A ​fejlődés útjai 39 csillagozás

Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Csíkszentmihályi nagysikerű Flow című könyvének folytatása a harmadik évezred emberének legfőbb kihívásairól és a fejlődés lehetőségeiről szól. A világhírű magyar származású pszichológus állítja, hogy azok a genetikailag kódolt személyiségjegyeink, amelyek az evolúció során hatékonyan segítették emberré válásunkat és szaporodásunkat, mára az életünket és a világot veszélyeztető tényezőkké váltak. A gének hatásai mellett a szerző tág teret szentel a Richard Dawkins által bevezetett kulturális mémek szerepének, melyek szintén evolúciós örökségünk részét képezik. Ha képes vagyunk az evolúciós folyamat aktív és tudatos szereplőjévé válni, az nem csupán örömmel tölt el, de értelmet is ad életünknek. A Flow a tökéletes élmény pszichológiájával ismertette meg az olvasót, ez a kötet pedig rávilágít arra, miként emelkedhetünk felül evolúciós örökségünkön, és válhatunk tudatos formálóivá kaotikus világunknak, hogy egy harmonikusabb, élhetőbb bolygót teremtsünk magunknak.

>!
Libri, Budapest, 2016
ISBN: 9789633109854 · Fordította: Buda Júlia
>!
Libri, Budapest, 2016
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633108390 · Fordította: Budai Júlia
>!
Libri, Budapest, 2013
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101858 · Fordította: Buda Júlia

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
KissCsillag_Mackólány P
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Az az én bajom ezekkel a könyvekkel, hogy nagyon hangulatfüggő a hozzáállásom.
Vagy az egekig röppenek a világmegváltás lehetőségétől, hol meg úgy érzem, hogy úgy eszetlenség az egész, ahogy van.
Most is uralkodik rajtam ez a kettősség, nem is nagyon merek éppen emiatt állást foglalni sem erre, sem arra.
Úgy vélem, gyakran kell bele-beleolvasni, nem pedig egyfolytában végigrágni magát rajta az embernek.
Mondjuk a Flow valahogy jobban megfogott, igaz, annak van néhány éve.
Azóta kicsit megrágdosott az idő vasfoga engem is.

5 hozzászólás
>!
kaporszakall 
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Egy hosszú vonatútra vittem magammal, gondolván: 9 óra alatt végzek vele. Ez meg is történt.

Nem tetszett. 360 oldal szónoklat, a jegyzetek nélkül. Miután ez az első (s meglehet, utolsó) könyvem a szerzőtől, ebből tudtam meg a definíciót, mit ért flow alatt. Azt az ihletett, összeszedett tudatállapotot, amikor valamilyen cselekvés szinte tökéletesen sikerül, minden klappol. Hangsúlyozom: cselekvés. Nem meditáció, nem passzív lazítás. Sokszor maximális erőfeszítés mellett történik ez, máskor könnyedebben, de soha nem befektetett munka nélkül.

Eddig rendben, ilyesmit magam is többször átéltem. Most adtunk neki egy külön nevet: jó. És akkor mi van…?

És itt jön a szerző hosszas fejtegetése. Az első részben (A múlt vonzása) arra tér ki: mi minden akadályoz bennünket az állapot elérésében. Evolúciós örökségünk, génjeink: mivel a harc a túlélésért önzővé tesz minket (itt elég felületesen ismerteti Dawkins elméletét), a minket körülvevő mémek (szintén átvétel Dawkinstól, amelyet itt konkrétan a minket körülvevő átlagos kulturális közeg szabvány termékeivel azonosít), továbbá nagybetűs Énünk, ami nem egyéb, mint saját személyiségünkre irányuló, mások által befolyásolt sznobizmusunk. E három tényező túl sok időnket veszi igénybe, elszívja pszichés energiánkat.

A negyedik fejezet (Ragadozók és élősködők) jobb volt a többinél: felhívta a figyelmet a felülről hatalommal szipolyozó görények, és az alulról csalással fosztogató szélhámosok és hízelgők szerepére. Köztük a szegény présbe fogott dolgozók…

A második rész (A jövő hatalma) azt boncolgatja, mit kéne tenni, hogy ne az evolúció kormányozzon minket, hanem mi kormányozzuk az evolúciót. Itt már veszélyes terepre téved mesterünk, prófétálni kezd. Milyen kár, hogy a vallás teljesen háttérbe szorult, hiányzik életünkből a transzcendencia… Keressünk hát magunknak. Az evolúció értelme – mondja – az egyre komplexebb struktúrák létrehozása. Azzal járulhatunk hozzá a jövőhöz, ha ezt támogatjuk, például a környezet védelmével, ami – ha bonyolultabb szervezetek létrejöttét nem is segíti elő, legalább akadályozza azok pusztulását. Továbbá legyünk szuverén egyéniségek s egyben jó közösségi emberek, akik pozitív eszméiknek minél többeket nyernek meg… Ennél a résznél nekem Marx jutott eszembe, aki – félreértve Darwint – az evolúció végcéljának ugyancsak az embert, a történelem végcéljának pedig a boldog osztálynélküli társadalmat jelölte meg. Professzorunk annyival jobb ennél, hogy mindezek megvalósulását nem automatikusan reméli, hanem csak sokak tudatos törekvése révén és szerencsés esetben.

Ezek után mi a bajom a kötettel? Először: a tárgyalt témakörök bemutatása felületes. Az evolúció megismerésére sokkal alkalmasabb Dawkins bármelyik munkája. Az emberi természetről pedig Csányi Vilmos humánetológiai írásait javasolnám: messze alaposabbak (viszont jóval kevésbé idealisták), mint a chicagói professzor összefoglalója. Másodszor: terjengős és dagályos a stílusa. Ha Cicero ilyen hangon szólal fel egyszer is a szenátusban, utána biztos, hogy szégyenkezve kér bocsánatot… a mondanivaló pedig a kötet tizedébe is elfért volna. Harmadszor: gyanúsan billeg a vallásos és nem vallásos szemlélet határán, a tételes vallást óvatosan elveti, a helyette kínált valláspótlék pedig zavaros. Hogy értsük: egy becsületes prédikátor számára az élet értelme: az Isten által kitűzött erkölcsi célok követése. Egy vallástalan ember számára pedig nincs eleve kitűzött cél, kinek-kinek magának kell keresnie (és már Nietzsche óta tudjuk, hogy ez milyen nehéz…). Viszont ez a cél egy dolog biztosan nem lehet: az evolúció komplexitásra törekvésének támogatása. Az evolúciónak ugyanis nincs ilyen törekvése . Az evolúció egy mechanizmus, mely a természetben hat, ugyanúgy, mint a geológiában a lemeztektonika. Néha épít, néha pusztít. Ha célt és értelmet rendelünk hozzá, tehát a hogyan helyett a miért-re vélünk választ kapni, akkor ezt csupán egy esetben tehetjük: ha mögé állítjuk Istent, aki a folyamatot vezérli. Végül, s egyben negyedszer: ha a flow olyan remek dolog, mint azt a szerző állítja, akkor miért nem tanítja meg, hogy kell ezt az állapotot elérni? Ja, hogy nem ezért írta e könyvet, és ezt előre meg is mondta? De hát ő ennek a szakértője, nem? Minek ír könyvet olyasmiről, amihez mások sokkal jobban értenek?

Ebben a könyvben a pszichológus szerző belekontárkodott az evolúcióbiológiába, az ökológiába, a filozófiába és a szociológiába – legkevesebbet a saját szakterületéről szólt. Köszönöm, nem kérem. Ezután is Csíkszentmihályi (Télapó) Mihály jóságos tanácsai nélkül folytatom az életem…

>!
lilaköd P
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Kezdem azt hinni, hogy a véletlenül megszerzett könyvek sokkal nagyobb hatással vannak rám, mint amelyeket célirányosan választok. Ennek a könyvnek a vásárlását sem terveztem, de akciós volt, így haza jött velem.
Nem bántam meg.
Az írója érthetően, világosan inkább mesél, mint kioktat a génekről, mémekről, komplexitásról, pszichikus energiáról, evolúcióról.
A könyv még egy jó ideig nem kerül fel a polcra. Biztosan többször a kezemben fogom még venni.

>!
Chöpp P
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Én a többséggel ellentétben nem a Flow-val kezdtem Csíkszentmihályi Mihály bácsi olvasását. Ez a könyv már az első oldalakon tudatta velem, hogy a végéig diadalittas mámorban fogok kóvályogni és le sem teszem az utolsó szóig. Imádtam az evolúciós zsákutcáinkat, a genetikai kódolásunkat (amire épít a média és tsai), a géneket és a mémeket! Számomra rengeteget adott. Igazán kár lett volna kihagyni! Azóta is készülök a következő könyvére.
Ja, és mindenkinek ajánlom, aki többet meg szeretne tudni az emberiség múltjáról és a jövőjével kapcsolatos dimenziókról

>!
metahari
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

A nagyon magas színvonalú és érdekes Flow után következik A fejlődés útja, már az alcímben ígéri, hogy a Flow folytatása. Olvasás közben sok helyen ismétli a Flow-beli részeket, majd remekül összefoglalja a flow-elméletét, kapunk sok példát az alkalmazásra; de a beígért folytatás az nem akkora durranás, mint a Flow. Számomra kissé zavaros fejtegetésbe kezdett – mint egy öregedő nagypapa, el-elkalandozva, bár a világ jellemzésére írt fejezet az eléggé jó. Mindenképpen érdemes átlapozni, olyan nagyot várni, mint a Flow viszont nem érdemes.

>!
Vyanna
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Kétszer olvastam el egymás után..inspiráló, gondolatébresztő.

>!
esőember
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Könyv arról, hogyan teljesedjen ki, hogyan váljon komplexszé az életünk. Tanulságos és érdekfeszítő…

>!
particsiga
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Nem tettem vissza a polcra – még nem végeztünk. Biztosan elolvasom, beleolvasok még. Tetszettek a feladatok. Azokhoz is visszatérek majd.

>!
Evodia
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai

Az egyik legjobb könyv az élet nagy dolgairól. Nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

>!
B_Tündi P

Amikor az organizmusok túlzott sikerrel merítenek energiát a környezetükből, elpusztulhat a környezetük, és ezzel együtt ők maguk is. Az evolúció csak átmeneti sikerekkel kecsegtet: a múlt győztesei könnyen válhatnak a jelen veszteseivé. Mivel az organizmusokba általában nincs beépítve az önkorlátozás, ezért hacsak nem találják meg a vágyak korlátozásának csodaszerét, a „minél több energiát használunk fel, annál jobb” elvet követik, s így egykönnyen előfordulhat, hogy valamely egyén vagy egy csoport kimeríti a környezete erőforrásait.
Az életfenntartó környezet elpusztításának a veszélye soha nem volt ennyire égető. Először is, az emberen kívül egyetlen élőlény sem alakított át annyi mindent energiává – a marhát proteinné, a szenet és a kőolajat villanyárammá, az erdőket épületfákká, sőt az anyag legalapvetőbb erőforrását, az atomenergiát is felhasználja saját céljaira.
Másodszor, nem mutatunk semmiféle szándékot arra nézve, hogy bármikor is – például, ha már nem vagyunk éhesek vagy nem fázunk – megálljunk a fogyasztásban, hanem vég nélkül használjuk a természet erőforrásait, csak hogy saját hatalmunkat bizonyítsuk, vagy elszórakoztassuk magunkat.

196. oldal, 6. fejezet

>!
B_Tündi P

Becslések szerint az Egyesült Államokban jelenleg egy átlagos felnőttnek 400-nál is több elektromos készülékkel van dolga az élete során. Azt gondolnánk, hogy ez a sok háztartási és másféle eszköz boldoggá teszi az embereket. De valójában szó sincs erről. Ahogyan ezt már az ötödik fejezetben részleteztük, eredetileg a segítségünkre létrejött mémek könnyen válhatnak rajtunk élősködőkké. Stefan Linder, a svéd közgazdász és államférfi meggyőzően ecsetelte, hogy bizonyos számú háztartási gép felett már kevesebb időt spórolunk meg velük, mint amennyit a karbantartásuk, a javításuk és a tárolásuk megszervezése igényel. Jóllehet, könnyebb a hagymát konyhakéssel aprítani, mint egy kagylóhéjjal, vagy egy éles csonttal, vagy a fogunkkal. De vajon tényleg előrelépés-e az elektromos konyhakés?

313. oldal, 9. fejezet

4 hozzászólás
>!
B_Tündi P

A tudomány tökéletesen leírja, hogy több sejt hogyan kapaszkodik össze, és hogyan alkotnak amőbát vagy gyűrűsférget, de máig rejtély, hogy bizonyos sejtek miért kapcsolódnak össze, és mi tartja őket egybe, pedig sokat tudunk az atomi kötésekről, a gravitációs erőről, az elektromágneses jelenségekről.

192. oldal, 6. fejezet

>!
esőember

Mit kell tenni a flow-állapot elérésért, hogyan érhetjük el a személyiségünk komplexebbé fejlődését, és hogyan járulhatunk hozzá az evolúcióhoz?
Először is tanuljuk meg élvezni az életet. Valójában nem sok értelme van az életnek, ha nincs benne örömünk.

303. oldal

1 hozzászólás
>!
lilaköd P

Először is tanuljuk meg élvezni az életet. Valójában nem sok értelme van az életnek, ha nincs benne örömünk.

303. oldal

4 hozzászólás
>!
zsuzsyb

A mai kultúra túlságosan sok passzív és értéktelen szórakozást kínál. Ennek is nagy szerepe van abban, hogy a flow csak ritkán fordul elő a hétköznapokban. Egy eszményi társadalomban az emberek faragnának, szőnének, programoznának, festenének, történeteket mesélnének, énekelnének, táncolnának, és nem lenne szükség annyi hivatásos művészre az emberek szórakoztatásához.

>!
psvianne

Nehéz jó embernek lenni egy rossz társadalomban.

310. oldal

>!
lilaköd P

Valószínűleg jó, hogy szükségünk van külső elvárásokra ahhoz, hogy rend legyen a fejünkben.

55. oldal

>!
lilaköd P

Csak az egész bolygót magunkénak tekintve ismerhetjük fel, hogy a szennyező anyag mindig mérgező, bárhol is tárolják.

84. oldal

>!
lilaköd P

Elnyomáson értjük azt a helyzetet, amikor valakinek az akarata ellenére tartják uralom alatt a pszichikus energiáját.

123. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Kati – Horváth Dezső – Kemény György: Nálatok esznek-e állatok?
Takáts Alajos: Tudnivalók a gyomor- és nyombélfekélyről
Edward de Bono: A hat értékmedál
Edward de Bono: Pozitív hit H+
Brendon Burchard: Töltődj fel!
Demi Lovato: Légy erős!
Giulia Enders: Bélügyek
Bíró Ferencné – Csorba Csaba: Évezredek hétköznapjai
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz
Catherine Salles: Magánélet a római császárok korában