Nomád ​napló 0 csillagozás

Csoóri Sándor: Nomád napló

Felkavaró, jó írásmû a Nomád Napló. Azzá teszi Csoóri erkölcsi igényessége, kényes gondolati tisztessége, a leírt szavak mögött érzõdõ felelõssége s a hegyi patakok tisztaságát idézõ nyelvezete.
Egyik lírai jegyzetének adta ezt a címet: Találkozásaim az anyanyelvvel.
Ha õt olvassuk, mi is ezt érezzük.

>!
Magvető, Budapest, 1978
470 oldal · ISBN: 9632708121

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

A mese hősét nem a kardja, nem is a tündérek zsebkendője segíti tehát győzni, hanem a mindenkori hallgató igazságérzete. Vakmerőségét, furfangos eszét, korláttalan szabadságvágyát ugyancsak tőlük kapja.

Az olvasás műfaja

>!
csillagka P

Népmeséink általában csöndes szerződéskötéssel kezdődnek. A mesemondó az első lélegzetvételkor megállapodik hallgatóival, hogy amit elmesél, nem igaz, jobbik esetben is agyafúrt játék a képzelettel. Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, az üveghegy tetején, a kristálypalotában. A megegyezés létrejön, a feltételeket közösen elfogadják. S ettől kezdve a mese kanyargásaiban, tündérkedésében oly izgatottan vesznek részt, mintha a megtestesült igazság színeváltozásait figyelhetnék. Változzék bár egy ember békává, kéményördöggé, vaskirállyá, legyen belőle világnagy pocsolya, szélsüvítés, senki nem akad fönn a képtelenségeken. A legagyafúrtabb nagyotmondás, a leghajmeresztőbb álom nemcsak hogy hihető és cálfolhatatlan, de a legemberibb igazságok ébresztője is.

Az olvasás műfaja

>!
csillagka P

Az írónak nem részvétre vagy rokonszenvre van szüksége, hanem az olvasók szabadságára. […] szabadnak lenni annyi, mint mást fölszabadítani.

A meghasonlás világos háttere

1 hozzászólás
>!
csillagka P

Bárhonnan közeledjek is hivatásomhoz vagy mesterségemhez, csakis oda lyukadok ki, hogy az író igazi otthona az otthontalanság, a minden dolgok közé való száműzetés állapota; kiegyensúlyozottsága pedig a dráma.

A meghasonlás világos háttere

>!
alaurent P

Mihelyt megtanulnék élni, lemondanék az irodalomról.

(első mondat)

>!
csillagka P

Nem láttam Déva várát, nem láttam földre roskadó, balladás falait. Mégis emlékszem rá, szavahihető tanúknál is élesebben, mert van emlékem a hiábavaló erőfeszítések másnapjáról, az oltott mész buborékokat vető mocsaráról, az anyasírásról, az áldozatok és az áldozatokra kényszerülők elpattanó szeméről. A Kőmíves Kelemenek és Kelemennék, kilépve minden időkből, előttem ölelik át egymást, hogy a következő pillanatban szétszakadjanak, s elinduljanak végzetük felé.

Egykor elindula tizenkét kőmíves

Kapcsolódó szócikkek: Kőmíves Kelemen
>!
csillagka P

[…] ha valaki egyszer, félredobva az akadémikusok nagyítólencséjét, azt kezdené kutatni: mi a Nagy László-i tudás alapja, rögtön észre kellene vennie, hogy nem is a népköltészet, mint ahogy sokan vallják, hanem az, ami magát az ősköltészetet és a népköltészetet is szülte, táplálta, fönntartotta. A közvetítő közeg helyett a dolgok eredete. S be kellene látnia, hogy Nagy László versei azt tudják, amit a forró szél imádatában egymáshoz kapcsolt szeretők tudnak, amit a fák sebei, a hasba rúgott parasztházak, a magasból lebukó mennykövek Dugovics Tituszai, amit a kiszúrt szemű és búcsúzó lovacskák tudnak. Mondjunk még ennél is nyilvánvalóbbat: a méhzúgás megtanulhatatlan, de Nagy László verse ezt is tudja. Mert elmennek őérte a csodák, mert ballagásához odaszegődnek.

Nagy László földi vonulása

>!
csillagka P

[…] még a remekművek is csak elképzelések, fölvillanó jelzőlámpák, és a legjobb esetben is csak kiindulópontjukkal azonosulhatnak.
A mű korlátozottsága – tragikus csőd, félút, félmegoldás, de a kudarc feszültsége miatt előkészület is a csőd megszüntetésére. Ezen az átfordulási ponton válik az írás korlátozottsága a cselekvés eszközévé: a csönd kiáltássá, az istenkáromlás emberi imává, a költészet valóságos érzelemmé és értelemmé.
A sokat emlegetett ihlet tehát nem más, mint az örökös határmezsgyén való tartózkodás idegfeszültsége. Se nem titok, se nem csoda, hanem drámai készenlét.

A meghasonlás világos háttere

>!
csillagka P

[…] legfontosabb műfaji gondnak azt tartom, hogy az írás közben kifejtett erő hogyan alakítható át közvetlenül és veszteségek nélkül köznapi cselekvéssé, erővé. A gyakran emlegetett kísérletezés fogalmát is erre korlátozom tudatosan. Éppen ezért legszívesebben tanulmányokat írnék mindenről: egy arcrándulásról ugyanúgy, mint a történelemről, a szerelemről ugyanúgy, mint az elfáradás erkölcséről vagy erkölcstelenségéről, a szükséges reménytelenségről ugyanúgy, mint az ábrándjaitól megfosztott képzeletről. Mindenekelőtt azért, mert a tanulmány s az esszé számomra nem a költészet vagy a próza kiegészítője, hanem előkészítője. Megfogalmazza azokat a kérdéseket, melyekre a végleges választ versben, prózában vagy amihez egyre nagyobb erő sodor: drámában kellene megadni.

A meghasonlás világos háttere

>!
csillagka P

A gimnáziumi nyelvtanórákat azonban nemcsak hogy rühelltem, de úgy ültem végig, mint akit kalodában görnyesztenek. Százszor inkább számtanórát, földrajzot, irodalmat, mint az ikes igék bozótosát.

Találkozásaim az anyanyelvvel

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Gondolat és árvaság
Wass Albert: Magyar örökségünk
Kós Károly: Hármaskönyv
Benkő Samu: Apa és fiú
Molnár Gusztáv: Az elmélet küszöbén
Tamási Áron: Jégtörő gondolatok I-II.
Markó Béla: A vörös kaptár
Horváth Andor: Dávid parittyája
Ágoston Vilmos: Humanizmus: ettől – eddig?
Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat