5. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

Flow ​– Az áramlat 244 csillagozás

Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Flow ​- a szó angolul folyást, áramlást, lebegést jelentett egészen e könyv 1990-es megjelenéséig. Azóta már egy pszichológiai fogalmat jelölő tudományos kategória is, és egyben olyan szakkifejezés, amely egyre inkább a művelt köznyelv részévé válik.
Nem csak az angolban: közel egytucatnyi nyelv szókészletét gyarapítja, a fordítási kísérletek ugyanis, bár voltak közöttük nagyon szellemesek, szinte egy nyelvben sem honosodtak meg.
Flow – mondják németek és japánok, talán nem véletlenül, hiszen e könnyen kiejthető szó hangulatával is kifejezi azt a szellemi állapotot, amelyet jelöl.
A boldogság keresése az ember alapvető törekvése, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. Mi is az, ami az embert boldoggá teheti?
Csíkszentmihályi Mihály ezt az ősi problémát választotta kutatása tárgyául.
A modern pszichológia vizsgálati eszközeinek széles skáláját felhasználva több mint két évtizeden keresztül gyűjtötte az adatokat elmélete… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Akadémiai, Budapest, 2017
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit
>!
Akadémiai, Budapest, 2015
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit
>!
Akadémiai, Budapest, 2010
372 oldal · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit

2 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Humphrey Bogart · Marcus Aurelius · Trofim Gyenyiszovics Liszenko


Kedvencelte 45

Most olvassa 107

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 157

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

A pozitív pszichológia alapműve, hirdeti az Akadémiai Kiadó a borítón, egyben elég magasra téve ezzel a lécet. Nem csalódtam, azt kell mondjam. Annyira nem, hogy ez a könyv a kedvencek listájára is került elég gyorsan, még a befejezése előtt. Személyes élményem is fűződik hozzá. 2012 nyarán kerültem a jelenlegi munkahelyemre, akkor derült ki, hogy fel is vettek közben pszichológia szakra, de abba nem mertem belevágni akkor a munkahelyváltással együtt. Teljesen új munka, merőben más, mint amit addig csináltam, egy teljesen új részleg felépítését, vezetését bízták ott rám, úgy gondoltam, a kettő együtt nem fog menni. Új vezetőként egy vadidegen csoporttal, akik kiválasztásában akkor én még nem is vettem részt, még a próbaidő alatt egy munkatársam felmondott aztán. Ekkor a cég ügyvezető igazgatója, aki mellett az én irodám volt közvetlenül behívott, és elkezdtünk komolyan beszélgetni. Beszélni arról, mit élhetett meg az a munkatárs, aki anélkül, hogy lenne másik hely, a próbaidő alatt elmegy, mert érzi, ez nem az ő világa. Gábor, az ügyvezetőnk ekkor kérdezte meg tőlem, ismerem – e Csíkszentmihályi munkásságát. A flow elmélet lényegéről voltak akkor is már felszínes elképzeléseim, de magát a könyvet nem olvastam még. Meghatározó beszélgetésünk volt akkor ott, sokáig gondolkoztam később mindazon, amit Gábor mesélt akkor. Magáról. Ahogyan ő megéli a munkát. A hivatását. A flow folytatását kaptam tőle aztán egy karácsonykor ajándékként, itt van most is a polcomon, az ő ajánlásával, aláírásával.

Néhány hónappal ezelőtt egy céges körlevélből értesültem, hogy Gábor tragikus hirtelenséggel elhunyt. Fiatalon, negyven vége, ötven eleje (nem tudom pontosan már) felé. Nagyon megrázott a hír, és most, a Flow olvasása kapcsán is végig ő járt az eszemben. Az ő hangja. Az ő mondatai.

2012-ben felvettek pszichológia szakra, de én nem kezdtem el, be sem iratkoztam akkor. 2017-ben próbálkoztam újra, akkor pedig egy pont híján nem vettek fel. 2018-ban végül elkezdem majd a pszichológiai tanulmányaimat végre, ezért teszek meg mindent manapság, nyelvvizsgától érettségikig, felnőtt fejjel. Mert tudom, ez az én hivatásom, amivel egy életen át igazán foglalkozni szeretnék. A tanulmányaim során pedig ez még egészen biztosan formálódik majd, de jelen elképzeléseim szerint egészen pontosan a pozitív- és evolúciós pszichológia az, ami engem igazán lázba hoz.

