A ​tengerparton futó tarka kutya 61 csillagozás

Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Fából kivájt nagy csónak úszik a Nagy Vízen. A tizenkét éves Kiriszk csupa feszült izgalom: először vesz részt fókavadászaton apja, nagybátyja és Organ, a törzs és vénje oldalán. A tenger nyugodt, barátságos. Ismerősen integetett a hazai partról a távolodó Tarka Kutya-szikla.
Kedvez-e majd a vadászszerencse? Kerül-e gazdag zsákmány? Hamarosan kifutnak az óceánra. A Három Emlő-szigetek felé veszik útjukat. Csak a jó idő kitartson…
Csingiz Ajtmatov új regénye ezúttal az Ohotszki-tenger partján élő kis halász- és vadásznép – a nyivhek – körébe viszi el az olvasót. A mese- és mondavilág alakjai és jelenetei szövik át a csodálatos természeti tájakat festő, feszes indíttatású történetet a három férfiról, aki a helytállás és az önfeláldozás egyetemes érvényű, nagyszerű példáját tanúsítja a veszély óráján a gyermekért, a jövő nagy vadászáért…

Eredeti cím: Пегий пёс, бегущий краем моря

Eredeti megjelenés éve: 1977

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1977
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 963071079X · Fordította: Árvay János

Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Mandzsúria


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Megvallom kissé szkeptikusan figyeltem itt a molyon, hogy valóságos Ajtmatov kultusz kezd kialakulni. Mivel még soha egyetlen sort sem olvastam tőle, ám igen sok kiváló ízlésű molyos ismerősöm rajong érte, nyilvánvalónak tűnt, hogy kiváló író lehet. Most, az első – de arról szó sem lehet, hogy egyetlen – Ajtmatov regény olvasása után már nemcsak azt látom teljes mértékben igazolva, hogy nagyszerű író, de a formálódó Ajtmatov kultuszt is tökéletesen logikus fejleménynek tekintem.
Rövid, szinte egyszuszra olvasható regény, s az olvasás hosszával fordítottan arányos élvezet. Hihetetlen szuggesztivitással ábrázolja a természet erejét. Még a tengert ismerő és tiszteletben tartó ember is csupán porszemként aránylik a tenger végtelen erejéhez. Elég a tenger és a sűrű köd, hogy a magabiztos vadászok térben és időben elveszett, kétségbeesett lényekké fokozódjanak le az evolúció skáláján. De nemcsak a természet ereje előtti tiszteletadás ez a regény, hanem főhajtás az ember előtt is, aki küzd a végsőkig, s ha már önmagáért semmit sem tehet, akkor a legdrágábbat is feláldozza a jövőért. Borzasztóan kemény, ugyanakkor szinte elbűvölően lírai regény. Én is meghajolok Ajtmatov nagysága előtt.

2 hozzászólás
>!
regulat 
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Azon gondolkodom, hogy akkor vajon hány csillagot adnék, ha szeretném Ajtmatov világának a hangulatát.
Mert, hogy én nem igazán szeretem ezt a mondavilág jellegű mesélést. Ezt a lassú, mégis feszült stílust. Ilyenkor valahogy valahogy viszketek a hősiességtől, az önfeláldozástól. Ilyenkor a gonoszok (már, ha vannak), gonoszabbak, a jók jobbak, a hősök hősiesebbek.

Nem tudom milyen lehet nyivhnek lenni. Lássuk be én nagyon városi vagyok…
Nem tudom milyen elveszni. Főleg azt nem tudom, hogy milyen elveszni a tengeren, a sivatagban, még csak a ködben sem… Na jó, igazából nem is akarom megtudni.

Erre itt ez a kisregény, ami ráadásul az igazság morzsáin alapszik, és amit Ajtmatov képzelete turbózott fel megrázó erejűvé. Az önfeláldozás mementójává.

Ha javasolhatom akkor a könyv előtt, mindenképpen olvassátok el ezt http://szovirod.blogspot.hu/2011/08/ujrateremtett-legenda.html

Én sajnos csak az elolvasás után néztem a linekere.

>!
Európa, Budapest, 1977
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 963071079X · Fordította: Árvay János
1 hozzászólás
>!
ziara P
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Már régóta tudtam, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom KELL. Idén valahogy megtaláltak a tengerről szóló írások. Fura, mert nem láttam sokszor tengert életemben, óceánt pedig egyáltalán nem, de talán ez a vonzó benne. A Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv után most itt egy újabb, ami a tengeren játszódik, bemutatva annak hatalmasságát, szépségét, erejét. Sokkal előrébb tartana a világ, ha úgy tisztelnénk a természetet, és benne a tengert, ahogy a könyvben szereplő nyivh törzs teszi. Szívbemarkoló történet!

>!
Gregöria_Hill
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Írtam ehhez olvasás közben néhány jegyzetet, aztán rájöttem, hogy azok mind a saját nézeteim, nem a műre vonatkozó megjegyzések, amik vagy igazolást nyertek vagy megcáfoltattak a könyvben. Pszichológiai, politikai és mindenféle más dolgok, megtartom magamnak. Igaza van az előttem egy sorban értékelő ismerőseimnek, az egész mindössze 110 rövid oldalacska, és úgyis mindenkinek mást mond, értékelésolvasás helyett inkább olvassátok el magát a könyvet, mert jó. Szépen is van megírva. Talán még annyit, nem véletlenül óriási irodalmi toposz a végtelen (és időtlen) víz és esetleg a rajta ringatózó/hánykolódó csónak. Amilyen egyszerű, annyira terhelt metafora, nagyon-nagyon sok minden van benne. Tovább tart átgondolni, mint elolvasni.

[Műsoron kívül: azért egy ilyen bulvármagazinos tesztet megnéznék, hogy „A tengerparton futó tarka kutya melyik szereplője vagy te?” Khm.]

4 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Ajtmatov könyvében az első pillanattól tapintani lehet a feszültséget, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem egy könnyed történet fog a 110 oldalból kikerekedni.
Ajtmatov műveiben belehelyezkedik a környezetbe, része lesz a népnek, amelyről történetét írja. Nem bújik azonban egyik szereplő bőrébe sem, hanem mintha a levegő lenne, amit belélegeznek és kifújnak szereplői, sokkal több ez annál, mintha beleképzelné magát egyik-másik hőse helyébe. Csak így lehet, hogy ennyire pontos képet tud öreg és gyerek, de fiatal férfiak lelkének rezdüléséről is.
Szeretem az író idős férfialakjait, mert tele vannak bölcsességgel, szeretettel, az élet tiszteletével. Elgondolkodtatott, hogy a mai felgyorsult világunkban mindenki könyvekben, tanfolyamokon,a világ végére utazva és egyéb pénzen vehető módokon akarja megtudni, mi az élet értelme. Ajtmatov hősei mindehhez a természet megfigyelését, és a befeléfigyelést választják, úgy tűnik, sokkal nagyobb sikerrel. A történetet színesíti a beleszőtt mondavilág, teremtésmítosz is, amitől még különlegessebbé válik.
Amit még mindenképpen érdemesnek tartok megemlíteni, hogy eddig legtöbbször úgy tapasztaltam válsághelyzetekről szóló történetekben, hogy a szereplők megálmodóik szerint gyakran kivetkőznek magukból, megnyilvánul állati ösztönük, és csak önmaguk megmenekülése a cél, akár a másik kárára. Ajtmatov hősei ezzel szemben Emberek maradnak akkor is, amikor az életük a tét, azon a módon, ahogy az ő lelkiismeretük ezt leghelyesebbnek tartja.

4 hozzászólás
>!
pwz ISP
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Huhhh, egy rejtett gyöngyszem – ezúttal Csingiz Ajtmatovtól! Mondjuk tőle nem is meglepő, inkább az a meglepő, hogy mennyire elbújik ez a kisregény a többi remekműve között!!!
A versenyló halála nekünk kötelező volt, „az sem piskóta”, de ez, ez még azon is túltesz szerintem!
Már a mű megszületése sem mindennapi. Az események nem az Ajtmatovtól megszokott Kirgizia földjén, hanem jóval messzebb, a szovjet Távol-Keleten, az Ohotszki-tenger partján játszódnak és a főszereplők az egyik kis nép, a nyivhek tagjai közül kerülnek ki.
Ajtmatov nyivh-születésű író barátját, Vlagyimir Szangi-t látogatta meg, aki nem sokkal korábban ért haza távol-keleti útjáról. Hozott magával egy ottani kacsát, Luvr-kacsát, ami a vendég tiszteletére éppen a sütőben „sütkérezett”. :) Közben elmondta a nyivh mondát a világ, a szárazföld teremtéséről, ami a világóceán felett röpködő és fészkelő helyet kereső Luvr-kacsa* tollaiból keletkezett. Ezen kívül még egy vele esett történetet is elmesélt, ami így hangzott:

A háború /2. vh./ idején törzsünk legidősebb vadásza, amikor már nem hitte, hogy ki tudjuk várni a kenyérkereső vadászok hazaérkezését, elhatározta, hogy a törzs legfiatalabb férfi tagját is magával viszi a vadászatra, azaz engem is. Az öreg félt, hogy a vadász-szokások, a titkok vele együtt sírba szállnak, a törzs felhagy régi életével, lehanyatlik. Tengerre szálltunk, az öregek és én. Sikerült elejtenünk egy fókát, de ekkor ködtakaró borult ránk. Ettünk a nyers húsból. A köd azonban nem oszlott fel. Nem lehetett megállapítani, merre lehet a part. Az evezősök leeresztették a karjukat. Hirtelen meglódult a csónak, mintha valami meglökte volna. A csónak farában ülő öreg rántásától fordult el a csónak. „Sarki bagoly!" — kiáltotta.
Tavasszal, és ez az eset tavasszal történt, a sarki bagoly /Agukuk/ reggel indul vadászatra a partról, – és este tér vissza ugyanazon az útvonalon. Az öreg meghallotta a bagoly szárnyainak suhogását, és a madár repülésének irányába fordította a csónakot, fejével mintegy követve a szélirányt, tájékozódni próbált. Így menekültünk meg…”

És ez a történet adta az alapot A tengerparton futó tarka kutya-hoz. A szerző nem járt az adott helyszínen, de hasonlóan Bram Stokerhez, amikor az a Drakula-t írta, igyekezett mindent összeszedni a tengermelléken (Amur-delta és vidéke, illetve Szahalin-sziget) élő nyivhekről. Persze, ő író volt és nem is akármilyen! Ahogy Szangi mondta: „Ajtmatov mindig maximalista volt az erkölcsi problémák megteremtésében, a téma felépítésében, az epizódok megszerkesztésében. Végső mélységekig feltárja az emberi lelket.”
A fent vázolt kis történetből és a nyivhek mondavilágából egy igen csak tragikus, szerencsés? történetet kreált, méltót a saját írói életművéhez. Viszont méltatlanul kevesen ismerik itthon, pedig szuper könyv.
A nyilvánvaló tévedései ellenére ez a mű része és megőrzője lett egy kicsi, kb. 5000 fős nép történelmének.
Emlékeztek a Nanuk-ra, az eszkimóra, Robert Flaherty 1922-es dokumentumfilmjére, ami az un. mannheimi tizenkettő, vagyis a világ legjelentősebb 12 dokumentumfilmje közé is bekerült? Na, a szovjetek a nyolcvanas évek közepén eredeti, nyivh szereplőkkel, nyivh nyelven és orosz hangalámondással elkészítettek egy hasonló kétrészes filmet. A tulajdonképpeni „tarka kutyás” történet a második részben van benne. Az első a nyivhek hitvilágába és mindennapi életébe enged betekintést. Megnéztem, szívszorító, jó film…, de előtte olvassátok el ezt az alig több mint 100 oldalt! Megéri! Azért a végén szerintem nem árt, ha van zsepi a közelben…, szóltam…

Linkek között ott a Szangi-féle teljes leírás + a teljes filmet (2. rész) is betettem + lent Az öreg halász és a tenger nem hiába lett ám általam is felszavazva!

* – érdekes lenne @Arianrhod-nak is elolvasni, mert a teremtésmítoszok terén biztos mutatna neki új dolgokat is, hiszen a Luvr-kacsa mellett a Hal-asszony is itt figyel a történetben… :D

>!
Európa, Budapest, 1977
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 963071079X · Fordította: Árvay János
31 hozzászólás
>!
Lipe MP
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

1.) Nagy köszönet Ajtmatovnak, hogy ezt a csodás világot megrajzolta nekünk. Nem is tudom most elmondani…
2.) Hatalmas pacsi magamnak, hogy csak kicsit zuhantam össze.
3.) Köszönöm annak, aki ajánlotta és így eltalálta. :)

5 hozzászólás
>!
Uzsonna 
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Gyönyörű! Emberi! Nem írok többet, olvassátok inkább a könyvet helyette!

2 hozzászólás
>!
Eule P
Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya

Amennyire szikár, annyira fájdalmasan szép. Gyakorlatilag már az első oldalaktól ott a finom feszültség, hogy itt valami történni fog. Valami rossz. És ehhez nem kellett nagy és hatalmas külső ellenfél (ember, ragadozó), elég a természet. Az természet, amely körülvesz minket, életet ad – és elvesz. Csendes tragédia ez, amit főhőseink méltósággal és belátással, a közösség jövőjét szem előtt tartva viselnek. Mindezt egy természetközeli szibériai nép, a giljákok (nyivhek) saját hiedelemvilágába ágyazva, a történetet a hiedelmekkel szerves egységgé olvasztva.

Luvr kacsával rögtön a könyv olvasása után összefutottam ebben a mongol mítoszgyűjteményben is Galbinga madár néven. Azt mondja a Wiki spoiler, hogy Luvr kacsa azonos a magyar mitológia Búvár tengeri récéjével. @Timár_Krisztina, @Mesemondó, @Arianrhod, ti találkoztatok már ezzel a szárazföldet teremtő kacsával? spoiler

Nem olvastam még más könyvet Ajtmatovtól, de ezek után biztosan fogok. (És verem a fejem a falba, hogy otthagytam a FSzEK-kiárusításon valamelyik könyvét…)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ede

– Én is félek – mondta a vén Organ. – De mi férfiak vagyunk, s az ilyesmit meg kell szoknunk.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
>!
ede

A szállongó nedvességgel és hideggel átitatott, vaksötét tengerparti éjszakában, az Ohotszki-partvidék egész hosszában, a szárazföld és a tenger minden pontján tombolt a két elem ősi, féktelen harca: a szárazföld gátat vetett a tenger mozgásának, a tenger szüntelenül rohamozta a szárazföldet.

(első mondat)

>!
ede

A földön nem gondol az ember a földre. De a tengeren szüntelenül a tengerre gondol, még akkor is, ha a gondolatai másutt járnak.

20. oldal

>!
Uzsonna 

    Ahogy most visszaemlékezett erre az esetre, megértette, hogy épp a fia megjelenése tette olyanná, amilyen, és hogy az apai érzésnél nagyszerűbbet és erősebbet nem tapasztalt az életben. Ezért hálás volt a gyermekeinek, mindenekelőtt a fiának, Kiriszknek.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa
>!
ziara P

Most már megértette, mi a különbség a szárazföld és a tenger között. A földön nem gondol az ember a földre. De a tengeren szüntelenül a tengerre gondol, még akkor is, ha a gondolatai másutt járnak.

20. oldal

>!
Uzsonna 

Könyörgéssel fordultak az ég szelleméhez, hogy tárja ki előttük a csillagos égboltot, esdekelve hívták a szelek urát, ezt a sörényes, loncsos pofájú vadállatot, hogy ébredjen föl ott, a tengeren túl.

64. oldal

4 hozzászólás
>!
Uzsonna 

    – Emlékszel, atkicsh, egyszer kereskedők érkeztek hozzánk szarvasszánon, fejszéket cseréltek, meg más különböző eszközöket. Akkor az a nagy Vörös azt mondta, hogy az egyik messzi országban volt egy nagy ember, aki gyalog ment a tengeren. Bizonyára voltak ilyen emberek…
    – Ez azt jelenti, hogy ő igen nagy ember, a legnagyobb valamennyi nagy között – felelte erre Organ. – Nálunk meg a legnagyobb a Halasszony.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
>!
Uzsonna 

Ez az álom úgy úszott elő, apránként, mint a kérlelhetetlenül érkező dagály, az óceán mélyéből, s egy kis időre elmerülnek benne a part menti földek, füvek és homokdűnék a varázsosan áttetsző, víz alatti homályban.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
>!
Boniii

    Megértette, hogy a végtelen térséggel szemben az ember a csónakban semmiség. De az ember gondolkozik, és ezzel a tenger és az ég nagyságához nő fel, igazolja magát az örök elemek előtt, és a világok mélységével és magasságával mérheti magát. Ezért aztán, amíg az ember él, a lelke hatalmassá teszi, akár a tenger, és végtelenné, akár az ég, gondolatainak nincsenek határai. Amikor pedig meghal, valaki más gondolkozik tovább helyette, utána így tovább, a következő megint tovább helyette, vég nélkül… Ennek tudata a megbékélhetetlen megbékélés keserű gyönyörűségével töltötte el az öregembert.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Buda Ferenc (szerk.): A szürke héja
Tugelbaj Szidikbekov: Napjaink emberei
Manasz
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Jodi Picoult: A nővérem húga
John Green: Csillagainkban a hiba
Jenny Downham: Amíg élek