Fehér ​hajó 85 csillagozás

Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Az ​Isszik-Kul-tótól nem messze, egy kis telepen él a kisfiú, s féltett kincsével, egy távcsővel figyeli a tavat, s a tavon a fehér hajót, melyen talán az apja dolgozik, s elképzeli, ahogy hallá változik, s odaúszik hozzá.

Mert a kisfiú csak álmodozhat rég nem látott szüleiről: a nagyapja neveli, ő vesz neki iskolatáskát is, és ő meséli el Koronás Szarvas Anya történetét, akitől egész nemzetségük származik.

De a szarvasok rég elszöktek arról a vidékről, mert az emberek üldözték s gyilkolták őket, s már Koronás Szarvas Anyára sem emlékeznek. Az ő emlékét csak az öreg Lótifuti Momun őrzi, a kisfiú nagyapja, de őt a többiek semmibe veszik, s kinevetik szovjet emberhez méltatlan buta meséit.

És egyszer a szarvasok mégis visszatérnek…

A 2008-ban elhunyt világhírű író kisregénye egzotikus világot varázsol elénk: a hegyi falvakban élő kirgizek életét, akik közül sokan immár hagyományaikat, legendáikat, emberi tartásukat elveszítve pusztítják környezetüket s… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 2009
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786805 · Fordította: Fehér János
>!
Európa, Budapest, 1986
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630737140 · Fordította: Fehér János
>!
Európa, Budapest, 1976
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630709120 · Fordította: Fehér János, Láng Anikó, Árvay János, Tarisznyás Györgyi · Illusztrálta: Kovács Tamás

Enciklopédia 2


Kedvencelte 26

Most olvassa 6

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Sajnálom, hogy eddig nem olvastam Ajtmatovtól. Gyönyörűen ír, különös együttérzéssel, szimpátiával az egyszerű emberek iránt.

Már az első találkozásnál (Dzsamila szerelme*) látszott, hogy meg fogom kedvelni Ajtmatovot, s már a másodiknál (Az első tanító**) előre kedvenceltem is a kötetet. Legtöbbet A versenyló haláláról*** hallottam előzetesen, s talán a legösszetettebb írás a kötetben, de a koronát a címadó Fehér hajó** tette fel, mely a legszomorúbbra is sikeredett egyben.

Részértékelések:
* Első Ajtmatovom. Ide mindet! Ajtmatov nemcsak gyönyörűen ír, hanem úgy is ír az emberről, olyan empátiával és szimpátiával, amit nagyon szeretek olvasni.
** S mintha a nap is megsejtette volna boldogságomat. Igen, hiszem, hogy tudta, miért futok olyan könnyedén és szabadon. Azért, mert egy parányi jót cselekedtem. – Azt hiszem, számomra ez a mondat lett Altinaj és Gyujsen gyönyörű történetének zanzája. Csak egy kis megjegyzést fűznék még hozzá: Olvasása közben több párhuzamot is találtam Ana María Matute történeteivel: itt is volt egy gonosz mostoha és egy jószívű tanító, aki a gyerekeken próbál segíteni, s ugyanazt a mély emberséget, s végtelen rokonszenvet éreztem az egyszerű emberek iránt. A nyelvezete pedig igazgyöngy. Kedvenc lett, az biztos.
*** Nem is tudom, korábban miért idegenkedtem ettől a címtől, ami miatt Ajtmatov sajnos ilyen sokáig váratott magára. Pedig ez a versenyló nem is olyan versenyló, amire e szót hallva mindig gondolok. Szintén egy remekmű, követve a korábbi két, rövidebb írást. Tanabaj és Gülszári történetében is benne van minden, ami miatt megszerettem Ajtmatovot, az egyszerű emberről, a kirgiz nép nehéz életéről szól, ahol vannak akiknek mégis sikerül embereknek maradni. A rendszer kritikája is erősen kicsendül a régi kommunista Tanabaj sorsa mögül, hiszen újra megjelentek a rókaprémes urak, akik kicsit sem törődnek a néppel, csak most épp párttitkárnak hívják őket. Csodálkozom is, hogy ez a regény így, 1966-ban, a Szovjetunióban megjelenhetett.
**** Miért élnek így az emberek? Egyesek gonoszak, mások jók – miért? Miért vannak boldogok és boldogtalanok? Miért vannak olyanok, akiktől mindenki fél, és olyanok, akiktől senki sem fél? Egyeseknek van gyerekük, másoknak nincs – hogyan lehet ez? Miért van, hogy az egyik ember megfoszthatja a másikat a fizetésétől? – a kisfiú szavaival köszönök el egy rövid időre Ajtmatovtól. S miért nem tud mindenki olyan lenni, mint ő, s miért nem tudja mindenki megőrizni ezt a gyermeki lelkületet, mint Lótifuti Momun?

4 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Én ezt a regényt bizony végigsírtam! Ajtmatov egyik igazi remekműve ez a kisregény, amely egy kisgyerek kiszolgáltatottságát, szeretetvágyát jeleníti meg a feszes tempójú cselekmény során. Bennem Csehov: Ványka, valamint Móricz Zsigmond: Árvácska c. művét idézte fel a hat éves kisfiú és nagyapja, a Lótifuti Momon-ként emlegetett idős ember kapcsolata. A gyerek egyedül neki volt fontos, egyedül ő törődött vele, ő tanítgatta, nevelte, íratta és vitte iskolába. Az író nem adott nevet a kisfiúnak, egyedül neki nem, ezzel is hangsúlyozva szerencsétlen sorsát.
A hegyek közt megbúvó kirgiz falu mindennapi kemény élete, a szereplők egymás közti feszült viszonya, ami a kimondatlan, megoldatlan és megoldhatatlan problémák sokaságának eredménye, a megélhetésért vívott napi küzdelem, a szegénység mind – mind meghúzódik a cselekedetek és szavak hátterében. S ez a kicsi fiú maga körül mindent szeizmográfként érzékel és érez – a gyerek sosem buta, csak kicsi!
Koránál fogva még ő sem látta át az összefüggéseket, a felnőttek tetteinek mozgatórugóját. A felnőttek, akik tűrnek érdekből, megélhetésből, maradnak bántalmazó kapcsolatban, nyúlnak pohárhoz, majd részegen a családhoz, meghasonlanak önmagukkal.
S eközben a kisfiú elvágyódik. Vágyódik az őt elhagyó szülei után, elképzeli a velük való találkozást, mit is mesélne nekik. Emellett a rendszeresen felbukkanó népmesei szereplő, a Koronás Szarvas Anya, a gurulóbolt, a maga minden kincsével együtt jelentenek igazi varázslatot számára. És fogódzót a nagyapóval való szeretetteljes szövetsége, rajongása, bizalma. Az iskolatáska, a távcső, az elnevezett kövek és a mese a Koronás Szarvas Anyával az igazi barátai. S a felbukkanó fehér hajó a remény megjelenítője, megtestesítője, hogy egyszer, valamikor találkozhat édesapjával, aki minden bizonnyal és csakis azon a hajón lehet, ott dolgozik matrózként és érte jön.
Az álmodozás nem az élet megrontója, hanem a túlélés eszköze, hogy van kiút és remény is a változásra. De a változás tragikus is lehet, a szeretett, biztonságot jelentő lény kivetkőzhet magából – és minden alászáll a véres mocsokba.
Döbbenetes a mű lezárása! Másként nem is történhetett, hiszen akkor már mese lenne…

6 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

A szép új világ a véghetetlen kirgiz hegyek ormán is felüti azt a rusnya fejét, hogy a nyomában kő kövön nem marad. Atyáink szép regéi leöletnek, szüleink s nagyszüleink drága hitének passzióból, dacból feje vétetik, megszentségtelenítve hull a porba. Isteni Szarvasanyánk üres szemgödrében férgek lakmároznak, vadak tivornyáznak a fejlődés oltárán gyalázattal lemészárolt múlt megcsonkított teteme felett.

Az embert a fejlődés elsőre felemelni látszik ugyan, rövidesen kiviláglik azonban, hogy csak elkorcsosítja inkább. A hagyományokat őrizni nem erény többé, hanem valami, amit szégyellni kell. A Szentírás az alapműveltség puszta részévé degradálódik, a hagyományos értékek gúny tárgyává tétetnek, tort ül rajtuk a modern kor álságos gyalázata. Az ember legfőbb társa, a ló holmi úri sportág luxuscikknek számító, kikent-kifent, megnyírt, ellovatlanodott eszközévé silányul. A fejlődés zászlaját lobogtatva fordul ki az ember önmagából.
Csodabogárnak számít, aki nem ért az érintőképernyőhöz. A kaját készen veszed, ahelyett, hogy magad termelnéd meg. Ha frissen fejt kancatejjel kínállak, fanyalogsz, és előre tudom, mit fogsz gondolni majd a hunharcosos pólómról szóló karc láttán.
Hangos és veszedelmes fémkasznik kipufogógázával szennyezzük Földünket, mintha csak lenne belőle tartalék. Emelt fővel üdvözöljük a haladó eszméket, és kiáltjuk ki divatjamúltnak, vetjük a sárba atyáink értékeit.
A-lap-mű! Felkavart nagyon, megyek is, kigyomlálom a konyhakertet.
Szívleljétek hát meg a fejlécképemet!
Akinek van szeme a látásra, lássa.

23 hozzászólás
Szamღca >!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Nem is tudom, mit irjak…. Ez volt elso olvasasom Ajtmatovtol es meg kell mondanom, hogy sziven talalt…. A konyv eleje egy aranyos, szivet melengeto tortenet a magas hegyek kozott elo nehany kirgiz csaladrol. Bepillantast nyerhetunk a kulturajukba, mondavilagukba… A kisfiut aki szemen keresztul latjuk az ott elo emberek eletet rogton a konyv elejen a szivembe zartam….. ugyanugy mint nagypapat, az egyetlen ember aki igazan, tiszta szivbol szerette ezt az elenk fantaziaval megaldott szulei altal elhagyott kisfiut…. Ajtmatov olyan gyonyoruen mesel, hogy az egesz taj moziszeruen porgott le szemeim elott….
Ahogy haladtunk elore a tortenetben egyre nyilvanvalobba kerult az emberi gonoszsag vegtelensege es egyre inkabb erezni lehetett, hogy vmi nagyon sotet van keszuloben…. egyre tobbszor gyultek konnyek a szemembe es egyre tobbszor kellett a gombocot nyelnem…. mikozben egy eros tehetetlen duh keritett hatalmaba…..mindennek ellenere a konyv vege nagyon sziven utott….

5 hozzászólás
Quator>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

A fehér hajó esetében a cím alapján nem tudtam mire számítsak, így elképzelések nélkül vágtam bele a történetbe. A helyszín Kirgizisztán, azon belül is az Isszik-Kul tó mellett, a hegyekben játszódnak az események. Maga a tó egyébként híres a kirgizeknél, egy kifejezetten nagy édesvízről van szó, ami durván számolva negyvenszer nagyobb a Balatonnál. A hegyen lévő kis „település”, olyan kicsi, hogy inkább tanya közösségnek lehetne nevezni. Három házból áll. Itt él a főszereplő fiú, akinek a szülei elváltak, mind az anyja, mind az apja külön családot alapított. A szerző által nem nevesített (a regényben egyedül neki nem tudjuk meg a nevét) gyerek így a nagyapjához került, a jámbor természetű Lótifuti Momunhoz. Nagyapjának új felesége igen mogorva természetű, zsörtölődő vénasszony, aki szó szerint mostohája lesz a fiúnak. Ennek ellenére a regény egyáltalán nem szomorúan kezdődik, a gyönyörű táj, a folyó, a természet színei, mindez egy kisgyermek szemével bájosan hat. Érdekes a gyermeki szemszög. Mivel nem él másik gyerek a közelben, a fiú barátai a természetben lévő tárgyak (érdekes alakú kővek, sziklák), és a kedvenc eszközei lesznek, amiket megszemélyesít. Ilyen a távcsöve is, amivel gyakran nézi az őrhegyről a nagy tavon közlekedő fehér hajót. Így telnek napjai. Miközben olvassuk a történéseket elringat minket a regény, és nem is sejtjük, mit forral ellenünk a szerző. A történet közepétől sötét fellegek kezdenek gyülekezni az eseményeken, innentől már sejthetjük, hogy a történet vége drámai lesz. De mégis olyan erővel szúr szíven minket az emberi gonoszság, és érzéketlenség, hogy a regény maga alá temeti az érzelmesebb embert. Egy ártatlan kisfiú fájdalma, tönkretétele, és a természet meggyalázása együttesen súlyos erővel bír. Ajtmatov ismét nagyot alkotott. El lehet gondolkodni számtalan témán a regénnyel kapcsolatban, az emberi természetről, arról, hogy miért bánunk így egymással, miért hagyjuk, hogy a jóság felett győzedelmeskedjen a rossz, miért tesszük tönkre a természetet? Törvényszerű, hogy így legyen? Ez az emberi természet? Képesek vagyunk megváltozni? Vagy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, miközben felejtsük el a humanitást, és az emberi erényekről szóló pátoszokat?

aram76>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Érdekes történet a gyermeki kiszolgáltatottságról, szeretethiányról, a sehová nem tartozásról. Mindeközben gyönyörű tájak, no meg az emberi gyarlóság mély és egyre mélyebb bugyrai. Az élet nehézségei által megkeményített emberek élete, egy gyermeki lélek sehová nem tartozása. Kemény könyv. spoiler