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Szövegkiemelővel jelöltem olykor egész szakaszokat, vissza-visszatértem fejezetekhez, felolvastam őket másoknak, forgatgattam magamban mondatokat.

Az áramlatélmény megéléséről, eléréséről ír részletesen Csíkszentmihályi, elméleti levezetésekkel (mégis érthetően, olvasmányosan, könnyen követhetően), gyakorlati tanácsokkal, példákkal, módszerekkel kombinálva.

Számomra meghatározó élmény ez a könyv, ebben Gábornak természetesen szerepe van, ezt tőle, attól a bizonyos beszélgetésünktől elválasztani nem tudom. Nagyszerű pszichológiai tanulmány ez itt, mindenkinek szívből ajánlom!

>!
pdaniel
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Valláspótlék. A szerző elmélete az egyéni életszemlélettől (és -tapasztalatoktól) függően új nézőpontba helyezi a dolgokat, vagy megvilágosodást okoz. A legjobb népszerű pszichológiai könyv, amit eddig olvastam, mert keretbe foglalja azokat a dolgokat, amiket a többi hasonló írás csak felvázol, sejtet. Mindenkinek el kéne olvasnia (kivéve azoknak, akik már egyesültek Buddhával: nekik már úgyis mindegy).

>!
Orsi_olvas
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Hogyan beszéljünk valamiről, ami megfoghatatlan?
Egy ásvány, egy kémiai vegyület, egy épület fizikai paramétereinél fogva körülírható.
Hogy beszéljünk a szerelemről annak, aki még nem volt szerelmes?
Hogy tanítsunk meg valakit úszni pusztán szavakkal?
Ilyen problémákkal küzdhet az, aki a flow-ról szeretne beszélni. A flow egy intrapszichés történés, egy állapot. Koncentrált, belefeledkező és örömteli állapot.
Habár Csíkszentmihályi konkrét tevékenységekhez köti, mégis nehéz elvonatkoztatni a keleti filozófiák meditációra alkalmazott definíciójától: meditáció során az ember képes magában élvezni az élet áramlását.
Jó könyv, megkísérli a lehetetlen: szavakkal leírni, amire nem igazán vannak szavak. Definíciókat alkot, kutatási eredményeket hoz, egyéni példákat mesél, hogy kézzelfoghatóvá tegye a megfoghatatlant.
Nem csodakönyv. Nem gyógyír minden panaszra. Nem a bölcsek köve. De elindíthat egy úton, amin érdemes haladni.

>!
Akadémiai, Budapest, 2010
372 oldal · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit
>!
colorstar
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Mi az élet értelme? Az hogy értelmet adjunk neki.

Ez a mondás jutott eszembe a könyv elolvasás után. De kezdjük az elejéről.
Már elég régóta hallottam – ha nem is magáról a könyvről – a flow élményről. Akkor úgy éreztem hogy ezért kár elolvasni a könyvet, ezt érezni kell. :D Én személy szerint a kreativitásban szoktam kiélni magam. Ha valamit alkothatok akkor teljesen belemerülök a készítési folyamatba, és igazából nem is a végeredény miatt csinálom (a legtöbbet ugyanis ajándéknak szánom) hanem mert teljesen leköt, mintha meditálna az ember, nem gondol a mindennapi problémákra, csupán arra hogy a lehető legélethűbben alkossa meg azt, amit elképzelt, és azon elmélkedik, hogy ennek érdekében mit kell tennie. Inspirációt keres, tervez, ötletel, kísérletezik, bosszankodik…(ha nem úgy sikerül ahogy elképzelte), újrakezd, virraszt (mert nem képes abbahagyni), örül, és már el is felejtette… Mert egy másik dologgal újrakezdi az egészet, csak a korábbi tapasztalataiból tanulva egyre gyorsabban és eredményesebben.

Hát körülbelül ez a flow, legalább is ahogy én megélem. És a könyv elolvasása után megbizonyosodtam hogy igen, valóban ez az, vagyis ez is egy fajtája. Mindenki másban élheti meg, én személy szerint a kreativitásban, de más a kutatásban vagy a sportban, a főzésben, az olvasásban, a tanulásban vagy akár a munkában, akármiben, a lényeg hogy érzed hogy teljesen lekötöd a figyelmedet, sikeréményed van és egyre többet tudsz meg az adott területről így egyre bonyolultabb és nehezebb feladatokra vállalkozhatsz.

Tehát úgy érzem annak ellenére hogy már a könyv elolvasása előtt megtapasztaltam a flow élményt mégis érdemes volt elolvasni a könyvet. Volt benne sok gondolat amit fontosnak éreztem, megfigyelések és összefüggések, valamint annak a kifejtése, hogy a különálló élmények össze tudnak állni egy teljes egésszé egy életcél formájában.

Majd a könyv a végén a szerző az egész emberiségre is kiterjeszti a flow-élményt, de szerintem ez a megállapítás saját életünkre is megfeleltethető. Találni egy célt magunknak, hogy azután ne hiábavalóan bolyongjunk a nagyvilában, hogy mindig lehessen egy fogódzkodónk, amit nem mások, hanem mi állítottunk fel magunknak, így pedig pontosan tudjuk milyen szilárd az és hogy annak segítségével mit tudunk elérni életünkben: „Ha felismerjük az emberi akarat határait és elfogadjuk, hogy a világegyetem felett nem uralkodni kell, hanem együttműködni vele, akkor a száműzött vándor megkönnyebülésével érkezünk haza. Ahogy az egyén céljai összeolvadnak az egyetemes áramlattal, az élet is értelmet nyer.”

1 hozzászólás
>!
Maya
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Hát ehhez már nem is kell hozzászólni. Úgy érzem ez lesz az új bibliám. Legszívesebben máris bejelölném az újraolvasást. Pedig jó sokáig tartott amíg kiolvastam, sokat kellett emészgetni vissza-visszatérni egyes részekhez. De ezt csak így érdemes olvasni.

5 hozzászólás
>!
Juci P
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Hm, tudományos munkának túlságosan népszerűirodalom-ízű volt, self-help könyvnek nem volt elég konkrét. Nem igazán adott hozzá ahhoz, amit már egyébként is gondolok az életről, legfeljebb terminus technicusokat. (Most már tudom, hogyan írható le a tökéletes élmény, de nem lettem okosabb azt illetően, hogyan lehet elérni.) Viszont megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy EMK-val lehet autotelikus személyiségeket nevelni :)
Ja, és hogy utálhatták Csíkszentmihályit a Chicagói Egyetemen a neve miatt… Professor Xix… Zix… zent.. mihaliwáji? :)

7 hozzászólás
>!
cheoppy
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Nem illik erre is rámondani, hogy alapmű, pedig de. Leírja, hogy miként alakíthatjuk a figyelmünket, hogyan csöndesítsük le a kavargó tudatunkat és hogy honnan ered az öröm az életben. Megtanulhatjuk belőle, hogy miként örüljünk a pokolnak is és hogyan tegyük tartalmassá az életünket. Nekem az volt az érzésem, hogy az élettapasztalataim nagy részét eddig is abba az irányba mutattak, hogy rájöjjek, hogyan kell áramlatba kerülni és maradni, de eddig ezt csak öntudatlanul tettem. Most már tudom is. :)

>!
Lecter
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Becsülöm Csíkszentmihályit azért, hogy egyből az elején leszögezi: semmi újdonságot nem fog állítani. Nehéz is lenne, mert háromezer év alatt volt rá idő ezt kitalálni a világ bármely pontján. Épp ezért nem is igen tudom, hogy mit tett ő hozzá ehhez az egész folyamathoz. Példákat hoz persze, de attól még nem lesz ez spanyolviasz.
Ez a könyv a Hogyan?-ra ad választ. Engem sokkal jobban érdekel a Miért?. Próbál rá megoldást találni az utolsó fejezetben, de az édeskevés. A szándék viszont nemes, és a közérthetőségért is jár a jó pont. Végre nem nekem kell elmondanom a rengeteg nihilista ismerősömnek, hogy miért is érdemes élni, egyszerűen elolvastatom velük ezt. Már csak egy kis elméleti háttér kell, és rendben is lesznek életük végéig. Haladóknak éppen ezért túl egyszerű, kezdőknek abszolút ideális.
Pár megjegyzés:
– az Eichmannos részt remélem nem gondolta komolyan
– az oké, hogy Nietzschét nem említi meg, de pszichológus létére Jungot kihagyni hiba (mindketten nagyon hasonlót állítanak az entrópiáról)
– Joseph Campbell Ezerarcú hőse ugyanúgy belefért volna. A Fejlődés útjaiban talán ezek is benne lesznek.

3 hozzászólás
>!
zördög
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Tetszett. Sőt, nagyon tetszett.
Igazából – ahogy azt már sokan előttem megemlítették – semmi újat nem mond Csíkszentmihályi. Mégis olyan ez a könyv, mintha csak megjelenne Bruce Willis, amikor Alan Rickman beugrik karácsonyozni a Nakatomi vállalathoz – a káosz közepette egy józan szó, ami segít visszabillenteni az embert a normális kerégvágásba.
Maga a könyv olvasása flow élmény. Szerintem.

>!
Novbert
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Nagyon kíváncsian fogtam bele és vegyes érzésekkel tettem le. Csíkszentmihályi szándéka szerint ez egy népszerűsítő könyv lenne, aminek tulajdonképpen meg is felel, de engem végig zavart az, hogy a szerző mennyire kínosan ügyel arra, hogy ne menjen bele a tipikus „Csináld ezt – csináld így” önsegítő praktikák leírására, pedig maga a téma egyszerűen kiált azért, hogy a sok elmélet meg megindító sztori között gyakorlati tanácsok is megjelenjenek. A könyv felkelti az érdeklődést, de mikor letettem valahogy nem éreztem azt, hogy igen, most már tudom mit kell tennem, mit kell változtatnom és hogyan. Ettől függetlenül kötelező olvasmány mindenkinek, aki keresi önmagát, de a flow elméletének megalkotójától én azért kicsit többet vártam volna.


Népszerű idézetek

>!
danaida P

Az az ember, aki emlékszik történetekre, versekre, dalszövegekre, sporteredményekre, kémiai képletekre, matematikai műveletekre, történelmi évszámokra, bibliai idézetekre és bölcs mondásokra, előnyösebb helyzetben van, mint az, aki ezt a készséget nem fejlesztette ki magában. Tudata ugyanis nem függ attól a rendtől, amelyet környezete vagy biztosít a számára, vagy nem. Mindig el tudja szórakoztatni saját magát és értelmet lel saját gondolatai világában. Míg másoknak külső ingerekre -tévére, olvasásra, beszélgetésre vagy drogokra- van szükségük, hogy az elméjük ne kalandozzon el a káosz felé, az az ember, akinek az emlékezete tömve van információmintákkal, autonóm és önálló személyiség.
Mi több, az ilyen ember társaságnak is sokkal kellemesebb, mert megoszthatja másokkal a tudatában rejlő információt, és így azoknak a tudatában is rendet teremt, akikkel kapcsolatba kerül.

178. oldal, 6. fejezet - A gondolat áramlata, A tudomány anyja

19 hozzászólás
>!
Maya 

Sok ember abbahagyja a tanulást, mikor befejezi az iskolát, mert a nyolc-tíz vagy még több évnyi kívülről irányított tanulás nagyon kellemetlen emlékeket hagyott benne. A figyelmüket elég hosszú ideig manipulálták kívülről tankönyvek és tanárok ahhoz, hogy az utolsó bizonyítványosztás napja számukra egyben a szabadság első napja is legyen.
Az az ember azonban, aki elhanyagolja absztrakt készségeit, sosem lesz valóban szabad. Gondolkodását a szomszédok véleménye, a tévében látott hirdetések és az újságok szólamai irányítják majd, ki lesz szolgáltatva a „szakértők”-nek. Az lenne a jó, ha a külsőleg irányított oktatás vége egyben a belső motiváció irányította tanulás kezdeti szakasza lenne. Ezen a ponton a tanulás célja már nem a bizonyítvány vagy a diploma megszerzése, amelynek segítségével majd jó állást kapunk. A cél inkább megérteni azt, hogy mi történik körülöttünk, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinknek.

>!
DaTa P

Két fő stratégia létezik, melynek segítségével hozzáfoghatunk életminőségünk javításához. Az egyik, hogy megpróbáljuk a külső körülményeket úgy megváltoztatni, hogy illeszkedjenek a céljainkhoz, a másik pedig, hogy a külső körülmények belső észlelését próbáljuk úgy módosítani, hogy nekünk jobb legyen.

71. oldal

1 hozzászólás
>!
DaTa P

A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák – ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz.

20. oldal

>!
selfmadehell P

Olvasni szeret igazán, így együtt szoktunk olvasni. Ő olvas nekem, én meg neki, és ilyenkor valahogy elszakadok az egész világtól, teljesen feloldódom abban, amit csinálok.

1 hozzászólás
>!
danaida P

Ahogy minden mással, a zenével is az a helyzet, hogy ha örömet akarunk lelni benne, oda kell figyelnünk rá. A hangfelvételek talán túlságosan is elérhetővé teszik, magától értetődő, hogy bármikor bármit hallgathatunk – és ez csökkentheti azt a képességünket, hogy élvezetet találjunk benne.

161. oldal, 5. fejezet - A test az áramlatban, A zene áramlata

4 hozzászólás
>!
danaida

(Ellentétben a közhiedelemmel, a fizetés és más anyagi megfontolások nem tartoznak a legfontosabb problémák közé.) Az első és talán legsúlyosabb panasz a változatosság és az igazi feladatok hiánya. Ez mindenki számára jelenthet problémát, de a legsúlyosabb az alacsonyabb szintű foglalkozásokban, ahol a rutin nagy szerepet játszik. A második probléma a munkahelyen dolgozó többi emberrel, elsősorban a főnökkel való konfliktusból adódik. A harmadik ok a kiégés: túl nagy nyomás, túl nagy stressz, túl kevés idő saját magára és családjára. Ez a probléma főleg a felsőbb rétegeket érinti: a menedzsereket és az igazgatókat.

7. fej. A munka mint áramlat, A munka paradoxona 226.old.

>!
DaTa P

A boldogságra úgy lelhetünk rá, ha életünk minden egyes részletét teljességgel átéljük – legyen az jó vagy rossz –, nem pedig úgy, hogy közvetlenül próbáljuk megtalálni.

20. oldal

>!
danaida

Az eseményeket annak alapján kell értékelnünk, hogy hogyan hatnak az érzéseinkre, nem pedig kizárólag aszerint, hogy beleillenek-e abba a képbe, amit előre kigondoltunk.

9.fej. A káosz kijátszása, A disszipatív struktúrák hatalma 288.old.

>!
DaTa P

Bizonyos értelemben minden ember a saját személyes létének történettudósa. A gyermekkori emlékek, érzelmi jelentőségüknél fogva, rendkívüli módon meghatározzák, milyen felnőtt lesz belőlünk és hogyan fog működni az elménk. A pszichoanalízis elsősorban azt szeretné elérni, hogy rendet teremtsen az emberek összekuszált gyerekkori emlékei közt. Öregkorban aztán újra fontossá válik a múlt értelmezése. Erik Erikson véleménye szerint az emberi életút utolsó szakaszának egyik feladata az „integritás” megszerzése, vagyis annak összegzése, amit életünk során sikerült és amit nem sikerült elérnünk, és egy olyan értelmes történetté szervezése, amelyről elmondhatjuk, hogy a sajátunk.

177-178. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el?
Molnár Dorka: Esküszöm, hogy rosszban sántikálok
Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé!
Szondy Máté: A boldogság tudománya
Pándy Mária – Ranschburg Jenő – Popper Péter: Láthatatlan ellenségek
Fiáth Titanilla – Heller Ágnes – Popper Péter – Réz András: Hová tűnt a nyugalom?
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség
Csernus Imre: A férfi
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban