Vesztőhely 14 csillagozás

Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​világszerte ismert kirgiz író – mint már annyi más regényében – a Vesztőhelyben is virtuóz módon ötvözi a mítoszt és a valóságot, múltat és jelent. Akárcsak Az évszázadnál hosszabb ez a napban most is világméretekben gondolkozik, az önmagát már-már elpusztító emberiség fájó problémáit boncolgatja. De még előző művéhez mérten is többet ad: mintha zsilipek szakadtak volna fel, úgy árad mondanivalója, amelyet most már közvetlenül, nehezen feloldható allegóriák nélkül foglalhat szavakba.
Egy könyvben két izgalmas, eseménydús regényt olvashatunk. Az egyik Avgyij Kallisztratov, a kicsapott papnövendék, e modern Messiás döbbenetes története. Abdiás – mert magyarul így hangzik a neve – sikertelenül próbálja jó útra téríteni a kábítószerrel üzletelő banditákat, és a Mojunkum szavannán egy szakszaulfához kötözve pusztul el. A másik regény egy pásztor tragikus históriája. Boszton a gyermekét elragadó nőstény farkast üldözve kicsi fiát is halálra sebzi fegyverével, azután bosszút áll… (tovább)

Eredeti mű: Чингиз Айтматов: Плаха

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Európa, Budapest, 1987
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630743728 · Fordította: Rab Zsuzsa

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Poncius Pilátus


Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Maya 
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

Emberek állati, állatok emberi tulajdonságokkal. Még akkor is el tudtam hinni, hogy ez a könyv a farkasokról szól, amikor egyértelmű volt, hogy nem. Az emberiség örök problémái, kihelyezve a pusztába. Az emberek megvívják csatáikat egymással, önmagukkal, a természettel. Legtöbbször veszítenek. Pusztulás mindenütt. Mégsem pesszimista a könyv hangulata. Mindig újra lehet kezdeni, mindig van második esély. Csak tudni kell élni vele.

>!
Boglárka_Madar P
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

Kicsit megküzdöttem ezzel a könyvvel, miután belekezdtem 3x is félretettem, majd újra elkezdtem, az eleje – vagyis nem is a legeleje, hanem úgy a 40-50. oldaltól – nem fogott meg. Aztán erőt véve magamon mégis belevetettem magam az olvasásba és akkor valami mégis megváltozott.
A könyvet keretbe foglalja egy farkaspár, Akbara és Tascsajnár spoiler története. Először a Mojunkum szavannán találkozunk velük, majd onnan tovább állva az Iszik-Köl vidékén. Próbálnak családot alapítani, de sehol sincs nyugtuk a mindent felforgató emberiségtől. Csodálatos az, ahogy folyamatosan újrakezdik az életüket -de mindennek van határa. spoiler
A könyv első felében Avgyij Kallisztratov életét ismerhetjük meg, megfűszerezve a megváltó történetével. Itt néhol időbeli ugrások is vannak, sokszor kapkodtam a fejem hogy most ez álom, vagy valóság. De ami nekem leginkább nem feküdt, az a filozófiai fejtegetések voltak. Avgyij próbálja jó útra téríteni az embereket, de valahogy mindig félresiklik a nagy akarásban.
A másik történet viszont nagyon tetszett – spoiler. Boszton egy Iszik-Köl környékén élő csobán (=hegyi pásztor), aki felesége halála után – Akbaráékhoz hasonlóan – megpróbál új életet kezdeni. Megnősül, és kisfia születik. Egyszerű, dolgos ember, akinek a pásztorkodás a mindene, és legjobb tudása szerint próbál tenni is a helyiek érdekében – ami miatt persze több emberrel is összetűzésbe kerül. A sors – vagy inkább egyik haragosa ballépése – azonban összefűzi életét Akbarával és Tascsajnárral spoiler
A regényben visszatérő motívum az emberi kapzsiság, az önpusztító emberi természet, a környezet folyamatos rombolása, amelyek aztán sorozatos tragédiákhoz vezetnek. Ez így volt a múltban, és így van ma is, mintha mi, emberek nem szeretnénk tanulni a hibáinkból, hiszen akkor el kellene ismerni hogy hibáztunk…
Az eleje miatt nem gondoltam hogy ennyire jóra fogom értékelni, de a vége nagyon felfele lendítette az összképet.

4 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

Nagyon nagyon lassan kapcsolódtam rá a könyvre, ami eddig még nem fordult elő egyik Ajtmatov olvasásomnál sem. Nagyjából a feléig majdnem kínlódás volt, aztán egyszer csak elragadott, és a végére egyik kedvencem lett. A második felében felgyorsultak az események, izgalmas lett, és a legjobb karakterek is ott rajzolódtak ki.
Az érdekessége az volt, hogy az ember karaktereket kizárólag a farkas pár – Akbara és Tascsajnár – kötötte össze egymással. Voltak összetartozó epizód karakterek, de mindegyikük tekintetében csak a farkasok voltak a kapocs.
Nem szaporítom tovább a szót. Jó könyv. Ajtmatov igazán kedvemre való író.

>!
pelo
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

A versenyló halála, melyre már nem emlékszem pontosan, de tudom, hogy nagyon tetszett, mert hangulatosan ábrázolta a szocialista, már kiégett hős világát. Ez a könyv terelte a figyelmemet ismét Csingiz Ajtmatovra.
A könyv három történet, három szál, három nézőpont, három rész. Az első részben megismerjük a kivételes farkaspárt, Akbarát és Tascsajnárt a végtelen pusztán. A másodikban egy új megváltó Krisztus, Avgyij Kallisztratov rövid életútját követjük. Majd a záró részben a hegyi pásztoroké a főszerep: Bosztoné és Bazarbajé.
Nehezen indult a könyv számomra, az farkasok bőrébe bújt író az ő szemszögükből láttatja a történetet, de az emberi tulajdonságokat használja és embereknek próbálja megfeleltetni őket… Nehezen tudtam azonosulni, megemészteni ezt a történetet, valahogy nem találtam a vezérfonalat. Aztán egyszer csak eltűntek a farkasok és indul a második szál: vadkender, szerencsétlen bűnöző kábítószerszedők és feltűnik a megváltó is… Elvesztem a könyvben, nem találtam a helyem. Ez volt a legrosszabb része a könyvnek és ráadásul több történelmi Pilátus-Jézus visszapillantással: vallási-filozófiai párbeszéddel fűszerezve. Néhány röpke időre feltűnnek a farkasok ismét, aztán megfeszítik Kallisztratov-jézust. Vége a felvonásnak. És ismét elhúzzák függönyt, a végtelen, de már ember által betört pusztát felváltják a hegyek, pásztorok. És ismét a farkasok, immár szervesen a történet részeként. És megint a várt Csingiz Ajtmatovot kapom. A szocializmus nem működő rendszerét. A korszellemet. Az embereket. És iszákos, munkás, demagóg gazembert. És a körülményekkel, a rendszerrel, az elemekkel harcoló hőst. És a fájdalom, a gonoszság a szerencsétlenség lesz úrrá a történeten. A farkasok szerencsétlen sorsa beteljesedik: kimúlnak! A fáradhatatlan hős megfárad, megtörik, megszűnik hősnek lenni!
Nem bánom, hogy elolvastam a könyvet, baj csak az volt, hogy A versenyló halála nyomán már elvárásaim voltak. Ajtmatov szerintem egy szimfóniát akart komponálni a különböző részek által, de ez a szimfónia szerintem nem a legjobb.
Ha a farkasok szerencsétlensége, kissé megfűszerezve egy felbukkanó új megváltó-Jezussal egyenest a hegyekbe vezetne és ott a már leírtak szerint teljesedne be a történet: akkor e könyvet A versenyló halála mellé tenném a polcra. Így csak hátra kerül és a listára, hogy elolvastam!

>!
Oswald
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

A kisregényekből megismert Ajtmatov, de mégis más. Ebben a kötetben három történetet mesél el szépen egybefűzve. A modernitás ellen küzdő kiugrott papnövendék és a szigorú, sikeres kolhozvezető története mintha két különálló kisregény lenne, mégis jól összefér ebben a könyvben, mert bár időben mintha teljesen máskor játszódnának (valójában nem), összeköti őket a helyszín és a vándorló farkasok. Avgyij történetében talán túl sok a didaktikusság, még egy apokrifnek is beillő részlet is olvasható benne, miközben nagyon is aktuális, ugyanakkor örök kérdéseket feszeget. A Bosztonról szóló történet inkább emlékeztet a korábbi kisregények Ajtmatovjára. Az idősíkok közötti ugrások is jók, bár néha megdolgoztatták az emlékezetemet, hol látomásszerű élményt, hol anekdotaszerű visszaemlékezéseket mutatva. (Tetszett, mikor közel száz oldal távolságból tért vissza a történet fővonalához.) Néha kicsit anekdotázónak, csapongónak tűnt, de így kerek.

>!
Európa, Budapest, 1987
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630743728 · Fordította: Rab Zsuzsa
>!
tgorsy
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely

Az élet szent, és élni akar. De mindig, mindenhol voltak vannak, akik tönkre akarják tenni, és sajnos ez sikerül is nekik. Bár minden szálon tragikus kimenetelű, valahogy mégsem pesszimista. Azt sugallja, h. minden tragédia után lesz valaki, aki újra kezdi.


Népszerű idézetek

>!
Maya 

Te itt kijelentetted, hogy jogod van magadnak döntened a sorsod felől. Ez nagyon szépen hangzik. De egymástól elszigetelt sorsok nem léteznek, nincsenek egyik sorsot a másiktól elválasztó határok, határ csak a születés és a halál. A születés és a halál között pedig mindnyájan össze vagyunk fonódva, mint szálak a fonalban.

138. oldal

>!
Zsucsima

Miért van úgy elrendezve, hogy az emberek harcolnak és csatáznak egymással, hogy vér ömlik, könnyek ömlenek, s mindenki úgy tartja, hogy neki van igaza, a másiknak nincs, és hol van az igazság, és kinek van joga azt kimondani?

IV. fejezet

>!
Oswald

A gyermeklehelet-könnyű, rövid nappali felmelegedés után a nap felé tárulkozó hegyoldalakon az idő nemsokára alig érzékelhetően megváltozott – szél támadt a gleccserek felől, s a szurdokokon át már lopakodott a mindent átható, hirtelen korai alkonyat, a közelgő havas éjszaka hideg kékesszürkéjét hozva magával.

(első mondat)

>!
Trixi_Adzoa P

    És ezért mondatott: a tegnapiak nem tudhatják, ami ma történik, de a maiak tudják, ami tegnap történt, holnap pedig a maiak tegnapiak lesznek…

191. oldal (Európa, 1987)

>!
Maya 

És emberek nélkül sem élhetünk, s az emberekkel is nehéz.

144. oldal

>!
Oswald

A sok mindenféle találkozás és elválás között az életben legalább egyszer esik olyan, amit nem lehet másképp nevezni, mint Isten rendelte találkozásnak. De hogy milyen nagy a kockázata annak, hogy ilyen találkozás esetleg nem vezet sehová, azt az ember csak később fogja fel – s akkor egy pillanatra megretten a gondolattól, mi lett volna, ha az a találkozás hiábavalónak bizonyul… Hiszen a találkozások kimenetele már nem Istentől függ, hanem maguktól az emberektől.

217. oldal (Európa, Budapest, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: találkozás
>!
Trixi_Adzoa P

A szabadság csak akkor szabadság, ha nem fél a törvénytől, másképp csupán fikció.

139. oldal (Európa, 1987)

>!
Trixi_Adzoa P

Nemhiába tartják régóta: az asszony éjjel hízeleg, mint a macska, nappal megmar, mint a kígyó.

248. oldal (Európa, 1987)

>!
Maya 

A nap és a puszta – örök mértékegységek: a nappal mérik a pusztát, mekkora a napsütötte térsége. A föléje boruló eget pedig a kánya röptének magasságával.

20. oldal

>!
Oswald

És milyen szűk az embernek ez a bolygó, mennyire fél, hogy nem fér el rajta, nem lesz elég tápláléka, nem fér meg a hozzá hasonlókkal. De nem arról van-e szó, hogy az előítéletek, a félelem, a gyűlölet ezt a bolygót stadionméretűre szűkíti, ahol minden néző túsz, mert mindkét csapat, hogy győzhessen, atombombát vitt magával, a szurkolók pedig mindentől függetlenül ordítoznak: gól, gól, gól! És ez a bolygó. Pedig hiszen minden ember előtt ott van a szűnni nem akaró feladat: embernek lenni, ma, holnap, mindig. Ebből tevődik össze a történelem. Hová tartunk most, miféle életfontosságú szükségből keresik az emberek a mérget maguknak és másoknak, mi taszítja őket erre az útra, s mit találnak az önmaguk megtagadásának félelmetes körében?

110. oldal (Európa, Budapest, 1987)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tugelbaj Szidikbekov: Napjaink emberei
Buda Ferenc (szerk.): A szürke héja
Manasz
James Bowen: Bob, az utcamacska
Irvine Welsh: Skagboys
Jo Nesbø: Kísértet
Alice Walker: Kedves Jóisten
Irvine Welsh: Mocsok
Tore Renberg: Szerettem másképp is