Majdnem ​Auschwitz 4 csillagozás

kiszellőztetni a szívet

13. oldal

Éva akkor értette meg, ő többet nem tud hazamenni, mert nincs hova. Nem tud magyarul megszólalni, mert az a nyelv csak fájdalmat jelent, minden egyes szó felsebzi a szívét, mert a kimondhatatlannal próbálkozik újra és újra, mintha az Istent szólongatná, holott felette tökéletesen üres az ég.

21. oldal

Maradj gyáva, fiam, süvített a fülembe apám mondata, de szinte kár volt a szóért, mert anyatejjel szívtam magamba a félelmet.

23. oldal

A nők arcán vakolatvastag festék, a házakról ezt spórolták le

40. oldal

Félre ne érts, Jákob, minden jól van, mögöttem dudálnak, hallom a tenger morajlását és a seregélyeket is végre, csak belül lett nagy a csönd azóta, hogy bekopogtak érted a nyilasok.

49. oldal

Csöndesedj el. Ne beszéld ki a világokat, tartsd benn, vagy suttogd a vízbe. Fusd ki. Mert a kimondott szó a dolgokat elnehezíti, el is érvényteleníti talán. Egy egyszerű történetté válik, ami továbbadható, és mindig változik, mindig új formát ölt. Végül ki tudja, mi volt belőle az igaz. Ki tudja, mit tesz hozzá, hogyan csorbítja maga a kimondás.

Az ablakon végigcsorgó víz az eget jelentette, hogy mégis kell legyen ember és Isten között egy vékonyka szál, amin olykor egyik elindulhat a másik felé. Az Isten a pince mélyére, a kút feneketlenségébe tartott, az ember pedig Jákob lajtorjáján egy töredékpillanatig a mennyei fényesség felé.

253. oldal

Mintha kettévált volna, és az a másik rész benne úgy döntött, márpedig erre nem fogsz Mintha kettévált volna, és az a másik rész benne úgy döntött, márpedig erre nem fogsz emlékezni. Márpedig ez meg sem történt.
Csak álmodtad, simogatta a hátát a férje, Éva pedig a sebes mellét takarta: Csak hozzám ne érj.

21. oldal

A nő tehát ilyen fajta, de ezt akkor már tudtam. Hazug közülük sok, hogy a megfelelő testbe szorítkozhasson, vécé fölé hajolnak minden ebéd után, a hátsó fürdőszobában, a kert végében vagy a kinti budiban, míg a rádióban a Jó ebédhez szól a nóta megy.

28. oldal

Ili két hatalmas melle a fülemre tapadt, és én belefulladtam a mellei közti légüres térbe. Mostanában arra gondolok, ilyen lehet a halál is, ugyanez a vággyal terhes rettegés van bennem éjjelente

29. oldal