A ​hiányzó test 3 csillagozás

Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test

Csobánka Zsuzsa új regénye sok szálon kötődik előző könyvéhez, a Majdnem Auschwitzhoz. Itt is a Holucaust-túlélők harmadik generációja, az unokák távlatából folytatódik a nyomozás a tragikus múlt rekonstruálhatatlan eseményei után: Közép-Európa fontos városai (Krakkó, Prága, Szabadka és Ungvár) a helyszínei ennek az élve boncolós utazásnak.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Kalligram, Budapest, 2014
284 oldal · ISBN: 9788096852932

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
n P
Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test

Nem tudom, hogy egy könyv attól jó-e, ha gyorsan, mindent megértve olvasunk, vagy attól, ha azt mondjuk, amit én mondtam az olvasás bejelölésénél, hogy tetszik, csak nem tudom, miről szól. Ha választanom kéne, akkor az utóbbit választanám. A bonyolultabbat, a feladatot, a kihívást. A Majdnem Auschwitz-nál is azt mondtam (akkor csak magamban), hogy ilyen nincs, ilyen szavak egymásra pakolása egy zsenit rejt. Egy olyan írót, aki nem fél szaggatni a kinemmondottakat, aki nem ijed meg attól, hogy elsőre fogalmunk nincs mit is akar, akitől elvérzel, nem alszol, felismersz mélyre ásott fájdalmakat, aki széttépett fotókat összeragaszt, és akinél egyszerre vagy áldozat és túlélő. Elfogult lettem. És úgy lettem az, hogy egy nem elmesélhető, hanem egy elolvasásra hívó könyvről írok nektek. Mesélnék, ha tudnék, de nem tudok. Mert örvénylik és árad és megöl, majd feltámaszt. Letaszít, és kérés nélkül felemel. Megbilincsel és felszabadít. Hiányra mutat, pedig mindig ott volt. Volt. Két mondat közé szúrtad be: tudod. (…) Mindig csak utoljára és egyszerre. (…) Megállt az idő, végre csönd van. Mégis tudom miről szólt.

4 hozzászólás
>!
ppeva P
Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test

Felnőtt tartalom!
Az első kötet után megvolt a második is.
Ez nem keltett semmilyen feszültséget már az elején se. Szimplán csak kinyitotta a „lírai, posztmodern” csapot, és csak folyt, csak folyt belőle a szöveg. Eleinte még akár szépnek is tűnt, de nemcsak monoton volt és egysíkú, hanem olyan „megcsinált” is. Mikor annyira odafigyel az író, nehogy már valamit érteni lehessen belőle. Ha fogy a lendület, vagy csak van egy kis hely, gyorsan bedob néhány felhőcskét, vizet, vadkacsát, követ – az mindig jól jön. Egy idő után meg kifejezetten úgy éreztem, hogy ha bekezdésekre vagdosnánk a kötetet, akkor tetszőleges sorrendben lehetne belőle hasonló könyvet írni. Természetesen sokszor mondaton belül változik, hogy éppen ki az egyes szám első személy, és kihez beszél, ez is szinte kötelező. És nehogy kimaradjanak az annyira fontos posztmodern jellegzetességek, leltár szerint… (szokásos obszcenitások, főleg a meredező farkakra – elnézést, idézet a könyv számos oldaláról – hmmm… kihegyezve).
Amitől meg kedvem lett volna a falhoz vágni a könyvet (á, dehogy, könyvtári): kifejezetten undorítónak és elítélendőnek éreztem, főleg egy nőíró tollából, hogy jóformán piedesztálra emeli, líraian és rendkívül „pozitívan” ábrázolja, mint az „igaz, szép szeretet” példáját, hogy pedofil apuka használja kislányát, óvodás korától kezdve. És persze a kislány is annyira boldog, hogy apuka őt ennyire szereti! Hát nem csodás, emberek, hogy végül, mikor apuka már nemcsak dörgölőzik a közös ágyban, a 13 éves kislány életében először apucitól élvez el?!
Ez több mint hiba: bűn.

8 hozzászólás
>!
Barbeszkovics_Ödön
Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test

Cs. Zs. egyensúlyoz egy vékony határon az érzékeny, szimbolikus asszociatív nyelvezet meg a random bullshitgenerátor között. Egyszer nagyon izgalmas, máskor kifejezetten idegesítő.

A hiányzó test motívumát viszont elejétől a végéig szépen formálja meg.

>!
DoraAnn
Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első 30-40 oldal után le akartam tenni, mert egyszerűen nem bírtam rávenni magamat az olvasásra. Túlságosan szókimondó, mégis árnyalt, én pedig szeretem a racionális, kézzelfogható dolgokat. Aztán egy érzelmi sokk után valahogy ismét a kezembe került, és másodjára nekifutva már képtelen voltam letenni. Ez a könyv szembesített önmagammal, bemutatta azt a világot, amiben már sok éve élek, és mégis tudott újdonságot mondani. Teljesen padlóra küldött a benne leírt érzelemforgatag, sokszor sírtam is rajta, hogy úristen, ez én vagyok. Köszönöm ezt az élményt.


Népszerű idézetek

>!
Balogh_László_2

Csinálj mindent úgy, ahogy neked jó. Ne akarj más lenni, mint ami vagy. Ha nem tudod, ki vagy, nézz a tükörbe, most, amit látsz, az vagy. Ne próbálj belemagyarázni többet, mert nem vagy több. Egy tükörkép, semmi más, lehet, hogy az egyik jobb, mint a másik, de csak tükörkép. A tükörképnek milyen az egója? Na, pont olyan a tied is, csak ezt nem akarod elhinni, mert az fájna, sokkal jobban, mint most, így aztán a kisebb fájdalom felé húzol, amit kényelmes úgy megélni, hogy ez rettenetes, pedig ez csak egy máz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Konrád György: Elutazás és hazatérés
Závada Pál: Természetes fény
Gárdos Péter: Hajnali láz
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Tóth Judit: Kifutópálya
Danilo Kiš: Fövenyóra
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Kertész Imre: Sorstalanság
Flóri Anna: Érkezési oldal
Jaume Cabré: Én vétkem