5. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

Flow ​– Az áramlat 238 csillagozás

Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Flow ​- a szó angolul folyást, áramlást, lebegést jelentett egészen e könyv 1990-es megjelenéséig. Azóta már egy pszichológiai fogalmat jelölő tudományos kategória is, és egyben olyan szakkifejezés, amely egyre inkább a művelt köznyelv részévé válik.
Nem csak az angolban: közel egytucatnyi nyelv szókészletét gyarapítja, a fordítási kísérletek ugyanis, bár voltak közöttük nagyon szellemesek, szinte egy nyelvben sem honosodtak meg.
Flow – mondják németek és japánok, talán nem véletlenül, hiszen e könnyen kiejthető szó hangulatával is kifejezi azt a szellemi állapotot, amelyet jelöl.
A boldogság keresése az ember alapvető törekvése, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. Mi is az, ami az embert boldoggá teheti?
Csíkszentmihályi Mihály ezt az ősi problémát választotta kutatása tárgyául.
A modern pszichológia vizsgálati eszközeinek széles skáláját felhasználva több mint két évtizeden keresztül gyűjtötte az adatokat elmélete… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Akadémiai, Budapest, 2015
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit
>!
Akadémiai, Budapest, 2010
372 oldal · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit
>!
Akadémiai, Budapest, 2001
400 oldal · ISBN: 9630577704 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Aurelius · Humphrey Bogart · Trofim Gyenyiszovics Liszenko


Kedvencelte 43

Most olvassa 106

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
pdaniel
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Valláspótlék. A szerző elmélete az egyéni életszemlélettől (és -tapasztalatoktól) függően új nézőpontba helyezi a dolgokat, vagy megvilágosodást okoz. A legjobb népszerű pszichológiai könyv, amit eddig olvastam, mert keretbe foglalja azokat a dolgokat, amiket a többi hasonló írás csak felvázol, sejtet. Mindenkinek el kéne olvasnia (kivéve azoknak, akik már egyesültek Buddhával: nekik már úgyis mindegy).

>!
Orsi_olvas
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Hogyan beszéljünk valamiről, ami megfoghatatlan?
Egy ásvány, egy kémiai vegyület, egy épület fizikai paramétereinél fogva körülírható.
Hogy beszéljünk a szerelemről annak, aki még nem volt szerelmes?
Hogy tanítsunk meg valakit úszni pusztán szavakkal?
Ilyen problémákkal küzdhet az, aki a flow-ról szeretne beszélni. A flow egy intrapszichés történés, egy állapot. Koncentrált, belefeledkező és örömteli állapot.
Habár Csíkszentmihályi konkrét tevékenységekhez köti, mégis nehéz elvonatkoztatni a keleti filozófiák meditációra alkalmazott definíciójától: meditáció során az ember képes magában élvezni az élet áramlását.
Jó könyv, megkísérli a lehetetlen: szavakkal leírni, amire nem igazán vannak szavak. Definíciókat alkot, kutatási eredményeket hoz, egyéni példákat mesél, hogy kézzelfoghatóvá tegye a megfoghatatlant.
Nem csodakönyv. Nem gyógyír minden panaszra. Nem a bölcsek köve. De elindíthat egy úton, amin érdemes haladni.

>!
Akadémiai, Budapest, 2010
372 oldal · ISBN: 9789630588331 · Fordította: Legéndyné Szabó Edit
>!
Maya 
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Hát ehhez már nem is kell hozzászólni. Úgy érzem ez lesz az új bibliám. Legszívesebben máris bejelölném az újraolvasást. Pedig jó sokáig tartott amíg kiolvastam, sokat kellett emészgetni vissza-visszatérni egyes részekhez. De ezt csak így érdemes olvasni.

5 hozzászólás
>!
Juci P
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Hm, tudományos munkának túlságosan népszerűirodalom-ízű volt, self-help könyvnek nem volt elég konkrét. Nem igazán adott hozzá ahhoz, amit már egyébként is gondolok az életről, legfeljebb terminus technicusokat. (Most már tudom, hogyan írható le a tökéletes élmény, de nem lettem okosabb azt illetően, hogyan lehet elérni.) Viszont megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy EMK-val lehet autotelikus személyiségeket nevelni :)
Ja, és hogy utálhatták Csíkszentmihályit a Chicagói Egyetemen a neve miatt… Professor Xix… Zix… zent.. mihaliwáji? :)

7 hozzászólás
>!
colorstar
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Mi az élet értelme? Az hogy értelmet adjunk neki.

Ez a mondás jutott eszembe a könyv elolvasás után. De kezdjük az elejéről.
Már elég régóta hallottam – ha nem is magáról a könyvről – a flow élményről. Akkor úgy éreztem hogy ezért kár elolvasni a könyvet, ezt érezni kell. :D Én személy szerint a kreativitásban szoktam kiélni magam. Ha valamit alkothatok akkor teljesen belemerülök a készítési folyamatba, és igazából nem is a végeredény miatt csinálom (a legtöbbet ugyanis ajándéknak szánom) hanem mert teljesen leköt, mintha meditálna az ember, nem gondol a mindennapi problémákra, csupán arra hogy a lehető legélethűbben alkossa meg azt, amit elképzelt, és azon elmélkedik, hogy ennek érdekében mit kell tennie. Inspirációt keres, tervez, ötletel, kísérletezik, bosszankodik…(ha nem úgy sikerül ahogy elképzelte), újrakezd, virraszt (mert nem képes abbahagyni), örül, és már el is felejtette… Mert egy másik dologgal újrakezdi az egészet, csak a korábbi tapasztalataiból tanulva egyre gyorsabban és eredményesebben.

Hát körülbelül ez a flow, legalább is ahogy én megélem. És a könyv elolvasása után megbizonyosodtam hogy igen, valóban ez az, vagyis ez is egy fajtája. Mindenki másban élheti meg, én személy szerint a kreativitásban, de más a kutatásban vagy a sportban, a főzésben, az olvasásban, a tanulásban vagy akár a munkában, akármiben, a lényeg hogy érzed hogy teljesen lekötöd a figyelmedet, sikeréményed van és egyre többet tudsz meg az adott területről így egyre bonyolultabb és nehezebb feladatokra vállalkozhatsz.

Tehát úgy érzem annak ellenére hogy már a könyv elolvasása előtt megtapasztaltam a flow élményt mégis érdemes volt elolvasni a könyvet. Volt benne sok gondolat amit fontosnak éreztem, megfigyelések és összefüggések, valamint annak a kifejtése, hogy a különálló élmények össze tudnak állni egy teljes egésszé egy életcél formájában.

Majd a könyv a végén a szerző az egész emberiségre is kiterjeszti a flow-élményt, de szerintem ez a megállapítás saját életünkre is megfeleltethető. Találni egy célt magunknak, hogy azután ne hiábavalóan bolyongjunk a nagyvilában, hogy mindig lehessen egy fogódzkodónk, amit nem mások, hanem mi állítottunk fel magunknak, így pedig pontosan tudjuk milyen szilárd az és hogy annak segítségével mit tudunk elérni életünkben: „Ha felismerjük az emberi akarat határait és elfogadjuk, hogy a világegyetem felett nem uralkodni kell, hanem együttműködni vele, akkor a száműzött vándor megkönnyebülésével érkezünk haza. Ahogy az egyén céljai összeolvadnak az egyetemes áramlattal, az élet is értelmet nyer.”

1 hozzászólás
>!
cheoppy
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Nem illik erre is rámondani, hogy alapmű, pedig de. Leírja, hogy miként alakíthatjuk a figyelmünket, hogyan csöndesítsük le a kavargó tudatunkat és hogy honnan ered az öröm az életben. Megtanulhatjuk belőle, hogy miként örüljünk a pokolnak is és hogyan tegyük tartalmassá az életünket. Nekem az volt az érzésem, hogy az élettapasztalataim nagy részét eddig is abba az irányba mutattak, hogy rájöjjek, hogyan kell áramlatba kerülni és maradni, de eddig ezt csak öntudatlanul tettem. Most már tudom is. :)

>!
Lecter
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Becsülöm Csíkszentmihályit azért, hogy egyből az elején leszögezi: semmi újdonságot nem fog állítani. Nehéz is lenne, mert háromezer év alatt volt rá idő ezt kitalálni a világ bármely pontján. Épp ezért nem is igen tudom, hogy mit tett ő hozzá ehhez az egész folyamathoz. Példákat hoz persze, de attól még nem lesz ez spanyolviasz.
Ez a könyv a Hogyan?-ra ad választ. Engem sokkal jobban érdekel a Miért?. Próbál rá megoldást találni az utolsó fejezetben, de az édeskevés. A szándék viszont nemes, és a közérthetőségért is jár a jó pont. Végre nem nekem kell elmondanom a rengeteg nihilista ismerősömnek, hogy miért is érdemes élni, egyszerűen elolvastatom velük ezt. Már csak egy kis elméleti háttér kell, és rendben is lesznek életük végéig. Haladóknak éppen ezért túl egyszerű, kezdőknek abszolút ideális.
Pár megjegyzés:
– az Eichmannos részt remélem nem gondolta komolyan
– az oké, hogy Nietzschét nem említi meg, de pszichológus létére Jungot kihagyni hiba (mindketten nagyon hasonlót állítanak az entrópiáról)
– Joseph Campbell Ezerarcú hőse ugyanúgy belefért volna. A Fejlődés útjaiban talán ezek is benne lesznek.

3 hozzászólás
>!
zördög
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Tetszett. Sőt, nagyon tetszett.
Igazából – ahogy azt már sokan előttem megemlítették – semmi újat nem mond Csíkszentmihályi. Mégis olyan ez a könyv, mintha csak megjelenne Bruce Willis, amikor Alan Rickman beugrik karácsonyozni a Nakatomi vállalathoz – a káosz közepette egy józan szó, ami segít visszabillenteni az embert a normális kerégvágásba.
Maga a könyv olvasása flow élmény. Szerintem.

>!
Novbert
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Nagyon kíváncsian fogtam bele és vegyes érzésekkel tettem le. Csíkszentmihályi szándéka szerint ez egy népszerűsítő könyv lenne, aminek tulajdonképpen meg is felel, de engem végig zavart az, hogy a szerző mennyire kínosan ügyel arra, hogy ne menjen bele a tipikus „Csináld ezt – csináld így” önsegítő praktikák leírására, pedig maga a téma egyszerűen kiált azért, hogy a sok elmélet meg megindító sztori között gyakorlati tanácsok is megjelenjenek. A könyv felkelti az érdeklődést, de mikor letettem valahogy nem éreztem azt, hogy igen, most már tudom mit kell tennem, mit kell változtatnom és hogyan. Ettől függetlenül kötelező olvasmány mindenkinek, aki keresi önmagát, de a flow elméletének megalkotójától én azért kicsit többet vártam volna.

>!
Emmus
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Az, hogy ilyen sokáig tartott a könyv elolvasása az annak köszönhető, hogy a könyv első része nem igazán tetszett aztán nagyon elszomorodtam mert egy olyan rész következett ami ismételten nem kötött le igazán, tudósokkal foglakozik a szerző ebben a részben.
Majd elérkeztem az utolsó ~160 oldalhoz, ez a rész fantasztikus. Itt kérem szépen minden kérdésre választ kapunk. Hogyan fogalmazzuk meg a céljainkat? Mitől válik egy cél az életünk részéve olyan mértékben, hogy semmi áron nem mondunk le róla? A szerző nagyon emberien fogalmazza meg a válaszokat különféle tudományos és statisztikai eredményektől mentesen.
Álljon egy idézet is itt tőle: „…egyetlen célnak sem lehet nagy hatása, ha nem vesszük komolyan.”
Maga a könyv az áramlattal foglalkozik, ezt a munkavilágába helyezi és onnan vesz példákat. Nem fontos,hogy mi vagy, hogy milyen rangod van vagy nincs, ha a munkád elvégzésekor nem jár át az áramlat élménye nem igazán tudsz eggyé válni a munkáddal. Ez a könyv, úgy gondolom, MEGOLDÁS arra, hogy megtaláljuk a helyes utat vagy legalábbis nagyon sokat tud segíteni.
Az életünk nagyobb részét a munkahelyünkön töltsük, miért ne lehetne az is szép? Hiszen csak egy életünk van…


Népszerű idézetek

>!
danaida

Az az ember, aki emlékszik történetekre, versekre, dalszövegekre, sporteredményekre, kémiai képletekre, matematikai műveletekre, történelmi évszámokra, bibliai idézetekre és bölcs mondásokra, előnyösebb helyzetben van, mint az, aki ezt a készséget nem fejlesztette ki magában. Tudata ugyanis nem függ attól a rendtől, amelyet környezete vagy biztosít a számára, vagy nem. Mindig el tudja szórakoztatni saját magát és értelmet lel saját gondolatai világában. Míg másoknak külső ingerekre -tévére, olvasásra, beszélgetésre vagy drogokra- van szükségük, hogy az elméjük ne kalandozzon el a káosz felé, az az ember, akinek az emlékezete tömve van információmintákkal, autonóm és önálló személyiség.
Mi több, az ilyen ember társaságnak is sokkal kellemesebb, mert megoszthatja másokkal a tudatában rejlő információt, és így azoknak a tudatában is rendet teremt, akikkel kapcsolatba kerül.

178. oldal, 6. fejezet - A gondolat áramlata, A tudomány anyja

19 hozzászólás
>!
Maya 

Sok ember abbahagyja a tanulást, mikor befejezi az iskolát, mert a nyolc-tíz vagy még több évnyi kívülről irányított tanulás nagyon kellemetlen emlékeket hagyott benne. A figyelmüket elég hosszú ideig manipulálták kívülről tankönyvek és tanárok ahhoz, hogy az utolsó bizonyítványosztás napja számukra egyben a szabadság első napja is legyen.
Az az ember azonban, aki elhanyagolja absztrakt készségeit, sosem lesz valóban szabad. Gondolkodását a szomszédok véleménye, a tévében látott hirdetések és az újságok szólamai irányítják majd, ki lesz szolgáltatva a „szakértők”-nek. Az lenne a jó, ha a külsőleg irányított oktatás vége egyben a belső motiváció irányította tanulás kezdeti szakasza lenne. Ezen a ponton a tanulás célja már nem a bizonyítvány vagy a diploma megszerzése, amelynek segítségével majd jó állást kapunk. A cél inkább megérteni azt, hogy mi történik körülöttünk, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinknek.

>!
selfmadehell P

Olvasni szeret igazán, így együtt szoktunk olvasni. Ő olvas nekem, én meg neki, és ilyenkor valahogy elszakadok az egész világtól, teljesen feloldódom abban, amit csinálok.

1 hozzászólás
>!
danaida

Ahogy minden mással, a zenével is az a helyzet, hogy ha örömet akarunk lelni benne, oda kell figyelnünk rá. A hangfelvételek talán túlságosan is elérhetővé teszik, magától értetődő, hogy bármikor bármit hallgathatunk – és ez csökkentheti azt a képességünket, hogy élvezetet találjunk benne.

161. oldal, 5. fejezet - A test az áramlatban, A zene áramlata

4 hozzászólás
>!
danaida

Az eseményeket annak alapján kell értékelnünk, hogy hogyan hatnak az érzéseinkre, nem pedig kizárólag aszerint, hogy beleillenek-e abba a képbe, amit előre kigondoltunk.

9.fej. A káosz kijátszása, A disszipatív struktúrák hatalma 288.old.

>!
danaida

… kapcsolat áll fenn a hangok harmóniába rendezésének képessége és a társadalmi rend általánosabb, elvontabb harmóniája, vagyis a civilizáció között. Platón, aki tisztában volt ezzel a kapcsolattal, úgy gondolta, a gyerekeket legelőször zenére kell tanítani ; miközben a kellemes ritmusokra és harmóniákra figyelnek, egész tudatuk rendezetté válik.
A mi kultúránk egyre kevésbé tartja fontosnak a gyerekek zenei nevelését. Ha az iskolai költségvetést meg kell kurtítani, a zenei képzés az első, amely áldozatul esik (a művészeti órákkal meg a testneveléssel együtt). Elkedvetlenítő, hogy erre a három alapvető készségre, amelyek olyan fontosak az élet minőségének javítása szempontjából, általában mint haszontalan ballasztra tekint a jelenlegi oktatási rendszer.

163. oldal, 5. fejezet - A test az áramlatban, A zene áramlata

1 hozzászólás
>!
sassenach

… a félénk emberek nagyon jól tudják, hogy ha valaki visszahúzódó természetű, akkor retteg az informális kapcsolatoktól, s ha csak lehet, kerüli a társaságot.

>!
csobi SP

Az az ember azonban, aki elhanyagolja absztrakt készségeit, sosem lesz valóban szabad. Gondolkodását a szomszédok véleménye, a tévében látott hirdetések és az újságok szólamai irányítják majd, ki lesz szolgáltatva a „szakértők”-nek. Az lenne a jó, ha a külsőleg irányított oktatás vége egyben a belső motiváció irányította tanulás kezdeti szakasza lenne. Ezen a ponton a tanulás célja már nem a bizonyítvány vagy a diploma megszerzése, amelynek segítségével majd jó állást kapunk. A cél inkább megérteni azt, hogy mi történik körülöttünk, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinknek.

202. oldal (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1997)

>!
danaida

(Ellentétben a közhiedelemmel, a fizetés és más anyagi megfontolások nem tartoznak a legfontosabb problémák közé.) Az első és talán legsúlyosabb panasz a változatosság és az igazi feladatok hiánya. Ez mindenki számára jelenthet problémát, de a legsúlyosabb az alacsonyabb szintű foglalkozásokban, ahol a rutin nagy szerepet játszik. A második probléma a munkahelyen dolgozó többi emberrel, elsősorban a főnökkel való konfliktusból adódik. A harmadik ok a kiégés: túl nagy nyomás, túl nagy stressz, túl kevés idő saját magára és családjára. Ez a probléma főleg a felsőbb rétegeket érinti: a menedzsereket és az igazgatókat.

7. fej. A munka mint áramlat, A munka paradoxona 226.old.

>!
sassenach

Először is olyan feladatot kell vállalnunk, amelynek elvégzésére van esélyünk. Másodszor, képesnek kell lennünk rá, hogy arra összpontosítsunk, amit csinálunk. Harmadszor és negyedszer, az összpontosításhoz szükségünk van arra, hogy az adott feladat céljai világosak legyenek és azonnali visszacsatolás álljon rendelkezésünkre. Ötödször, erőlködés nélkül, elkötelezettséggel kell cselekednünk, figyelmen kívül hagyva a mindennapi élet frusztrációit és aggodalmait. Hatodszor, az örömteli élménynek elő kell segítenie a saját cselekedetek feletti kontroll elérését. Hetedszer, megszűnik a léttel való foglalkozás, paradox módon azonban az áramlat-élmény után az Én-érzés még erősebben tér vissza. Végül pedig megváltozik az időérzékelésünk: az órák úgy telnek, mint a percek, és a percek addig nyúlhatnak, hogy már óráknak tűnnek. E fenti elemek kombinációja az öröm olyan mély érzését hozza létre, és olyan kielégítő, hogy az illető azt érzi, minden fáradságot megér pusztán az, hogy átélheti.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el?
Molnár Dorka: Esküszöm, hogy rosszban sántikálok
Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé!
Szondy Máté: A boldogság tudománya
Pándy Mária – Ranschburg Jenő – Popper Péter: Láthatatlan ellenségek
Fiáth Titanilla – Heller Ágnes – Popper Péter – Réz András: Hová tűnt a nyugalom?
Polcz Alaine: Rend és rendetlenség
Csernus Imre: A férfi
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban