Kubai ​napló 4 csillagozás

Csoóri Sándor: Kubai napló Csoóri Sándor: Kubai napló

„Kubainak vagy kubaiak barátjának lenni manapság nem földrajzi s nem megbámulni való érdekességet jelent, hanem világnézetet, sőt tüntetést.” Könyve egyik mondatában fogalmaz így Csoóri Sándor, s e szavak legjobban fejezik ki naplója lényegét. Mert írása nem útinapló a műfaj klasszikus értelmébe: hiszen nem leíró részletek szabályos „ötvözete”, hanem nyugtalan, szenvedélyesen villódzó, lírai beszámoló. Vallomás ez a napló: vallomás önmagáról, a mai modern világról, kavargó eszmékről és érzésekről. És vallomás mindenekelőtt Kubáról, amelyet embereivel, tájaival és legfőképp forradalmi szellemével a költő-prózaíró felejthetetlenül megszeretett. Állásfoglalása: költői és intellektuális hitvallás a szocialista emberségről és eszményekről. Mert az új társadalom eleven példáját kereste és találta meg a forradalom távoli szigetén: „Kubába én nem azért mentem, hogy felfedezzek ezt vagy azt, hanem azért, hogy megtaláljak és megszeressek valamit…”

>!
Magvető, Budapest, 1965
206 oldal

Várólistára tette 2


Népszerű idézetek

alaurent P>!

Nemcsak írni és olvasni, de utazni is meg kéne tanulnia az embernek. Erre akkor döbbentem rá, mikor elutazásom előestéjén hirtelen lámpalázt kaptam attól a gondolattól, mihez is kezdek majd az óceán fölött, másfél napig tartó égi száműzetésemben, én, az örökös gyalogjáró; vagy mit csinálok például Havannában, ha elszakadva az anyanyelv kötelékétől, magamra maradok valamelyik estén…

(első mondat)

Andrea_Pozsgai>!

Rég kiderült, hogy az éhséget nem az okozza, hogy túl sok ember él a földön – illetve egy országban-, hanem az, hogy kevés termel, és sokat kell eltartania.


Hasonló könyvek címkék alapján

Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?
Petőfi Sándor: Útirajzok
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Bánki Éva: Telihold Velencében
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát
Devecseri Gábor: Epidauroszi tücskök, szóljatok
Germanus Gyula: A félhold fakó fényében
Stein Aurél: Homokba temetett városok