel a tengerig,
városok lábfejét mossa,
mint Magdolna Krisztusét –
de az a víz még mi vagyunk:
szerelem,
hűtlenség,
harag,
villámokat elnyelő aranylap,
halak játszótere, gyereket
mosdató mosoly,
óceánok harmatos ága –
de az a víz még mi vagyunk:
nyárnak levelesláda,
tükre a repülőknek,
a fönnröpködő háboruknak,
nézheti bennünk magát a világ,
mert nem múlik el:
a halálnak háttal élők
nézhetik földi arcukat.

10-11. oldal

>!
zsofigirl

Fényvakság

Verebek ütődnek nagy, sárga falakhoz:
ez már a nyár. A fényvakság hava –
Szökj meg anyádtól! a csavargó
Hamletek mellől hiányzik Ofélia.

Ki az utakra! Be, hajad sűrűjébe!
át a szemeden! gépek s tücsök-roncsok
fölött gázolva dinnyevörös szakadékod ölébe!
Odafönt felhők, felhőid: szálló múmia-gyolcsok.

8. oldal

>!
Kek P

Csönd háza
idő háza
menedékház

62. oldal, Csönd háza

>!
Kek P

bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl,
fehér inget az utolsó napon.

52. oldal, A harmadik nap esni kezdett a hó

Kapcsolódó szócikkek:
>!
zsofigirl

November gyűrűtlen menyasszonyai

Újra ezek a kopott, kis esők,
tűsarkuak, feledékenyek,
november gyűrűtlen menyasszonyai a körutakon,
újra ezek a megtekeredő fák:
karamazovi kályhacsövek.

A vállgödröket
nyirkos szeméttel hordja tele a szél;
egynyári füvek röpűlnek
homlokomnak is, mint a nyilak,
elvérzek, azt gondolom s hogy karonfognak majd az esők
s a bogáncs-fejü város
száműz magamba,
de valaki mellém sodródik a forgatagban,
hozzámnyomódik,
hozzámtapad,
megtelik hajával a szám,
hát jónapot kíván neki a test,
jónapot a szem –
a ruha lágy részein át visszaköszön
s esőcsurgásos arcát
mintha isten hősugárzója
szárítaná.
A gombok,
az ágyék,
a feneketlen szembogár!
a szeretnivaló helyek horpadásait megszálló kéz!
a dagály isteni útja! s hallásom,
tapintásom dicsősége, hogy még minden itt van,
itt velem, bennem, minden kezdet és közeledés,
rég elfelejtett évszak párája,
csont mögül kiforduló nyáré.

17-18. oldal

>!
Kek P

Le kell számolni a fájdalommal is, mert a fájdalom megalkuvás. Odaláncolja az embert ahhoz, amit nem tud végrehajtani, megváltoztatni, elrendezni.

129. oldal, Közeledés a szavakhoz

>!
zsofigirl

Mindennapi történelem

Fölkelni,
begyújtani a kályhát,
a füst billegése után az agyat,
az álmatlanságtól kihült csont járatait
s keresni az utat a kézhez,
a kéztől a vizespohárig,
az arc gödreiben a tegnapi hamu maradékát,
hátha egy madárból fújó szélvész
még föléleszti
és vándorolni
egyik testtől a másikig
s mind nomádkirályok: keresni a mindennapi hazát
és megtalálva
vagy nem találva
egyetlen mosoly sátrában éjszakázni
és járni idegenül a teremtésben,
belélegezni a fák
hajnali mérgét.
városok vasporát,
elmenni minden háborúba,
hordani nyakba akasztva az orgonák lombjait,
mint a dögcédulát
és mindent értve
és semmit se értve megválni attól, amit szeretek,
s őrjöngeni azért, amit szerettem,
arcátlanul,
mint saját életem napszámosa.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Julia Donaldson: A Graffaló
Fodor Ákos: Szó-Tár