Az ​öröm művészete 82% 118 csillagozás

A Flow-t sokkal összeszedettebbnek gondolom, itt sokszor éreztem azt, hogy triviális dolgokról hosszan beszél, míg lényegesebb dolgokat éppen csak érint. Illetve sok ismétlést vettem észre benne, biztos vagyok benne, hogy sok gondolatot, de még egészen konkrét példát is olvastam már nála máshol. Kicsit vegyes érzéseim vannak mindezek miatt, jó-jó ez, de azért csalódott is vagyok. Többet vártam volna.

„Akár tetszik, akár nem, nyomot hagyunk a világon. Minden ember születése hullámokat kelt, amelyek végigfutnak a társas környezeten, szülők, testvérek, rokonok és barátok közt, mikor pedig felnőtt, cselekedetei millió szándékos és szándéktalan következménnyel járnak.”

    Míg a Flow számomra anno egy meghatározó könyv volt, ezt sajnos már nem éreztem annak.
Egyszer már elkezdtem, de akkor azt éreztem, hogy ez tulajdonképp a Flow rövidített változata és félretettem. Elolvasva is megmaradt ez az érzésem. Nem adott semmi újat. Sőt néha már kicsit untam is és egy két oldalt átlapozva folytattam…
    Én sokkal többet vártam. Nem is igazán találó a cím. Én nem éreztem, hogy ez most az öröm művészetéről szólna. Aki nem olvasott még Csíkszentmihályitól inkább a Flow legyen az első. Én azt sokkal összeszedettebbek éreztem.

A könyv felszínesnek, a vizsgálati módszerek és a levont következtetések komolytalannak tűnnek. Amit értékelni tudok a szerzőben, hogy az embereket tartalmasabb életre biztatja a passzív pihenés helyett, bár elismeri, hogy a kutatások alapján nem boldogabbak a flow-élményt gyakran átélők pl. a sokat tévézőknél. Észrevettem, hogy a szerző mennyire ódzkodik az egyedülléttől és az egyedül végezhető tevékenységektől, szerintem ez erősen befolyásolja a gondolkodását szakmailag is. A flow az én értelmezésemben a belefeledkezés, az önfeledtség ideje, amit leggyakrabban akkor élhetünk át, amikor az ego háttérbe vonul, mert annyira leköt valami, hogy megfeledkezünk magunkról. Csakhogy nem mindegy, hogy mire eljutunk a szabadidőig, milyen „állapotban” vagyunk. A teljes munkaidőben dolgozó, majd a házimunkában robotoló asszony, akitől általában elvárás, hogy a családi békét is fenntartsa, elnéző legyen a férjével vagy az anyósával, fizikailag és idegileg is annyira kimerült, hogy örül, ha lerogyhat a tévé elé és csak bámulhat ki a fejéből. Míg a férj hazaérve a munkából, kis pihenés és vacsora után boldogan barkácsol vagy kertészkedik. A lehetőségeink tehát nem egyformák (ebben sem). Összességében nem tudom a könyvet túl komolyan venni, csupán biztatásnak, hogy gondoljuk át: tudnánk-e többet kihozni az életből?

Lehet önsegítő könyvként is tekinteni rá, ilyen szempontból nem tudom megítélni, mert én továbbképzésre olvastam, nem azért, mert segítségre van szükségem. Én nagyjából már most úgy élek, ahogy a könyvben le van írva, szóval engem csak megerősített ilyen szempontból.
Aki a gödör alján van, annak nem tudom, mennyire hasznos, függetlenül attól, hogy nekem hasznosnak tűnik.

De nem is ebben rejlik az igazi értéke, mert biztosan sok jó önsegítő könyv van még, bár ez azért különleges, mert Csíkszentmihályi fogalma, a flow felől közelít.
Szerintem az igazi értéke az utolsó fejezetben rejlik, ahol a szerző tulajdonképpen megoldja a modern kor egyik nagy problémáját. A vallások, mára jórészt kiüresedett formáit behelyettesíti egy olyan, transzcendens „mítoszrendszerrel”, ami a mai kor számára is érthető és hiteles tud maradni.
Azokra az alapokra fektetve mondja el, amit a vallások már rég elmondtak, és aminél többet úgysem lehet mondani (legyél jó, cselekedj jót), amiket ma tudunk a világról, amit a tudomány alapján ismerünk.
Szerintem ez nagyobb teljesítmény, mint amilyennek látszik, és bár a könyv egésze tetszett, de ez az utolsó fejezet egyenesen zseniális volt.

Az eleje kicsit unalmas volt, a téma bevezetése meg ilyenek. A közepe nagyon tetszett. A végével pedig nem tudtam egyetérteni.
Összességében egy jó és hasznos könyv volt. Megerősített a saját elképzeléseimben is a munka kapcsán.
És rájöttem, hogy nekem a matekezés flow élmény. :D Furcsa, mert nem szeretem annyira a mateket, de mégis, ha belejövök nagyon bele tudok merülni. Amúgy érdekes ez a flow, hogy köze van az erőfeszítéshez, a feszült koncentráláshoz, jó dolog, de mégsem érzed magad boldognak közben, mert ilyenen nem is gondolkodsz. Utána viszont jó érzés vissza gondolni rá.
Mindenkinek ajánlom legalább egyszeri elolvasásra ezt a könyvet, hasznos és elgondolkodtató is! :) off

Úgy gondolom, Csíkszentmihályi könyve segített abban, hogy tudatosabban éljek. Hogy az élet szerethető, és sok múlik azon, hogyan állunk hozzá. Amolyan „léleksimogató”, elalvás előtti olvasmány esténként, mindig csak néhány oldalt olvasva, hogy azzal a gondolattal feküdjünk le, hogy az élet igenis rendben van.

Nagyon száraz és egyáltalán nem azt kaptam,amit gondoltam,hogy kapni fogok. Tele van ismétlésekkel és az amerikaiak statisztikáival, ami nem biztos hogy ráhúzható a magyarokra.
Tippeket, ötleteket vártam és ebből nem kaptam semmit.

Csikszentmihályi Mihály:
Az öröm művészete – flow a mindennapokban

2022 januári közös könyvünk volt a könyvklubban, egy elég vacak minőségű pdf-hez jutottam hozzá, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem élveztem az olvasást, így aztán lapoztam is sokat.
Nem vagyok oda az önfejlesztő könyvekért, és nekem ez az volt. Talán ha pszichológiai szakkönyvként próbáltam volna olvasni, és a történetiség érdekelt volna, más a hatása. Merthogy a felmérések, vizsgálatok, amikre alapozta a meglátásait, a 80-as, 90-es években készültek, és a megállapítások akkor biztos igazak is voltak, de ma már igencsak más a helyzet. Amit meg a pozitív hozzáállásról ír, a pozitív gondolkodás és a tudatos életvezetés fontosságáról, azt nekem nem kell bizonygatnia. Szóval ez nem az én könyvem volt.
Azt gondolom, az egy megtévesztő, demagóg duma, hogy csak rajtad múlik, milyen lesz az életed. Rajtad múlik, hogy milyen filmeket nézel, milyen a munkád, olvasol-e, és igényes könyveket olvasol-e. Azok a gyerekek, akik a szüléiktől nem tanulják meg, mit jelent az, hogy ambíció, vagy a jóra való törekvés, mert a szüleik is csak sodródtak (még ha nem is mélyszegénységben élő emberekről van szó), nagyon nehéz elvárni, hogy a sorsukat tudatosan alakítsák, az igényesség domináljon a munkájukban, a szórakozásaikban vagy akár a tanulásban. Sajnos a legtöbb ember a könnyebb ellenállás irányába mozdul el. Egyszerűbb a celebvilág újságait olvasni, mint a komolyabb hírportálok elemző cikket, vagy egyszerűbb a mozgalmas képekkel megtűzdelt zenei klippeket nézni-hallgatni, mint valami igényesebb zenét, akár könnyűzenét, aminek a szövege közvetít is valamit, nem is beszélve a klasszikus zenéről. És ugyanez érvényes a komolyabb mondanivalót hordozó filmekre, színdarabokra. Ezeknek az élvezetét meg kell tanulni, hozzá kell szoktatni a fülünket és energiát kell fektetni a megértésükbe. És akit nem neveltek erre a szüleik, nem látták a példát erre, azoknak nagyon nehéz az utat megtalálni az effajta igényesség felé.
Ha az iskolarendszerünk több figyelmet fordítana a gyerekek személyiségére, a tudatosság megtanítására, akkor talán majd néhány évtized múlva javulás állhatna be ezen a téren.
Valószínű persze, hogy a könyv a műveltebb, tudatosabban élő emberekhez szól, hogy ők tudjanak még jobban figyelni a pozitív oldalára az életnek, ők tudják még hatásosabban megélni az életük eseményeit, megtalálva a koncentráció, elmélyültség, az igényes életvezetés örömeit. De engem sajnos mostanában egyre inkább az foglalkoztat, hogy van egy nagyon széles réteg, akik az úgynevezett igénytelen életet élik: a munka az max. pénzkereset, a szórakozás max. TV, a tanulás pedig a kötelező rossz, ami a középiskola után megszűnik. És akkor a mélyszegénységben élő roma családokról, akik a társadalom peremén élnek nem is volt szó. Persze igazságtalan vagyok, a szociológiai, társadalompolitikai szempontokat nem kérhetem számon ezen a könyvön.

Nagyon tetszett, jó volt januárban olvasni, amikor egyébként is tervezős, önmegfigyelős hangulatom szokott lenni, sok dolgot kezdtem el és újra a hatására, csak úgy élvezetből. A végén picit elveszett már a könyv iránti érdeklődésem, kevésbé a flow és az öröm volt a téma, de végigolvastam, viszont meghozta a kedvem még az írótól olvasni. Sőt, találtam sok remek videót is, ami a flowról szól, CsM előadásában.

Kicsit szárazkás, több példa elment volna még az én ízlésem szerint. De azért örülök, mert megtudtam, hogy átlagon felül sok flow-élményben van részem (csak eddig nem neveztem nevén a gyereket, meg nem is biztos, hogy az a lényeg, inkább a megélt, belefeledkezős pillanat maga).
Tetszett, amit a sors szeretetéról mond, meg hogy a munkát hogyan tehetjük élvezhetővé, esetleg flow-állapothoz közelítve. Az emberi kapcsolatok fontosságát is hosszan taglalja, piros pont érte.
A Flow-t (az eredetit) félbehagytam, nekem ez a kötet sokkal kézzelfoghatóbb, használhatóbb. (mert kevésbé tudományos talán)