Korea ​és Magyarország 1956-ban 4 csillagozás

„Az Urálban találkozunk!”
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban

Kevéssé ​ismert, hogy 1956 őszén nagyszabású szolidaritási mozgalom kezdődött a magyar forradalom és szabadságharc mellett Dél-Koreában. Li Szin Man elnök kormányzata abban bízott, hogy a magyar és lengyel események tovább gyűrűzhetnek más szocialista országokba is, így az észak-koreai lakosság felkelhet Kim Ir Szen pártfőtitkár uralma ellen. A korabeli dél-koreai sajtó kiemelt figyelemmel számolt be a magyarországi eseményekről, és a várva várt észak-koreai forradalom buzdítására számos tömegrendezvényt tartottak. Mindeközben a szöuli Yonsei Egyetemen kilenc diák szabadcsapat szervezésébe kezdett, hogy fegyveresen harcoljanak a magyar szabadságért.

Az ’56-os forradalom leverését követően Li Szin Man elnök kormányzata igyekezett mindent megtenni, hogy magyar emigráns fiatalokat invitáljanak az országba, akik előadásaikkal alátámasztják az antikommunista propagandát. A magyar forradalom bemutatása azonban Li Szin Man elnök uralma szempontjából kontraproduktívnak bizonyult: a… (tovább)

>!
L'Harmattan, Budapest, 2016
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634142195

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Dana>!
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Karácsonyra megint lesz mit a fa alá rakniuk Korea híveinek és mindazoknak, akiket a koreai kultúra egészen meglepő magyar kapcsolatai izgatnak. Csoma Mózes legújabb, az 1956-os forradalom 60. évfordulójára megjelent kötete nem másra vállalkozik, mint hogy bemutassa az 56-os esztendő eseményeit, állapotát és közhangulatát az ekkor már kettéosztott Koreában, támaszkodva alapos és bőséges levéltári kutatásokra és média-archívumokra. Az eredmény: egy hallatlanul érdekfeszítő, lebilincselő kötet, melyet bizony helyenként elérzékenyülve olvastam.
A Koreai-háborút követő fegyverszünet után sokan hiszik, hogy Észak-Koreában a nyomorgás évei köszöntöttek be, míg Dél-Koreában virágzásnak indult a gazdaság és kialakult egy demokratikus kormányzás, ám valójában a helyzet sokkal borúsabb volt. Dél-Koreában 1948-tól Li Szin Man meglehetősen kétes eszközökkel nyerte sorra az elnökválasztásokat, és talán nem túlzunk, ha az erősen antikommunista beállítódású elnököt diktátornak nevezzük, ahogy ez később, szobrának ledöntésekor, a híradóban is elhangzott. A könyv részletesen foglalkozik az ellentmondásos politikus intézkedéseivel, az ellene és kiépített rendszere ellen irányuló diáklázadások bemutatásával, és hogy hogyan használta fel propaganda célokra az 56-os forradalom hírét, eseményeit. (Számomra izgalmas, bár nem ismeretlen momentum volt, hogy felesége az osztrák származású Francesca Donner volt, akit a német wikipédia szerint „ausztrál nőnek” neveztek, mivel az átlag koreai számára nem volt világos különbség a hasonló nevű távoli országok között.)
Mivel a szerző korábbi köteteiből (pl. a Sövény Aladárról vagy a koreai diákok 50-es évekbeli magyarországi életéről szóló könyvből) elég sokat megtudhattunk már az 56-os forradalom hatásáról Észak-Koreára, ezért a könyv túlnyomórészt Dél-Koreával foglalkozik, de még így is számtalan új adalékkal szolgál a kötet az Észak-Koreára gyakorolt hatással kapcsolatban. Többek közt beszámol arról, miként csapódott le mindez a Koreai Magyar Kórház orvosai körében, így arra is fény derül, hogy volt magyar áldozata a KNDK orvosi praxisának…
1956 híre Dél-Koreában elképesztően nagy hatást váltott ki, a romantikusan „tánc és ének országa”-ként megjelenő Magyarország iránt hallatlan szenvedéllyel érdeklődtek a koreaiak, az akkori médiában szinte patetikus hangnemben nyilatkoztak a forradalom híréről. Hihetetlen, de a szöuli Yonsei Egyetem diákjai megalakították a Magyar Szabadságot Védő Önkéntes Diákkatonák alakulatát azzal az eltökélt céllal, hogy segítsék tettleg is a magyarokat. A Li Man Sob által vezetett csapat, mely természetesen nem indult végül el a távoli Magyarország felé, egyik tagjával, Ju Dzse Gon úrral maga Csoma Mózes készített mélyinterjút, melynek tartalma a könyvben olvasható.
Mint a koreai irodalom nagy híve szívdobogva olvastam az 56-os forradalom utóhatásaként Dél-Koreában kiadott „Magyarország szomorú dala” c. verseskötetről. A könyv nem csupán a kötet bemutatását tartalmazza, de a koreai költők verseinek tartalmi leírását a főbb költői képekkel.
Megrendítő volt olvasni Derecskey Károly, aki 56-os emigránsként már járt Szöulban, koreaiakhoz intézett beszédét a magyarok sorsáról, amely hallatlan ovációt keltett az akkori közönségben.
Ezek után az elégedetlenség pregnáns jeleit felmutató dél-koreai társadalomban nyilvánvaló volt, hogy változás következik be, Li Szin Man szerencsére maga is belátásra jutott, és végül lemondott, utat nyitva ezzel a demokratizálódás felé.
Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe ezt az olvasmányosan megírt, lebilincselő könyvet, mely méltóképp emléket állít az 1956-os forradalomnak.


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Érdekes megemlíteni, hogy a magyar forradalom eltiprása még a koreai irodalmi életre is hatást gyakorolt: a Koreai Szabad Irodalmárok Társasága nevű szervezet a Magyarország szomorú dala című antikommunista verseskötettel, Kim Cshun Szu költő pedig Egy budapesti kislány halálára című versével emlékezett meg a történtekről. Az utóbbi Dél-Koreában kötelező iskolai tananyag is lett.

10. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

1957-ben Li Szin Man elnök két alkalommal is magyar emigráns fiatalokat invitált az országba, hogy előadásaikkal alátámasszák az antikommunista propagandát. Az ’56-os események bemutatása azonban Li Szin Man uralmának szempontjából kontraproduktívnak bizonyult: a magyar egyetemi ifjúság kiállása a szabadságért ugyanis modellértékűnek hatott a dél-koreai diákság számára, akik 1960 tavaszán spontán népfelkelésben döntötték meg Li elnök rendszerét.

10-11. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

A magyar forradalom leverésével kapcsolatos dél-koreai hangulatot jól illusztrálja a szerkesztőségi cikk következő pár sora:
„Magyar emberek, soha el nem pusztuló főnixmadarak vagytok! Dicsőség szálljon rátok! Bár szavaink most olyanok, mint egy lakatlan hegyen a kiáltás. Senki sem hallja meg őket…”

56. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

Napjainkban a koreai történelemkönyvekben és a Magyarországgal kapcsolatos országismereti kiadványokban a „hjongmjong”, azaz forradalom szó szerepel az akkori események leírásaként.

58. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

1956. november 7-én Li Szin Man elnök egy nyilatkozatot adott ki a magyarországi fejleményekkel kapcsolatosan. Ebben a következőképpen fogalmazta meg álláspontját a forradalom eltiprásáról.
„A szabad világ nem foghatja be a fülét a brutális szovjet elnyomás alatt haldokló magyar nép sikolya hallatán. […] A magyarok bebizonyították a világnak, hogy a szabadságot még az életüknél is fontosabbnak tartják.”

61. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

A fentiekkel párhuzamosan a szöuli Nemzetgyűlés november 8-án lezajlott rendes ülésén határozatot hozott a magyarországi eseményekkel kapcsolatosan. A dokumentum megfogalmazása szerint a Koreai Köztársaság, mint szabad és demokratikus ország nem tudja „ölbe tett kézzel” figyelni a fejleményeket, így az ország az ENSZ azonnali beavatkozását kéri. A felfokozott hangulatot jól jellemzi, hogy Cso Dzsong Hvan külügyminiszter-helyettes a magyar nép megszabadítására indítandó „keresztes hadjárat” szükségességéről tett nyilatkozatot. Közölte, hogy a Szovjetuniót nem csupán el kell ítélni a Magyarországon történtek miatt, hanem ENSZ-tagságától is meg kell fosztani. A külügyminiszter-helyettes a következőképpen vélekedett a beavatkozás céljairól.
„Eljött az idő, hogy a szent keresztes katonák felébredjenek, amitől minden áldozat bíztatást és bátorságot kap, hogy fellázadjon. Ezután a Kreml uralma más országokban is össze fog omlani. Így sikerül örökre kiírtani a kommunista diktatúrát.”

61-62. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

A szöuli sajtó először 1956. október 25-én számolt be a budapesti fejleményekről. Érdekes megemlíteni, hogy a sajtó ekkoriban még a japános „Hanggari” elnevezést használta, ellentétben a később megszokottá vált „Honggari” országnévvel.

53. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

Egy nappal később, 1956. október 26-án a Csoszon Ilbo egy részletes elemzésben foglalkozott a magyarországi szovjetellenes érzelmek gyökereivel, valamint a „kizsákmányolással szembeni gyűlölettel”. A cikk szerint a magyarok nem felejtik az 1848–1849-es szabadságharc brutális elfojtását, ami szintén az oroszokhoz kötődik. Az elemzés név szerint említi „Luisz Kossuthü” magyar függetlenségi harcos, aki hiába érte el az elszakadást Ausztriától, a függetlenségnek Oroszország beavatkozása vetett véget.

53-54. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

A Szovjetunió ráadásul a Kreml emberét, bizonyos „Máthüjászü Rákosi”-t tette meg Magyarország vezetőjének.

54. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”

Anton_Gorogyeckij P>!

A Csoszon Ilbo újságírója továbbá hozzá tette, hogy a „szláv népek tengerében” csak a magyarok beszélnek a koreaiakhoz hasonló urál-altaji nyelvet.

56. oldal (L'Harmattan, 2016)

Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban „Az Urálban találkozunk!”


Hasonló könyvek címkék alapján

Karig Sára (szerk.): Barátok, rokonok
Népek
Hammerstein Judit: A márki és az orosz bárka
Valeria Manferto de Fabianis – Fabrizio Finetti: Népek
Gál Vilmos: Világkiállító magyarok
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Lengyel Miklós: Dél-Korea
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel