Fehér ​hajó 70 csillagozás

Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Az ​Isszik-Kul-tótól nem messze, egy kis telepen él a kisfiú, s féltett kincsével, egy távcsővel figyeli a tavat, s a tavon a fehér hajót, melyen talán az apja dolgozik, s elképzeli, ahogy hallá változik, s odaúszik hozzá.

Mert a kisfiú csak álmodozhat rég nem látott szüleiről: a nagyapja neveli, ő vesz neki iskolatáskát is, és ő meséli el Koronás Szarvas Anya történetét, akitől egész nemzetségük származik.

De a szarvasok rég elszöktek arról a vidékről, mert az emberek üldözték s gyilkolták őket, s már Koronás Szarvas Anyára sem emlékeznek. Az ő emlékét csak az öreg Lótifuti Momun őrzi, a kisfiú nagyapja, de őt a többiek semmibe veszik, s kinevetik szovjet emberhez méltatlan buta meséit.

És egyszer a szarvasok mégis visszatérnek…

A 2008-ban elhunyt világhírű író kisregénye egzotikus világot varázsol elénk: a hegyi falvakban élő kirgizek életét, akik közül sokan immár hagyományaikat, legendáikat, emberi tartásukat elveszítve pusztítják környezetüket s… (tovább)

Eredeti mű: Чингиз Айтматов: Белый пароход

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2009
212 oldal · ISBN: 9789630786805 · Fordította: Fehér János
>!
Európa, Budapest, 1986
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630737140 · Fordította: Fehér János
>!
Európa, Budapest, 1976
614 oldal · ISBN: 9630709120 · Fordította: Fehér János, Láng Anikó, Árvay János, Tarisznyás Györgyi · Illusztrálta: Kovács Tamás

Enciklopédia 2


Kedvencelte 22

Most olvassa 5

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

A szép új világ a véghetetlen kirgiz hegyek ormán is felüti azt a rusnya fejét, hogy a nyomában kő kövön nem marad. Atyáink szép regéi leöletnek, szüleink s nagyszüleink drága hitének passzióból, dacból feje vétetik, megszentségtelenítve hull a porba. Isteni Szarvasanyánk üres szemgödrében férgek lakmároznak, vadak tivornyáznak a fejlődés oltárán gyalázattal lemészárolt múlt megcsonkított teteme felett.

Az embert a fejlődés elsőre felemelni látszik ugyan, rövidesen kiviláglik azonban, hogy csak elkorcsosítja inkább. A hagyományokat őrizni nem erény többé, hanem valami, amit szégyellni kell. A Szentírás az alapműveltség puszta részévé degradálódik, a hagyományos értékek gúny tárgyává tétetnek, tort ül rajtuk a modern kor álságos gyalázata. Az ember legfőbb társa, a ló holmi úri sportág luxuscikknek számító, kikent-kifent, megnyírt, ellovatlanodott eszközévé silányul. A fejlődés zászlaját lobogtatva fordul ki az ember önmagából.
Csodabogárnak számít, aki nem ért az érintőképernyőhöz. A kaját készen veszed, ahelyett, hogy magad termelnéd meg. Ha frissen fejt kancatejjel kínállak, fanyalogsz, és előre tudom, mit fogsz gondolni majd a hunharcosos pólómról szóló karc láttán.
Hangos és veszedelmes fémkasznik kipufogógázával szennyezzük Földünket, mintha csak lenne belőle tartalék. Emelt fővel üdvözöljük a haladó eszméket, és kiáltjuk ki divatjamúltnak, vetjük a sárba atyáink értékeit.
A-lap-mű! Felkavart nagyon, megyek is, kigyomlálom a konyhakertet.
Szívleljétek hát meg a fejlécképemet!
Akinek van szeme a látásra, lássa.

23 hozzászólás
>!
Szamღca
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Nem is tudom, mit irjak…. Ez volt elso olvasasom Ajtmatovtol es meg kell mondanom, hogy sziven talalt…. A konyv eleje egy aranyos, szivet melengeto tortenet a magas hegyek kozott elo nehany kirgiz csaladrol. Bepillantast nyerhetunk a kulturajukba, mondavilagukba… A kisfiut aki szemen keresztul latjuk az ott elo emberek eletet rogton a konyv elejen a szivembe zartam….. ugyanugy mint nagypapat, az egyetlen ember aki igazan, tiszta szivbol szerette ezt az elenk fantaziaval megaldott szulei altal elhagyott kisfiut…. Ajtmatov olyan gyonyoruen mesel, hogy az egesz taj moziszeruen porgott le szemeim elott….
Ahogy haladtunk elore a tortenetben egyre nyilvanvalobba kerult az emberi gonoszsag vegtelensege es egyre inkabb erezni lehetett, hogy vmi nagyon sotet van keszuloben…. egyre tobbszor gyultek konnyek a szemembe es egyre tobbszor kellett a gombocot nyelnem…. mikozben egy eros tehetetlen duh keritett hatalmaba…..mindennek ellenere a konyv vege nagyon sziven utott….

5 hozzászólás
>!
kalypso
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Már évek óta a polcomon várakozik ez a kötet, bár rengeteget hallottam Ajtmatovról, csak most jutottam addig, hogy elolvassam ezt a kötetet. Körülbelül a feléig az volt a véleményem, hogy egy könnyed, jólelkű olvasmánnyal van dolgom. Megismertetett a kirgiz folklórral, kultúrával, mindennapi élettel, az eredetmondájukkal, szóval minden nagyon helyén volt. spoiler … A szomorú az, hogy sokan érzéketlenné váltunk a régi szokások iránt, a múltunk, a meséink iránt. Még végül aztán elfelejtettünk érezni. Elfelejtettünk élni. De a vodka ugye mindent megold. Egy biztos: azok a szemek belém égtek, mindig emlékezni fogok arra a tekintetre.

>!
StJust
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Ajtmatov szavakba öntötte a meséket, amiket a régiek meséltek egymásnak a pattogó tűznél, a kukoricafosztásnál, a bölcsők mellett. Nem csak a kirgiz öregek, de minden népek öregjei ezt tették egykor, de elfeledtük őket, és a meséket is.
A történet egy töredéket őriz meg a múltból, ami már elmondásakor haldoklik, mi tapostuk szét, mint egy cigicsikket, mert nem kellett, mert nem volt konform, mert meghaladtuk, mi a felvilágosult tavarisok.
Lenyűgözött az a tisztaság, amit aztán elnyelt az orozkuli véres mocsok.
Egy darabig biztosan nehéz lesz überelni Ajtmatovot.

>!
Tompetyo
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Felkavaró mese arról, hogy hogyan is felejtik el az emberek a saját múltjukat, hagyományaikat; s mindezt hogyan éli meg egy árva kisfiú, aki még teljes szívével hisz a régi mesékben és csodákban. Nekem nagyon tetszett!

>!
kvzs P
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Gyermekeink jövőjét öljük meg, ha kiirtjuk a gyökereinket.
Ajtmatovnak különös érzéke van az emberi lélek mélységeinek megmutatásához. Ebben a könyvében is kíméletlen tükröt tart elénk, és gyönyörűen elmeséli, hogy mi történik, ha elveszítjük a kapcsolatot a múltunkkal és a környezetünkkel illetve feláldozzuk az emberségünket a hatalom és a büszkeség oltárán.

>!
Andaxin
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Hát ez fájdalmas volt és amilyen felemelő, olyan lehangoló is.
Csak sóhajtozok egyelőre nehéz lélekkel, és nem csodálkozom azon, hogy a telibecsillagozáson kívül nem lehet szavakkal kifejezően méltatni, „értékelni” ezt az (egyébként rövid) olvasmányélményt.

>!
Edna_Purviance
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember elfeledi gyökereit,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember elveszti hitét,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember menekül az igazság elől,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember lemond emberi mivoltáról,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember érzéketlen lesz,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember pusztítja a szépséget,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember kigúnyolja a meséket,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember önzővé válik,
Ej, Orozkul, baj van akkor, ha az ember aljassá válik,
Ej, Orozkul, bajban vagy!

>!
Gertrude
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Mestermű. A legszebb könyv, amit valaha is olvastam. Hihetetlenül gazdag tartalom utánozhatatlan szépséggel megírva. Az általam ezidáig megismert írók közül Csingiz Ajtmatov lett a legkedvesebb számomra.


Népszerű idézetek

>!
Oswald

Sokan nem is annyira betegségbe halnak bele, mint olthatatlan, gyötrő, örökös szenvedélyükbe, hogy többnek lássák őket, mint akik.

20. oldal (Európa Könyvkiadó, 2009)

>!
Zsucsima

A fáknak szörnyű lehet az erdőben éjjel! Egyedül vannak, senki sem szól hozzájuk egy szót sem. Pőrén fagyoskodnak a nagy hidegben, nincs hol meghúzzák magukat. Én meg járnám az erdőt, minden fának megveregetném a törzsét, hogy ne féljenek annyira. Azok a fák, amelyek tavasszal nem zöldellnek ki, biztosan olyan fák, amelyek kihűltek félelmükben.

2. fejezet

2 hozzászólás
>!
tomgabee

– Nagyapa azt mondja, ha az emberek elfelejtik őseiket, akkor elromlanak.
– Kik romlanak el? Az emberek?
– Igen.
– És miért?
– Nagyapa azt mondja, hogy akkor senki sem szégyell rosszat csinálni, mert a gyerekei és a gyerekeinek a gyerekei úgysem emlékeznek rá. És senki sem csinál jót sem, hiszen mindegy, úgysem tudják meg az utódai.

89. oldal

>!
StJust

„Ej, kisfiam, baj van akkor, ha az emberek nem az eszükkel, hanem a vagyonukkal tündökölnek!”…
„Ej, kisfiam, régen rossz, ha az énekesek magasztalásban versengenek, így válnak a dal ellenségeivé!”…
„Ej, kisfiam, már az ősidőkben is mondták az emberek, hogy a gazdagság büszkélkedést, a büszkélkedés pedig esztelenséget szül!”…
„Ej, kisfiam, ahol a pénz van, ott nincs helye az igaz szónak, nincs helye a szépnek!”

229-230. oldal

>!
Carmilla

Jobb lenne úgy: ha valaki akar, hát szüljön, ha nem akar, nem kell.

33. oldal (Európa, 1986)

>!
kalmarpolip

Nem tudom, miért, de annyira meg tudom sajnálni nagyapát, és úgy szeretem, hogy sírni volna jó…

>!
realadam

A kisfiúnak két meséje volt. Az egyik csak az övé, arról nem tudott senki. A másik az, amit a nagyapja szokott mesélni neki. Aztán egy meséje sem maradt. Erről lesz szó.

(első mondatok)

>!
tomgabee

„Biztosan megfájdult a feje a melegben” – gondolta a fiú, amikor meglátta mit csinál Orozkul. Nem tudta, hogy Orozkul sír, és sehogy sem tudja magába gyűrni a zokogást. Azért sírt, mert nem az ő fia szaladt elébe, mert nem lelt magában néhány emberi szót ehhez a táskás kisfiúhoz.

22. oldal

>!
mandarina

Nagy házban lakik, de picurka szobában, olyan kicsinyben, hogy meg sem lehet benne fordulni. Az udvarban senki nem ismeri a másikat, akár valami vásárban. És úgy él ott valamennyi: amint belépnek a lakásukba, rögtön magukra zárják az ajtót. Lakat mögött üldögélnek, akárcsak a börtönben.

>!
mohapapa I

Es hirtelen megértettem furcsaságait, amelyek értetlenséget és gúnyt ébresztettek az emberekben, megértettem, miért olyan elmélázó, miért szereti annyira a magányosságot, miért oly hallgatag. Most már megértettem, miért üldögél esténként az Őrdombon, és miért éjszakázik egyedül a folyónál, miért hallgatja állandóan a mások számára megfoghatatlan hangokat, miért ragyog fel néha hirtelen a szeme, és miért simul ki egyébként összevont
szemöldöke. Ez az ember halálosan szerelmes. De nem egyszerűen egy másik emberbe szerelmes, ezt éreztem, hanem valami más, hatalmas szerelem tölti be a lelkét – az élet, a föld iránti szerelem. Magába reiti ezt a szerelmet, benne van az énekében, ez élteti. Közönyös ember nem tud igy dalolni, bármilyen szép is a hangja.

52. oldal, Dzsamila szerelme


Hasonló könyvek címkék alapján

Tugelbaj Szidikbekov: Napjaink emberei
Buda Ferenc: Hatalmam: nyugalom
Guruljborsócska
Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Rab Zsuzsa (szerk.): Sziklaszálon szép galamb
Mészáros Márta: Kisvilma
Benedek Elek: Ezüst mesekönyv
Buda Ferenc (szerk.): A szürke héja
Manasz
Musza Muratalijev: Egy vadászsólyom története