A ​nagymama 11 csillagozás

Csiky Gergely: A nagymama Csiky Gergely: A nagymama

1875. március 19-én hirdette ki az Akadémia a gróf Teleki-féle vígjátékpályázat eredményét, mely erős hullámzást indított el a tudományos élet vizein. Szász Károly, a bírálóbizottság előadója ugyanis szokatlanul szigorú hangot ütött meg jelentésében, a pályázatot „a leggyöngébbek egyikének” mondván „mely valaha az Akadémia előtt megfordult".

Eredeti megjelenés éve: 1891

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat

>!
104 oldal · ISBN: 9789633641194
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1905
104 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Csiky Gergely: A nagymama

Bár eleinte kissé idegesítően egyszerű – már-már bugyuta – a végére egész pofás kis vígjáték kerekedett belőle. Afféle fékezett habzású színmű. A végén mindenki összeházasodik. Illetve csak majdnem mindenki, mert életbe lép a fékezett habzás, s egyesek némileg elhalasztják ezt a sietős egybekelést. Elvileg belátható időre, ám figyelmeztető, hogy a szereplők között van egy pár, mely már 25 éve vár a nászra. Hát kitartásban nem szenvedtek hiányt az biztos…

2 hozzászólás
Catnip>!
Csiky Gergely: A nagymama

Valószínűleg ezt fogjuk előadni az osztályommal az idei osztályszínjátszó fesztiválon, és gondoltam illene az egész könyvet elolvasni, nem csak azokat a részeket, amikben benne vagyok.
Aranyos kis történet, azt a két-három órát megéri rászánni az elolvasására. Egyszer jó lenne színházban is megnézni, kíváncsi vagyok, mi mit fogunk kihozni belőle.

Agymanó>!
Csiky Gergely: A nagymama

Ez nagyon jó volt! Azt hittem, hogy unalmas lesz, de nem. Helyenként nagyon jókat nevettem rajta és tényleg csak ajánlani tudom! :)

Evan>!
Csiky Gergely: A nagymama

Csiky Gergelyről meglepően keveset hallani a közoktatásban, pedig életében elvileg népszerű színpadi szerző volt Magyarországon és számos darabot is írt. A nagymama egy szórakoztató vígjáték, örülök, hogy találkoztam vele. Az háttérben húzódó konfliktust lehetne egy ismert Shakespeare drámához is hasonlítani, de szerencsére modernebb gondolkodással, több csavarral (melyek olykor ugyan kiszámíthatóak). Továbbá a szereplők is közelebb állnak hozzánk, annak a ténynek dacára, melyet Bory István is említ az előszóban:

„Örök érdeme, hogy megteremtette a magyar polgári színművet. Színpadi alakjai valóságos típusok s minden ízükben eredetiek. Alig van a magyar társadalomnak olyan osztálya, melynek egy-egy képviselőjét markáns vonásokkal meg ne rajzolná. Katonák és civilek, az elszegényedett dzsentri különböző alakjai, az uborkafára felkapaszkodott, meggazdagodott polgár, újságíró, tudós vagy uzsorás. Ezeket mindegyre elő- meg előhozta. […] A sajátosan magyaros alakok színe azonban hiányzik festői palettájáról, Beöthy Zsolt szavaival: "Egyet se találunk aki vérünkből való vér lenne…"”

Mindenképpen szeretnék még olvasni Csiky Gergelytől.


Népszerű idézetek

Tamee>!

KAROLIN (Ernőhöz): Megvallom uram, modorával és gondolkozásmódjával meg vagyok elégedve, csak kissé fiatalnak tartom ez állásra.

ERNŐ: Ha méltónak tartanám ily magas műveltségű hölgynek avult közhelyekkel felelni, azt válaszolnám, hogy a fiatalság oly hiba, mely napról-napra kisebbedik…

Tamee>!

Hív a kötelesség, némúlj el szív!
(Seraphine)


Hasonló könyvek címkék alapján

Székely Éva (szerk.): 77 híres dráma
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
Orosz Ildikó: Marton László – Összpróba
Dunai Ferenc: A napernyő
Fekete Sándor: Borostyán, a vándorszínész
Dévényi Róbert (szerk.): A házasulók
Bóka László – Király István – Lukács György – Szauder József (szerk.): Régi magyar vígjátékok
Rákosi Jenő: Endre és Johanna / A krakói barátok
Tóth László: …nagy haszna a Teátromnak
Örsi Ferenc: Zrínyi