3 hozzászólás
Ėva71>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Az idei évben az egyik legnagyobb olvasási élményt a volt Szovjetunió területéről származó írók adták, olvastam belorusz, orosz, kirgiz, örmény szerzőtől és nálam mind öt csillagot ér. Ajtmatov könyve a kirgiz hegyek között élő kisfiúról szól, aki vágyódik a rég nem látott szülei után. A kisfiú családtagjaival él, de az ott élő emberek küzdenek a mindennapi megélhetésért, megkeseredettek, saját magukon nem látnak túl. A kisfiú barátai: a távcsöve, az iskolatáskája, a kövek és a fehér hajó. A felnőttek világából egyedül a nagypapa aki szeretet és reményt ad a kisfiúnak. Mesél neki a Koronás Szarvas Anya legendájáról és mikor a szarvasok újra megjelennek, a kisfiú világában ez a legenda valósággá válik. Nagyon szép történet és már a kezdetétől összeszorítja az olvasó szívét és a vége…Azt hiszem az ilyen könyvek mindig velünk maradnak.

kalypso>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Már évek óta a polcomon várakozik ez a kötet, bár rengeteget hallottam Ajtmatovról, csak most jutottam addig, hogy elolvassam ezt a kötetet. Körülbelül a feléig az volt a véleményem, hogy egy könnyed, jólelkű olvasmánnyal van dolgom. Megismertetett a kirgiz folklórral, kultúrával, mindennapi élettel, az eredetmondájukkal, szóval minden nagyon helyén volt. spoiler … A szomorú az, hogy sokan érzéketlenné váltunk a régi szokások iránt, a múltunk, a meséink iránt. Még végül aztán elfelejtettünk érezni. Elfelejtettünk élni. De a vodka ugye mindent megold. Egy biztos: azok a szemek belém égtek, mindig emlékezni fogok arra a tekintetre.

StJust I>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Ajtmatov szavakba öntötte a meséket, amiket a régiek meséltek egymásnak a pattogó tűznél, a kukoricafosztásnál, a bölcsők mellett. Nem csak a kirgiz öregek, de minden népek öregjei ezt tették egykor, de elfeledtük őket, és a meséket is.
A történet egy töredéket őriz meg a múltból, ami már elmondásakor haldoklik, mi tapostuk szét, mint egy cigicsikket, mert nem kellett, mert nem volt konform, mert meghaladtuk, mi a felvilágosult tavarisok.
Lenyűgözött az a tisztaság, amit aztán elnyelt az orozkuli véres mocsok.
Egy darabig biztosan nehéz lesz überelni Ajtmatovot.

kvzs P>!
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó

Gyermekeink jövőjét öljük meg, ha kiirtjuk a gyökereinket.
Ajtmatovnak különös érzéke van az emberi lélek mélységeinek megmutatásához. Ebben a könyvében is kíméletlen tükröt tart elénk, és gyönyörűen elmeséli, hogy mi történik, ha elveszítjük a kapcsolatot a múltunkkal és a környezetünkkel illetve feláldozzuk az emberségünket a hatalom és a büszkeség oltárán.


Népszerű idézetek

Oswald>!

Sokan nem is annyira betegségbe halnak bele, mint olthatatlan, gyötrő, örökös szenvedélyükbe, hogy többnek lássák őket, mint akik.

20. oldal (Európa Könyvkiadó, 2009)

tomgabee>!

– Nagyapa azt mondja, ha az emberek elfelejtik őseiket, akkor elromlanak.
– Kik romlanak el? Az emberek?
– Igen.
– És miért?
– Nagyapa azt mondja, hogy akkor senki sem szégyell rosszat csinálni, mert a gyerekei és a gyerekeinek a gyerekei úgysem emlékeznek rá. És senki sem csinál jót sem, hiszen mindegy, úgysem tudják meg az utódai.

89. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

– Fogd, füles. – Az elárusító cinkosan kacsintott a fiúnak, és odaadta neki a táskát. – Most aztán tanulj! Ha nem birkózol meg az írás-olvasással, örökre itt maradsz nagyapáddal a hegyekben.
– Megbirkózik ez! Eszes gyerek! – szólt közbe Momun, a visszajáró pénzt számolgatva. Aztán rápillantott az új táskát ügyetlenül tartó unokájára, és magához ölelte. – No, jól van. Ősszel iskolába mégy – mondta csöndesen.
A nagyapa elnehezült, kérges tenyere lágyan rásimult a kisfiú fejére. S annak hirtelen elszorult a torka, megérezte öregapja soványságát, ruhájának megszokott szagát. Száraz széna illata és a dolgos ember izzadságpárája áradt belőle. Hűséges, megbízható, édes. Talán az egyetlen ember a világon, aki igazán szereti őt, s lám, ilyen egyszerű, fura öregember. Hogy az okosok elnevezték Lótifuti Momunnak? ….. Hát aztán! Bármilyen is, az a jó, hogy van édes öregapja!

17. oldal

Zsucsima>!

A fáknak szörnyű lehet az erdőben éjjel! Egyedül vannak, senki sem szól hozzájuk egy szót sem. Pőrén fagyoskodnak a nagy hidegben, nincs hol meghúzzák magukat. Én meg járnám az erdőt, minden fának megveregetném a törzsét, hogy ne féljenek annyira. Azok a fák, amelyek tavasszal nem zöldellnek ki, biztosan olyan fák, amelyek kihűltek félelmükben.

2. fejezet

2 hozzászólás
StJust I>!

„Ej, kisfiam, baj van akkor, ha az emberek nem az eszükkel, hanem a vagyonukkal tündökölnek!”…
„Ej, kisfiam, régen rossz, ha az énekesek magasztalásban versengenek, így válnak a dal ellenségeivé!”…
„Ej, kisfiam, már az ősidőkben is mondták az emberek, hogy a gazdagság büszkélkedést, a büszkélkedés pedig esztelenséget szül!”…
„Ej, kisfiam, ahol a pénz van, ott nincs helye az igaz szónak, nincs helye a szépnek!”

229-230. oldal

Carmilla>!

Jobb lenne úgy: ha valaki akar, hát szüljön, ha nem akar, nem kell.

33. oldal (Európa, 1986)

Carmilla>!

(…) Pöffeszkedve járkáltak a dúsgazdag ember fiai: hadd lássák az emberek, milyen gazdag és adakozó örökösök maradtak a megboldogult után, mennyire tisztelik, hogy őrzik emlékét… ("Ej, kisfiam, baj van akkor, ha az emberek nem az eszükkel, hanem a vagyonukkal tündökölnek!")

53. oldal (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság
marschlako P>!

Miért élnek így az emberek? Egyesek gonoszak, mások jók – miért? Miért vannak boldogok és boldogtalanok? Miért vannak olyanok, akiktől mindenki fél, és olyanok, akiktől senki sem fél? Egyeseknek van gyerekük, másoknak nincs – hogyan lehet ez? Miért van, hogy az egyik ember megfoszthatja a másikat a fizetésétől? Biztosan azok a legjobb emberek, akik a legnagyobb fizetést kapják. Lám, nagyapa keveset keres, és mindenki bántja. De jó lenne olyat csinálni, hogy nagyapának egy kicsit több fizetése legyen! Talán akkor Orozkul is tisztelni kezdené nagyapát.

572. oldal, Fehér hajó (Európa, 1976)

mandarina>!

Nagy házban lakik, de picurka szobában, olyan kicsinyben, hogy meg sem lehet benne fordulni. Az udvarban senki nem ismeri a másikat, akár valami vásárban. És úgy él ott valamennyi: amint belépnek a lakásukba, rögtön magukra zárják az ajtót. Lakat mögött üldögélnek, akárcsak a börtönben.

mohapapa I>!

Es hirtelen megértettem furcsaságait, amelyek értetlenséget és gúnyt ébresztettek az emberekben, megértettem, miért olyan elmélázó, miért szereti annyira a magányosságot, miért oly hallgatag. Most már megértettem, miért üldögél esténként az Őrdombon, és miért éjszakázik egyedül a folyónál, miért hallgatja állandóan a mások számára megfoghatatlan hangokat, miért ragyog fel néha hirtelen a szeme, és miért simul ki egyébként összevont
szemöldöke. Ez az ember halálosan szerelmes. De nem egyszerűen egy másik emberbe szerelmes, ezt éreztem, hanem valami más, hatalmas szerelem tölti be a lelkét – az élet, a föld iránti szerelem. Magába reiti ezt a szerelmet, benne van az énekében, ez élteti. Közönyös ember nem tud igy dalolni, bármilyen szép is a hangja.

52. oldal, Dzsamila szerelme


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Süskind: Sommer úr története
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Michael Ende: A Végtelen Történet
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Somogyi Tóth Sándor: Gabi
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom
Andrej Platonov: Dzsan
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim